Eredeti mű: Eredeti mű: Wilhelm Stekel, M.D.: Sadizm And Masochism Vol.II, The psychology of Hatred and Cruelty; vision press limitid, Saxone House, London, W1; Printed in the United States of America MCMLXIII., 213-248 old.

Fordította: Takács Zoltán (2023)

Lektorálta: Bodnár Csilla

EGY MAZOCHISTA ANALÍZISE

A természet nem ismeri az erkölcstelenséget. Ez a nevelés terméke.

(Camille Mauclair)

Az analitikusnak újra és újra lehetősége nyílik megfigyelni, hogyan teszi a betegség vágya hatástalanná az analitikus munkát. Épp a mazochista parafíliák árulkodnak a beteg (kliens) megtévesztő a kettős játékáról. Az utóbbi esdeklő hangon könyörög, a szorongás és a félelmek okán elutasítaná az analízist; nem akar szabadulni korábbi szokásaitól. Az ellenállás már a kezelés első napján működésbe lép. Ennek jele, hogy addig halogatja a terápiát, ameddig csak lehetséges. A szadomasochisták elenyésző hányada fordul hozzám segítségért – olykor könyörögve.

A betegek általában sürgető szakmai kötelességekre, pénz- és időhiányra, és így tovább hivatkozva halogatják a terápiát. Már a legelején kifejezik a gyógyulás lehetőségére vonatkozó kétségeiket. Semmi sem segíthet rajtuk. Ezzel leplezik le a betegség iránti vágyukat. Leginkább szervi rendellenességet gyanítanak. Az öröklődésre hivatkoznak, rokonaik körében előfordult hasonló esetekről számolnak be, és bármilyen más – nem analitikus – terápiáért lelkesednek.  

Az anamnézis azt mutatja, hogy mindvégig kerülték a normális élet lehetőségeit. Szenvedélyüket testi szerelemként írják le. Rendre azt állítják, másféle szeretetre képtelenek. Vannak olyanok is, akik örökké azt a partnert keresik, aki majd megszabadítja őket a “parafília poklából”. Ha meglelték, kezdődnek a konfliktusok, a leértékelés, azaz még csírájában elfojtják a szeretetet. Ha nem sikerül, vagy menekülnek, vagy tisztázzák a félreértéseket (megállapodnak), sőt még arra is készek, hogy megadják magukat a sorsnak, szeparációba húzódnak, amelyet különleges szerencsétlenségként írnak le.

A legtöbb ilyen beteg képtelen a lelki szeretetre, miközben felemészti őket a szerelem iránti vágy. A kisebbségi érzés védelmébe vonulnak: hogyan is szerethené őket tiszta szívből bárki is? Vajon van-e joguk az idealizált teremtményt a szexualitás mocskába rántani?

Akarva-akaratlanul kialakul a szituatív impotencia, ami parafíliába kényszeríti a beteget, hiszen a másik út járhatatlannak tűnik.

A pszichikai szeretetre való képtelenség – vagyis a menekülés a szeretet elől – jellegzetes tünet, úgy tűnik, hiányzik. Ennek okai nyilvánvalók. Minden esetben egy infantilis ideálhoz való ragaszkodás mutatható ki.

A szadomazochizmus és az obszesszív parapátia keveredése figyelemre méltó. A parapátia jellegzetes halál-rögeszméje rejtve marad, vagy babona álcája mögé bújik. Az élethez való viszony hangsúlyosan bipoláris. A kettős személyiség, a hasadás az obszesszív parapátia drámai megnyilvánulása. Ezekben az esetekben a szülőkkel és testvérekkel szembeni magatartás is tipikus: kétpólusú attitűd – kételyek és bizalom. Semmi sem biztos, minden ingadozik; a fluktuáció közepette a parafilia tűnik az egyetlen stabil pólusnak. A következő egy tiszta eset tanulságos a tárgyalt jelenségek vonatkozásában, sőt több szempontból is túlmutat rajtuk.  

40. eset

Ladislaus K. úr, kereskedő, harmincnyolc éves. Impotencia miatt fordult hozzám. A beszélgetés során felfedeztem, hogy szélsőségesen mazochista. Rajongott a telt, formás fenekű nőkért. Szerette megalázni magát előttük, és bármilyen kívánságukat örömmel teljesítette. Hagyta, hogy megostorozzák, egészen a magömlésig vagy a verés után következhetett a közösülés. A mazochista jelenetek nélkül teljes mértékben impotens. Ezért jelentkezett analízisre. Majd előadja, hogy nem tud Bécsbe járni (mivel lengyel), és a kezelést egy későbbi időpontra halasztja. Négy hónap elteltével, a kezelés megkezdése előtt, a következő jellegzetes levelet írta:

Későbbi erotikus életem gyökerei talán kora kamaszéveimbe nyúlnak vissza. Egyfajta szégyent, ha nem is félelmet, érzek a fejlett nőkkel szemben. Tizenhat voltam, amikor maszturbálás közben erős alkatú, gyakran nagy fenekű, szép nőkről fantáziáltam. Fantáziámban – csak úgy mellékesen megemlítem – hogy örömmel teljesítenék alantas kívánságokat, amelyek főként az anális erotikához kapcsolódnak. Az onanizmus mérsékelt, gyakran hetekig nem maszturbáltam; kétszer egy nap sosem! Ettől az időszaktól kezdve a jól fejlett női fenék fétissé vált. Volt kapcsolatom (nem szexuális!) fiatal lányokkal, erotikus gondolatok nélkül; inkább amolyan félénk. Maszk: vagy mogorva arckifejezés, vagy udvariatlan viselkedés.

Tizenkilenc évesen első közösülés egy prostituálttal. Erekció csak a nő kézi segítségével. Következő közösülés tizennégy nappal később. Independens erekció. Fantázia kizárva. Az onanizmus kevésbé gyakorivá válik. A morbid fantázia újra és újra elragadott, valahányszor láttam egy “kellően” testes nőt. A fentiek szerinti indíték. A harmadik vagy negyedik közösülés egy prostituálttal, erekciója különösebb segítség nélkül jött létre. Normális coitus – következményekkel. A legkevésbé sem voltam “felvilágosult”, és talán gonorrhoeát kaptam el – tudtomon kívül. „Okoskodva” vizsgáltam a húgycsövemet. Nem emlékszem folyásra. Ismét önkielégítettem… rendszeresen, mígnem egyszer leestem egy szekérről – úgy két hónappal a közösülés után – a bal herém begyulladt. Terápia: jégzsák. Itt ér véget az első fázis – onanizmus, még ha nem is állandóan.

Még szemérmesebb lettem, mint korábban. A helytelen erotizmus hübrisze továbbra is a hatalmában tart. A fantáziámat továbbra is a testes nők foglalkoztatják. Olvastam dr. Retau „Selbsthewahrung” [Önmegtartóztatás] tanulmányát, majd írásban kezelt – levélben küldött tablettákkal (kámfor) Lipcséből. Szexuálisan, teljesen közömbös lettem. Erőszakkal elfojtom a mazochista gondolatokat, bár olykor egy – magát hirdető – mazochista nő kezébe kerülök. Majdnem másfél évig tart a viszony. Hirtelen folyás jelentkezik. Orvoshoz fordulok. Diagnózis: gonorrhoea. – Egy éve és egy napja nem közösültem!! Protargol, tabletták satöbbi. Eredmény: prosztata fájdalom. Terápia: masszázs. Végeredmény: neuraszténia simplex – hidegvizes kúra. További szexuális absztinencia. Majdnem két év után újra közösülésre kényszerítem magam – egy prostituálttal. Nagyszerű előkészületek! Parturiunt montes („Vajúdnak a hegyek, egér születik.” latin mondás első része – a ford.) … Közösülés – győztesként távozom – utána mérlegeltem az árát! A második alkalommal nehezen megy – a harmadik alkalommal – kudarc! Életkor: huszonkettő. A régi erosz kísértete érezteti a jelenlétét, de én vagyok – csak látszólag – az erősebb. Erővel elfojtok “bizonyos gondolatokat”, amíg minden simán nem megy. Visszaestem. Két nő a bécsi forgatagban megbabonázta a fantáziámat – huszonhárom évesen majdnem ugyanott tartok, ahol húszévesen abbahagytam. A bizonyosság kedvéért normálisnak nevezhető közösülés prostituáltakkal, de a fantáziám előtte és utána is beteges marad. Itt Közbevetem: ideges állapotok (álmatlanság, kimerültség) volt a teljes szexuális önmegtartóztatásom időszaka és különböző „kuruzslók” kezelései alatt. Semmi sem bosszantott azonban annyira, mint az a körülmény, hogy egy nap nem tudtam vizelni az ismerőseim előtt. Ez a állapot sajnos a mai napig tart – vagyis tizenöt éve – fájdalmas tapasztalat.

Rövidre fogva áttérek a szexuális életem harmadik fázisára; vagyis arra, ahol a “fantázia” fokozatosan ténnyé válik. A feneket elkezdtem arcként kezelni. Feltűnően erőteljes és szép prostituáltak alantas kívánságait teljesítettem, de olyan mélyre még soha nem süllyedtem, hogy megkóstoljam a székletet vagy a vizelet. Vannak olyan hónapok, amikor úgy tűnik, a mazochista impulzusok eltűntek, majd újra megjelennek, főleg olyankor, amikor valami véletlen esemény miatt rossz lesz a kedvem.

Körülbelül tíz hónappal ezelőtt egy szállodában töltöttem az éjszakát. A szomszédban szerelmespár vagy fiatal házaspár lakott. Hallottam, ahogy a nő nyög, erekcióm, a férfi helyébe képzeltem magam, képes lettem volna a közösülésre ott helyben. Ez az éjszaka lett a végzetem. Onanizáltam (mazochista fantáziákkal), amitől már évek óta tartózkodtam. Az eset nem ismétlődött meg. Egy hónappal később megtudtam, egy prostituált, akit jó ideje ismertem, átlátott rajtam. A „rabszolgája” voltam, amint arról Sacher-Masoch többször is ír. Most is megborzongok, ahogy ezt leírom! Izgalmam a tetőpontján! A prostituált megbabonázott! Alig vártam, hogy vele lehessek. Leírom, mi és hogyan történt: megérkeztem; ő felvette az “úrnő” pózt. Végignyaltam az egész testét, főleg a fenekét, még a végbélnyílását is; aztán közösültünk. Ezután két hónapig nem találkoztam a prostituálttal,

azóta “normális” közösülések – “egy adaptált fantáziákkal.” Nyugodtabb lettem; vagyis most, hogy elkezdtem az írást. Bármennyire is vonzódom – ma is – a parafíliákhoz, utána mindig undort és utálatot érzek magam iránt.

