Az Aktív-Analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete 1929-ben alakult meg. Alapító tagjai között jeles pszichoanalitikusok és különböző orvosi szakterületek képviselői voltak, többek között Farkasházi Menyhért, Feldmann Sándor, Gartner Pál, Hajnal Richárd, Rajka Tibor, Rapaport Sámuel, Szinetár Ernő. Az Egyesület pártoló tagjai között szerepelt például Justus Pál költő, író és Nagy Lajos író is.

Az Egyesület a Freud-tanítvány, később tőle eltávolodó és a pszichoanalízis új útjait kereső Wilhelm Stekel által kialakított aktív-analitikus módszer jegyében végezte a munkáját. Tagjai úttörő szerepet vállaltak az un. rövid-pszichoterápiás módszerek kidolgozásában és alkalmazásában, miközben a klasszikus pszichoanalízis alaptételeit soha nem tagadták meg. Abban, hogy a pszichoanalízis a magyar kulturális és szellemi életben elterjedt és részévé is vált, jelentős a szerepük. Együttműködtek az akkori Budapesti Iskola néven ismert Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettel többek között abban is, hogy a pszichoanalitikus szemlélet helyet kapjon a gyermeknevelésben és a pedagógiában. Az Egyesület 1944-ben, a kor politikai-ideológiai nyomása és a háborús események miatt kénytelen volt befejezni a működését.

Farkasházi Menyhért és Szinetár Ernő pszichoanalitikusok vezetésével az Aktív-Analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete hivatalosan újból 1992-ben alakult meg, de mint szellemi műhely már 1974-től működik folyamatosan. A tanítványi körükből és azok tanítványaiból álló szakmai csoport egyesületi formában rendszeres és folyamatos belső továbbképzések keretében megőrizte és alkalmazza az aktív-analitikus pszichoterápiás iskola hagyományait és módszereit.