Magyarra fordította: Ruzits Éva (2022) Eredeti mű: Dr. Wilhelm Stekel: Sex and dreams.       Copyright, 1922.

Szex és álmok

Az álmok nyelve

írta William Stekel

(Bécs)

fordította James S. Van Teslaar, M.D.

ELŐSZÓ

Dr. William StekelAz álmok nyelve c. könyve – melynek első részét ezúton nyújtom át a szakmai olvasóközönségnek – egy útmutató a tudattalan értelmezéséhez mindazok számára hivatásosan foglalkoznak az idegi rendellenességekkel. A munka további része akkor fog megjelenni, amint kereslet mutatkozik iránta.

Az álmok értelmezése elengedhetetlenül szükséges segédeszközzé vált. Anélkül az információ nélkül, amit az emberi tudattalan működéséről nyújt, elképzelhetetlen az idegi betegségek racionális kezelése. Az álomelemzés művészete széles alkalmazási körrel rendelkezik, Dr. Stekel más műveiben már a tudományos érdeklődés egyéb területein is alkalmazta az álmok elemzéséből feltárt tudást. Azonban e jelen művet, Az álmok nyelvét, szinte teljes mértékben annak szentelte, hogy megfeleltesse az alany álmait azokkal a neurotikus karakterjegyekkel, melyekkel mind a pszichoterapeutáknak, háziorvosoknak mind a specialistáknak szembe kell nézniük, s melyek meghiúsítják minden erőfeszítésüket, amennyiben nincsenek birtokában annak a tudásnak, melyet ez a mű feltár az álmok értelmezésével kapcsolatban.

Dr. Stekel egyike e terület úttörőinek, s természetesen az álomelemzés alapját képező teóriák, elméleti vonatkozások kapcsán hatalmas tudással rendelkezik, mégis Az álmok nyelvében arra a gyakorlati feladatra szorítkozik, hogy bemutassa, “hogyan kell csinálni az analízist”. Az álomelemzés fő jellegzetességeit nem tárgyalja absztrakt terminusokban, hanem tipikus, jellegzetes álmok vonatkozásában tárja fel és foglalja össze őket. Az egész mű során a gyakorlaton van a hangsúly. Az absztrakt spekuláció a minimumra csökken.

Mitöbb, a szerző arra is gondolt, hogy e kötet azoknak a gyakorlati szakembereknek is jó szolgálatot tegyen, akik kevés vagy semmilyen megelőző képzettséggel nem rendelkeznek az ilyen típusú munka terén. A tartalom alaposan felépített, az értelmezések az egyszerűbb álom elemektől a komplexebbekig, a szimbolizáció felszínesebb rétegeitől a mélyebbekig haladnak. Mindeközben a szerző arra is figyelmeztet, hogy az álomelemzés művészete egy igen fiatal tudományág. Számos részlet még kidolgozásra vár. Rámutat, hogy az elfogadott általánosításokat inkább munkahipotézisekként, mintsem végső igazságokként kell kezelni, s azokat a gyakorló pszichológusnak magának kell tesztelnie.

Az álmok értelmezése közel sem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Számos buktató vár arra, aki óvatlan. Az álomelemzés rendkívüli őszinteséget és türelmet igényel. A sikeres munka előfeltétele egy hatalmas általános tájékozottság és széleskörű kulturális háttértudás. Egy olyan művészet, mely a legmagasabb szintű képzettséget igényli. Mindezek felett azonban szigorú mentális fegyelmet követel, egy olyan hozzáállást az álomértelmezés feladatához, mely mentes az előítéletektől és a nehezen megfogható érzelmi ellenállás gátjától.

Ha azonban valaki megfelelő képzettséggel áll a feladathoz, akkor az eredmények nagyon is meghálálják a befektetett munkát. A megfelelően kivitelezett álomelemzés az emberi lélek eleddig ismeretlen mélységeit tárja fel. Szakmai munkásságunkat a legmagasabb szintű tudással vértezi fel. A legújabb tudományos módszereket alkalmazni, s így növelni szakmai hatékonyságunkat, embertársaink segítésére való képességünket, mindez felemelő teljesítmény.

E kötet Dr. Stekel azon munkájának első része, melyben találóan mutatja be az álomelemzés pszichológiáját és technikáját, azt a módszert mely az egészséges és kóros mentális funkciók mögött álló alapvető fontosságú tényeket tár fel.

Elérkezett az idő, hogy a szakmai közönség profitáljon abból a szakértelemből,  mellyel Dr. Stekel a pszichoanalízis irányelveit alkalmazza. Azok a szakemberek, akik az álmok rejtelmes világába azért kívánnak behatolni, hogy jobban megismerjék az idegi betegségekben tükröződő emberi természetet, ezt a művet egy elengedhetetlen segédeszköznek fogják találni. Az angol verzió ezt szem előtt tartva készült.

VAN TESLAAR

1922, augusztus 10.

Brookline, Mass.

TARTALOM

1. A szimbolizáció jelentése – Mi a szimbólum? – Álom a meggyilkolt nőről – A szerelembe belebolonduló emberiség – Álom az irigy apáról – Álom és mítosz
2. Egy egyszerű álom analízise – Álom a telefonról – A szegény sas balladája – Mit gondol Mrs. A. a telefonálásról
3. Az álomértelmezés felszíni vonatkozásai – A Hold és a Föld – A “Rathaus” álom – A féktelen élet reprezentációja
4. A süllyedő fa szimbolikája – Az Anyaföld reprezentációja – Félelem a selftől
5. Álom maszkok – Üldözés álmok – A politikai álom Bismarckról – A csodálatos villa – Álom a pékről – Őshonos szavak ellentétes jelentése – A Don Juan típus pszichológiája – Takarékbetétkönyv és szeretet – Gyermekkori bűnös gondolatok – Az ügyes vívó – A sötét ember, a halál szimbóluma
6. Álom maszkok, folyt. – Áttolás lentről fel, és elölről hátra – Megvetés a gyengédség álarca mögött – Egy álom, melyet fordított értelemben kell értelmezni – A második szimbolikus egyenlet – A megvető szeretet szimbolizációja – Miért hívja a gyermek a “papát”? – Egy életrajzi álom
7. Álom maszkok – Eltolás és sűrítés – A bátor szolga – Kriminális (aszociális) ösztönök
8. A személyiség meghasadása az álomban – Egy bíró álma: villa és börtön – A múzeum álom
9. Transzformációk és biszexualitás – Az öt ujj jelentése – Egy régi álom új megvilágításban – Biszexuális szimbólumok – Minden álom biszexuális – Hogyan keresi az álmodó a férfit a nőben
10. A bal és a jobb szimbolikája az álmokban – Az unokatestvér mint incesztus helyettesítő – Az apának mennie kell – A spirál szimbolikája – Álom a diplomatikus viselkedésről
11. Egy kételkedő álmai – Az álom az édességekről – Az álom a lopott könyvekről – A második verzió
12. Az élet és halál szimbolikája az álomban – A hosszú, éles kard az álomban – Maszturbációt reprezentáló zseb – Az anyagyilkosság gondolata – Vér a sperma helyett
13. Beszéd az álmokban – A beszélgetés szimbolikája – Mr. S. színszimbolikája
14. Az érzelmek reprezentációja az álomban – Álom a “felkészülésről” – A pap álma – A lábfetisizmus gyökere – Győzelem az apa felett – Álom gondolatok és kompulzív képzetek – A kontaktustól való félelem infantilis gyökerei – Miért “csodálkozik” az álmodó

Tárgymutató

Névmutató

Szimbólumok indexe

SZERZŐI ELŐSZÓ

Minden mentális tevékenységet a “bipolaritás” törvénye ural: minden ösztönhöz tartozik egy ellenösztön, minden erényhez egy jellemhiba, az erő mindenfajta megjelenéséhez egyfajta gyengeség. Soha sem lehet megérteni az emberi természetet e tény figyelembevétele nélkül.

Munkám az emberi lélek titkaival foglalkozik. Igazságtalan lenne ezen vizsgálódások eredményei alapján megítélni az emberiséget. Hiszen ez a mű kifejezetten az emberi természet sötét oldalával foglalkozik, és csakis azzal. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ott van a másik oldal is.

Talán egy példával tudom leginkább megmagyarázni ezt: Egy idegen egy számára ismeretlen városba érkezik; alaposan és nagy lelkesedéssel nézi meg az ott található emlékműveket, elbűvölik a gyönyörű kulturális látnivalók. Aztán távozik, azt gondolva, hogy alaposan megismerte a várost. Egy másik utazó azt mondja magának – miután végigkövette az útikönyv által javasolt programot -, hogy most kíváncsi vagyok ennek a helynek a másik oldalára is. Tudja, hogy a tetszetős hivatalos képnek megvan a piszkos oldala, felismeri, hogy igazán csak az értékeli az összkép fényes oldalát, aki megismerte az árnyoldalait is.

Vizsgálódásaim az emberi lélek alapjaival foglalkoznak. Nem a tapasztalatlan laikusoknak szólnak, akiknek elméjében ezek a vizsgálódások inkább zavart keltenek, mintsem fényt gyújtanak. De az orvosok, jogászok, mentálhigiénikusok, tanítók és pszichológusok kétségtelenül inspirációt nyerhetnek belőle, s tágíthatják mentális horizontjukat általa. Eljött az idő, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az álmainkban szereplő tényekre. Ez a terület lehetőséget nyújt arra, hogy bepillanthassunk az emberi lélek legmélyére, lehetővé teszi, hogy végre behatoljunk az emberi természet valódi lényegébe.

Több évnyi fáradhatatlan munka után, ennek a könyvnek a tervezésekor elsősorban a gyakorlati szempontok vezéreltek. Az álmok elméleti aspektusainak és múltbéli szakirodalmának kapcsán Freud olyan kimerítően írt, hogy minden eziránt érdeklődő számára az ő alapvető és rendkívül tanulságos munkáit ajánlom.

Az én művemet azonban nem csak olvasni, hanem tesztelni kell. Mindenféle kritikára nyitott vagyok, addig amíg azt nem a vak előítélet diktálja, hiszen az álomelemzésben tájékozatlan személy hajlamos lehet arra, hogy a könyv egyes állításait erőltetettnek vagy mesterségesnek vélje.

Ez volt az első élményem, amikor az álmok témájával kezdtem el foglalkozni. A bizonyosság nem születhet meg pusztán az olvasás útján; csakis az alapelvek személyes tesztelését követően.

Végezetül még egy gondolatot emelnék ki: az álmok értelmezése egy alakulóban lévő tudomány. Minden része az alakulás állapotában van, minden tekintetben a formálódás folyamatában van. Ez a könyv nem más mint egyetlen lépés. Ki tudná ebben a pillanatban megmondani, hogy majd milyen magasságokba ér el az az építmény, melyben ez a munka csupán egyetlen lépcsőfokot jelent.

STEKEL

1. A szimbolizáció jelentése – Mi a szimbólum? – Álom a meggyilkolt nőről – A szerelembe belebolonduló emberiség – Álom az irigy apáról – Álom és mítosz

Valóban, ha az ember érzékenyebben figyelné és értelmezné a természet finom jeleit, akkor fellelkesítenék az álmai. Arra ébredne rá, hogy a természet itt már feltárta az első kulcsot ahhoz a rejtélyhez, melynek megoldására olyannyira vágyakozik.

Kürnburger

Szex és álmok

I.

Az álomelemzés egy nagyon ősi művészet. A legrégibb dokumentumok némelyike is foglalkozik vele. Az álmot a természet magasabbrendű erői és az emberiség közötti közvetítőnek vélték. Általánosságban úgy tartották, hogy az istenség hangja szólal meg az álmokon keresztül. Ám a démonok és gonosz erők is kapcsolatba léphettek az emberrel az álombeli életben. Ez egy olyan korszak volt, melyet mi, akik egy felvilágosultabb időszakban élünk, nehezen tudunk elképzelni. “A fények, az árnyékok, a színek minden tekintetben megváltoztak”, mondja Nietzsche. “Már nem értjük pontosan, hogy az emberiség régen hogyan érzett az élet legmegszokottabb és legmindennapibb tényeivel kapcsolatban – a nappali fénnyel és felébredéssel kapcsolatban; például: mivel a régiek hittek az álmokban, az éber életüknek más színezete volt.”

A tanult emberrel ellentétben az egyszerű nép számára az álom sosem csak “hab” volt. A lelkükben élt a hit, hogy ez a pszichés élmény valóságos. Ez a hit makacsul gyökerezett abban, amit “történelmi” háttérnek nevezhetnénk: az emberek a jövőt akarták kiolvasni az álomból. Az álmot csalhatatlan prófétának tekintették. Az, aki értelmezni tudta az álmokat, képes volt megfejteni a jövő rejtélyét. Ebből a hitből ered az álmok kereskedelmi célú felhasználása. Ma is sokan foglalatoskodnak azzal, hogy az álomképeket nyereségbe fordítsák, s ez a gyakorlat fontos szerepet játszik az emberek körében.^[1] A “kulturált” osztály felsőbbrendű kötelességének érzi, hogy megmosolyogja ezeket a tevékenységeket. Az álmokat úgy tekintik, hogy azok a fantázia értelmetlen játékai, melyekre a tudatosságnak semmi kontrollja nincs. Ennek ellenére, a hétköznapi meggondolásnak is arra kellett volna vezetnie, hogy a pszichét illetően értékes nyersanyagról van szó, még ha torzított formában is. Meg kellett volna látnunk, hogy mit lehet kihozni belőle. Itt-ott akadt néhány kutató, aki megpróbált behatolni az álmok rejtelmeibe. Azonban minden ilyen ígéretes kezdet csak a valóságtól elrugaszkodott elméletekhez vezetett.^[2]

Anatole France helyesen mondja: “Határozott meggyőződésem, hogy az álmoknak nagyobb ereje van, mint a valóságnak.” Az álom a híd a valós és az érzékfeletti világ közt. Az ókori emberek jobban tudták ezt, mint mi. Hittek az álmokban és az álmok segítségével közelebb érezték magukat az isteneikhez.

Az istenség az ideáink végtelenbe való kivetítése. Amit ideális selfünktől követelünk, az isteni parancsként jelenik meg számunkra. Selfünk minden megnyilvánulását folyamatosan egy felsőbbrendű ideához viszonyítjuk. Innen származik az első elképzelés az álmok eredetéről – hogy az álom az istenek ajándéka. Az isteni hang parancsol és figyelmeztet, hírt közöl és dicséretben részesít az álmon keresztül. Az elmúlt idők álomelemzője azzal a képességgel volt megáldva, hogy meg tudta érteni ezt a titkos nyelvet és ezáltal meg tudta jósolni a jövőt.

De nem csak az ideális self vetül ki a végtelenbe. A gonosz self is kisugárzik és csábítás vagy démoni erők képében tükröződik vissza. A középkor naív elképzelése az volt, hogy az álom a mennyország és pokol közti küzdelmet, az Isten és Sátán közti harcot testesíti meg. Ez a csata mindig is lenyűgözte az ember képzeletét. Kezdve Jóbtól és Jézustól egészen Faustig és Parsifalig – mennyi költői teremtmény!