A normális, csinos lányok nagyon tetszenek; már majdnem boldog vagyok, amikor normális erotikus az álmom, magömléssel. De ez nagyon ritkán fordult elő! Ugyanilyen erővel érzem boldogtalannak magam egy-egy abszurd, perverz álom után. De az ilyen az álmok is ritkák.

Jelenleg egy olyan szívbetegség gyötör, aminek bizonyosan semmi köze az erotizmusomhoz.

Egy lelkiismeretes orvostól csak azt szeretném megtudni:

Vajon lehet-e még normális szexuális vonzalmam, hogy aztán megházasodhassak. Vagy lehet, hogy már túl öreg vagyok ehhez, és le kell mondanom? Ezt is el tudnám fogadni.

Semmitől sem félek jobban, mint a “légváraktól” és a kiábrándulástól!

Az igazságot akarom; hiszem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy elviseljem. Ezerszer szívesebben hallanám, hogy az állapotom nem változik jelentősen, mint az ellenkezőjét, ha a jövőbeni események az utóbbi prognózis valótlanságát igazolnák.

A levélből – csakúgy, mint a kezelés elhalasztásából – kiviláglik a kétely és a bizalmatlanság gesztusa. Fél a kiábrándulástól, mint ahogy minden vereségtől. A stílusa érzelemdús; a „hübrisz” kifejezés helytelen használata (Hybris az önkényes csínytevés istennője. Bizonyosan hibrid.) Az élettörténet leírása felületes, fontos részletek hiányoznak belőle. Szívbetegsége kardiális parapátia (konverzió). A szív organikusan alapvetően egészséges.

Robusztus, sugárzó megjelenésű, piknikus habitusú férfi. Az arcán az állandó figyelem, a folyamatos kémlelés vonásai láthatók. A kezelést állapotának pesszimista leírásával kezdi. Ő a legboldogtalanabb ember a világ; öngyilkosjelölt; nincs joga élni.

Egyetlen élvezete a dohányzás volt, amit az orvosa megtiltott. Ezzel a szomorú történettel kontrasztban áll a mosolygó arckifejezése, amely a hipochondereken látható, amikor az orvos jelenléte boldoggá teszi őket.

Élete szerencsétlenségének tartja a szomorú tényt, hogy nem potens olyan nőkkel, akiket szeret, csak akkor, ha masszív akadályokba ütközik. Lelki ideálja a finom nő lenne, míg a testesek felébresztik benne az állati ösztönöket.

Egyértelműen kiderül, hogy ez a megkülönböztetés mesterséges, és hogy olyan szeretetre való képtelenségről beszél, amely valójában nem létezik. Menekül a szerelem elől. Bizonyíthatóan. Az utolsó és leghevesebb szerelmet három évvel ezelőtt érezte. A munkahelyén egy gépírónő – nem volt a zsánere. Karcsú, mégis nagyon vonzó; életteli és gyors észjárású. A férfi beleszeretett a lányba; a lány viszonozta a szerelmét. Erős erekciót érzett csókolózáskor, sőt még akkor is, ha csak megérintette a testét. Elhatározta, hogy feleségül veszi. Ekkor jött a neheze. Bár a lányt szívből szerette, mogorva volt, kereste az alkalmat a veszekedésre, és végül elállt a lánykéréstől és megszakította a kapcsolatot. Szünet és három hónapos depresszió. A mazochista fantáziák ezen a szerelem tavaszán teljesen eltűntek. Csak normális fantáziái, vágyai voltak a lánnyal kapcsolatban. Bár minden szempontból megfelelt, mivel még az érdeklődési körük is ugyanaz volt, a parafília felülbírálta az érzelmeit. „Mit látsz ebben a lányban?” – kérdezte magától; mindig impotens leszel vele, mert karcsú és finom.” Minden kapcsolatnak látszólagos impotenciájára hivatkozva vetett véget. Még a lány közelségétől fellépő fájdalmas erekció sem győzte meg, hogy ebben az esetben képes lenne teljesíteni.

Két évvel korábban beleszeretett unokatestvére és üzlettársa feleségébe. Az unokatestvér volt a másik énje. Minden élethelyzetben tőle kért tanácsot; felnézett rá, idealizálta, mert energikus, erős akaratú férfi, aki a családja akarata ellenére házasodott meg, és nagyon boldog volt. Egyszer színházba vitte barátja feleségét.

Élénk beszélgetést folytattak. Legyőzte a kisebbrendűségi érzését, Művészeti nézeteiről beszélt. Hálás, együttérző lélekre talált. Búcsúzáskor hosszan fogta a nő kezét, mélyen a szemébe nézett, és azt mondta: “Nagyon szép este volt! Szeretném, ha hamarosan újra találkoznánk.” Úgy érezte, szenvedélyesen szereti az asszonyt, és tudta, hogy a nő is érez iránta valamit. Kétségtelenül el tudná csábítani. Szenvedélye ellenére kétségbeesett.

Hogy csaphatta be unokatestvérét és barátját! Hogy volt képes egy férjes asszony iránt így érezni? Ügyvédhez, orvoshoz, barátokhoz rohangált tanácsért: hogyan viselkedjen egy ilyen helyzetben?  

Kétségbeesése akkor érte el a csúcspontját, amikor a nő telt alakja heves erekciót váltott ki belőle. A belső harc következtében egyre zaklatottabb lett. Kórházi hidropátiás kezelésnek vetette alá magát. Ám képtelen volt elfelejteni a vonzó asszonyt. Éjjel-nappal az ő arcát látta maga előtt, a csodaszép nő vágyakozó tekintét. Érezte a keze melegét. A férfi a régi trükkhöz folyamodott. Veszekedést provokált, eljátszotta a sértett jól ismert szerepét, majd elmondta, annyira megbántódott, hogy többé nem akar beszélni az asszonnyal, sőt látni sem bírná. Az unokatestvérével csak üzleti megbeszéléseken találkozott, otthon soha többé nem látogatta meg.

Megemlít egy harmadik kalandot is. A háború idején történt. Olyan nőbe szeretett bele, akinek férje a fronton volt. Még az ágyába is bebújt az asszony. Végül is volt ereje ellenállni – a szégyentől való félelem miatt.

Mélyen vallásos neveltetésben részesült, félt a botrányoktól. Nem élné túl. Nagy hangsúlyt helyezett az emberek véleményére; mindig úgy érezte, őt nézik, megmosolyogják; hülye arcot vág, és így tovább. . .

Amikor arról kérdeztem, mi volt a parafíliát eredményező első benyomás, elmondta: amikor tíz éves volt, meglátta anyját meztelenül hátulról, és megdöbbentette, mekkora a feneke. Emellett, két évvel fiatalabb húga fenekére is rácsapott.

Elkényeztetett gyerek volt; mivel előtte három testvére meghalt, reszkettek az életéért. Amíg kicsi volt, mindig az anyjával aludt. Felnőve néha elfogta a félelem, hogy ismét ágyba viszi.

Szenvedélyesen szereti az anyját, ugyanakkor ok nélkül dühös rá.  Fiúként nevetséges kifogásokat keresett az indulataira. Az volt a fixa ideája, hogy az asszony megfosztotta valamitől. Például, ha a kávéja keserű volt, azt hitte, az anyja titokban valami különleges nyalánkságot készített magának. Félve ugyan, de megmorogta.  A húga, vele ellentétben, higgadt vérmérsékletű. Minden kérőt elutasított, így vénlány maradt.

A megszállott szexuális gondolatok soha egy pillanatra sem hagyták nyugton.

Ha jó üzletet csinált, azt gondolta:

„Mire mentél a pénzzel? Még mindig boldogtalan vagy; nem tudsz lefeküdni a nővel, akit szeretsz, csak a testes nőket hajszolod; az állati vágyaid vezérelnek!”

Egész nap szemrehányásokat tesz magának, állandóan elégedetlen önmagával.

A kezelésre mindig kétségekkel érkezik. Vajon gyógyítható-e egy ilyen ember? Lehet, hogy valóban egy nyomorult degenerált?

Hosszas habozás után elmeséli egy álmát, amely az átvitel minden jelét magán hordozza (primitív reakció).

Dr. Stekel doktorral fekszem az ágyban. Szennyfoltot látok. Azt gondolom magamban, most már tudni fogom, lesz-e valaha gyermekem. (Én: A gyermek=gyógyulás, újjászületés. Később a terápiában is megjelenik a normál közösüléses álmok, illetve félelem a terhességtől.) Ez ebben a tekintetben a jósló álom.)

Felébred, a szennyfolt sehol. Biztos benne, hogy nem lesz gyermeke; az ondója soha nem normálisan ürül, és furcsa az állaga. Ha egy prostituálttal közösül, az orgazmussal egyidejűleg nagyon erős görcsöt érez. Csak egy csepp jön, a sperma mosdás közben távozik. Régebben, önkielégítéskor a férfi középen összenyomta a péniszét, hogy a sperma ne spricceljen ki.

Elkeseríti, hogy nem tud vizelni mások jelenlétében. Néha még nyilvános piszoárba sem képes, akkor sem, ha egyedül van. Ha éppen vizel, és bejön egy ismerőse, a vizeletürítés leáll, és erős égő érzést tapasztal.

Mazochizmusa a tizenhatodik életévében kezdődött. Volt a szülővárosában egy nagyon telt asszony. Olyan volt, mint egy Amazon. Azt mesélik, hogy a férje tetten érte, amikor megcsalta, erre dühében egy papucsot vágott hozzá. A történet nagyon izgatta. A fantáziájában a jelenet számtalan változatban jelent meg.

Egyszer követte az utcán. Az a gondolata támadt, hogy megcsókolja a fenekét, kitörli a székletürítés után, anilingust hajt végre, és így tovább. Ekkor tudatosult benne először a mazochizmusa. A mazochisztikus irodalom egyre mélyebbre vitte. Fantáziáiban még a koprofágia (székletevés) is megjelent. Ugyanakkor egy tiszta lány után vágyakozott, aki egy normális közösüléssel megszabadítja a parafíliától. Szerencsétlenségére egy bordélyházban egy tapasztalt prostituálttal, ”Rosa”-val találkozott, aki azonnal felismerte benne a mazochistát. Erőteljes anilingust kért tőle; obszcén szavakkal sértegette; a közösülés során végig így viselkedett. A férfi teljesen a bűvkörébe került. Egyszer huszonnégy órát utazott a nőért, és egymás után kétszer közösült vele a fenti módon. Utána olyan nyomorultul érezte magát, hogy szállodába kellett mennie. Szenvedett… súlyos szívrohamot kapott, amit az orvos félrediagnosztizált, nem ismerte fel a szorongásos rohamot; “szívtágulatnak” vélte és koffein injekcióval kezelte.

Azóta súlyos szívbetegségben szenved. Egyértelműen a morális egó reakciójáról van szó.

Gyermekkora óta kényszeres nevetéstől szenved… ami gyakran fájóan kellemetlen helyzetbe hozza. Egyszer majdnem vádat emeltek ellene, mivel egy istentiszteleten, a dicsőítés során hangosan felnevetett. (Ez a lázadó attitűd jele, amely ellentétben áll a felszíni “rabszolga” önképpel).

Néhány hete heves fájdalmat érez a bal kezében, amely a szívből sugárzik. Egy orvos megerősítette nagyon magas vérnyomást állapított meg, szigorú diétát rendelt, és eltiltotta a dohányzástól. Röntgen vizsgálatra is elment, ahol semmiféle szervi elváltozást nem találtak. Az orvos azt tanácsolta, konzultáljon velem.

Visszaemlékezett az első konzultációnra, és úgy döntött, eljön Bécsbe.

Ma ismét erősebbek a fájdalmak, és “nem bírja tovább elviselni.” A fájdalom mozgáskor jelentkezik a legerősebben.

Két álma volt:

Kék selyemszőnyeget látok, és úgy gondolom, hogy ez lesz a legjobb… Mint az Oos… Mintha a szőnyeget ki kellett volna cserélni.

Egy lakásban voltam. Két prostituált volt bent. Az elsővel nem tehetek semmit. A második ráült a merevedő péniszemre. Felém fordult. Aztán a padlón húzott. Meg kellett csókolnom a lábát.

Az első álomnál eszébe jut, hogy “világoskék” a kedvenc színe. A kék minden árnyalata vonzza. Gyermekkorában kék ruhákban járt. A csuklyája is kék volt. A kék az ég színe. Az asszociációja, az „Oos” egy folyó Baden-Baden mellett. Most olvassa a Die blonde Gefahr [A szőke veszély] című regényt, amely a három szőke lányról szól, akik minden férfi számára veszélyesek. Ezért „a szőke veszély”. A történet részben Baden-Badenben játszódik. Három prostituált nevét említi, akik veszélyt jelentettek rá. Az egyik Rosa. Mindhárom intenzíven foglalkoztatta a fantáziáját. Minden házat ismer. Rossz híre kelt azokban a városokban, ahol megállt. Bécsben meglátogatta a “Madame Rosa” bordélyházat. A prostituáltat fantáziafigurával helyettesíti.

Kedvenc fantáziája: egy előkelő ember, egy gróf szolgája, aki arra kényszeríti, hogy egy gyűlölt nővel (lány, nővér, a gróf felesége) közösüljön.

Hosszú ideig fantáziál erről. J. főhercegnő nagyon erős alkatú nő volt. Azt beszélték, kegyetlen zsarnok. A rabszolgája akart lenni; szolgálni az asszonyt. A fantáziájában J. főhercegnő prostituált.

A második álommal is sok anyagot tár fel. Az első prostituált túl csendes volt. A második szenvedélyes. Először huszonhárom éves korában csókolta meg egy prostituált fenekét.

Huszonegy éves korában olvasta Retau Selbstbewahrung [Önfenntartás]című művét. Félt, hogy onanizmus tönkreteszi. Elhatározta, hogy felhagy az önkielégítéssel, és két éven keresztül önmegtartóztatóan élt. Aztán találkozott egy prostituálttal Bécsben, a Praterben, akivel teljesen normális közösülést folytatott. Ez volt élete legnagyobb diadala! De a második alkalommal, néhány nap múlva, elgyengült, a harmadik alkalommal pedig kudarcot vallott. Újabb három hónapnyi aszketikus időszak következett. Ezután megismerkedett egy dús alkatú prostituálttal, aki ráült a hímtagjára. Nagy orgazmusa volt. Egyszer a színházban egy jól megtermett színésznő mellett ült. Annyira izgatott lett, hogy ki kellett mennie a színházból. Az imént említett prostituálthoz sietett. Szinte őrjöngve csókolgatta a lány fenekét. A színházi nőt képzelte a helyébe. A kapcsolat az orális szexualitással egyértelmű. Tud latinul, az „Oos” szóban a száj azonosítható. (Magyarra nem fordítható.) További meghatározó tényező a fürdő (Baden-Baden), de ez az asszociáció nem vezet semerre. (ÉN: Ez lehet a parapátiás szorongás miután a prostituáltal nyert élvezet után kezelésbe került. 3 veszélyes prostituált, aki tudja az ő „titkát”. Ez így egy morális álom.)

Amikor szeret, őrülten féltékeny. Félelem is kínozza… a terhességtől, a gonoszságtól – pletykák, jogi procedúrák, és így tovább.

Évente egyszer-kétszer álmodik normális közösülésről is. Egy ilyen álomban úgy érzi magát, mintha “újszülött” volna. Az ezt követő napok szinte ünnepi hangulatban telnek.

A korábbi években soha nem voltak parafil álmai. A parafília csak később jelent meg álomvilágában.

Egyik orvos azt javasolta, amikor segítségért könyörgött parafil álmai miatt, hogy olvassa el a Die Sprache des Traumes-t [Az álom nyelve] (micsoda abszurd tanács!). Miután elolvasta, ezt álmodta:

Egy cirkuszban vagyok. Egy nagyon szép szőke lány lovagol a porondra. Rákötözték. Amikor kiszabadul és leszáll a lóról, a levegőben repül, szörnyű félelem fog el, hogy leesik. Kirohanok a cirkuszból. (Én: Mintha a szőke lány a kliens maga lenne. A ló, mint a szex. szimbóluma. Ha kielégülne „repdeshetne”. Fél a csalódástól, impotenciától, hogy kényszeres fantáziáitól nem tud megszabadulni.)

A terjedelmes kötetet három nap alatt olvasta végig. A különösen a halál szimbolizmusa (ennek a régi álomnak az értelmezése) később! ) nagyon izgatta.

Tegnap éjjel álmodott: Mintha egy fúrógép lett volna. A lovak nyúzott bőrrel rohangálnak. Felkiáltok: Moritúri te salutant, Caesar! (Üdvözlet Cézár! Mi akik hamarosan meghalunk.) Aztán egyik lóvat a másik után egy tuskóra fektetik, és levágják a fejüket.

A két álom mélyebb jelentését most átugrom. Csupán a parafíliával való kapcsolatra mutatok rá. Ez utóbbit a ló jelképezi. Erre a lóra van felkötözve (én-impulzus). El sem tudja képzelni az életét a betegsége nélkül. Parafíliájának funkciója az önvédelem. A második álom az analízis (lenyúzzák a bőrt, így láthatóvá válik, ami belül van,) és egyik fantáziát (ló) a másik után megölik. Megfigyelhetjük továbbá az első szadizmusra utaló jeleket, amelyre valószínűleg hamarosan fény derül.

Az első álom gyermeki fantázia. A császár kinéz az ablakon, miközben egy magas hintán leng. A hintázás nagyszerű, felnőttként is élvezetes. A vonatozás is örömteli. Minden egyes vonatutat élvez.

Elalvás előtt furcsa gondolatai vannak. Mi lesz, ha holnap reggel, mire felébred, a szüleid meghalnak? . . . Először ismeri be szadisztikus tulajdonságait. Erekciót és orgazmust él meg, amikor egy prostituáltat ver. Gyakran az üzleti életben, sőt a szülei irányában is kegyetlen. Elhatározza, hogy nem fogja őket bosszantani, bizonyos esetekben másképp fog viselkedni. Egészen szenvtelen módon, amitől a szülei nagyon izgatottak. Később szemrehányást tesz magának emiatt. Megkínozta a szívének kedves gépírónőt, a legdurvább módon. Ha szeret, kegyetlen. A prostituáltakkal lehet gyengéd, mert ők közömbösek.

Jelenleg nem dohányzik. De hiányzik neki. Dohányzás a férfiasság látszatát kelti. Egy prostituálttal végzett mazochista aktus után rá kell gyújtania az utcán, egyébként észrevennék, hogy mazochista. A mazochizmus nőies. Így nem lehet férfi. Ha a lányok előtt képes lenne férfinak érezni magát, talán képes volna lemondani a prostituáltakról. Mazochista, mert azt hiszi, “tisztességes” lányokkal impotens lenne. Teljes elszigetelődést érez. Nem bírja elviselni, hogy a társadalom szexuális célzásait. Elsápad, dadog, ha úgy véli, az emberek felismerik, hogy van valami… rothadt az elméjében. Ezért nem szereti, ha egy társaságban vicceket mesélnek.  (A legnagyobb perverzió, ha egy nő a fenekével kérkedik. A „popó” szótól elsápad. Kerül minden olyan szót, amelyben benne van „po” szóteg (po-ézis, po-puláris, po-láris, és így tovább. Ezzel szemben mániákusan írja le a „popó” szót vagy gondolatban hosszú mondatokat alkot, amelyekben a lenyűgöző szó számtalan attribútummal jelenik meg.)

Megerősítette azt a tényt, hogy a művelt emberek azt mondják, hogy a tanulatlanok jóval több mocskos dolgot művelnek. Ez minden társadalmi érintkezést ellehetetlenít. A tanulatlanok taszítják, a műveltektől pedig – az említett okból – fél. Mindezek eredményeként remete lett.

Fél az egerektől. A patkányoktó még inkább. A kísérlet után… az unokatestvére feleségével, egy egér hallucinációja volt és egész éjjel nem tudott aludni a félelemtől.

A nevelőnője testes asszony volt. Úgy véli, hogy ő és az anyja a gyermekkori ideáljai.

Egy eseménynek nagy jelentőséget tulajdonít (tizennégy). Egy barátjával sétált a városon kívül. Megláttak egy rendkívül kövér cigányasszonyt. A barátja így szólt: „Meglovagolnád, mi, A -?” Üldözni kezdte a gondolat. Fantáziája a végbélnyílás körül forog: egy bővérű asszonnyal találkozik, aki minden további nélkül a végbélnyílásába engedi. Gyermekként azt hitte, hogy a gyerekek a végbélnyíláson át születnek.

Szenved amiatt, hogy az anyaméh szerepe a fantáziájában megváltozott. Női végbélnyílásban találja magát.

Minden héten két napra hazamegy. Látszólag üzleti céllal; valójában azért, mert nem tud a családja nélkül élni, ezért két éjszakát a szülői házban tölt.

Rémálmok gyötörték ezen a két éjszakán, kiáltozott… olyan hangosan, hogy az anyja is meghallotta. A fiú ágyához ment, és felébresztette. Az első álomra nem emlékszik. A másodikban az apja lassan közeledett az ágya felé. Ebben a pillanatban kiáltott fel. Ő maga is hallotta. Valójában nem kiáltás volt, inkább mintha egy macska nyávogott volna. Hallotta, ahogy az anyja így szól: “Ugyanúgy nyivákolsz, mint tegnap este.” Képtelen volt abbahagyni.  