Ez az az örök háború az ösztön és elnyomás közt, az ember ősi és a kultúra mázával bevont karaktere között, ami előtör ebben a gyönyörű szimbolikus képben. Kultúránk megköveteli a vágyaink örökös elnyomását. Minél magasabb kulturális szintre emelkedik az ember, annál szigorúbbak az adott társadalom etikai megszorításait kimondó törvények. A kultúra egy olajozottan működő gátlás. Minél nagyobb a szociális szabadság, vagyis minél erősebbek a társadalmi jogai az egyénnek, annál kisebb az egyéni szabadság; egyben annál szigorúbbak a korlátozások, melyeket az egyénnek ki kell szabnia saját magára a társadalom egésze érdekében. A tárdalami előrehaladás az individualizmus megsemmisítésén alapszik.

Az álom a fantáziavilágban való elmerülés örömét jelenti a tudatosság beavatkozása nélkül vagy legalábbis annak minimális kontrollja mellett. Az álom egy hallucináció. A tudatosság hordozza a korlátozásokat. A tudatos self először kontrollt szerez a tudatosság felett, aztán megpróbál behatolni a tudattalan mélységeibe. Innen ered a szakadék az éber self képzetei és az álom hallucináció közt. A tudatosság a vallásos és etikai jellegű tiltások összege. Maga a tudatosság kifejezés is azt mutatja, hogy a jóról és rosszról való tudásra vonatkozik. A primitív embernek nincs ilyen tudása. Csak a vágyai szavát hallja; az elégedetlenséget, mely a kielégítetlen vágyakból ered, és az elégedettséget, mely azok kielégítését követi. A bennünk élő ősi ember kel új életre az álmokban.

Azonban az óriási szakadék, mely kulturális és elementáris selfünk közt tátong, furcsa helyzetekhez vezet. A kulturális self nem ismeri, vagy azt feltételezi, hogy nem ismeri az ősi selfet. Nem ismeri fel az álmok nyelvét, s így még tökéletesebben valósítja meg az “ártatlan” tudatlanság attitűdjét. Emiatt is van az, hogy az álom a saját képeit egy titkos, szimbolikus nyelven mutatja meg. A nyelve az ősi ember nyelve. Hiszen az ember legkorábbi felmenői is szimbolikus formában fejezték ki magukat. A legelső írott dokumentumok szimbolikus írások. Egy kard harcot jelent, egy fa a természetet, a villámlás istenséget stb. Az álomértelmezés művészete azt jelenti, hogy ezt a szimbolikus nyelvet mindennapi terminusokba ültetjük át.

Mi az álom funkciója? Átugorjuk azt a régi elképzelést, miszerint az álom pusztán a mentális alkotóelem értelmetlen játéka; szintén nem foglalkozunk azokkal a régi hipotézisekkel, melyek ördögi erők beavatkozását feltételezték. Rögtön Freud elméletéhez fordulunk, aki az álmot vágyteljesítésként értelmezi.

“A világhoz való kapcsolódásaink”, állítja Freud az álmokról szóló legutóbbi írásában^[3], “kezdettől fogva olyanok, hogy azokat nem bírjuk elviselni szünet nélkül. Ezért időről időre visszahúzódunk az ősi állapotba – abba az állapotba, mely intrauterin létünk jellegzetessége. Vagy legalábbis egy ahhoz nagyon hasonló környezetet teremtünk magunknak: melegség, sötétség, az ingerlés hiánya. Néhányan összekucorodnak, s alvás közben ténylegesen azt a pózt veszik fel, amely az anyja hasában pihenő gyermekre jellemző. Úgy tűnik, hogy a világ nem teljes mértékben birtokol minket, mint felnőtteket, csak kétharmad részben vagyunk az övé: mivel létezésünk egyharmadában olyanok vagyunk, mintha még nem születtünk volna meg. Így tehát minden reggeli felébredés olyan, mint egy új megszületés.”

Hebbelugyanezt a gondolatot fogalmazta meg anélkül, hogy az intrauterin állapotba való visszasüllyedés kétséges elképzeléséhez folyamodna: “Az alvás visszasüllyedés saját magunkba.” Ugyanezt a megfontolást fejtettem ki a Will toSleep (Aludni Akarás) c. monográfiámban a következőképpen: “Az alvás során az ember újraéli a múltját, elfelejti a jelenét, és előre megérzi a jövőjét.”

Ez az egyetlen példa Freud legutóbbi munkájából elegendő ahhoz, hogy megmutassa az álmokkal kapcsolatos koncepciója egyoldalúságát. Számára az álom vágyteljesítés és az is marad. A vágyaknak ebbe a rugalmatlan öntőformájába ékel bele minden álmot. Ennek megfelelően teljesen figyelmen kívül hagyja a telepatikus álmokat, melyek éppenséggel nem illeszkednek az elméletébe. Nem hisz a telepatikus álmokban. De félresöpör minden más olyan álmot is, mely a mi értelmezésünkben figyelmeztetést vagy szorongást jelez, s azokat is, melyeket mi “instruktívnak” neveznénk. Számára a szorongás mindig elfojtott vágy. Azonban tudván azt, hogy az álom megmutatja az örök küzdelmet a vágyakozás és tiltás közt, azt a harcot, amelyet az ember önmaga kettősségével folytat, mint ősi ösztönök örököse és a kultúra képviselője, úgy kell tekintenünk az álomra, mint a harc mindkét oldalának képére, egy olyan jelenetre, melyben a vágyakozás és a tiltás is képletesen jelenik meg, s melyben akár idegen gondolatok is felbukkanhatnak telepatikus eszközök útján. Ha az ember csak a vágyakat látja, könnyedén arra a hibás következtetésre juthat, melyet én magam is sokáig tartottam, miszerint az álom pusztán vágyteljesítés. Hiszen minden vágy mögött valamilyen vágyakozás áll: szexuális ösztön, táplálkozási ösztön, vágyakozás az erő után, a self felnagyításának vágya stb. De ha a tiltásokat vizsgáljuk, a hátterükben a kultúra hatásait is megtaláljuk: figyelmeztetések, felkészítés a jövőre, előrejelzések, vallásos és erkölcsi megszorítások mindenféle típusa.

Koncepcióm talán világosabbá válik, ha Freud elképzelésével hasonlítom össze, mégpedig egy konkrét példa kapcsán. A fent említett műben Freud egy különös álmot közöl és hozzáteszi az értelmezését. A következőket mondja:

“Az egyik páciensem elveszítette az apját a kezelés során. Azóta minden alkalmat megragad arra, hogy újra találkozzon vele az álmaiban. Egyik álmában az apa egy bizonyos összefüggésben jelenik meg… és azt mondja: “Negyed tizenkettő van, fél tizenkettő van, háromnegyed tizenkettő van.” Miközben ennek a furcsa álom elemnek a megfejtése felé haladunk, a páciens csupán annyit tud felidézni, hogy az apa mindig időben ott akarta látni a gyerekeket az étkezéseknél. Ennek kétségtelenül köze van a szóban forgó álom elemhez, de ez az asszociáció nem világítja meg annak jelentését. A kezelés során felmerült bizonyos megfontolások miatt az a gyanú látszott beigazolódni, hogy a szeretett és tisztelt apával szembeni gondosan elnyomott, kritikus ellenérzésnek nagy szerepe volt ebben az álomban. Tovább követve az asszociációit, látszólag távolodva magától az adott álomtól, az alany elmondja, hogy a megelőző napon egy hosszas pszichológiai értekezést hallgatott, mikor egy rokona megszólalt: “A primitív ember mindannyiunkban ott él!” Úgy gondoljuk, hogy most már megértettük őt. Ez kiváló lehetőséget nyújtott számára, hogy még egyszer életre keltse az elhunyt apját. A primitív emberré tette őt az álmában azzal, hogy a negyedórák bejelentőjévé tette a déli étkezésnél. (Szójáték: Urmensch – primitív ember, Uhrmensch – óra ember.)

Mindazokat, akik az Uhrmensch, óraember és Urmensch, primitív ember közti szójátékot eléggé erőltetettnek találnák, a kedélyes mester arról világosítaná fel, hogy az álom képes a szójátékra és a szellemességre. Az álmodó látni akarja az apját és a készséges álom teljesíti a vágyát. Vagyis, tipikus vágyteljesítés – Freud szerint. Én ezt az álmot figyelmeztetésként értelmezném. Az apja halála erősen hatott a páciensre és gondolatait a világi témákról a földöntúliakra terelte. A halál utáni élet érdekli. Ez a földi élet nem lehet más, mint felkészülés az örök életre. Olyan, mintha az apa rákiabált volna: “Az élet rövid! Használd ki a napjaidat! Hamarosan tizenkettőt üt az óra (a halál órája). A napjaid meg vannak számlálva!”

A rohanó időt nagyon találóan jelzi a folyamatos intés: “negyed tizenkettő, fél tizenkettő, háromnegyed tizenkettő.” Mivel a neurózis a vágyakozás és elfojtás közötti harcot fejezi ki, megérthetjük a páciens problémáját. Egy erő az élvezet és gyönyör felé húzza, egy másik pedig a lemondás és önkontroll felé tolja. Az apa az autoritás (egyben az istenség) képviselőjeként jelenik meg, s arra inti: “Tagadj meg minden földi örömöt, s készítsd tenmagad Isten ítéletére, az örök életre. Közel a végítélet napja.”

Vágyteljesítés-e ez az álom? Ha az apja a vágyakozására válaszul jelent meg, ha az a vágya idézte meg (hallucinatórikusan), hogy újra láthassa őt, nem talált volna ez az apa más szavakat, kedvesebb hozzáállást, amivel a gyermekéhez fordulhat? Én pusztán a tudatosság erejét látom ebben az álomban. Érzem a kínzó szorongást, az elpazarolt vagy elvesztett élet miatti gyötrelmes megbánást, egy fájdalmas segélykiáltást hallok, mely együttérzéssel tölt el.

Ez az álom egy figyelmeztetés, és egyben előre jelzi az alany jövőjét is. Továbbra is az aszkétizmus és önmegtagadás ösvényén fog járni. Az alany álmában lángoló betűk hirdetik annak a végzetnek a közeledését, mely mindannyiunkra vár.

És mi a helyzet az álom típusával? Vágy vagy figyelmeztetés attól az erőtől függően (vágyakozás vagy tiltás), ami áthatja. Az álom megoldhatatlan problémákra keresi a megoldást. Egymás mellé helyezi a múltat és a jelent, és előre jelzi a jövőt. A birodalma kimeríthetetlen és nem lehet egy formula szűk határai közé szorítani. Valójában az álom annyira kimeríthetetlen, mint az emberi talány, és épp annyira átlátható, mint maga az ember, legalábbis akkor, ha előzetes elképzelések nélkül kezdünk hozzá. Lehetséges-e egyetlen formulává redukálni egy éber állapotban lévő ember gondolatait? Vajon csakis a vágyteljesítés terminusaiban gondolkodunk? Ez a kérdés feleslegessé válik, ha csak a tudatossági tényezővel foglalkozunk. Az álom a mentális életünk folyama, kiáramlik a feltáratlan mélységekből, átszűrődik a tudatosságon, és feltör az éberség szintjén.

Minden álomba merülés egy aznapi meghalás. Minden felébredés egy újjászületés. Az álmokban a halál gondolata különös képekben tárja fel magát. Bár napközben megfeledkezünk a halál tényéről, és bár a mindennapi lét nyüzsgése elfojtja a tudat hangját az álom visszahozza az elmékbe az örök “mementomori!” gondolatát. Mindannyian meghalljuk a figyelmeztető hangot: “Háromnegyed tizenkettő van!” És vágyaink zűrzavarának közepette halljuk ezt meg, – könnyelmű vágyaink sűrűjéből felhangzik a hattyúdal. Imígyen számtalanszor halunk meg, újra és újra átfutunk a végső elszámoláson, – ezáltal áttekintjük múltunkat kritikusan, értékelően, félelmek és megbánások kíséretében. Minden éjszaka egy tisztító purgatóriumot biztosít a gondolatvilágunknak. Bennünk rejlik a menny és a föld, – bennük a bíró, csakúgy mint a vádlott. Mintha az idea, melyet éjszaka áthelyeztünk a végtelenbe, megtalálná a hozzánk visszavezető ösvényt, mintha minden éjszaka megpróbálnánk felülkerekedni a démonokon, akik egyik élvezetből a másikba hajszolnak minket, s akik gyermeki szívünket megtöltik irigységgel, bosszúvággyal, csalóka önös érdekekkel és tiltott vágyakkal. Minden álom ezt a keserű harcot állítja nagyon szemléletesen színpadra, minden álom annak a bizonyítéka, hogy az emberiség igyekszik meghaladni önmagát, és eleddig ismeretlen magasságokba törni. Grillparzer^[4] gyönyörű drámája, a TraumeinLeben egy csodálatos példát mutat be arra, mikor az álom figyelmeztetésként funkcionál, a vágyakozás és tiltás harcát festi le. A művész ebben a lírai drámában átnyújtja nekünk az álmok megértésének kulcsát.

De Freud is hálát érdemel, amiért utat mutatott az álmok birodalmába, amiért az úttörők éleslátásával elsőként hatolt át az álmok titkát takaró fátylon. Mára már az álmok értelmezése elengedhetetlen segédeszközzé vált a pszichoterápiás gyakorlatban. Mindenkinek, aki sikeres pszichoterapeuta akar lenni, meg kell ismerkednie az álomelemzés művészetével.

Ez nem egy könnyen elsajátítható képesség. Speciális képzést és hatalmas türelmet igényel. Hozzá tartozik, hogy az ember alaposan teszteli az eddig elért eredményeket, egészen addig míg megszerzi a szükséges tudást a személyes megfigyelés és tapasztalat alapján.

Az álomelemzéshez szükséges képzés magában foglal egy megfelelő, új nyelvi koncepciót, a kettős jelentések alapos feltérképezését, a szimbolizáció és az álombeli torzítások megértését.

A szimbolizáció jelentősége az emberi életben egy még nem megfelelően feltárt terület. “Minden művészet szimbolizáció”, állítja Feuchtersleben. “A legfontosabb feladat a karrieremben”, mondja művészként Hebbel, “az, hogy szimbolizáljam a belső életemet.” A szimbolizáció áthatja a teljes létezésünket. A nyelv, a szokások, a vélekedések és gondolatok többé kevésbé mind titkos szimbolizációk.

A szimbolizáció ismeret nélkül az álomértelmezés egy lehetetlen feladat.

Az alábbiakban az angol fordításban néhány szó eltéréssel, de megismétlődik két előbbi bekezdés…

Az álomelemzéshez szükséges képzés abból áll, hogy megtanuljuk helyesen olvasni a nyelvét, hogy kövessük a kettős jelentéseit, hogy megismerjük az álombeli szimbolizáció és torzítások folyamatait.

Még mindig alulértékeljük a szimbolizáció jelentőségét az emberi életben. “Minden művészet szimbolizáció”, állítja Feuchtersleben. “A legfontosabb feladat az életemben”, jelenti ki Hebbel, “az, hogy szimbolizáljam a belső életemet.” A szimbolizáció áthatja a teljes életünket. Nyelv, szokások, egyéni sajátosságok, gondolatok, – többé kevésbé mind titkos szimbolizációk. Rudolf Kleinpaul érdeme, hogy rámutatott a szimbolizáció óriási jelentőségére a munkáiban, különösen a SpracheohneWorte és a még alaposabbDasLebenderSprache(Leipzig, Wm. Friedrich, 1888) című műveiben.

Mi is valójában egy szimbólum?