Megkérdeztem, hogy az apja bármikor megfenyegette-e kasztrálással. Tagadta. Némi gondolkodás után elmondta, hogy az apjának szokása volt a kisfiúkkal játszani, és hogy olyan gesztussal nyúlt a nemi szervükhöz, ami mintha azt jelentette volna:

„Ezt most ellopom egy kicsit.” Látta, hogy az öccsével (aki meghalt) is így játszadozott. Talán vele is játszott ilyet.

A rémálom után egy második álom:

Wiesbadenben voltam egy berlini barátommal. Egy kávézóban vagy étterembe. A barátom vitatkozott (a zenészekkel). Nagyon energikus volt. Mellette szerencsétlen senkiházinak tűntem, testileg (önsajnálat). Egyszer csak jött egy pincér (férfi?) és két foltos, kopott étlapot hozott. A barátom keményen rákiáltott: “Mindjárt lekenek két nagy pofont!” (talán megpofozta). Úgy nézett rám, mintha azt mondaná: “Így kell viselkedni egy igazi férfinak!” – Senkinek éreztem magam.

A barátja erős, vállalkozó szellemű férfi, egy rendező feleségével volt kapcsolata (!). Az álomban tíz fejjel magasabb a kliensemnél. Egyszer (tizennégy évesen) előtte maszturbált, és azzal dicsekedett, hogy naponta négyszer is képes rá. Ennek ellenére most egészséges, nagyon erős férfi, míg a betegem nyomorultnak, impotensnek tartja magát.

A barát álmában az ideális énjét képviseli. Hasonló megjelenésre vágyik, és így szeretne viselkedni: erőteljes férfiként. Gyermeknek érzi magát. Még ma is reszket az apja előtt, akivel képtelen jó kapcsolatot kialakítani. Az apa sosem törődött vele.  Gondolatban az apját vádolja a betegsége miatt.

Időnként gyűlöletet érez a férfi iránt, aki nemzette. Apja furcsa ember. Gyakran napokig nem szól egy szót sem. Aztán hirtelen felbőg, mint egy vadállat. A barát apai imágónak tűnik. Az anya szemrehányásokat tesz az apának: “Úgy viselkedsz a fiaddal, mintha még mindig gyerek lenne. Tizennégy éves!” Sőt, ez a “fiú” magas pozíciójú üzletember, amit az apa nem hajlandó elismerni. Féltékeny a fia sikerére. Az anyja az apja ellentéte. Türelemmel viseli a szenvedést és gyakran mondogatta: „Apád egy érzéketlen ember. (“Nehéz időket éltem át mellette.”) Négy testvére meghalt, mielőtt megszületett, egy pedig utána. Gyakran töprengett azon, ki volt a hibás a halálukért. A szülők vérrokonok voltak. Talán ez volt az oka. A szerelem utáni állandó vágyakozás uralkodik rajta. A szerelmet / szeretetet (az eredeti szövegből nem derül ki a különbség – a ford.) csak az anyjában találta meg. Kisfiúként sírt, amikor el kellett hagynia a szülői házat. Szeretete a családjához kötődik. Ennek ellenére az otthonléte gyakran kínzó élmény, hiszen komoly feszültség van közte és az apja között. Néha a gyűlölet érzésébe menekül, szenvedélyesen foglalkoztatja a bosszú gondolata.

Félelmetes estéje volt. Úgy érezte, elveszett és öngyilkossági gondolatokkal küzdött. A keze rettenetesen fájt. (Nyilvánvalóan szemrehányást tett magának az apja elleni vádak miatt.) Újra eljön, hogy beszélhessen az apjáról. Ő úgy véli, nem akarja látni. Biztos benne, hogy nem érez gyászt a gyermekei elvesztése felett. Pénzember.

A tanulmányairól kezd mesélni. Csodagyereknek tartották. Mindenki azt hitte, hogy tudós lesz. Így tízévesen P-ben kezdett tanulni.  Az anyjától nagyon nehezen vált el. Az iskolában lusta és figyelmetlen volt, tizennégy évesen, a gimnázium negyedik osztályában megbukott. Depressziós lett a kisebbrendűségi érzéstől. Majd kereskedelmi iskolában folytatta a tanulást. Erre az időszakra tehető a testes asszonyhoz fűződő élménye és a hozzá, a végbélnyílás tisztításához kapcsolódó fantáziája. Önkielégíteni kezd, ennek köszönhetően az állapota jelentősen javul. Hirtelen az osztály legjobbja lett. A Faust olvasásába merült; akkoriban hajlamos volt a miszticizmusra. Ekkor kezdett dohányozni. Fokozatosan bonyolódott a mazochista fantáziák, a dohányzás és az onanizmus elleni küzdelembe. Elárulta, hogy a személyisége határozottan megváltozott. Gyáva lett, gyakrtan elpirult és dadogni kezdett. Ugyanakkor örömét lelte a hazudozásban és apróbb csalásokban. A kényszeres nevetés egyre erősebbé válik. (Nyilvánvaló harc a felsőbbrendűség érzésével.)

Ismét egy tipikus álom:

Meglátogattam egy közeli üzleti partneremet, aki nagyon hűvösen fogadott. A jómódú fiatalember (a társa) egy igen jövedelmező üzletről mesélt. Irigykedett. Valami tojással vagy élesztővel kapcsolatos üzletről beszélgettek. “Együtt biztosan nyélbe ütjük!” – mondta a barátja. Szerencsétlennek (alkalmatlannak) érezte magát.

Kereskedő barátja közismerten kicsapongó. Az “ideális énjét” képviseli. A parafiliás egója. A fiatalemberrel (az ideáljával) összehasonlítva nagyon kicsinek érzi magát. Az élesztő a növekedést szimbolizálja (anagógiás tendencia) “: “Együtt” akarja nyélbe ütni az üzletet. Nem hajlandó feladni a parafíliát.

Csak egy helyet ismer, ahol biztonságban és rejtve érzi magát: az ágy. Az ágy az erődje. Az ágyba menekül, ha a dolgok rosszra fordulnak. Fél az emberektől. Züllöttnek látja az arcát. Ha boldogtalan, evéssel vigasztalja magát. Egyre falánkabbá válik. Így feledkezik meg a boldogtalanságról. Azt hiszi, mindenki rajta nevet. Félénk a tekintete. Folyton figyelik, mert feltűnően viselkedik. (paranoid téveszmék). Az alvása tragikus. Otthon úgy tízszer ébred fel éjjelente. Most itt Bécsben, az analízis során, pompásan alszik (vérfertőző impulzus, az alvás mint zavaró tényező?).

Sosem csókol kezet. Szexuális aktusnak tekinti, és zavarba jön.

Édesanyja nagyon szigorú erkölcsi nézeteket vall. Szexuális ösztönei korán megjelennek. Ötévesen feleségül akarta venni a nagynénjét. Majd azt mondta: „Nem vehetlek feleségül. Egy testvérnek a húgát kell elvennie.”

A nővérével gyakran játszottak papás-mamást. Gyerekeik is voltak. Néha megütötték egymást.

Abszurd mértékben babonás; a péntek és a tizenharmadik napok természetesen szerencsétlenséget jelentenek. Ha a bal szeme viszket, az jót, szerencsét jelent.; a jobb szem balszerencse.

Nagyon ügyetlen a lányokkal, soha nem találja meg magától a hüvelybemenetet. Nem bízik magában; nem hiszi, hogy képes egy “jó” lánnyal közösülni; biztosan impotens lenne. Ennek következtében sodródott prostituáltakhoz. Egy szőke, Kamilla nevű prostituált tetszett neki a legjobban; többször is normálisan közösült vele. A nő megkérte, csókolja meg a fenekét. Úgy tett, mintha rettentően megsértődött volna, és távozott. Másnap ismét elment, de nem találta. Ekkor még volt ereje ellenállni; mára teljesen a prostituáltak karmai közé került. Mind ismeri a szenvedélyét. Várja az alkalmakat, hagyja, hogy sértegessék. Az illúziótól, hogy a szolgájuk, a rabszolgájuk, kerül a szexuális extázisba.

Álmodott:

Eltörtem a sétapálcámat, nem tudtam, mit tegyek. Le akartam vágatni a botot. Egy öregasszonyhoz mentem; a fia csinálta volna. Kinevetett. Azt hittem, hogy a gyönyörű sétapálca miatt bánt. Talán még meg tudom javítani, össze tudom illeszteni.

Pár nappal korábban vett egy nagyon szép mahagóni sétapálcát. Álmában csupán közönséges fadarab volt, belül zöldes fehér, mint a mogyoróbot. A kapcsolat egyértelmű; megkérdőjelezte, hogy én (öregasszonyként ábrázolva) képes leszek meggyógyítani az impotenciáját. Ismét rákérdeztem a kasztrációs komplexusra; először tagadja, majd elismeri, hogy van egy erőteljes, visszatérő méltó fantáziája, Egy háremben eunuch. Egy csodálatosan szép lányt az öreg és csúf szultán elé visznek. A férfinak (neki) le kell vetkőztetnie a lányt. Amikor az öreg szultán a gyönyörű lányra kényszeríti az akaratát, orgazmusig onanizál.

(Én: Erőszak mellett képes elfogadni saját szexuális izgalmát. Párhuzam irigység a húgával szemben, akinek valószínűleg az apja sokkal több mindent megengedett. Szerintem itt is a szép lány ő maga. A szülők csak a nőies, passzív szerepeket díjazták. Kasztráció: „Bezzeg a húgod.”)

A háborús nemi erőszakokról szóló történetek nagyon izgatták. Még egy emlék, ami a kasztrációs komplexushoz kapcsolódik (nyolcéves). A fürdőben játszott a hímtagján, amikor az anyja így szólt: “Ha ezt műveled, úgy fogsz meghalni, mint Ottokár bácsikád.” A nagybátyja legendás férfi volt, erősen foglalkoztatta a fantáziáját. A kasztrációtól a körülmetélésen át jut el a zsidó komplexusig. Sokat szenvedett az antiszemitizmus miatt. A keresztények isteneknek tűnnek számára. A mazochistáknak megvan a maguk keresztényekkel kapcsolatos fantáziájuk, akik csak Krisztust akarják szolgálni. Egyszer közösült egy prostituálttal, aki nagyon tetszett neki, így minden mazochista vágyát teljesítette. Miután a nő elmondta, hogy zsidó, soha többé nem látogatta meg. Az apja bigottul hívő zsidó. A beteg még mindig a vallásos gyökereihez nyúl vissza. Megtartja az ünnepeket, az engesztelés napi böjtöt. Szexuális jelenetek gyakran épp ezen a napon jutnak eszébe. Az engesztelés napján gyönyörű meztelen nőről fantáziál, aki egy baldachinos ágyban vetkőzik. Ilyen napokon apja és nővére neki szexuális lényekként tűnnek fel előtte, míg máskor megpróbálja aszexualizálni őket. Észrevehetjük az erős családi fixációt. A nővére erősen függ az apától, ő pedig az anyjától. A császári család iránti mély tisztelete morbid.

Császár, apa, Isten – tekintélykomplexus, amely a bipoláris attitűdről árulkodik. Az engesztelés napján szexuális képzelgéseiben bűnt követ el egy istenséggel, szexuális tárggyá alacsonyítja le az apát. Világosan látja, hogy a nővére nagyon erősen függ az apjától; érzi saját anya-fixációját, ugyanakkor pszichikusan vak az apja és nővére iránti fixációjával szemben. Álmában elismeri, hogy a férfiassága romokban van. Sosem lesz teljesen jól; csak a botot tudja összeragasztani. (A bot is a parapátia szimbóluma.)

Ma nagyon lehangolt. Borzalmas álma volt:

Egy prostituálttal voltam. A fenekével az arcomra ült; meg kellett csókolnom és nyalogatnom kellett. Rémülten, erőteljes erekcióval ébredtem. Fél órán át ébren voltam. Aztán folytatódott az álom. Elélveztem.

Újra felébredtem. Szégyent és fizikai fájdalmat éreztem. Nem emlékszem a prostituált arcára.

A régi háziorvosánál járt, aki megtiltotta a dohányzást, ő viszont elmondta, hogy Dr. Stekel megengedte, , és hogy “csak” szívneurózisa van. Az orvos megmérte a vérnyomását, ami 175-ről 135-re javult; „A javulás a nikotin absztinencia következménye” – mondta, és felolvasott hosszú előadás tartott a nikotin káros hatásáról a hajszálerekre. Semmiképp nem szabad dohányoznia!

Természetesen újra megrendült a szaktudásomba vetett hite, kételkedik, hogy képes vagyok meggyógyítani. Egy sor különböző eseményt mesél el, amelyek mind azt mutatják, hogy szégyen és kudarcok kínozzák. A kétségei miatt ment el a háziorvoshoz.

Folyamatosan és mélységesen sajnálja magát. Ha zenét hallgat, meghatódik, nehezen fojtja vissza a könnyeit. Az anyja egykoron szépen énekelt, de az apja nem tűrte, hogy bárki is „nótázzon” a házban. Az éneklést bűnnek tartotta.

Visszatérünk az utolsó álomban szereplő nőhöz. Megkérem, beszéljen a nővel kapcsolatos asszociációiról – akinek az arcát nem látta. Sokáig töpreng. Aztán eszébe jut az “első” nő akivel parafíliás izgalmakat élt át. Innen indulva egy barna hajú nőről, végül az édesanyjáról beszél.

Minden örömét megosztja az édesanyjával. Amikor prostituáltakkal van, akkor is gyakran az anyjára gondol. “Mi mit szólna anyám, ha látna?” Vagy: “Mi van, ha épp haldoklik az anyád?” Röviden, állandóan kereste a közvetett lehetőséget, hogy az anyjára gondoljon.

Már gyermekkorában is az anyjára tapadt. Mindig le akart vele feküdni. Álmában gyakran úgy mozdult, hogy a hátához érjen. Fiúként tudta jól, hogy soha nem házasodik meg, mert soha nem lesz képes úgy szeretni egy nőt, mint az anyját. Ha szerelmes lett egy lányba, megrémült, amiért megfeledkezett a családjáról. A nővére születésnapja fontos esemény volt számára. Hetekig tartott, míg kiválasztott az ajándékot. Ezúttal azonban – sietve – vett egy napernyőt; nem töprengett, mi lenne a legjobb ajándék. Ebben az időszakban ritkán írt az anyjának. Amikor rádöbbent, felhagyott a kapcsolattal. Úgy érezte, hogy a szerelem miatt elveszítette az anyját és a nővérét. Nem tudta elviselni az érzést. Mindig talál hidat anyakomplexusához. Ha egy erőteljes, tüzes nőt lát, megszállott gondolata támad: az anyja feneke ennél sokkal szebb.

Egy tíz évvel ezelőtti álmára még mindig elborzadva gondol vissza. Szegény öreg agglegényként látta magát; szemüveges, egyedül kávézik és mások jóindulatából él.

Ugyanazon az éjszakán egy magas hegyen látta magát – egyedül. Egy hang így szólt: “Ez az a nap!”

Akkoriban rettegett a gondolattól, hogy egyedül marad és úgy döntött, hogy ha a szülei meghalnak, a nővérével él majd. Ő is egyedülálló, megoszthatnák az életüket.

Szexuális életének víziója szorosan kötődik a nővéréhez.

Álmodott:

Megműtötték az államat. Egy nővér volt a szobában. A doktor egy papírpoharat tartott a kezében, ami söröskorsóhoz hasonlított és az állára helyezte. Azt mondta: “Jól fog kinézni a fiatalember. Jó lesz így, ne vegye le!  Az ápolónő azt mondta: “Így meggyógyul.” Nem húzhatta le a poharat. A nagybátyja is ott volt. Nagyon örült, hogy a nővér megdicsérte, amiért olyan bátor fiú.

Az álomban ismét gyermek volt. Rákötöztek valamit. Mintha egy szivacs lett volna. A műtét alatt a következő szavakat hallotta: “Bátor kis fickó, ügyesen viselkedik.” Az analízissel való kapcsolat egyértelmű. Nekem kell bekötöznöm, ő pedig nem veheti le a kötést. Bipoláris tendencia: a parapátia (védekező kötődés), emellett nem mond le az infantilizmusról.

A körülmetélés a műtét kapcsán jut eszébe. Gyakran elárulja a kasztrálás iránti vágyát, amikor ezt mondja:” Jobb volna, ha nem lennének heréim.” A műtét a borotválkozáskori szappanozásra emlékezteti.

Az operációval kapcsolatos asszociációk egészen a gyermekkoráig nyúlnak vissza. Érzékeny fiú volt, és nagyon elkényeztetett. Sok-sok lány és asszony versengett, hogy gondoskodhasson róla; játszottak, sétáltak vele, harcoltak a szeretetéért, és így tovább.

Fontos információ a pszichogenezisre vonatkozóan: a parafíliája. Először (négytől hatig) egy testes, szőke nőre emlékszik. Rosa. A szőkék prototípusa. Ő tanította meg visszafelé beszélni. Az opop: popó. Játszott vele; tisztán emlékszik rá, ahogy a nő szexuális izgalma fokozására használta.

Aztán egy második Rosa jut eszébe (hét-nyolc éves), akitől mindig kapott édességet. Annak a férfinak a lánya, aki tönkretette az apját. Hírhedten feslett nő volt. Szexuális tekintetben parafíliás volt már akkoriban is, és úgy tűnik, saját céljaira használta a jóképű, érdeklődő fiút.

Tizenegy-tizenkét évesen egy durva, ötvenes asszony volt ideálja. Elképzelte a nőt meztelenül egy szekrényben, ahol a fantáziája szerint székelés közben megcsókolta a fenekét. Keresztény volt. A keresztény nőnek való alárendeltség akkoriban jelent meg először.

Volt egy testvére is (tíz). Sokszor rángatta a bölcsőjét és kínozta. A fiú balesetben halt meg. Fontos kijelentést tesz: „Lehet, hogy én öltem meg a testvéremet.”

Egy másik, idősebb testvére röviddel a születése után meghalt.

Ma nagyon rossz állapotban van. „Szülési fájdalmai vannak.” A „vallomások” alatt egész testében remeg, hányingere van. Kijelenti: “Az anilingus az egyetlen perverzió, ami teljes kielégülést ad.” Végül eszébe jut Rosa, a telt lányt, akit Miss-nek nevez. Az anyja azt tanácsolta: “Hívd Madame-nak.” Ez hihetetlenül izgatta.

Az álom is világosan feltárja a testvérkomplexust. (“Nem szabad levenni.”).

Szombaton – szokás szerint – hazamegy.

A következő jelenséget nem tudja megmagyarázni. Egy vonatonút során remekül érzi magát. Két nővel beszélget.

Egyszer csak az egyikük lehajolt. Meglátta a lány impozáns fenekét. Újra rátörtek a régi fantáziák, amelyeken azt gondolta, már úrrá lett. Leszállt a vonatról, és hazament. A szíve hevesen vert; fáradtnak és kimerültnek érezte magát; a térdei remegtek; alig tudott felmászni a lakásához vezető lépcsőn. A kis utazótáska rettenetesen nehéznek tűnt, fájt a keze. Attól tart, hogy a nővére valamiképp rájön, hogy parafília miatt kezelik. Úgy tűnik, az anyja is sejt valamit. Az apja hűvösen üdvözölte; összeomlott.

Az anyja féltékeny. A nővére kémkedik utána. Egyetlen valódi szerelmi viszonya volt. Egy cédulát talált a zsebében, rajta egy üzenet. Elmesélte az anyjának, aki nem mulasztotta el óvatosságra inteni a fiát. Ezután kezdett rosszul bánni a lánnyal, végül elüldözte. Hónapokig boldogtalan volt, szüntelenül sírt. A lány helyét senki sem foglalhatta el, az írógépét sem használhatta más.

Így gátolta önmaga gyógyulását. Feláldozta magát szeretett édesanyja és nővére miatt. A szerelmi viszony ideje alatt egyetlen morbid gondolata sem volt (hat hónap).

Álmodott:

Egy kupéban ültem egy sötét bőrű lánnyal (vagy nővel). Esetlenül viselkedtem. Udvarias akartam lenni, de bármit is mondtam, tapintatlanul hangzott, mire a nő megsértődött. Rám kiáltott: “Kikérem magamnak! Ez felháborító! Vezekelned kell!” Leszálltunk, majd egy kertben voltunk. Az ügyvédje (vagy az apja) is ott volt, akinek a legapróbb részletekig mindent elmesélt. Féltem. Valójában jót akartam. De mindent félreértett. Attól féltem, hogy három hónapra börtönbe kerülök.

Valójában az esetlenségétől fél. Az álom lehetőséget adott arra, hogy meglátogasson egy ismerős nőt. Mi haszna a hódításnak, ami olyan fontosnak tűnik, hogy álmodik is róla, ha impotens? Az álom inkább azt mutatja, hogy a fantáziák arra kényszerítik, hogy kibeszélje őket. Szeretne vulgárisan beszélni mondani, szexuális célzásokat tenni, amit azonban az erkölcsös énje tilt, így aztán inkább hallgat.

További asszociációk az anyával kapcsolatban, akiről azt mondja, igen sértődékeny.

Csüggedt hangulatban érkezik. Útközben újra fájt a keze, és szívdobogást is érzett. Emellett gyakran vizelési inger fogja el. Nyilvános piszoárba ment vizelni. Nem tudott. Erőltette, de csak néhány csepp jött ki. A végén nyálkás massza távozott.