Riklin szerint:^[5]

“A szimbólum egy jel, valami összetettebbnek a rövidítése. Amikor ránézek egy vasúti menetrendre és az egyik állomás neve mellett találok egy “posta jelet” az ismerős kürt formájában, akkor tudom, hogy az az állomás postai összeköttetésben áll más, ezen a vonalon nem szereplő helyekkel.

De a szimbólum ennél többet jelent. Miért nem valamilyen más jel mutatja a postai összeköttetést ezen a vasúti menetrenden? A postakürt olyasmi, ami eredetileg a postaszolgálathoz tartozott. Bár már nem képezi a szolgáltatás elengedhetetlen részét, egykor ez volt az egyik legjellemzőbb jele, a szemnek és fülnek is tetsző. Itt tehát két olyan hozzáadott értéket találunk, mely a szimbólumhoz tartozik. A szimbólumként választott jel asszociatív belső és külső kapcsolatban áll a jelzett dologgal, és egyben jelentésteli is. Különösen alkalmas szimbólum, mivel története és fejlődése az által jelzett dologgal való kapcsolatában fejlődött, bár e kapcsolat jelentősége nem volt változatlan. A jelenben már nincsenek postakocsi sofőrök, akik kedélyesen fújják a kürtjüket. De a kürt fennmarad a vasúti menetrendekben, a katonaságban a területi posta állomások jeleként és számos más környezetben.

Az absztrakt szimbólumok valami misztikusat (vagy titokzatosat) is megtestesítenek. Titkos szervezetek gyakorta alkalmaznak szimbólumokat, hogy felismerjék egymást, ilyenek például a szabadkőművesek szimbólumai. A “titokzatos” faktor abban áll, hogy csak a beavatott ismeri a jel jelentését. Ez volt a helyzet például a rúna jelekkel, melyeket csak bizonyos emberek tudtak elolvasni, szintén ez az, ami miatt a templomi ceremóniák hatást gyakorolnak az érzékeny emberi elmére. A szimbólum fejlődéstörténete, alkalmi jelentésváltozásai már elegendőek ahhoz, hogy elhomályosítsák annak jelentését a beavatottakon kívül mindenki más számára.

Mivel a szimbólum csak egy jel, csak egy része az általa jelzett dolognak, fejlődéstörténete során különböző jelentéseket vehet fel, és számos dolgot jelezhet: a postai kürtöt sokféleképpen lehet értelmezni pszichológiailag, számos dolgot jelenthet helyszíntől, körülményektől függően: “csomópontot” jelenthet, ha egy állomás neve mellett szerepel egy vasúti menetrendben, “postai összeköttetést”, ha egy szórólapon található. Egy távoli hegyi faluban más a jelentése, mint egy egyenruha ujján.

Ez az utalás a különféle lehetséges jelentésekre azt mutatja, hogy a jel vagy szimbólum minden lehetséges asszociációnak az összege vagy fúziója. Például az álom szimbólum jellegzetessége, hogy számos asszociációs lehetőséget magában foglal. Ettől válik nagyon sokoldalúvá, és a szimbólum “homályos értelme” számos elképzelhető értelmezésnek teret ad. Bárki, aki tapasztalatlan és nem ismeri a szimbólum összes lehetséges értelmezési módját, tévesen vagy esetleg csak az általa ismert értelmében értelmezheti azt. A Bibliának például az az előnye – mely egyben a hátránya is -, hogy számos szimbólumot tartalmaz, melyeket bármilyen módon lehet értelmezni.” (Wunscherfüllung und SymbolikimMarchen.)

A szimbolizáció ismerete nélkül az álmok értelmezése lehetetlen. A modern álomelemzők nagy hiányossága pontosan az a tény volt, hogy nem tudtak semmit a szimbolizációról. A régmúltban sokkal fejlettebbek voltak ebben a tekintetben. Milyen lenyűgöző, ahogy az álmok szimbolizációja megjelenik a Bibliában! És milyen teljes mértékben fejti ki Daldis szimbolikáját Artemidórosz, akinek The Symbolism of Dreams című könyve méltó a modern pszichoanalitikusok figyelmére.^[6]

Mielőtt elkezdenénk leírni az álomelemzés művészetét, röviden fordítsuk figyelmünket a bibliai álmokra és arra, hogy a görögök hogyan értelmezték az álmokat. Ezeket tartom a legjobb példákat az álombeli szimbolizáció témájának bevezetéséhez.

A legismertebb József álmának értelmezése, ahogyan Mózes első könyvében található. József a magas pozícióját teljes mértékben annak a rendkívüli képességének köszönhette, mellyel urai álmait értelmezni tudta. Az első álom, melyet elmondott testvéreinek a következő volt:

• Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt.

(Bibliafordítás forrása: www.szentiras.hu. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014).)

A testvérek azonnal úgy értelmezték az álmot, hogy József felül fogja múlni őket. “Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk?” Még mi, a mai kor gyermekei sem értelmezhetnénk másként ezt az álmot. Csak azt a következtetést vonhatjuk le belőle, hogy ez egy ambiciózus ember álma. És mivel az ambíció messzire juttat, különösen ha valaki rendelkezik a szükséges bölcsességgel és kimeríthetetlen energiával, jogosan vélekedünk úgy, hogy ha valakinek a fiatalkora tele van ilyen álmokkal, akkor az kedvező előjel a jövőjére nézve.^[7]

József második álma hasonló ambíciót sugall:

• Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag!

Ez az álom volt az, mely majdnem kárhozatra ítélte őt, de helyette csodálatos jószerencséjének kezdete lett. Hasonlóan figyelemreméltóak József további álomértelmezései.

• és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet.

Ezt zseniálisan úgy értelmezte, hogy hét szűk esztendőt hét év bőség fog követni.

Ezek az értelmezések azt mutatják, milyen kiemelkedően érti az álom szimbolizációt.

Az álomértelmezés hasonlóan fejlett volt a görögök körében, két példát idézek Artemidórostól (a fent hivatkozott műben 236.old).

• Valaki azt álmodta, hogy egy lánccal Poszeidonszigonyához volt kötve. Poszeidonpapjává vált; hiszen ebben a helyzetben nem tudott elmenni a szent helyről.

Ez a jövőbe vetett pillantás legalább annyira elmés mint Artemidórosz következő próféciája, melyet a következőkben idézek. Senki nem válik pappá, aki nem vágyott erre, hacsak nem kényszerítik…

A második álom, mely Artemidórosz művében található egy olyan szimbolizációt mutat, melyhez még lesz alkalmunk visszatérni. Ebben az álomképben a szexualitást a hús reprezentálja: az ember érzéki oldala jelenik meg az állat húsában.

• Valaki azt álmodta, hogy elkábította és feláldozta a saját feleségét, kereskedett vele, eladásra kínálta, és ezzel nagy összegre tett szert. Ekkor azt álmodta, hogy nagyon örült ennek, és megpróbálta elrejteni a megkeresett pénzt a körülötte lévők irigysége miatt.

“Ez a férfi végül eladta a feleségét és pénzt csinált a szégyenletes tettével. Ez a jövedelemforrás nagyon kifizetődőnek bizonyult, de szükségét érezte annak, hogy titokban tartsa ezt mások előtt.

Ennek a férfinak az esetében is a vágy szülte a gondolatot – jóval a tett előtt. Először arról álmodott, amit nem volt bátorsága megtenni. Mivel úgy tekinthetett az álomra, mint az istenek parancsára, ez az álom elindította az eseményeknek azt a sorát, melyet talán az álom hiányában is megtett volna. Talán rövid időn belül. Az álom a türelmetlenség álma. Az álmodó alig várja, hogy eladja a feleségét és megszerezze a nyereséget.

A Kelet álomértelmezési művészetéből is kiváló példákat lehet leszűrni. Egyetlen beszámolóra szorítkozom, Buadem(szó szerinti jelentése “az az ember”) tréfájára, mely név Dr. Müllendorf szerint csupán egy álnév, melyet MehemedTewfik, a híres tréfamester, Nasr-ed-din kiadója talált ki. Ez a török Eulenspiegel feltehetően a tizenegyedik században “virágzott”.

Buadem alig volt öt- vagy hatéves, mikor a következő álmot mesélte apjának:

• Apa, múlt éjjel gazdagon díszített tortákat láttam álmomban.

Fiam, ennek jó jelentése van. (Viccelődve:) Adj nekem tíz parát (a legkisebb értékű pénz az akkori Konstantinápolyban) és megfejtem az álmodat.

Ha lenne tíz parám, nem álmodnék tortákról.^[8]

Ugorjunk egy nagyot egészen a tizenhatodik századig és fordítsuk figyelmünket a híres orvos, filozófus és matematikus, Cardanusálmára, aki a De Somniis című könyv szerzője, és aki annyira megrendíthetetlenül hitt álmai jóserejében, hogy a feleségét, egy útszéli rabló lányát, az alapján választotta, hogy hasonlított egy arcra, melyet álmában látott; az álom megjósolta neki, hogy a korábban szunnyadó vágya ennek a nőnek a társaságában fog felébredni. Harmincnégy éves koráig impotens volt. Azt, hogy egy impotens férfi arra vágyakozik, hogy beléphessen a “szerelem kertjébe”, bárki könnyen megértheti. Cardanusígy meséli el a történetet:

• Egy este egy virágokkal és gyümölcsökkel teli gyönyörű kertben találtam magam. Balzsamos levegő járt át mindent, sem festő, sem költő, semmilyen emberi gondolat nem teremthetett volna ennél elbűvölőbbet. Ennek a kertnek a bejáratánál álltam. A kapu nyitva volt, s megláttam egy fehérbe öltözött lányt. Megöleltem és megcsókoltam; de a legelső csóknál a kertész durván becsapta a kaput. Hevesen könyörögtem neki, hogy hagyja nyitva a kaput. Úgy tűnt, hogy szomorú vagyok emiatt, és még akkor is a lányba kapaszkodtam, amikor már ki voltam zárva.

Mit álmodhat egy gazdag képzeletű férfi, mikor kizárják a szerelem kertjéből? Ez a gyönyörű példa egy nappali vágyat mutat szimbolikus formában és részben rejtetten. De a szimbolizáció nem mindig olyan nyilvánvaló és egyszerű mint ebben a példában. Gyakran az egész álom egy szimbolikus jelenetnek szentelődik. Egyelőre el akarom kerülni a komplikáltabb problémákat, amelyekkel később fogunk foglalkozni. Mindössze Freud Álomfejtés című könyvéből idézek egy példát, mely megmutatja, hogy fejezi ki az álom a köznyelvet képeken keresztül.

Egy hölgy álmodja:

• Egy szobalány áll a létrán, mintha ablakot akarna tisztítani, egy csimpánz és gorilla macska (később kijavítva: angóramacska) is van nála. A szobalány az állatokat az álmodóhoz vágja, a csimpánz hozzásimul, ami roppant undorító.

(Fordítás forrása: Sigmund Freud: Álomfejtés. Helikon Kiadó, 1985)

“Az álom igen egyszerű eszközzel éri el a célját; egy fordulatot szó szerint vesz, és a szóhangzás szerint ábrázol. “Majom”, akárcsak az állatnevek általában, szidalom; az álomkép értelme: “szidalmakat a fejéhez vágni”.

Néha kényszerűen csupán Redewendungen, “köznyelvi fordulat” az, amivé az álom képei és szituációi redukálódnak. Az álom szó szerinti értelemben veszi a szavakat; nekünk képletesen kell elképzelnünk a folyamatokat. Ez különleges képességet és sajátos gyakorlást igényel. Mindkettő szükséges.

Állításom illusztrálása érdekében most egy olyan álmot jegyzek le, mely rövid, de tartalma nagyon jelentős. Beta^[9], egy szorongástól szenvedő férfi a következőt álmodja.

• Egy nagy, fából faragott képet látok Krisztusról. Leszedek róla egy darabot.

Ezt az álmot is szimbolikus értelemben kell érteni. Az álmodó a szíve mélyén még mindig hívő, nagyon is az, de kifelé fanatikus szabadgondolkodónak mutatkozik. A megelőző napon egy könyvet olvasott, La Folie de Jésus címmel.^[10] Hirtelen abba kellett hagynia az olvasást. Nem tudja megmondani, miért. Kényszer jellegű cselekvés volt. Mint egy parancs: “Most hagyd abba az olvasást!” Ennek a kényszer jellegű cselekvésnek a mélyebb értelme tárul fel az álomban. Er hat sichetwasgegenseineGottheitherausgenommen (egy német köznyelvi fordulat, mely hasonló az angol “chip ontheshoulder” kifejezéshez.) (Ingerlékenynek, sértődékenynek lenni egy múltbéli igazságtalanság miatt.)

Az álom további jelentését, valamint a szorongás és vágy közötti kapcsolat kifejtését későbbre kell halasztanunk. Egyelőre csak néhány általános sorban próbáltam utalni az álombeli szimbolizáció alapjaira. A szimbolizáció megértése képezi az álomértelmezés alapját. Már Freud előtt is voltak utalások a szimbolizációnak az emberi életben játszott szerepére. Schubert és Kleinpaulpéldául hosszasan töprengett az élet egészének szimbolikus koncepcióján. Bátran rámutattak a szexuális szimbolizációra is. Nem figyelemreméltó, hogy a nyelvünk (a szerző itt természetesen a német nyelvre utal) a nemük szerint különbözteti meg a szavakat?

Mikor elkezdünk foglalkozni az álomelemzéssel, lenyűgöz minket, hogy milyen széleskörű a szimbolikus gondolkodásunk és különösen a szexuális szimbolizáció. Egy álomban minden hosszúkás dolog jelképezheti a péniszt és minden köralakú a vagina helyettesítője lehet. De csak az álmokban ez a helyzet? Meg kell vizsgálni mit mond a témáról Kleinpaula már említett DasLebenderSprache című munkájában, különösen a DiePsychopathiaSexualisdesVolkescímű fejezetben (a fent hivatkozott műben II. fejezet, 490. old.). Rámutat, hogy a nyelv egésze szexualizált és szimbolizált. A nyelv tele van szexuális szimbólumokkal.

“Valóban, az emberiség a szerelem betege”, mondja Kleinpaul. Bárhová is fordulunk, folyamatosan azzal találkozunk, hogy a fantáziája félig morbid, félig bolond módon a szexuális szférára centrál. Úgy tűnik, az emberi faj elveszítette az eszét! Nem tudja kiverni a fejéből a hímnemet és nőnemet, nem tud anélkül ránézni egy kiemelkedésre vagy egy lyukra, hogy ne gondoljon a szexre – és ha az egy torony, melyben rabok sínylődnek, akkor úgy hívja, hogy maschio di Volterra.

Az íriszt úgy hívja, “dasMädchendesAuges”, szó szerint a “szem lánya”, nem mintha bármiben is hasonlítana egy lányra. Az írisz maga egy lány. Mert lyuk van a közepén – ehhez nem szükséges anatómia – a fekete középpont a szem közepén úgy néz ki, mint egy lyuk. Hole, trypa, τρύπα, trou(lyuk) minden nyelvben a nő neve, a Teremtés könyvében is (27.sor); és mivel a szem kicsi, kislánynak tekintették.

A gondolatok különösen erotikus fordulatot vesznek, mikor valami belefér egy lyukba, mint a láb a cipőbe, a kés a tokjába, – mikor a dolgok párban vannak és az egyik beledugható a másikba. Minden ilyen “páros” dolog felidézi a szexuális lények “nagy szerencséjét”, a szexuális egységet – azt, amit a Gangesz táján lingamnéven neveznek.

“QualBuco, talCavicchio”, egy olasz közmondás, vagy ahogyan Fischart egyszer megjegyezte, “es war eben einZapffürdieseFlasche, dennfauleEier und stinkendeButtergehörenzusammen” – csak egy dugó volt az üveghez, mert a romlott tojás és bűzlő vaj összetartozik; egy népszerű német mondás ugyanezt a gondolatot fejezi ki: “AufjedesTöpfchengehörtseinDeckelchen” – minden edénynek megvan a maga fedele. Es ist eben rechtdahmterher”, folytatja Kleinpaul, “és számos technikai kifejezés csak úgy értelmezhető, hogy a régi Ádám és Éva témára rezonál. A számos anya, mátrix stb. a különféle technikai iparágakban mind ugyanide vezethető vissza.

“Mutter, Nonne, Weib és Schnecke, anya, apácanővér, nő, anyacsavar; a másik oldalon Vater, Mönch és

Mann, apa, szerzetes és férfi, itt csak a fontos részeket reprezentálják. Mély jelentése van az olyan kifejezéseknek mint: apácanővér és szerzetes. Gyakran megesik, hogy a hímnemű fél különösen jelentős nevet visel, mint pecsét vagy orsó, míg a tipikusan nőnemű részek költőien el vannak takarva. Az anyacsavar mintha házastársi viszonyt foglalna magában.”

Valóban, Kleinpaulállítása helyes: a nyelv tele van szexuális szimbólumokkal.

Valójában elég csak a nyelv valódi mondandóját megérteni, hogy az álmok jelentős részét értelmezni tudjuk. Egy fiatal, tizenhat éves fiú, akinek az apja híres művész és a hölgyek körében nagyon népszerű Don Juan, a következő álmot mesélte nekem:

• Apa különféle lyukakat talál a szobákban. Aggódom, mert ő egyedül akarja befoltozni mindet.

Mikor megkérdezem, hogy miért aggódik, így felel: “Mert apa egyedül vette magára ezt az összes gondot. Segíthetnék neki. Nem illik egy ilyen feladat egy ilyen nagy művészhez.” Racionalizálja az álmát – hogy Jones találó kifejezését használjam. De mi inkább szó szerint értelmezzük az álmot. Ez a fiatalember egy Nagy Sándor, aki aggódik, mert II. Philipposz nem hagy neki semmi meghódítanivalót. Minden nő a házban az apát imádja: az anya, a nagynéni, a franciatanárnő, a titkárnő. Arra gyanakszik, hogy apjának kicsapongó szexuális viszonyai vannak – valószínűleg igaza is van. A lyukakat a falban úgy kell értelmezni, ahogyan Kleinpaul, szó szerint.

Általános, semleges szimbólumokkal kezdtük – kévék a mezőkön^[11] – és máris az erotikus szimbolizáció közepén találjuk magunkat. Ez elkerülhetetlen az álomértelmezés során. Aki ezzel kezd el foglalkozni, annak erre fel kell készülnie.

Freud még egy elődjét meg kell itt említenem – Scherneraz álmok jól ismert kutatója, aki azzal a hipotézissel állt elő, hogy az álmokat testi érzékletek generálják. Ez az elmélet tarthatatlannak bizonyult. Mindazonáltal a szerzője egy viszonylag helyes megközelítést fogalmazott meg a szexuális szimbolizációval kapcsolatban. Néhány részlet nevetségesnek tűnhet, de a tények semmit sem veszítenek a jelentőségükből csak azért, mert nevetségesnek tűnnek.

A szexuális szimbolizációt illetően Schernerez írja:

“A szexuális izgatottságot magának az erekcióban lévő szervnek a reprezentációi vagy a szexuális kielégülés vágyát keltő képek és fantáziacselekvések szimbolizálják. De ebben az esetben is találkozunk álcázott megfogalmazásokkal, a fantázia képlékeny műveivel. Például valaki, miközben útban van egy bizonyos helyre, talál az utcán egy klarinét fúvókát, mellette egy pipaszárat, egy sípot, vagy egy szőrmedarabot. (A klarinét fúvókája vagy a síp összetéveszthetetlenül jelképezi a férfi nemi szervet, a talált tárgyak alakja megfelel a férfi külső nemi szerv alakjának; a talált tárgyak mindig párban vannak, mivel a megtalálás aktusában elsődlegesen részt vevő látás dupla szervének ingerlése is ilyen jellegű. Végül a szőrmedarab a nemi szőrzetet helyettesíti, csakúgy, ahogy a kefe a szempillákat és szemöldököt, a szimbolikusan jobban illeszkedő bokor helyett; a három kép együttes megtalálása az általuk reprezentált tárgyak összekapcsolását jelenti.) Vagy a hólyag ingerlésének következtében az ember egy furcsán összenyomott cigarettacsikket vagy szipkát talál, mely az egész férfi nemi szerv összeomlását ábrázolja. Még világosabban körülírtnak tűnik a szexuális feszültséget jelző szimbolizáció, mely általában urináris ingerlést követ, a világosabb szimbolikus kifejezés az ingerlés magasabb fokának felel meg. Például valaki átlát egy rakás fán, ami alatt egy közeli, nagyon magas torony áll, és ez az ember azon csodálkozik, hogy az ismerős torony (a valóságban ismert egy tárgy) legmagasabb csúcsa összeomlik, és megfigyelve a kerek kupolát lent, az a benyomása támad, hogy egy másik csúcsnak (nem felel meg a realitásnak) kellett ott lent kilapulnia; miközben ilyen figyelmesen néz, az álmodó saját magát nők alatt látja, vagy azt látja, ahogy ők átlépnek felette. A magas torony az aktív szerv magas feszültségét reprezentálja, a csúcsa összeomlani vagy kilapulni látszik, a nemi szerv legfelső részének megfelelően; a fantázia erőltetetten két tornyot keres ott, ahol csak egy létezik a valóságban, azért, hogy így fejezze ki a nemi szerv párosságát; egy magas torony vízióját kelti az aljnövényzeten keresztül, mert az erekcióban lévő aktív nemi szerv a környező nemi szőrzetből (aljnövényzet) emelkedik ki. Torony, csúcs, dupla gömb, kupola, aljnövényzet, együtt egy összetett gondolatot fejeznek ki, mert a fantázia minden képet egybeolvaszt…” (DasLebendesTraumes, p. 197.)

A következő álom egy harmincéves, hajadon nőé:

• Papa körbejár és levágja az összes levél végét a szobában található műanyag figurákon. Mérges vagyok emiatt és meg akarom akadályozni. Azt gondolom: vajon megőrült?

A lány elmondja nekünk, hogy az apja mindig szörnyen féltékeny volt. Azt sem engedte meg neki, hogy kezet fogjon egy idegen férfival. Egy fiatalember se járt náluk háztűznézőben. Ő nem mehetett el táncmulatságra. Így maradt hajadon.

Ezt az álmot szó szerint is érthetjük. Az apa eltávolít minden véget, így megakadályozza a lányt abban, hogy megismerkedjen egy fallosszal. Az álomban a lány összeszedi a bátorságát ahhoz, hogy megmondja az apjának azt, amit sajnos sosem mert megmondani neki a való életben. Szófogadó kislány volt. Ekkor megjelenik a gondolataiban egy alak, akit elöl a jól ismert fügefalevél takar. Nyugtázzuk, hogy az álomgondolatokra mennyire jellemző a mellébeszélés. Miért van ez a takarás? Minek a fügefalevél – ha a végeit lecsippentik? Megjegyzi, hogy mennyire értelmetlennek tűnt az apja viselkedése. Megdöbbenti ennek a viselkedésnek a furcsa (őrült) jellege.

Így tehát két álom kapcsán észleljük a “lyuk”, a “vég” vagy csúcs jelentését. Az álmok nyelve azokat a rejtélyes erőket használja, melyek a mindennapi nyelvünket teremtették.

Ez a szimbolizáció nemcsak az álmokra igaz. Ugyanennyire érvényes a történetek, mítoszok, folklór, bölcsességek kapcsán.

A mesék szimbolikája különösen világos.

Álom és mesék! Milyen csodás asszociáció! A felnőttek arról álmodnak, amit a gyermekek megélnek. Új elvek alakulnak ki. Áttoljuk a régi igazságokat és most az jelentjük ki, hogy: az ellentéte az igaz: a gyermekek álmodnak arról, amit a felnőttek megélnek. Ez nem pusztán játék a szavakkal.

Freud átadta nekünk az álmok jelentésének kulcsát. Dr. Franz Riklin ezt a kulcsot próbálja alkalmazni a tündérmesék bájos birodalmának vizsgálata során. És lám, a kísérlet sikeresnek bizonyul. Kiderül, hogy a gyermekek tündérmeséi bizalmas belső kapcsolatban állnak a felnőttek álmaival, át- meg átszövi őket a rejtélyes szexuális szimbolika, melyek jelentése nem támaszt különösebb nehézséget elénk. A Riklináltal írt The Wunscherfüllung und SymbolikimMärchen (Vágyteljesítés és Szimbolika a Tündérmesében) bebizonyítja, hogy a mesének titkosított szexuális jelentése van. A tündérmese is a freudi értelemben vett vágyteljesítést képvisel, csakúgy mint az álom.

Az egyszerű mesék viszonylag egyszerű népi vágyakat reprezentálnak. Riklin számos kiváló példát hoz. Kinek ne lenne ismerős Bechsteinhíres mesegyűjteményéből a bájos Märlein? Egy anya három napon és három éjen át siratja legszeretettebb gyermekét. Este lassan kinyílik az ajtó és az elhunyt gyermek megjelenik a hálóingében, hozva magával azt a kis tégelyt, melyben édesanyjának minden könnyét összegyűjtötte. Még néhány könnycsepp és a tégely csordultig telik, mire a gyermek békére és nyugalomra lel. “Ezért hát ne sírj többet, hisz gyermeked immár jó kezekben van és angyalok a játszótársai!” A gyermek eltűnik. Az anya nem engedi, hogy több könnye hulljon. Nem szabad megzavarni a gyermek túlvilági békéjét. Riklinnagyon helyesen világít rá arra, hogy ez a történet akár egy létező ember valóságos álma is lehetne. Azonban ez nem egy valós élményről szóló beszámoló; ez a gyógyító eszköz (vigasztalás) átalakult egy általánosított, pszichés célzatú meggyőződéssé – nevezetesen, hogy a túl sok könny megzavarja az elhunytak nyugalmát. Ez a megfontolás nem a halottnak, hanem az élőknek nyújt segítséget. Ugyanez a motívum számos variációban tűnik fel: a japán történet “Az apácanővér Armida templomában” címmel, a Grimm által írt másik német verzió “Todtenhemdchen” címmel, a Ritterhausáltal szerkesztett “Új-Zélandi népmesék”. A felnőtteknek az a vágya, hogy mielőbb megszabaduljanak a fájdalmuktól, mindenhol úgy mutatkozik meg, mint a mese szövőjének rejtjelezett motívuma.

A szexuális szimbolizáció még behatóbban tárja fel a történet karakterét, mint a vágyteljesítés elve. Első lépésben azt tudjuk meg belőle, hogy a felnőttek főleg azt mondják a gyerekeknek, amit ők maguk hallani szeretnének. Természetesen ezt szimbolikus, vagyis álcázott formában teszik.

Alulértékeljük a szimbolikus cselekvések és szimbolikus reprezentációk mindennapi életünkben játszott szerepét. Valójában a létezés elképzelhetetlen szimbólumok nélkül. Riklin így fogalmaz: “Vajon nem igaz-e, hogy majdnem minden szó egy szimbólum? Az írásjelek szimbólumok, a szavak szimbólumok, a mimikánk, a gesztusaink nagyrészt szimbolikusak. A térkép egy szimbólum. Figyelemreméltóak a jelentésteli absztrakt szimbólumok: Isten szeme, a mérleg (mint az igazság, például), a kereszt; a szín szimbólumok: fekete, piros, az egyenruhák szimbolikája, stb.”

Kezdjük azzal, hogy mekkora óriási ereje van a szexuális szimbólumnak. Áthatja az egész életünket. Nincs az a tárgy, mely bizonyos körülmények között ne jelképezhetne egy szexuális szimbólumot. Egy bizonyos intonáció, egy szándékos gesztus, egy kacsintás, mely egy ártatlan megjegyzést kísér, “kettős értelmet” adhat az utóbbinak.

A szexuális szimbolika a kulcs, mely feltárja a különböző népek különféle mítoszait. Csakúgy, mint a vallásos elképzeléseket. Az utóbbira egy kiváló példa a kígyó fogalma, mely a folklórban is jelentős szerepet játszik. Egy kígyó csábította el Évát a paradicsomban. A kígyó fiatal lányoknak jelenik meg (Oda és a kígyó, Bechstein), s mikor az utóbbi legyőzi a viszolygását, és a hideg kígyót beengedi az ágyába…, a kígyó hirtelen átváltozik egy gyönyörű herceggé, akit elátkoztak. A síkos, hideg, csúnya kígyó egy szexuális szimbólum, mint a rút varangy, ami bemászik a királylány ágyába (Grimm tollából a DerFroschkönig és DerArme Heinrich). Itt is az undor legyőzésének jutalma egy csodás herceg megjelenése. Más hasonló példák megtalálhatók Riklinmár említett művében.

Amit a tündérmesék jelentenek az egyén számára, azt jelenti a népmese és mítosz a nép gondolkodásában. A mítosz egy népi álom, és titkos szimbolikus nyelven fejezi ki a népi gondolkodás tudattalan vágykeltéseit és vágyteljesítési hallucinációit. A mítosz is tartalmaz többé-kevésbé rejtjelezett, néha nyílt és eléggé nyilvánvaló szexuális szimbolikát, ami hasonlatos az álom szimbolikához – ezt a tényt Abraham meggyőzően világítja meg a Traum und Mythus (Álom és mítosz) című érdekes néplélektani tanulmányában.

A néplélektan iránt érdeklődő pszichológusok szorgalmasan tanulmányozták ezeket a mítoszokat, és jogosan számítottak arra, hogy ezeken keresztül utat találnak a különféle népek jobb megértéséhez. Ahogyan az álmok feltárják az egyének titkos gondolatait, úgy a mítoszoknak egyértelműen fel kell tárniuk a népek ideáit, vágyait. Kiderült, hogy a különböző időben, a Föld különféle nemzeteinek körében megjelenő mítoszok jelentős része figyelemreméltó hasonlóságot mutat egymással, olyannyira, hogy a kutatók azt a következtetést vonták le, miszerint ezeknek a mítoszoknak az alakulása az egész emberiség közös mentális folyamataitól függ. Másrészt számos olyan kutató is van, aki úgy tartja, hogy a mítoszok hasonlósága átvitel eredménye – ugyanannak a mítosz anyagnak a kölcsönzése, átvétele. Ami a mítoszok kérdésének vizsgálataiból az utóbbi időkig hiányzott, az a mítoszok formálódása és az egyéni mentális élet közötti párhuzamosság felismerése.

A két vizsgálati terület összekapcsolása – az egyéni álmok és a mítoszokban megjelenő népi álmok világa – egy óriási előrelépés.