Homoszexuális fantáziákra gyanakszom. Először tagadja, aztán beismeri, hogy vizeléskor enyhe égő-csiklandozó érzést érez. Korábban már gondolkodott azon, miért kell lefeküdnie, amikor nálam van.

Először elutasítja a homoszexuális attitűdöket, később felidéz egy emlékezetes diákkori (tizenhét éves) figyelemre méltó élményt. Egy jóképű fiúnak adott órákat. Nehezen boldogult vele. Aztán egyszer az ölébe vette a fiút, közben az édesanyjára (a fiúéra) gondolt, aki akkoriban az egyik ideálja volt, és onanizált.

Az eset többször megismétlődött.

Azért jött, hogy gyermekkori élményeiről beszéljen. Szeretett a vidámparkba járni. Órákig nézte a szellemvasutat, ahogy bemegy a sötét barlangba. Az is izgatja, amikor a sárkány felfalja a boszorkányt. A szellemvasút kellemes érzéssel tölti el.  Az anyaméhhel összefüggő fantázia.

Mazochizmusának pszichogenezise világossá válik; az anyját apjánál jóval többre becsülte. Az anya művelt volt, zongorázott, a származása is előkelő. Az apja egyszerű ember. Az anya – mégis – önként lett az apa rabszolgája.

Elhatárolódott az apjától. Azt gondolta: “Ha ilyen feleségem lenne, örömmel szolgálnám, még a port is lenyalnám a lábáról!”

A nyalogatás nagy szerepet játszik az életében. Egyszer nézeteltérésbe keveredett; dühében egy Gots von Berlichingen idézetet vágott egy magasrangú tisztviselő arcába.

Világossá válik számára a homoszexuális komponens jelentősége.

Teljesen megváltozott. Huszonnégy óra telt el szívdobogás-érzés és kézfájdalom nélkül. Este az operában volt. A szomszédja egy karcsú nő volt, aki kivételesen tetszett neki, nem gyötörték parafíliás gondolatok. Aztán eszébe jutott: “Potens lennék vajon, ha ő lenne a feleségem?” Meg is válaszolta: “Nem!” Rettenetesen fél a nászéjszakától. Soha nem élné túl a szégyent.

Álmodott:

A színházban voltam. Az előadás a vége felé járt. A vasfüggöny váratlanul leszakadt. Síri csönd támadt. Valaki felkiáltott: “Mindannyian odaveszünk.” Arra gondoltam, vagy tűzvész, vagy forradalom van.” Nem voltam izgatott. Azon tűnődtem álmomban, hogy a szívem miért nem ver hevesen. Felébredtem, és még mindig azon töprengtem, miért nem volt szívdobogásom.

Az álom arra utal, hogy véget akar vetni az analízisnek. A vasfüggöny lehull, és az emlékek elsüllyednek. A bipoláris tendencia a második fantáziában fejeződik ki: egymásba szeretnek, amire az opera nyitánya is utal, forradalom támad a szívében. A régi királyt letaszítják a trónjáról. 

Az analízis során visszafogottan fogalmaz. Szeretne megházasodni, ha találna egy nőt, aki át tudná venni az anyja, a nővére, az apja, és az analitikusa helyét.

Ezután egy berlini esetet mesél el. Egy társaságban mulatozott egy barátjával. Szobára mentek, mindketten, egy lánnyal. A fiú kezdte, de impotens volt (a homoszexuálisok impulzusokkal szembeni ellenállás).

Izgatott volt a tegnapi napja. Hirtelen egy rendkívül testes nőt látott az utcán. Rögtön jött az impulzus, hogy utána fusson, és kiélje a fantáziáját. Taxiba ugrott, és elmenekült. Ezt önmaga felett aratott nagy győzelemnek tartotta.  Később ismerősöket látott, előlük is elmenekült, mert “borzalmas” volt az arca. “Mocskosnak” nevezi az arcát.

Kiderül, hogy az arcát a fenekével azonosítja.

Folyamatos félelemben él, hogy valami történhetett otthon. Gyötri a gondolat: „Valaki meghalt!” Ez a valaki általában az apa, csak ritkán az anyja vagy a nővére. Csupán egy lehetőséget lát, hogy megszabaduljon a családjától: a halált. Ha a szülők meghalnak, szabad lesz – és egyedül marad a nővérével. A családtagjaival szembeni attitűdje bipoláris. Vezekel a gyűlöletes gondolatai miatt, megtagadja magától, amire leginkább vágyik: a szerelmet / szeretetet.

Jól érezte magát otthon. Először egy atyai jóbarátját látogatta meg, és elmondta neki, hogy analízisbe jár. (Feltehetően azt remélte, hogy a férfi azt tanácsolja, hagyja abba a kezelést.) A barát – a fentebb említett unokatestvér férje – viszont az ellenkezőjét javasolta. Majd egy elég fontos beszélgetést folytatott a nővérével. Megkérdezte, miért nem akar férjhez menni. A nővére válaszul: „Megnősülhetsz.” Nem láncolja magához. Éjjel álmodott:

A vasútállomáson vagyok. Egy kereskedő, magas, sápadt, fekete sapkában, mint Richard Wagneré; olyan táskát árul, amely biztosan jó szadizmus és mazochizmus ellen. Először zavarba jövök. Aztán megveszem. A kupéban az összes férfinak ugyanilyen táskája van, ami kinyílik. Egy könyv van benne.

Az első asszociációja a táska, ami nászajándék lehet (a nővére esküvőjére?). A férfiról Richard Wagner jut eszébe. A kedvenc operája a Tannhauser. Valójában a Venusbergben van. Abban a jelenetben, amelyben Tannhauser elhagyja Venusberget és a pásztor a tavaszköszöntőt furulyázza. – De átkozott, mint Tannhauser – az ember és a halál. A szüleinek meg kell halniuk, a nővérének meg kell házasodnia. Szabad lesz. A táska egyben koporsó is.

Súlyos válságon megy keresztül. Minden lépést megkérdőjelez, nagy akaraterő, elszántság kell megtenni őket. Az abulia (akarathiány, döntésképtelenség) képe egyre világosabban rajzolódik ki. Le akar válni a szüleiről, de képtelen rá. Minden fontos döntése ezzel függ össze.  

Kétszer álmodott, mindkétszer „szennyeződést” tapasztalt. Így idézi fel a második álmot:

Egy jószívű, jólnevelt prostituálttal voltam. Álmomban mindazok a jellemzők megvoltak benne, amilyennek az anyámat láttam fiatalabb korában. Semmi sem történt köztünk. Aztán a lány leült a földre. Mellé kellett ülnöm. Végül bekövetkezett az erekció. Éreztem az ejakulációt. Néhány pillanat múlva felébredtem.

Olyan jelenetekre asszociál, ahol gyerekként a földön játszott. Tegnap levelet kapott az édesanyjától. Hűvösnek és közömbösnek tűnt. Aztán izgatottan sértő hangú levelet írt haza. Különösen bosszantotta, hogy az anya olyan címzettnek írt, aki pénzzel tartozott, de a levél üres volt. Leginkább ez irritálta. Az üresség.

Elalvás előtt felemeli a jobb kezét, és az ágy oldala felé nyújtja. Az anyját és a húgát keresi. Ha a karja elfárad, elalszik (szimbolikus elhatározás, hogy mindig helyesen cselekszik és álmodik).

Emlékszik (nyolc-kilenc), hogy több éjszakán át az unokatestvérével – idősebb baráttal és tanácsadóval – aludt egy ágyban. Egyszer felébredt, nagyon nedves volt, de nem a vizelettől. Úgy hiszi, hogy az unokatestvére szennyeződése volt. Rémesen szégyellte magát és nem mert az unokatestvére szemébe nézni.

A téma az édesanyjára vonatkozik. Dicséri az erényeit és nem érti, hogyan azonosíthatta álmában az anyát egy prostituálttal. Ezen képzettársítás motivációja még hiányzik. Ellenben a kapcsolat megmagyarázza, miért érzi magát nyomorultul, miután közösült egy prostituálttal. Visszatérek a Richard Wagner-álomhoz. Megkérdezem tőle, mit tud Wagner életéről. A Geyer-hipotézisről kezd beszélni, miszerint Wagner a család barátja, a festő Geyer fia volt, hiszen rá hasonlított.

Az utolsó előtti álom érthető. Minden nő hamis, becsapják a férjeiket. A táskában a könyv, amely megváltoztatja az életét (az élet könyve), származásának titkát írja le. Nem indulok el ezen a nyomon, inkább megvárom az új anyagot.

Álmodott:

Bécsben a barátaim társaságában voltam. Valaki felvetette a kérdést, mi a “gáz” szinonímája. Azt mondtam, a „puffadás”.

Puffadásban szenved. Úgy tűnik, a szívprobléma egyik tünete az aerofágia; puffadásos szorongás. Az apja hajlamos a gyakori puffadásra. Bár tudja, hogy öregember, sértésnek érzi az azonosságot. Furcsán viszonyul a puffadáshoz. Egyszer egy prostituálttal volt, aki szellentett. Úgy tett, mintha megsértődött volna, a libidója eltűnt, és otthagyta a nőt. Egy másik prostituált ugyanezt tette. A reakció eltérő volt. Rendkívül erős erekciója lett, a közösülés kielégüléssel végződött.

A végbélnyílás minden funkciója a fantáziája tárgya. Azzal a gondolattal is eljátszott, hogy valaki a szájába ürít. Azonosítja magát a vécécsészével, és irigyli, azért, ahogyan az „látja” a nőket. Szeretne megfigyelni egy kövér nőt székürítés közben, de soha nem merte megtenni.

Gyakran mondták, hogy nagy a feneke. Erre nagyon büszke. Tükörben csodálja a hátsóját és gyakran megpaskolja; de szereti gyengéden simogatni is. (nárcizmus).

Gondolkodásmódja koprofil. Látott egy tortát Bécsben, amely egy elválasztó üvegfalon keresztül nézve egy fenékre emlékeztet. Soha nem enné meg a süteményt.

Tegnap a kádban volt, a hátsó fertályát is megmosta, olyannyira, hogy majdnem elvesztette az eszméletét. Csodálatosan felszabadító érzés volt, és azt kívánta, bárcsak örökké tartana a fürdő. Egész nap az oniomániája hajtja, mindent összevásárol. Vett magának alsóneműt, nadrágtartót, parfümöt, szappant; röviden: szerelmi aktusra készült. A vásárlást utána megbánta, de közben egyfajta büszkeséget érzett (az affektus elmozdulása: egy férfi prostituált szerepét játssza).

De mást is játszik. Az arcával. Társaságban mindig “mocskos az arca”. Apró utalás a szexualitásra, és vége. Otthon képes teljesen más arcot vágni. Az arckifejezését egy “dühödt bikáé.” A moziban látott egy torreádort, amint leszúrt egy bikát. A sebesült állatnak ugyanilyen volt az arckifejezése. A betegnek, ahogy ő mondja, “borjú tekintete” van. Mindenki azt hiszi, hogy ő imbecillis. Csak otthon, a sajátjai között, vagy ha a saját várában van (a szobája) képes megszabadulni ettől a kényszeredett arckifejezéstől. Egész nap figyeli magát a tükörben. Reggel az első dolga megnézni magát, vajon jól vagy rosszul fest-e, milyen az arca. Olyan arcot vág, ami egy fenékre hasonlít.

Álmodik:

Otthon vagyok. Mozgósítás zajlik, engem is a frontra akarnak vinni. Berlini barátom határozottan kijelenti: “Én nem megyek!”.  Egy másik férfi azt mondja: “Istenem, be kell vonulnunk!”. Nem tudom, mit tegyek. Az anyám mélységesen boldogtalan és a kétségbeesett.

A mozgósítás a házasság. Házasodnia kellene. A berlini barát fanatikus agglegény, ami megmagyarázza, hogy miért nem hajlandó megházasodni.

A második férfi házas. Keresztény, aki egy gazdag, de cseppet sem vonzó zsidó nőt vett feleségül. Kliensemnek tervei vannak: “Ha megnősülök, eladom magam egy gazdag nőnek. Az anyám mindenképpen boldogtalan lesz.”

Folyamatosan figyeli magát. Van-e bármi baja, zavaros-e a vizelete, vagy összezsugorodtak-e a heréi. A betegségeivel együtt is boldognak érzi magát, és örül, hogy már nem fél a parafíliájától. Az élet kötelezettségei elől az ágyba menekül. A lábadozás mindig kellemes számára.

Ez a gyermekkorában tapasztalt simogatással függ össze. Amikor beteg volt, az édesanyja az ágyába vitte. Mindazonáltal, gyakran gyűlölte ezért. Fantáziájában egy fényűző teremben látta reggelizni az asszonyt, míg ő egy ócska szobában maradt. Mindig is az volt az érzése, hogy az anyja megvont tőle mindent, ami jó.

Egy groteszk fantáziájáról számol be. Elképzelt egy párt közösülés során, amikor a nő annyira nyomja a gyermeket, hogy az megfullad. Vezető motívuma a “gonosz anya”. A fantáziájában az anyja tehát gonosz. Ezt tette vele.

Úgy tűnik, valamilyen indítékot rejteget. Miért van “jó anya” és “gonosz anya”?

Álmodott:

A temetőben sétáltam, hálóingben. Egy pap figyelmeztetett, ne menjek oda. Aztán egy temetési menettel találkoztam. Az apámat temették. Aztán a pap ezt mondta: “Most már mehetsz.”

Felébredtem, az orrom erősen vérzett. Örültem. A magas vérnyomásom miatt az orvosom többször is javasolta, hogy adjak vért.  

Aztán elaludtam, és újra álmodtam:

Iskolába jártam, másolással vádoltak. Dühös voltam az alaptalan gyanúsítás miatt. Rá akartam kiáltani a vádaskodó osztálytársamra: “Gyáva!” Be akartam bizonyítani, hogy nem másoltam, de nem tudtam, hogyan kell. Felébredtem, és azt gondoltam: “Milyen borúsakat álmodom ma éjjel.”

Újra elaludtam, és régi prágai ház erkélyén láttam magam. Mindent vakító fehérbe burkolt a hó. Azt mondtam: “Úgy érzem, ez jó.”

Az első álomnál eszébe jut, hogy soha nem megy temetőbe. Attól fél, hogy akkor egy családtagja meghal, és gyakran kell majd oda mennie. A pap abból a faluból való, ahol született. Barátságos ember volt, aki gyakran könyveket küldött az anyjának. Az apja nem tudhatta meg. További asszociációk nem jöttek. Beismeri, hogy minden nap az apja halálára gondol.

Itt találkozunk az első gyanúval, amely megmagyarázza az anya-prostituált kapcsolatot. A pap szokatlanul és különösen kedves volt vele, szinte imádta az édesanyját. A kapcsolat kétségtelenül tisztán lelki jellegű. De a fiú titkolt valamit az apja előtt. A legrosszabbra is gondolhatott. Ez magyarázza a házasságtól való félelmét és a keresztény nők prioritását. Egy zsidó nő becsapta az apját. Bosszút állhatna, ha egy keresztényt feleségül venne.

A nők iránti tisztelete túlkompenzáció az őt ért megvetésért. Ha az anyját prostituálttá tudja tenni, akkor egy hölggyel is képes ugyanezt csinálni. Egyéb dolgok is előkerültek, amelyek megerősítették a komplexust.

A másolós álom kapcsán elismeri, hogy mindig is szerepet játszott az életben a megaláztatást elkerülése érdekében. A világnak a blasé (blazírt, érdektelen) szerepét játssza azért, hogy hiányos képességeit eltitkolja. Így játszik az életben ezer más szerepet is. Ő maga másolás.

A hó a jó üzlet szimbóluma. Pénz – mintha az égből hullana. Az álmok valójában visszafejlődésről tanúskodnak. Az apja meghal, mikor a fia még fiatal; az utóbbi elvégzi az apa feladatait, majd az ágyában alszik (fehér ágyneműben).

Az álom az igazságtalan vádaskodás témáját hozza elő. A férfi vádolja az anyját, aki tiszta, mint a hó. Elégtételt vett az asszonyt ért sérelmeken. El kell temetnie a régi ügyeket (temető). A hó mindent beborít. Miért töpreng az anyja múltján? Miért létezik a kétféle anya: egy fekete és egy fehér? Temesse el végre a múltat, és forduljon az élet feladatai felé. De a múltból kölcsönöz egy jelenetet, azaz másol.

Másnap hirtelen egy negyedik álom is eszébe jut, amelyet már tegnap el akart mondani, de teljesen elfelejtette:

Arra vágytam, hogy fétis-nőt lássak; ezúttal egy testes üzletasszonyt a belvárosban. Elmentem a boltjába. A nővére helyettesített. Sötét a bőre, mint egy cigányé. Lehajolt, hogy felvegyen valamit. Ekkor megláttam a fenekét, hogy tudtam, hogy ő nem az én ideálom. Ő pedig rémülten kiáltott fel: „Félek! Rossz ember!” Aztán elrohant.

Ez az álom nagyon lehangolta. Nem akarta úgy érezni, hogy az anya helyett a nővérhez tér vissza. Különböző kudarcairól beszél. Megismerkedett egy csinos eladónővel. Nagyon tetszett neki, kapcsolatot kezdeményezett. Meghívta színházban. Elment érte a boltjába. De hirtelen a nő elveszítette minden varázsát. Öregnek és kopottnak tűnt. “Lehet, hogy fertőzött. Biztosan van testvére. A bátyja nemesi családból származik. Számonkérne. Szerencsétlen fickó! Megfertőzöd, vagy teherbe ejted. Feljelent, eljárás alá vonnak. Jobb, ha el sem kezded.”

Az csökkent értékűség gondolatai addig munkálkodtak benne, míg végül megfutamodott, és egyedül ment a színházba. Ohorn darabját, a Szent Benát fivérei-t játszották (Die Briider von St. Bernhard – magyar fordításban nem létezik). Egy anya felajánlja gyermekét az egyháznak. Az egyik pap azt tanácsolja a másiknak, először az anyát kérdezze meg. Azonnal elhatározta, hogy a héten hazamegy. Hirtelen azt mondta magának: “Nem szabad bántani idős anyámat!”. A szállodába azonban arra jutott, hogy mégsem megy haza. Inkább ír a szüleinek. Tíz levelet tépett szét, mire végre elküldte. Ez azt mutatja, hogy valójában nem írt levelet.

Irományok egy szekrényben, tizenöt kövér fenekű lányról, akiket kiküldött az épületből. Kétségei vannak, hogy jól van-e.

Az álomban édesanyja két változata jelenik meg, a jó (fehér) és a gonosz (sötét – egy cigány), és világosan mutatja, hogy a parafília az anyára vezethető vissza.

Hitetlenkedve hallgatja, kételkedik. Nem akarja látni az igazságot.

Gátlások falával vette körül magát, hogy ellehetlenítse a házasságot. Potenciája attól függ, hogy a partnere megragadja a nemi szervét. Miféle tisztességes nő tenne ilyet? Minden nőt és lányt az elsődleges reakció alapján tesztel. Levetkőzteti mindet és eltöpreng: “Potens lennék-e vele?” És jön a megalázó válasz: “Lehetetlen! Soha nem tenné meg a szükséges „támadást”!” A városba ment, ahol régebben egy prostituálttal izgalmas élményben volt része. Kereste a bordélyházat. Prostituáltat akart, boldog lett volna, ha talál egyet, de a bordélyházat bezárták; a Maison Pohl helyén egy elegáns, a Hotel Metropole állt. Nem mert belépni. Éjjel álmodott:

Nagy lakoma volt. Egy orvos (Dr. Stekel) megmutatta az új sétapálcáját. A doktor nagyon boldog volt. Elrohantam.

Aztán egy művésszel voltam; azt hiszem, szobrász volt. Vagy dr. Stekel. Volt ott egy kis fickó is, aki azt mondta: “Az én mamámnak nagy hátsója van. Jól elfenekelhetnénk. Elszaladt az anyjáért. Álmomban elképzeltem nagy feneket, és olyan erekcióval ébredtem, amit még soha soha nem láttam.”

Aztán ismét az utcán vagyok, és Dr. Stekelhez kell mennem. Körülbelül fél órával később érek oda. Nagyon sokan vannak a váróteremben. Dr. Stekel kijön és rám szól: “Nézzék! Ő az én emberem!”

Két átviteli álom: az egyik egy “kezelés” – általam, a másikban egy anya jelenik meg, akit megpaskol a fia. (A szobrász is erre utal.)

Az eredeti viszonya a nőkhöz és az anyjához szadisztikus. Meg akarja ütni őket. Visszaemlékszik, amikor egyszer egy apró, gyenge prostituáltat választott, és szobára ment vele. Egy kicsit megverte, ezután kellő erővel tudott közösülni.

Az utolsó álom rettenetesen izgatta. Az ilyen álmokat követő napon semmire sem használható. Kóborolt a városban, aztán mohón enni kezdett, majd először bort, majd egy üveg ásványvizet ivott, és a halállal dacolva szivarozott. Mindezek után annyira gyengének és kimerültnek érezte magát, hogy a szállodájába ment. Azonnal le kellett feküdnie. Az első, aussingi szorongásos rohamot utánozta.

Most már érthetővé, miért választ mindig nagyon testes prostituáltakat. Le akarja igáztatni magát; fél a szadizmusától. A prostituáltakkal szembeni szadizmus mögött ott rejtőzik a gyűlölet a hamis anyja iránt, aki a legjobbat mindig megvonta tőle.