Örömmel jegyzem meg, hogy a psziché szociális és individuális tevékenységei közti kapcsolódások már legalább egy behatárolt területen sikeres feltárásra kerültek, nevezetesen A Hős Születésének Mítosza című tanulmányban, melynek szerzőjének, Otto Ranknak egy másik kiváló tanulmányt is köszönhetünk A Művész címmel (DerKünstler, Wien und Leipzig, 1907). Rank nagyon meggyőzően mutat rá arra, hogy hogyan tárulnak fel a születési mítoszok sorozatában az egyéni fantáziák és népi fantáziák közötti hasonlóságok.

Szeretnénk hangsúlyozni ennek a párhuzamosságnak a puszta tényét: az álmok és mítoszok, a tündérmesék és népmesék ugyanazt a pszichés struktúrát mutatják. Egyesek amellett érvelhetnek, hogy a hősökről szóló mítoszokat eredetileg költők találták ki, míg a tündérmesék az egész nép költői géniuszának teremtményei. Az ilyen érvekre a legjobb választ Hebbeltaláló szavai jelentik: in denDichternträumtdieMenschheit – az egész emberiség a költőin keresztül álmodik.

A szimbolizáció szinte kimeríthetetlen tárházát találjuk a jólismert folklorista, F. S. Krauss és munkatársai gyűjteményeiben, melyek Anthropophyteiacím alatt kerültek kiadásra (Leipzig, Deutsche Verlagsaktiengesellschaft). Az ebben összegyűjtött hatalmas anyag szisztematikus feldolgozásra vár az álomszimbolika fényében. Alkalmanként utalni fogok a népnyelv és az álomszimbolika hasonlóságaira. A viccek megfogalmazása is feltárja számunkra a tudattalan működését.^[12]

Eleddig csak néhány egyszerű példát említettem a szexuális szimbolika jelentőségének illusztrálására. Lehetetlen úgy beszélni az álomelemzésről, hogy ne érintsük az erotikát. Valójában nincsen erotikamentes álom.

A szexuális ösztön ereje olyan óriási, hogy talán sosem, még néhány pillanatra sem enged ki minket a markából. Később látni fogjuk, mikor a félálom témájával, a hipnagóg képekkel (álomképek elalvás előtt vagy éppen ébredés előtt, az úgynevezett “bódult” állapotokban) foglalkozunk, hogy a szexuális ösztön készen áll arra, hogy időlegesen átvegye az uralmat az emberi psziché felett.

Az álmok szimbolikája főképp szexuális. Habár az erotika játszik uralkodó szerepet a következő oldalakon, ez nem az én hibám. Nem tehetek mást, mint hogy úgy mutatom be az anyagot, ahogyan feltárja magát.

Van egy másik faktor, ami óriási szerepet játszik az álombeli életben: a kriminális tendencia. A bennük lévő rejtett bűnöző tárja fel magát az álmunkban. Azonban a kriminális tendencia szinte mindig a szexuális szolgálatában áll. Talán minden bűnöző szexuális bűnöző – lehetséges. Azt várom, hogy a következő oldalak bebizonyítják, hogy a kutató nem felelős az erotikus jellegzetességek jelenlétéért. Nem szándékosan helyezünk hangsúlyt rá. Ott van. Annak, aki elfogulatlan szemekkel rendelkezik, meg kell látnia, hogy a szimbolizáció játssza a legfontosabb szerepet a mentális életünkben.

Miért használják az emberek szabadon a szimbolizációt a viccekben és miért értékelik olyan nagyon a jelentések szimbolikus árnyalatait flörtöléskor? Hitschmannhelyesen mutat rá^[13], hogy “a férfi ünnepségek cinikus összejövetelein, a kabarékban, vagy a viccújságok olvasásakor ugyanezek az emberek azt mutatják, hogy megfelelő rálátással rendelkeznek a szexuális szimbolikára!”

Mi értelme lenne elkerülni az életnek ezeket a tényeit csak azért, mert nem tetszenek nekünk? Ez a könyv tények jegyzéke…

Az ösztön és társadalom, az enyém és tiéd (Otto Gross) közti ősi és örökös küzdelem nem szűnik meg az álomban. A Freud által felvetett vágyteljesítés a morális self vágyteljesítése is lehet.

Azonban számos álom nem illeszkedik a vágyteljesítés körébe, még akkor sem, ha a “lelkiismereti álmokat” a morális self vágyaiként értelmezzük. Mindenekelőtt pedig ott vannak a telepatikus álmok: egy objektív kutató sem kételkedhet többé a létezésükben vagy érvényességükben.

Felvértezve a tudással ezekről a tényekről, figyelmünket most a komplexebb álmok analízisére fordítjuk.

1. Egy egyszerű álom analízise – Álom a telefonról – A szegény sas balladája – Mit gondol Mrs. A. a telefonálásról

II.

Hebbela naplóiban megjegyzi, hogy: “Az az ember, aki úgy dönt, hogy hitelesen és rendszeresen lejegyzi minden álmát, válogatás és aggályoskodás nélkül, és hozzáad olyan megjegyzéseket, melyek tartalmaznak mindent az életéből és értelmezéséből, aminek köze van az álmai magyarázatához, nagy szolgálatot tenne az emberiségnek. De ahogyan ma áll az emberiség, nagyon valószínűtlen, hogy valaki erre vállalkozna; mégis megérné, ha valaki személyes indíttatásból megpróbálkozna vele.”

Én láttam ilyen naplókat. Nem igazán hasznosak, mert nem ismerjük az álmodó titkos szimbolikáját.

A freudi álomelemzés nagy előrelépése pontosan az a tény, hogy egy új segédeszközt tesz hozzá az álmok értelmezéséhez: az álmodó gondolati reakcióit. Az álmot előhívó álomanyag visszatér az álmodó elméjébe a szabad asszociáción keresztül.

Ám a gondolatok néha nem jönnek szabadon. Ismétlődően megtörténik, hogy belső ellenállás miatt az álomrészletek nem keltenek asszociációkat az álmodó elméjében. Az álom nyelvéről és szimbolikájáról való tudás átsegít minket ezeken a holtpontokon. Minél egyszerűbb a személy mentális élete, annál egyszerűbbek az álmai is. Számos álom illeszkedik Hebbeltervébe. Ha ismerjük az álmodó életét, azt is tudjuk, mit mutatnak az álmok. Olyan álmok is vannak, melyek már azelőtt elárulják a jelentésüket, hogy megismerkedtünk volna az álmodó élettörténetével.

Ez az a pont, ahol a kutatásaim eltérnek Freudtól. Freud arra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, ami a manifeszt álomtartalom hátterében található. Én azt igyekeztem bebizonyítani, hogy a manifeszt álomtartalom maga mutatja meg a legfontosabb tartalmat, a látens álomgondolatot. Ezzel a koncepcióval meglepő eredményeket értem el. Olyan kapcsolódásokat fedeztem fel (például a halál szimbolikájáról), melyeket sosem tártam volna fel az álmodó gondolati asszociációin keresztül. Nem minden álommal ez a helyzet. Ugyanis ahogy azt már megállapítottam:

Az álmok különböző módokon kerülnek megalkotásra. Az egyszerű embereknek más álmai vannak, mint a műveltebbeknek. Az álom különféle álomelemekből áll, melyek egy egésszé állnak össze – egyetlen álomképpé. Az álomelemzésnek a különálló álomelemeknél kell indulnia.

De hogyan kell értelmezni egy álomelemet? Mi a jelentése? Milyen kapcsolatban áll a vágyteljesítéssel?

“Egy álomelem esetében általában az a kérdés”, mondja Freud, “hogy milyen értelemben kell azt venni:

• pozitív vagy negatív értelemben (antitetikus kapcsolat)
• történeti értelemben (mint emlékkép)
• szimbolikusan vagy
• a jelentést a szóhangzás alapján kell nyomon követni.

A számos lehetséges értelmezési mód ellenére meg kell jegyezni, hogy bár az álommunka nem akarja, hogy megértsék, annak feltárása nem jelent nagyobb nehézséget a fordítónak, mint amit például az ősi hieroglifák jelentenek az olvasóiknak. (Álomfejtés, A. Brill fordításában.)

Az álmok változatosak. Némelyikük homályos, bonyolult, és hosszú, kitartó vizsgálódást igényel. Lehet, hogy csak a legnagyobb ravaszság árán lehet összetevő részeire bontani. Ugyanúgy, ahogy egy könnyű, tanulságos példa azt teszi lehetővé, hogy egy olyan fantáziaálmot elemezzünk, mely valójában egyetlen szimbolikára redukálható.

Olyan álmok is vannak, melyeket egyetlen kulccsal meg lehet világítani. Például akkor, amikor:

(12) Egy nő bemegy egy hentesboltba, hogy vásároljon ezt-azt, meglátja a teli húsos pultot, és kiválaszt egy nagy, kemény húsdarabot, aminek kolbász formája van, bedugja a zsebébe, amibe alig fér bele, ahogy olvadozik a zseb melegében,

az álom minden részlete nyilvánvaló, ha tudjuk, hogy amiről itt szó van, az a fleischlicheGelüste, a hús öröme, és a vásárlás a szerelem piacán zajlik. Egy olyan álmot kívánok itt lejegyezni, melyben a telefonnak erotikus jelentése van. Ez egy hosszú és látványos álom, számos olyan részletet tartalmaz, melyek természetesen szintén fontosak az analízis szempontjából, de ezekkel most nem foglalkozom. Azért is figyelemreméltó, mert egy költői alkotással végződik. A költészet nem szokatlan az álmokban. Az álmokban alkalmanként versek születnek, néha nagyon jók. Egyelőre ellen kell állnom a kísértésnek, hogy belekezdjek az álmokban megjelenő költészeti alkotások témájába. A költészet és az álmok a tudattalan hasonló termékei^[14], és természetesen szoros kapcsolatban állnak egymással.

Mrs. Alpha kellemes álma, mely egy balladával végződik^[15]:

(13) Meglátogatom a nővéremet, de csak a sógoromat találom otthon. Csörög a telefon. Megdöbbenve tűnődöm azon, hogy mikor lett bevezetve a házba ez az eszköz. A sógorom lesújtó pillantást vet rám, és megkérdi, hogy nem olvasom-e a napilapokat. Válaszolok, azt mondom, hogy talán nem kellő figyelemmel teszem, és megkérdezem, hogy mi köze van ennek a telefonhoz. A sógor azt mondja, hogy az egész telefonrendszer most egy radikális átalakításon megy keresztül és mivel az ostoba, megbízhatatlan telefonos kisasszonyokat lecserélik a legműveltebb körökbe tartozó férfiakra, akik önkéntes jelleggel, órás váltásokban működtetik a rendszert, többé nem kell a nehézségek miatt aggódni. Egész Bécsben nincs olyan magára valamit is adó család, amelynek ne lenne saját telefonja, és mivel olyan sok előfizető van, mindegyiknek a költsége határozottan lecsökkent. Azonnal belátom a telefonszolgálat előnyeit és lelkesen azonnal meg akarom rendelni. “Mindenki bolond, akinek nincs telefonja”, kiáltok fel buzgón, és az árakról érdeklődöm. “Csak száz korona egy évre”, mondja a sógorom. “Nevetséges, ilyen kis összeg”, jelentem ki, máris meg vagyok győzve, és a pénztárcámból, ami általában üres, csodálatos módon előhúzok egy megfelelő címletű bankjegyet. Türelmetlenül erőltetem, hogy azonnal el legyen fogadva az előfizetésem. A sógorom elveszi a pénzt, és hallom, hogy tárgyal a telefonon. Egy úriember jelenik meg, borotvált arcú, sötét, kicsi, visszataszító küllemmel és fenyegető, hangos orgánummal. Úgy mutatkozik be, mint a Királyi Opera basszusénekese, és azt mondja, hogy az én telefonszámom hozzá lett beosztva. A sógorom félrevon engem, és azt tanácsolja, hogy legyek nagyon udvarias az emberrel, és hogy néha hívjam meg vacsorára, és akkor majd jobb elbánásban fogok részesülni. Megmondom neki őszintén, hogy nem bírom elviselni ennek a szörnyű embernek a hangját, és inkább lemondok a telefonról, mint hogy a jövőben ez a borzasztó alak ordibáljon a fülembe. “Add vissza a pénzem”, mondom neki csalódottan. “Ezt nem tudom megtenni, már befizettem”, kapom a választ. Az én esetemben mindig csak egy lépés választja el a legnagyobb boldogságot a mély kétségbeeséstől és vigasztalhatatlanul kérdezem, most, hogy rajtam van a telefon terhe, nem lehetne-e, hogy az Opera Tenort rendeljék ki mellém. A tenoroknak sokkal kellemesebb hangja van. Újra megjelenik egy ember, tömzsi, borotvált arcú, pirosképű, bemutatkozik mint a Császári Opera tenorja, és a telefon iránt érdeklődik. Azonnal kijelentem, hogy az ő orgánuma jobban tetszik, mint a másik férfié, és nagyon szeretném, ha kicserélhetnénk az úriembereket. Ennek a férfinak a társaságában van egy nő, akit mint a nővérét mutat be nekem, egy színésznő. Felnéz a sógoromra és a basszusénekesre, hogy tárgyaljon az utóbbival a cseréről. A basszusénekes ezt kellemetlen modorban teszi, és hirtelen, egy mérges szóváltás után, melynek jelentését nem értem, azt látom, hogy a basszusénekes sértéseket mormolva távozik. Balsorsomnak vége, túláradó boldogsággal most arra kérem a hölgyet és az urat, hogy foglaljanak helyet. Próbálok udvarias lenni, és ügyelve a sógor tanácsára, meghosszabbítom a meghívásomat vacsorára, melyet lelkesen elfogadnak. “Micsoda vidám éjszakáink lesznek”, gondolom magamban, el vagyok bűvölve. A színésznő megígéri, hogy alkalmanként szavalni fog, és a boldogságom határtalan. “Valójában, ha szeretnél hallani, örömmel szavalok neked valamit most rögtön”, mondja a bűbájos teremtés és el is kezdi. Baumbachegy ismeretlen költeménye, amit úgy hívnak, hogy DerArmeIgel, A Szegény Sas, és a legnagyobb érdeklődéssel hallgatom az előadását. Aztán felébredek és lejegyzem a költeményt.^[16]

Ez az álom, mely látszólag annyira vidám és tele van humorral, az élet tragédiáját testesíti meg. A szegény sas legendája a nő házasságának története. Boldogtalan házasságban él. Nem szereti a férjét; nem bírja elviselni a gyengédségét. Amikor az közösülni próbál, ő sírni kezd az aktus közepén és eltolja magától. Fél a saját libidójától. Ha odaadhatná magát libidinózus izgalom nélkül, megtenné. De mivel nem akarja, hogy a férje felizgassa, elutasítja őt a szexuális ölelkezés közben. Mindenféle kifogást kitalált, hogy távol tartsa. Egyik nap migrénje van, a másikon influenzája, a harmadik nap például csak most kezdett menstruálni és ez az ő esetében hetekig tart, ami természetesen nem lehet igaz. Végül a félelem a férjének ölelésétől egy kényszeres gondolat-érzelemmé vált, és súlyos neurózisba menekült, mely lehetővé tette, hogy absztinens életet éljen. Hogy a prüdéria csak a férje felé irányul, aki felé “a félelem elnyomja a szeretetet”, ahogy a költemény kifejezi -, azt a telefon álom és más álmainak az analízise is mutatja. Az egyik korábbi álma, amit elhozott nekem, egy nagyon jelentős szituációval foglalkozott. A férfi, akit igazán szeretett, de akihez nem ment feleségül, ott volt az ágyában, és az ő tüzes és fáradhatatlan szeretőjeként viselkedett. Belépek, de a szerelmespár nem zavartatja magát, mire ezt a verset idézem:

ZurLiebeist es nie zu spät,

Wie man es jetztgesehen hat.

A szerető erre így felel:

Heil! Heil! Heil!

SchönistihrHinterteil.^[17]

Szexuális averziója tehát csak a szegény férje ellen irányul, akit tudatosan nem szeret. A szomorú balladában még őrültté is teszi, aki három nap alatt meghal.

Ennek mély jelentése van. Valójában a férfi nem egészséges, enyhe progresszív paralízistől szenved. A háziorvosuk szerint talán még három éve van hátra.

A nő első szeretője egy tenor volt. Ez megmagyarázza a basszus és tenor kontrasztját abban a hosszú álomképben. A férjének mély, zengzetes basszus hangja van, mely az ő fülének fájdalmas, és undorítónak tűnik számára. Megszokta, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyja ezt a hangot. Egyszerűen nem hallja, amikor a férfi beszél.

Ez megmagyarázza a telefon álmot. A telefon szexuális szimbolikája jólismert volt egy időben Bécsben, és tulajdonképpen most is az. A könnyed Múzsának szentelt egyik népszerű szórakozóhelyen az egyik jólismert szubrett egy évig vagy tovább is énekelt egy telefon-dalt, ami tele volt célzatos utalásokkal. Tulajdonképpen a szexuális aktus egyszerű leírása volt, melyben a telefonálás különféle technikai kifejezéseit alkalmazták figyelemreméltó célzatossággal. Egy fiatalember meg akarja tanulni, hogyan kell telefonálni. Az eszközért felelős lány a kezébe adja a “kagylót”, a fiú tárcsáz, a központ válaszol; a fiú egy új “számot” akar, és annyira izgatottan telefonál, hogy majdnem összetöri a készüléket, stb.

Ugyanez a szexuális szimbolika adja meg a kulcsot ennek az álomnak a megértéséhez.

Az álom a nagyon boldog házasságban élő sógorról szóló inceszt gondolattal kezdődik. A nő egyedül találja őt a házban, a telefon azonnal csörög, vagyis szexuális vágya felébredt. A sógor, az eleddig szilárdan konzervatív katolikus, aki ellene volt minden olyan reformmozgalomnak, ami meggyengíthetné a házassági kötelékek katolikus szigorát, ugyanaz a sógor, aki nem hajlandó progresszív napilapokat olvasni, ez a bevallottan papi gondolkodású alak most azt mondja, hogy az emberiség szexuális élete egy másik, modern alapra helyeződött. Ez a gyakran emlegetett szabad szerelem témájára utal. Jó társadalmi pozícióban lévő férfiak, kulturált férfiak (micsoda kontraszt a férjéhez képest) önkénteskednek a telefon szolgálatnak és óránként váltják egymást. Ezt egyfajta férfi szolgálatként értelmezzük, azt a férfit, aki elfáradt a telefonálásban, azonnal felváltja egy másik. Így tehát nincs többé félelem, se nehézség, ami a férjével kapcsolatban fennáll, hiszen annak potenciája egyáltalán nincs összhangban az étvágyával.

A telefonálás aktusa többé már nem illetlen. Ellenkezőleg, egész Bécsben nincs olyan magára valamit is adó család, amelynek ne lenne saját telefonja. A bűn annál kisebb minden egyéni esetben, minél nagyobb a bűnösök száma (az előfizetők száma óriási; ezért az ár ennek megfelelően csökken). Ő is száz koronát fizet egy Sprachrohr(szó szerint “beszédcső”) ellenében.^[18] Ez eladdig egy automata telefon ára volt (vagyis maszturbáció – automatikusan használt szexualitás – auto-erotizmus). Az én legutóbbi számlám is száz koronára rúgott, ami azt mutatja, hogy az álomban szereplő sógor saját magam és a sógor sűrítése. Ez a folyamat, melyben két vagy több személy vagy esemény sűrítése történik meg egyetlen képben, újra és újra elő fog kerülni a munkánkban. Figyelemreméltó a zseb is, “általában üres”, az üres vaginát jelenti, ami vásárlás útján szerezne magának egy tisztes, szimpatikus férfit. A sógor tárgyalja le a telefon előfizetést. Először a saját férje jelenik meg, a nő őhozzá lett beosztva – a sógor volt a jegyesség tanúja (az én telefonszámom hozzá lett beosztva). A tanács, hogy hívja meg vacsorákra, az étkezés és szexualitás közötti kapcsolatot mutatja.^[19] A vacsora itt azt jelenti, hogy valaki ott éjszakázik. De a nő inkább feladja a telefonját. Ez igazán megfelel az eset valós tényeinek, úgy, ahogy azt kezdettől gyanítottuk. A nő elégedetlen, vissza akarja kapni a pénzét (itt a hozományt jelenti, amelyet időközben elpazaroltak), válni akar, mely lépés megakadályozásában a katolikus sógor ezidáig minden befolyását bevetette.

Az ezután megjelenő kellemes tenort, aki annyira szívesen fogadja a vacsora meghívást, nagyon megnyerőnek találja. Szeretné felcserélni vele a férjét. Sajnos a férfi, aki annyira tetszik neki, házas. (Mindig van vele egy nő.) Álmában az ellenszenves nőt a vágyainak megfelelően átváltoztatja egy szerető lánytestvérré. A “színésznő” egy rosszalló megjegyzés a tenor feleségére és a jelentése: ő egy komédiás és bolondot csinál belőled! A basszusénekes végre eltűnik, miközben durva szavakat mormol; a nő nagyon udvarias és meghívja az úriembert vacsorára. Így most egy férfi és egy nő áll a rendelkezésére. A kép nagyon nyíltan utal a páciens homoszexuális hajlamaira. Mindkét erotikus komponens, a homo- és heteroszexualitása is képbe kerül. Most már megértjük lelkes érzelmeit:Mein! WerdendasgenussreicheAbendesein. Istenem! Micsoda kellemes estéink lesznek.

A színésznő szavalni is fog, ez a cselekvés ugyanazt a kódolt üzenetet hordozza, mint a telefonálás.

Ez a bűbájos teremtés most azt a verset szavalja, amely a férje iránti megvetésre utal, és amely abban a gondolatban csúcsosodik ki, hogy egy sas csak egy sashoz tartozik.

A további analízis feltárja, hogy ő maga az a bűbájos teremtés. Kislányként gyakran nevezték így. A szeretett férfi feleségével azonosítja magát.^[20]

Végül a telefonálás aktusának van egy másik jelentése is, amit ő is jól ismer. In congressu a constrictorcunnei kezdetben izgalomba került és a férj a neki megfelelő izommozgással válaszol. Házasságának első felében a nő boldog volt és… “telefonált”. Nem sokkal ezután a libidó eltűnt az aktus közben, és a libidótól való félelem lépett a helyébe. A “telefonálás” befejeződött.^[21]

Természetesen az álom számos más asszociációt is feltár. Azonban nincs szükség rá, hogy tovább töprengjünk ezen az álmon, helyette más analízisekre fordítjuk a figyelmünket. Egyetlen további megjegyzést fűznék hozzá ennek az álomnak a karakteréhez. Én fantáziaálomnak neveztem. Ez azt jelenti, hogy világosan reprezentálja egy nappali álmodozás áttolását az álom nyelvének kissé burkolt formájába. Az ilyen típusú álmot nagyon gyakran a hisztériások körében találjuk. Az ilyen álmok semmiféle találékonyságot nem igényelnek az értelmező részéről.

DER ARME IGEL

(Ballade)

EinIgelfandgefallen

Einst an derJungferMaus,

Derputzigsten von allen

ImkinderreichenHaus

Beim, gutenFeldmausvater,

DemWirt: “ZumschwarzenKater.’

Da hielt, wiesichgebühret,

UmMausiIgel an,

DerVoterwardgerühret,

Gabseinen Segen dann.

Und seligführtdieliebeMaus

DerIgel in seinIgelhaus.

ImRauschdesGlücksversunken,

VollZärtlichkeitdenSinn,

NahtersichLiebestrunken

DersüssenMäuselin.

SeinHerzschlugvorVerlangen

Sieliebend zu empfangen.

Kaum hat ersieumfasset

Mit treuem, starkemArm,

VollSchrecker von ihrlasset,

Siepiepst, dasGotterbarm.

Dochwird’sdabeidemEhmannklar,

DasseralsIgelstachligwar.

TrotzalterLiebesgluten

BliebIgelsGlückbeschränkt;

Es hat beiMaus, derguten,

DieFurchtdieLieb’ verdrängt

Und nimmerdurft, o – wehe

DerMauser in dieNähe

DemIgelstieg zu Kopfe

DerStachelunglückswahn,

ErwardzumirrenTropfe

Und kränkelndstarberdran;

Man hat nachdreien Tagen

Zu Grabeihngetragen.

Moral:

DrumIgelfrei in klugemSinn

StetsnururnerneIgelin.

III. Az álomértelmezés felszíni vonatkozásai – A Hold és a Föld – A “Rathaus” álom – A féktelen élet reprezentációja

Suche in dasInnerejedesMenscheneinzudringen; abergestatteauchjedemanderen in deineSeeleeinzugehen.

III.

Törekedj arra, hogy behatolj minden ember belső énjébe; de másoknak is engedd, hogy bepillantsanak a te lelkedbe.

Marcus Aurelius

Tegyünk még egy kísérletet arra, hogy kidomborítsuk az álombeli élet felszíni vonatkozásait néhány példa analízisének segítségével. Ismét egy olyan álomra fordítjuk a figyelmünket, ami csupán egy egyszerű szimbolikát mutat be.

MissGamma álma következik:

(14) Egy szennyeszsák a kezemben. Kiürítettem. Tele volt piszkos, szürke vászonnal. Egy párnahuzat, piszkosszürke, egészségügyi betétek (legalul), egy egész rakás volt belőlük – minden undorító. Mindent ki kellett ürítenem.

Pszichoanalitikus kezelésének egy szimbolikus reprezentációja. A piszkos vásznait mossa ki előttem. Az utolsó konzultációs óra alatt a menstruációs nehézségeiről beszélt nekem; a párnahuzat bizonyos, az ágyban történő intim tevékenységekre utal. Nagyon undorodik az ilyen dolgoktól. De az az érzése, hogy el kell mondania mindent (teljesen kiüríteni a szennyeszsákot), hogy végleg megszabaduljon a gondjaitól. Minden gondolata a “tiszta” és “tisztátalan” fogalmai körül forog. Jelenleg egyfajta Mohrenwascheaz, amit csinál. Es grautihrdavor, – gyűlöli. (Itt a grau, szürke és a graunen, averzió, rettegés kettős jelentésnek játéka áll fenn; utalás egyszerre a piszkos vásznakra valamint a rettegésére és undorára is.) Az egész álom az éber gondolatainak tipikus szimbolikus áttolása.

Ez az értelmezés azonban csak az álom legfelszínesebb rétegére vonatkozik. Közelmúltbeli történéseket fejez ki. De minden álom különféle rétegekből szerzi az ingereit mielőtt egy többé-kevésbé laza egységgé válna. Túldeterminált (überdeterminiert, Freud) és további jelentéseket nyújt. A részét képezi egy infantilis gyökér is.

Az álmodó asszociációinak korábbi rétegei az első menstruációja idején megélt élményeire vonatkoznak. Azt gondolta magáról, hogy tisztátalan. (Bizonyos népek körében a menstruáló nő időlegesen tisztátalannak és tabunak minősül.) További asszociációk a fiatal korába vezetnek, amikor a szülei ágyneműjén keresett hasonló foltokat. Végezetül olyan infantilis emlékképek kerülnek felszínre, melyek megmutatják, hogy a piszoktól való undorodását intenzív mizofília időszaka előzte meg.

A szennyeszsákkal kapcsolatos további asszociációk egy másik zacskóhoz vezetnek – a scrotum. Két súlyos trauma tárul fel a képzeletbeli szemei előtt. Egy nagybácsi a kezébe adta a falloszát. Az ejakuláció felidézéséhez (mindent ki kellett ürítenem) az undorérzés intenzív reakciója asszociálódott. Egy korábbi emlékkép egy hasonló esetre vonatkozott, melyben az öccse jelent meg. Ismét figyelemreméltó a szennyeszsák biszexuális alkalmazása, mely mint szimbólum, a maszturbáció gyakorlatához kötődik.

Ne vesztegessük az időt, folytassuk további “felszíni” analízisekkel. Nagyrészt az asszociációk legfelső rétegére kell korlátoznunk magunkat.

Már ejtettünk szót a mesékben megjelenő vágyteljesítés egyszerű folyamatáról. Egy gyermek jelenik meg az édesanyjának, és arra kéri, hogy ne sírjon tovább. Az anya könnyei megzavarják a gyermek nyugalmát a sírban. Most egy hasonló “vigasztalás” álmot szeretnék elmesélni.

Egy idős hölgy, aki két éve vesztette el a férjét, a következőt álmodja:

(15) Látom az öreg és haszontalan kutyánkat, ahogy fekszik a kanapén és kiadja az utolsó leheletét. A vejem váratlanul hazaér, egy kicsi, kedves, barna kutyát hoz magával. Azt kérdezem tőle, “Már ilyen hamar vigasztalódsz?” Megvonja a vállát és azt mondja: “Miért ne? Mi értelme gyászolni? Az embernek el kell fogadnia az elkerülhetetlent.”

A nő a férje halálának évfordulóján látta ezt az álmot. Két éven át gyászruhát viselt és nem hagyta, hogy bármi is kimozdítsa. Álmában a veje testesíti meg a józan ítélőképességét: Ne gyászolj tovább! Mi értelme a véget nem érő gyásznak? Tégy úgy, ahogy a bölcs emberek tesznek!

A saját gondolatok objektifikációja egy másik személyen keresztül rendkívül gyakori. Az álom más gondolatokat is sugall. Az öreg (kutya mint a megvetés jele) már halott, szerezz egy újat. Továbbá a félelmetes gondolat, miszerint a veje könnyedén megvigasztalhatná magát, ha a felesége (a nő fiatal, barna hajú lánya) meghalna…

Ámde egyelőre a legegyszerűbb asszociációk által feltárt felszíni jelentésekre korlátozzuk magunkat.

Egy nagyon kifinomult, művészi hajlamokkal rendelkező lány meséli nekem, hogy múlt éjjel “egy gyönyörűségesen szép költői álma” volt, mely nagy benyomást gyakorolt rá. Elmondja, és kérésemre le is írja az álmot:

(16) Úgy tűnik, hogy már voltam néhány lánnyal a vonaton, nevezetesen a nyitott ajtónál, és volt egy olyan homályos érzésem, hogy egyfajta harmonikus kapcsolatban voltam egy bizonyos J.K.-val, és volt valami H. (a másik lány) és köztem is.