A mazochista cselekedetek után gyűlöli a prostituáltakat, sértegeti őket. A bántó szavakat valójában az anyjának szánja.

Tegnap elalvás előtt figyelemre méltó állapotban volt. Mintha lidércnyomás lenne rajta, ájulás környékezte. Félig elvesztette az eszméletét, majd meglátott engem az ágya mellett, fölé hajoltam, és megtapogattam a pulzusát.

Próbálja magára erőltetni az igazságot, de elnyomja. Szerelembe menekül, irántam – átvitel.

A homoszexuális komponens – ami oly sokáig figyelmen kívül maradt – egyre erősebben érezhető. Tegnap prostituáltakat hajkurászott, de egyik sem tetszett neki. Egy jó lányt akar szeretni; fel szeretne hagyni a régi szokásaival.

Arról számol be, hogy már képes a férfiak előtt vizelni; többször is megismétli a semmering szót. Asszociáció: elhatározta, ha megházasodik, nászútra Semmeringbe megy; ami annyit jelent, hogy ha megházasodik, nem kell félnie a homoszexualitástól. Az asszociációk – gyűrű és a sperma – is a házasságra utalnak.

Tegnap szinte őrjöngve keresett egy prostituáltat, akivel normális közösülést végezhet. Végül talált egy megfelelőt. Egy órán keresztül követte. Heves küzdelem tombolt benne. Végül azt mondta magában: „Nem! Véget kell vetnek ennek az undorító életnek! Csak egy nőt ölelhetsz! Akit szeretsz.”

Aztán egy barátjával találkozott. A városi parkba mentek, hogy megfelelő „tárgyakat” keressenek. Egész testében reszketett, és “hálát adott Istennek”, hogy végül sikertelenül tértek haza.

Ismét a mozgósításról (elkötelezettségről) álmodott.

Egy orvos több kérdést is feltett, mindegyikre válaszolnia kellett. Emlékszik a válaszokra: ütögetés, auszkultáció (orvosi hallgatózás). Végül az orvos megveregette a vállát, és azt mondta: “Remek katona válik magából!”

Anagogikus álom jó kilátásokkal: „Nősülj meg és légy jó férj!” Ugyanakkor egy menekül az igazság elől. Csak a fizikumát vizsgálják meg. A titokra nem derül fény.

A kezelés utolsó két hete állandó küzdelem a beteg korábbi rendszereivel szemben, amelyek sikerül folyamatosan lerombolni. A telt, formás fenekű nők iránti érdeklődése fokozatosan háttérbe szorul. Ő úgy dönt, barátot keres. Mindenféle tragikomikus kalandok, tortúrák után, amelyek során minden kis lépést győzelemként él meg, ő végre találkozik egy szimpatikus lánnyal. Egy kávéházban randevúztak. Alig telt el fél óra, amikor heves fájdalmat érzett a szívében és a karjában. Az analízis során már korábban is felmerült gondolat: “Mit szólna anyád, ha látna most ezzel a lánnyal?”

Most derül csak fény arra a figyelemre méltó tényre, hogy az édesanyja érelmeszesedésben szenved. Szívfájdalmai a bal karba sugároznak. Szenvedése tehát az anyával való azonosulást jelenti, és figyelmeztetésként jelenik meg, amikor letér az erényes útról. Rejtett gondolatok arról, hogy csak akkor kezdhet el élni, ha a szülei meghaltak. Ezért a szülei halála miatti állandósult félelem. Élni akar – és a halálukat kívánja. Másrészt létezik egy titkos életterve, miszerint a szülei halála után a nővérével él majd. Ez a fantázia fokozatosan hatalmasodik el rajta. Már képes hazamenni anélkül, hogy a vonaton amiatt aggódjon, hogy otthon meghalt valaki.

Ez az attitűd akadályozta abban, hogy bensőséges kapcsolatot alakítson ki egy lánnyal. A régi képlet így szólt: “Csak akkor élhetsz, ha a szüleid meghaltak!” A formula megvátozott: ”Amikor elkezdesz élni, a szüleid meghalnak!” Ez magyarázza a közösüléstől való rettegését.

E képlet mögött egy második feltételezés is rejtőzik, amely a szülők halálát a nővér birtoklásával kapcsolja össze.

A beteg hozzáállása – megfelelő felvilágosítás után – megváltozik. Reménykedni kezd, és úgy dönt, keres egy lányt. Hirdetést ad fel. Több mint ötven választ kap. Azt a nőt választja, akinek stílusa és kézírása a legvonzóbb számára. A Burgtheaterbe (színház) szóló jegyet küld neki.

A randevú előtti izgatottsága leírhatatlan. El akar menekülni; a legszörnyűbb, legrémisztőbb szorongásos állapot; türelmetlen, képtelen kivárni az estét; persze elkésik a színházból. Extrém csalódást érez, amikor találkoznak. Nem akar még egy ilyen kiábrándulást. De elhatározza, tesz egy második kísérletet, bár egy ilyen kudarc után, nem kellene kísérletezni. De láss csodát! Ezúttal szerencsés; egy bájos, szimpatikus, szerény, művelt, értelmes lánnyal találkozik. Semmi kifogása nincs ellene, kivéve, hogy ő nem az “esete”. Szőke és vékony, és épp az a tulajdonsága hiányzik, amely a legnagyobb vonzerőt gyakorolja rá. A szexuális ellenfél. És mégis! Úgy érzi, vonzódik hozzá; a jelenlétében heves erekciója van; biztos az erejében. Felszabadul. Már nem figyeli az arcát, hogy “mocskosnak” tűnik-e; nevet, vidáman cseveg. Képes lenne teljesen átadni magát. De az utolsó felvonást halogatja. Először meg akarja ismerni a lányt, érezni akarja a szimpátiáját. Hamarosan azonban azt mondja magának: “Ez több mint szimpátia. Szerelmes vagyok.” Úgy érzi, – mint minden héten – haza kell mennie; nyugodt az utazás alatt, nincs halálfélelme, nincsenek szívfájdalmai. Olyan hősies cselekedet, amihez korábban nem volt bátorsága. Egy nővel beszélget a kupéban, és mielőtt leszáll (egy kis állomáson), megadja neki a címét. Valamikor majd meglátogatja. A férje több hónapra elutazott. Dagad a szíve a büszkeségtől! Ő, a „mocskos arcú” férfi meghódított egy tiszteletre méltó” nőt.

Most már biztos magában. Büszke és magabiztos, tudja, hogyan kell lenyűgözni egy lányt. Szabaddá tette magát ezen a vasárnapon. Minden készen áll; szobát is foglalt. A vasútállomáson találkozik a lánnyal. Miért az állomáson, kérdem én? Ennek több oka is van. Nem izgatott, és úgy véli, meggyógyult. A lány közelében tapasztalt erekció fájdalmas. Elönti a vágy, hogy birtokolhassa a lányt.

Most jön a rejtély; a lány nem volt az állomáson. Hiába várt órákon át; otthon is kereste, de nem találta; elment.

Hétfőn végre találkozik vele. A nő egy levelet mutat, amelyben a találkozót törölték. A postabélyegző bizonyítja, hogy szombaton adták fel, amikor dolgozott. Betegem számára ez megfejthetetlen. Ki más tudta a találkozó időpontját? Ki tudta, hogy a lány megadta a címét? Rejtély! A lány szemrehányást tett neki; kirándulni ment egy barátnőjével – a szeretője helyett. A férfi kérdezősködik. A becsületére és a lelkiismeretére célozgat; hogy mondott-e bárkinek bármit is erről, amit a nő hevesen tagadott, esküdözött. Ismét szemrehányást tett. Azt hitte, hogy a levél valamiféle kifogás. Ez, mint kiderült, nem volt valószínű, mert később mindig örömmel állt rendelkezésére.

Azonnal rájöttem, hogy a beteg maga írta a levelet. Nyilvánvalóan egyfajta transzba esett, menekülni akart attól, amire annyira készült. A feltételezést hevesen tagadta, hogy készült jól, amely feltételezést ő hevesen vitatta, és kimondottan peches fickónak nevezte magát.

Ezzel az elemzés véget ért. Nem volt már más téma, mint a lány és a balszerencse. A vágya eltűnt a bizalmatlanság miatt. Heves erekciója megszűnt. Két hét múlva Semmeringbe mentek. Önbecsülése romokban, nem volt erekciója a lány jelenlétében. A nászút kimenetele, amelyet határozottan elleneztem, sajnálatos volt. A nászéjszakán képtelen volt az erekcióra. Nem törődött a figyelmeztetésemmel; még mindig ragaszkodott a lányhoz, mert már nem jelentett veszélyt számára.

Elmagyaráztam neki, hogy csak akkor lehet jól, ha elszakad a családjától. Megígérte, hogy minden elkövet a függetlensége érdekében. Azt javasoltam, olyan nőt vegyen el, akit igazán szeretett. Neki kellene hagyjon békén minden kísérletet. Figyelmeztetéseim ellenére folytatta a kísérletezést – természetesen mindig ugyanazzal a kudarccal.

Egy ideig nem találkoztunk. Aztán jött egy levél: ismét visszaesett, újra prostituálthoz jár. Ez a szerep tetszett neki a legjobban, hiszen így fenntarthatta korábbi attitűdjét.

Ismét láthatjuk a kapcsolatot a prostituált és anyakomplexus között. Anyjában nem bízik, gyűlöli. Megbecsteleníti. Aztán mint győztes, alárendeli magát egy prostituáltnak. A anya-prostituált kapcsolat különösen egyértelmű ebben az esetben. Magyarázatot ad a Maison Pohlban (Aussigban) átélt súlyos szorongásos rohamra. Az eredendő szadizmus mélyen rejtve marad. A terápia során ennek mélyebb analízisére nem volt lehetőség. Az analízis túl rövid volt ahhoz, hogy eredményre vezessen. (Volt, hogy minden héten három napra hazament. A kezelés teljes időtartama hat hét, azaz huszonnégy ülés volt, ami valójában egy elemzés kezdete csupán.)

A halál motívumának felfedezése különösen fontos; a halál és a normális közösülés parapatikus összeolvadása. Minden ilyen jellegű esetben a szexuális probléma a halál fúzióját azonosíthatjuk. A félelem, hogy a szülők meghalhatnak, ha normális közösülést él át, a következőképpen magyarázható fantáziájából származik: „Ha az anyámmal van dolgom” – szexuálisan, lehet, hogy megölöm.” A kéjgyilkosság áll a mazochista halálos motivuma hátterében. Elmenekül. Az agresszió passzivitássá változik. Minél szélsőségesebbek a fantáziák, annál tovább lendül az inga a passzivitás felé a valóságban. A súlyosan rögeszmés parapátiáknál, amelyekről a következőkben még szót ejtünk, a halál és az élet konfliktusának problémája már-már karikatúrává válik, amely gyakran tragédiába torkollik.