Később egy nagy, harmadosztályú fülkében ülök, az ablak közelében, sokkal előrébb (a vonat menetirányában) és a bal oldalon, háttal a másik kettőnek. Továbbá úgy tűnik, hogy nincs senki más a fülkében. Felállok és az ablakon át a holdra nézek, ami egy óriási tojássárgája formájában lebeg, nagyjából duplája a megszokott méretének. A bal oldalán egy fényes gyűrű övezi, olyasmi, mint a Szaturnusz gyűrűi.

Teszek valami megjegyzést arra, hogy milyen furcsa, hogy a hold a vasúti sínekhez ilyen közel lebeg, és H. válaszolt azzal, hogy ez csak optikai illúzió. “Ha így van”, mondom, “akkor utánajárok”, és kihajolok, hogy mindkét kezemmel elkapjam a holdat és behúzzam a fülkébe. Nem foglalkoztam a körülötte lévő gyűrűvel, eltűnt.

A kezem alatt a hold ruganyos és remegős volt. Olyan érzés volt, mint a szép tojássárgája, ami egy tányér levesben úszik, amikor valaki megpróbálja összenyomni a kanállal, és a tojássárgáját nem lehet összenyomni, és mindig visszanyeri az alakját.

Feladtam és kimerülten visszahanyatlottam az ülésemre arra gondolva, hogy micsoda merészség lenne tőlem az, ha behúznám a holdat és elrabolnám a földtől a holdját, és nem tudom, hogy valójában kimondtam-e ezt, de H. mindenesetre úgy tűnt, hogy azt mondja nekem: nem lenne merész. Csak tapasztalatlan vagy és még nem érted a dolgok összefüggéseit. Fiziológiai összefüggésekre utalt homályosan. Minden végtelen szálakkal kötődik minden máshoz és újra visszatér önmagához.

Újra leültem, csöndben maradtam, de azt gondoltam: milyen furcsa és komikus.

Ez “egy szűz ártatlan álma”, ami alapján le lehet írni annak elmeállapotát. Az ember azt találja, hogy a lány homályosan már sok mindent észlel, de bizonyos tudástól távol tartja magát. Azt, hogy egyik dolog illeszkedik a másikba, “pszichológiaiként” észleli és az organikus aspektus el van nyomva. Az ember azt is észreveszi, hogy a lány bűnösnek észleli ezeket az izgalmakat és irigyli a barátját, H.-t, az egyszerű, kedves lányt, akinek szeretője van. Az álom nem egy talány: csupán egy egyszerű, romantikus hajlamú, kielégítetlen embert fest le. Elöljáróban elmondom, hogy a hold képéről hamarosan kiderült, hogy a pénisz és a herék szimbóluma.

A gyűrű a jegygyűrű. Később nem foglalkozik a gyűrűvel. Ezért tehát készen áll a házasságon kívüli közösülés megfontolására, ahogyan a barátja, H. Különösen meglepő az állítás, miszerint “Te nem érted ezt. Minden végtelen szálakkal (sperma szálak) kötődik minden máshoz és újra visszatér önmagához”. Az is figyelemreméltó, hogy a fülkéje egy Durchgangscoupé, egy “átjáró” fülke. A herére vonatkozó vulgáris kifejezés kerül felszínre az “Eidotter”, tojássárgája esetében.

MissGamma egy szinte ugyanilyen álmot mesél:

(17) Egy nagy gömböt látok lebegni a levegőben, kék üveggyűrű övezi, mint egy kerék.

A jelentés ugyanaz. Az édesanyja jegygyűrűjében van egy csodálatos kék kő. A gyűrű az ujjon a szexuális egyesülés szimbóluma. A pap a menyasszony ujjára húzza a gyűrűt; vagyis most már megismerheti a házastársi aktust. Mindkét álomban a biszexuális szimbólumot találjuk: a gömb és a gyűrű – egyszóval a lingam.

Egy másik genitális szimbolika tárul fel J. N., egy özvegy álmában:

(18) A piacon vásárolok. Az emberek hazamennek. A fények kialszanak. A ruhatárba mentünk. Nincs ott az esernyőm – eltűnt -, egy másik van ott, aminek törött a fogantyúja. A fogantyú olyan mint egy lengyel zsidó – nagy dugóhúzó orral. A kezembe veszem, hogy kipróbáljam, és hogy lássam, vajon rá tudok-e támaszkodni, és azt gondolom magamban: az esernyő nem olyan rossz, mint amilyennek látszik.

Az esernyő egy gyakori fallikus szimbólum. Kinyitása az erekciónak felel meg. A szegény asszony elvesztette a férjét (a fények kialszanak). Nincs többé esernyője (nincs ott az esernyőm). A legjobb barátja egy zsidó. (A “törött fogantyú” és a “megvágott” fogantyú szójáték a körülmetélésre.) Az álom jelentése: “Ha nincs ló, szamár is jó. Próbáld meg a zsidóval; ő az egyetlen vigaszod a bánatodban. Talán kiderül, hogy jobb, mint gondolod”.

A következő álom egy kissé bonyolultabb, X.Z., egy filozófus mondta el nekem:

(19) Egy háromszögről álmodok, ami feltehetően valamilyen filozófiai elvet szimbolizál, ami nekem és talán másoknak is egyfajta támaszként szolgál. A háromszög fokozatosan egyre kisebbé és szögletesebbé válik, végül nem más mint egy lándzsa, és ezért többé már nem szolgál támaszként, én pedig mindjárt belezuhanok egy szörnyű szakadékba. Szörnyen hangos kiáltással ébredek fel és az egész testem reszket.

Egy házaspárral él együtt. A férfi a legjobb barátja. Egy hármas kapcsolatot tart fenn. Az alap eltűnik, vagyis a barát meghal. A nővel egyesíti magát. Azt feltételezi, hogy a halál szándékosan lett előidézve. Gyilkos gondolatai vannak (lándzsa, Spiess – Spiessgeselle), és a szakadékba zuhanás az a szörnyű bűn, amiről a legtitkosabb énje álmodik. A férj halála utáni lingammegmagyarázza a háromszögből kinővő egység rejtélyét. Az asszociációk itt a vallásos bűntudat (háromság) ösvényére vezetnek. A filozofikus gondolatok álcázott erotikus vágyak. A mélyebb rétegek a gyermek és szülők viszonyát tárják fel.

Mr. Dalton ezt álmodja:

(20) Két különböző cipőm van: egy sárga a bal lábamon, a jobbon egy fekete.

Két nőt szeret: az egyik szőke, a másiknak sötét haja van. Még fontosabb ez a jelentés: schwarz-gelb, sárgásfekete. A férfi osztrák, és a császárának (apa) színeit viseli a lábán. Tipikus szkeptikus. Folyamatosan vacillál a férfi (a sötét apa) és a nő (a szőke anya) között. Arra vágyik, hogy mindkettőt kielégítse… A pszichés hermafroditizmusa (Adler) csodás kifejezésre lel ebben a képben. Ugyanúgy, ahogyan a legerőteljesebb szenvedélyei: irigység (sárga), és a bosszú sötét gondolata (fekete).

Néha egy álom szokatlan vágyteljesítéseket hoz felszínre. A bűnös vágyaknak az elfogadható realitásba való áttolását közvetítik. Egy szemérmes nő, aki nagyon elkötelezett a férje mellett, egy fiatal író iránt érdeklődik. Szeretne találkozni vele. Az álom a vágyott lehetőséget foglalja össze. Ezt álmodja:

(21) Ágyban kell maradnom egy komoly belső operáció után. A férjem az ágy fejénél áll, együttérzően és kedvesen néz rám, a keze a vállamon. Aki fölém hajol és egyenesen a szemembe néz, az a fiatal költő. Altatásból vagy mély álomból jövök ki. Látva a férjemet és a költőt, álmomban érzem, hogy a vér az arcomba fut, és azt mondom a költőnek: “Itt vagy!” Szeretettel néz rám és felkiált: “Hál’ istennek! Megmenekült!” “És te, hogyhogy itt vagy?”, kérdezem. “Orvos vagyok, hölgyem”, mondja, “én segédkeztem az operációnál”. Az arcom elpirul, félrefordítom a fejem és elrejtem a párnában, és behunyom a szemem.

Minden vágy teljesült. Csodálatos, fehér teste van. A költő egy orvos és látta őt meztelenül. Megoperálta és megmentette őt (mindkettő a szexuális aktus szimbolikus kifejezése). Minden tisztességes módon történt. A férje jelen volt. Szemérmessége egyáltalán nem sérült. Minden altatásban történt.^[22]

Az egyik következő álom (24) egy hasonló helyzetet mutat be neurotikus torzításban.

A figyelmünket most egy gyönyörű, úgynevezett politikai álomra fordítjuk.

Ez egy nagyon élénk álom és világos bepillantást nyújt az álomszimbolika legáltalánosabb formáiba.

A (Rathaus) Városháza álom:

(22) Nagy a tumultus a Városházán. A Császár is jelen van. Lent ezernyi ember várja a Császár indulását. Este van és a Városháza tere káprázatosan ki van világítva az alkalomra. Három alak áll őrt a főbejárat előtt. Középen egy óriási alak áll vasembernek öltözve, vakító fehér fény sugárzik ki belőle. Jobbra és balra is mindkét alak hasonlóképpen arany öltözéket visel. Ez a kettő nagyon csendes, szinte mozdulatlan, de a vasember ideges, türelmetlenül várja, hogy elérkezzen a pillanat, amikor ki kell kiálltania az összegyűlt népnek, hogy érkezik a Császár! – az emberek órák óta várnak. Én és néhány más ember, – elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy beengedjenek minket. Közelről fogjuk látni a Császárt, – a gondolattól hevesebben ver a szívem. Nagyon ideges leszek és levegőért kapkodva rohanok fel és le a lépcsőkön. Leírhatatlan izgalom lesz úrrá rajtam; hirtelen hatalmas zajt hallok kintről felhangzani, mint a gyönyörű épületen megtörő óceáni áramlat ordítása és visszhangzása. Ijedten kérdezem a szolgától, hogy mi történt. Azt mondja: “A három az ajtónál belefáradt a várakozásba, elhagyták a helyüket, közben káromkodtak a Városházára, az emberek erre minden eddiginél türelmetlenebbek lettek, ezért a lárma”. Abban a pillanatban kicsapódnak a terem ajtajai és fényáradat vakítja el a szememet. Látom a polgármestert, ahogyan a nagy arany lánccal és a piros színű rendi szalagokkal lesiet a lépcsőkön; nagyon közel halad el mellettem, annyira hogy szinte érzem a leheletét; magával ránt, rohanok utána, a terem főkapuja felpattan, mintha varázskezek nyitották volna ki. A polgármester izgatottan kiált: “Hol van a Császár?”. Azt mondták neki, hogy a Császár egy oldalajtón át elhagyta a Városházát és elvitték a Burgtheaterba (Városi Színház Épület). Nagyon tisztán látom a kocsit, ahogyan eltűnik a tömeg közepette. De most semmilyen hangot nem lehet hallani… aztán felébredek.

Egy költő álma, tele drámai eseményekkel, szemléletes képekkel, és látszólag politikai állapotokkal foglalkozik. Egy fiatalember álmodta, aki egy szegény lányt készül elvenni. A szülei ellenzik. Az apja (a Császár) most segítségre szorul és az ő támogatására van utalva. Az álmot megelőző éjszakán hosszasan gondolkodott azon, hogy hogyan szabadulhatna ki a kellemetlen szituációból. Az álom egy megoldást mutatott neki. A lány házában, woersichgutberatenwähnt (Rathaus), ahol úgy véli, jótanáccsal látták el, egy nagy fogadást tartanak. Az analízis asszociáció útján egy táncot, egy esküvői ünnepséget hoz felszínre. Éppen házasodik (Empfängnis, fogadás). De az apának (Császár) előbb távoznia kell (abfahren, sterben, meghalni), aztán elhárul az útjában álló akadály. Az apja halálát kívánja. Az óriási embertömeg, a nehezítő körülmények. Az elején három őr figyel a Városházánál. A vasember ismét az apja (überlebensgrosse, természetellenesen nagy), aki a lelkesedése ellenére nem ér el semmit. Ezért a lelkesedés. A vakító fehér fény, ami kisugárzik belőle, egy leértékelő utalás a kopasz fejére és a korlátolt, egyszerű, nyárspolgári intellektusára. Az arany öltözéket viselő csendes alak a drága, kedves édesanyja (szintén meg van duplázva), aki nem tesz neki szemrehányást; a vasember (vastörvény) ideges és mindig a házi zsarnok szerepét játssza: érkezik a Császár! Ez a figyelemre méltó álomstruktúra a fiatalember szívében lévő további érzéseket fejez ki; az apának kell kimondania a döntő szót, a körülmények kedvezőtlenek. Az apa elvesztette alkalmazotti állását (az őr a kapunál elhagyja az őrálló helyét), ezért váltak elviselhetetlenné a körülmények. Aztán ragyogó formában érkezik a vágyteljesítés. Fényáradat vakítja el a szemét. A polgármester a szerelmese, szívének úrhölgye, az arany lánc a házastársi kötelék, és a piros rendi jelzések – ezek az analízis alapján a vért helyettesítik. Hogyan írja le a vonzerőt, amelyet a szerelmese gyakorol rá? “Szinte érzem a leheletét; magával ránt, követem őt, minden akadály elhárult, a terem főkapuja felpattan, mintha varázskezek nyitották volna ki.” A Császárt elviszik a Városi Színházba. Azon a téren néhány napja egy nagy temetési menetet látott. A Városi Színház mint a szülői ház szimbóluma, immáron meghódított régió. Császár és Városi Színház, mindkettő legyőzetett.

Rendkívül izgatott volt az álomban. De a hétköznapi életben a Császár és a Polgármester nem vált ki belőle ilyen érzelmeket. Csak azért, mert itt szimbólumok, mert a Császár a legnagyobb akadályát reprezentálja, a polgármester pedig a legdrágább ideáját, a szerelmesét szimbolizálja, ezért kapcsolódnak ezek az álomgondolatok ilyen óriási érzelmekhez. Nagyon érdekes megfigyelés: A polgármester izgatottan kiált: Hol van a Császár? Ez az előttünk kibontakozó kis dráma tetőpontja, az apa és a szerelmese közötti nagyjelenet. Természetesen a lány kerül ki győztesen.

Ám ha valaki azt gondolja, hogy ez egy messzemenőkig kimerítő analízis, akkor az téved. Az álom megmutatja szerelmi életének problémáját. A szerelmesével azonosítja az anyját. A Városháza ugyanúgy helyettesíti az anyát, mint a menyasszonyt; egyszerre jelenti a szeretett anyát és a szerelmesét, aki a gyermekei anyja lesz. Az anya fogadja az apát (Császár) – természetesen este. Az embertömeg lázadó vágyakat, számtalan bűnös gondolatot jelent, és ezért természetesen, ellentétes módon titkot is. A három őr, mint a legtöbb hármasság a péniszt és a két herét szimbolizálja. A pénisz itt a vasember a lándzsával; a herék (tojás-sárga) jellegzetessége az arany öltözet.^[23] Az egyik a jobb, a másik a bal oldalon. Régi álomszimbolika, hogy az apa jelenti a generálót vagyis a péniszt is. A herék természetesen mozdulatlanok, csendesek, csak a pénisz várja türelmetlenül az “érkezést”. Én és néhány más ember, – elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy beengedjenek minket.^[24] Természetesen, benne volt az anyai testben. A múlt jelenné válik. (Ez a téma – anyai test fantáziák – többször lesz még témánk jelen tanulmány folyamán.)

A vágyak fokozatosan egyre erőteljesebbé válnak. Mások hármasa – az ő hármasságává válik.^[25] A Császár az oldalajtón át távozik (vagyis meghal, kocsija eltűnik a tömegben). A szituáció még inkább a közösülést idézi (fel és le a lépcsőkön) – és az álmodó felébred.

A születési fantázia természetes módon keveredik a deflorációs fantáziával. Nem akar olyan sokáig várni. A vasember türelmetlen.

Egy másik kép:

Álom a Féktelen Életről:

(23) Egy utcai kocsiban ülök, ami a Ferenc József Állomásra tart. Egy ló egy vékony kötéllel van befogva a kocsi elé. A kötél elszakad.

Ezt az álmot egy ősszel álmodtam, miután a feleségem visszatért a nyári vakációról a Ferenc József Állomásra. Világos vágyteljesítés, hogy folytatódjon a “szalmaözvegy” gondtalan élete (néhány éve egy népszerű dal így fejezte ezt ki: “A feleségem elment vidékre, hurrá, hurrá!!), nyilvánvalóan egy tudattalan gondolat túlcsordulása. A valóságban örültem annak, hogy a feleségem ismét kézbe veszi a háztartás ügyeit, és én újra rendes körülmények között élhetek. Nem használtam ki a feltételezett szabadságomat. Mindazonáltal, a titkos kívánság minden bizonnyal jelen volt.

Nyilván én vagyok az igásló. Ez a férj gyakori szimbóluma, ellentétben a nővel, akinek inkább egy védelmező alak a jelképe. A kötelek, melyekkel a kocsi elé vagyok befogva, ebben az álomban gyengének mutatkoznak. A kötél elszakad (kettős jelentés: a ló vagyis a szertelen alak kitör). A halál kívánság is megjelenik az álomgondolatokban. A Párkák elvágják az élet fonalát.^[26] Az élet fonala megszakad.

Az infantilis réteg reprezentálódik a Ferenc József Állomáson keresztül (Ferenc József Császár – apa). Visszatérek az ifjúság birodalmába, visszatérek anyához és… elhagyom a feleségemet.

Láttuk, hogy az álom valóra váltja a titkos vágyainkat vagy… feltárja a titkos félelmeinket. A félelmek és vágyak testvérek. Az álmokban nincs olyan félelem, ami egykor ne lett volna vágy. A NervöseAngstzustände című munkámban nagy szorongásos álom kapcsán bizonyítottam be, hogy a neurotikusok titkos vágya az álomban félelemként vagy szorongásként jelenik meg.

Ezt a fejezetet egy rövid, de tanulságos álommal kívánom zárni, ami nagyon világosan megvilágítja a szorongásos vonatkozásokat.

Egy hozzávetőleg harmincéves férfi, súlyos perverziótól szenved. Csak tíz év alatti gyermekekkel vágyik kontaktusra. Erővel és sikerrel küzdött ez ellen a gyengeség ellen. Tudta, hogyan kell féken tartania a benne élő szörnyeteget. Az egyik kedvenc szokása az volt, hogy olyan helyzeteket képzelt el, melyben nem minősül bűnös cselekedetnek, ha átengedi magát ennek a sajátságos perverziónak. Például képzeljük el, hogy egy útonálló kényszeríti erre… Nem lenne felelős és felmentés kapna az emberi és isteni törvény előtt is, mivel vis major (kényszerítés) állt fenn.

Ez a férfi ezt álmodja:

(24) Egy csavargó, egy nagyon erős alak követ a nyílt mezőn. Egy kislány van vele. Attól féltem, hogy esetleg szexuális kapcsolatra fog kényszeríteni a lánnyal, de azt gondoltam: Most igazán nem kéne hagynom, hogy ez megterhelje a lelkiismeretemet. Elfutottam és belebotlottam néhány emberbe, szóval megmenekültem.

Az álmodó tehát készen áll arra, hogy véghez vigye a bűnös tettet olyan körülmények között, melyek felmentenék őt a felelősség alól. Amire vár az a forcemajeure a sors kezében, egy Pulcherformájában (bécsi kifejezés a “Strolch” helyett). De ez a régi vágy is most félelemmé vált a tiltások miatt.^[27]

Ez az álom megmutatja egy ébrenléti fantázia áttolását az álombeli életbe. Egy különös határvidéket mutat be, ahol a vágy és a félelem egyetlen affektusban olvad össze.

1. A süllyedő fa szimbolikája – Az Anyaföld reprezentációja – Félelem a selftől

Az álom behatol epikuroszi természetünk rettentő mélységeibe, bevilágítja a bennünk lévő Augeiász istállóját, és az este sötétjében meglátjuk ahogyan szabadon járkálnak azok a vadállatok, kegyetlen farkasok, akiket a józan ész láncra ver napközben.

Jean Paul

IV.

A Bibliából, az Artemidorosból és számos más álomból választott példák megmutatták számunkra, hogy a szimbolizáció adja az álomértelmezés kulcsát. Ebből kifolyólag az ember azt gondolná, hogy az álomszimbólumok alapos ismerete minden, amire szükség van egy álom jelentésének tisztázásához. De ez a téma nem ilyen egyszerű. Alkalmanként lehetséges, hogy felismerjük egy álom tartalmát pusztán a képeinek felszínes elemzése alapján. De csak alkalmanként. Általánosságban azonban nem. És még akkor is, ha felismerünk egy bizonyos jelentést, mi annak az értéke? Minden álomnak többszörös jelentése van. Minden álmot eltorzítanak különféle mechanizmusok, melyek közül néhányat már ismerünk, míg másokkal a későbbiekben fogunk megismerkedni. Freudszerint az információk két kategóriáját kell megkülönböztetni: a manifeszt álomtartalmat és a látens álomtartalmat. A legtöbb esetben a látens álomtartalom nem ismerhető fel az álmodó segítsége nélkül. Mivel a szimbólumoknak csak feltételesen van fix jelentése. Továbbá minden dolog szolgálhat szimbólumként. Sőt, a szimbolika egyénileg változó. Egy hegedűművész más szimbolikus nyelvet használ, mint egy zöldségárus. Mindenki a saját ismereteinek köréből meríti a saját szimbolikáját. Az álmokban az apa, például, mindig tekintélyszemélyként jelenik meg – ezért a legtöbb ember úgy gondol rá mint a császárra, az opera kórusénekese mint a karmesterre, az örök diák mint a tanárra, a politikus mint az elnökre, a földműves mint a kormányhivatalnokra, a csavargó mint a tisztviselőre, a bécsi “Spieser” mint a polgármesterre, a “hívő úriember” mint a pápára, bár mások is reprezentálhatják az apát a pápán (papa) keresztül.

Elöljáróban emeltem ezt ki, hogy kivédjem az álomszimbólumok egyoldalú túlértékelését. Most pedig egy látszólag könnyű, egyszerű álomelemzéssel folytatjuk:

Mrs. Delta álmodja a következőt:

(25) Egy nyitott, négyszögletes területen voltam (nem egy elkerített terület volt) – egy kert? vagy egy Udvar? – Az egyik végében egy fa lassan eltűnt a szemünk elől, mintha fokozatosan vízbe süllyedt volna. Elég okos voltam ahhoz, hogy észrevegyem, hogy a fa és az Udvar is rázkódó mozgáson ment keresztül: “Itt látjuk, hogy hogyan jönnek létre a változások a föld felszínén”.

Ezt az álmot egy másik, feledésbe merült álomkép követte, ami egy enyhe szorongásos érzéssel végződött.

Látjuk, hogy az álom valójában egy földrengés jelentkezését reprezentálja. A Messina városát ért szörnyű katasztrófa emlékeinek volt valami köze az álomkép megjelenéséhez (közelmúltbeli faktor – az álom legfelső rétege). Ekkor a földrengés során egy falu szinte teljesen megsemmisült, néhol a partvonalak is megváltoztak. Az álmodó néhány nappal korábban egy Ganghofer egy elbeszélését is olvasta, melynek a címe “DerLaufende Berg” (A Mozgó Hegy), és mely leírta, hogy egy kunyhó hogyan süllyedt egyre mélyebbre és mélyebbre a földben. Tehát látszólag egy újságcikkben leírt beszámoló és egy elbeszélésben lefestett jelenet egyszerű reprodukciójával van dolgunk, a félelem pedig azt a földrengésektől való félelmet fejezi ki, amit oly sokan megéltek, mikor Messina és San Francisco katasztrófái a közfigyelem előterébe kerültek.

Ha úgy, mint Swoboda^[28], bebizonyíthatnánk, hogy a nő huszonnyolc nappal korábban olvasta az elbeszélést vagy többször huszonnyolc nap telt el azóta, hogy a földrengésről olvasott az újságokban, akkor csendben konstatálhatnánk, hogy az álom pusztán egy valamivel korábban megélt erős benyomás időszakos megismétlése. Beismerve, hogy talán ez a helyzet – mit nyertünk annak érdekében, hogy megértsük az álmot?

Tényleg meg kell próbálnunk mélyebben behatolni az álom szimbolikájába. A nő felidézi, hogy egy földrengés során egyszer egy sziget jelent meg az óceán közepén, más szavakkal – a földrengés szülte. Azonnal arra gyanakodunk, hogy az álom témája a bipoláris ellentét, a születés és halál körül forog, mivel az ilyen ellentéteket gyakorta ugyanazok a szimbólumok fejezik ki az álomban. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről! Egy másik gondolati asszociáció a legutóbbi bécsi földrengést idézi fel az álmodó elméjében. Akkor egy szatirikus tréfamester úgy adott elő egy viccet, hogy beküldött a napilapba egy tudományosan hangzó, de zavaros beszámolót az eseményről, úgy mintha egy szakértő írta volna, és a fogalmazványt a következő megjegyzéssel zárta: “MeineFrauverspürteaucheinigeStösse” – szó szerint, “A feleségem is érzett néhány ‘lökést’”, de az újság szerkesztője ezt persze megváltoztatta, helyette azt írta, hogy “rengést”. Most már egy kicsit közelebb kerülünk az álom jelentéséhez. Egy nagy fa, ami eltűnik, lökések, rengések, születés. Mit jelent ez? A válasz nem bonyolult.

Az egész álom más megvilágításba kerül. Egy olyan infantilis jelenetet reprezentál a koragyermekkorból, mikor az álmodó nő közösülni látta a szüleit. Hallotta az ágy ritmikus mozgásait. A négyszögletes terület a szülei hálószobája volt és egyben az ágya is, mely szintén négyszögletes.^[29] A további kiegészítés, “nem egy elkerített terület volt – kert vagy Udvar?” részben álomtorzításként szolgál, részben túldetermináció, a szoba és az ágy sűrítésének eszköze. Ugyanúgy, ahogyan két negatívnak az eredménye egy igenlő állítás, itt úgy kell tekintenünk a hangsúlyozást (nem volt zárt) mint igenlő állítást. Freud nagyon helyesen állapítja meg: “Az álomban nincs tagadás”. Ha az álomban a következő megállapítás merül fel: “A feleségem nem volt ott” – az állítás épp az ellenkezőjét jelenti, nevezetesen, hogy a feleség jelenléte fájdalmas volt, és a lehető legjobban el kellett fedni.

Tehát itt az ágy (vagy egy szoba) rázkódó mozgásának reprezentációjával van dolgunk. Mi köze van ennek a vízbe süllyedő fához? Ezen a ponton a jól ismert álomszimbolika jön a segítségünkre. A víz mindig a születésre utal.^[30] A gyerekek a vízből jönnek – ez az első infantilis elmélet a szexről. A gyerekek a születés előtt a vízben lebegnek, tudjuk meg mi, felnőttek. És a fa? Mi mást jelenthetne, mint az életadó fogalmat, a péniszt? A születés és a halál is a péniszben reprezentálódik.

Az anya itt úgy jelenik meg mint a föld – anyaföld. A változások a “föld felszínén” egy szimbolikus utalás a terhességre (a has megnövekedése).

Itt egy különös problémába ütközünk: élet és halál problémája az álomban. Nem figyelemreméltó, hogy az ellentétek ugyanazt a jelentést hordozhatják? Mivel a további analízis feltárja, hogy ez a halál szimbolizációja. Erre később még vissza fogunk térni.

Itt most csak arra szeretnék rámutatni, hogy egy német tudós már hosszú idővel ezelőtt tanulmányozta ezt a kapcsolatot. A maga korának sajátságos, eléggé színes nyelvezetében Schubert így fogalmaz:^[31]

“Az, amit az álmok nyelvében találunk, az irónia minden tónusa, a gondolatok minden sajátságos asszociációja és a prófécia szelleme, az mind olyasmi, amit kiváltképp az álomvilág eredetijében, a természetben találunk. Valójában úgy tűnik, hogy a természet összhangban van a bennünk élő titkos költővel, és vele együtt teszi nevetségessé patetikus örömeinket és örömteli pátoszunkat, úgy ahogyan egyszer kicsúfol minket a sírjainkban, másszor a fülünkbe siránkozik a nászágyunkban, imígyen csodálatos módon összepárosítva a gyönyört és fájdalmat, örömöt és bánatot – mint az a természetes hang, Ceylon levegőjének zenéje, mely csodálatosan örömteli menüetteket énekel a szomorúság szívfacsaró, szívszaggató tónusaiban. A szerelem és boldogság idején hangzik a legszebben a csalogány siratódala, amint, ahogy a költő mondja, siratja a rózsát a síron, és mikor a Természet minden vidám hangjának egy gyászoló jellege van és fordítva, egy bizonyos tiszavirág-életű madár állítólag mindig a sírján, a halálának napján ünnepli a házasságát. Halál és házasság, házasság és halál ugyanolyan közeli kapcsolatban vannak a természetben, mint az álmokban, gyakorta úgy tűnik, hogy az egyik jelzi a másikat, az egyik idézi fel vagy mutatja a másik jelenlétét; a természet nyelvén általában egyenrangú gondolatokként jelennek meg, adott esetben bármelyik helyettesítheti a másikat. Ahogy ezt máshol már megfigyeltük, a teremtés és testünk végső feloszlása olyan folyamatok, melyek a természetben mindenütt szoros kapcsolatban állnak és egyformák a bennük részt vevő anyagok és változások tekintetében; a phosphorus hajnalcsillag és esti csillag is, hasonlóképp, ugyanaz a gyertya ég esküvőkor és temetéskor, és miközben az anyagcsere folyamatok folyamatosan ismétlődő ciklusának egy része építő, addig egy másik része leépítő. Fájdalom és gyönyör, gyönyör és fájdalom ugyanígy viszonyulnak egymáshoz; az öröm gyermeke fájdalomban születik; a szenzoros diszfória és kín legmagasabb fokával együtt, még az ájulás és a látszólagos halál közepette is a legnagyobb gyönyör érkezik, és ellenkezőleg, az érzéki gyönyör a fájdalom hírhozója.

Ez a különös asszociáció nem kerülte el az írott történelem előtti ember figyelmét, amely egy fallosszal vagy óriási szimbólumával, a piramissal jelezte a sírhelyet, és a halál istenét a fallosz körüli ceremóniákkal ünnepelte; mintha minden érzéki jellegű cselekvés egy mélyebb megértésre vonatkozó nyers utalást is magában foglalt volna. Az ősi misztériumok halál ünnepeinek és gyászoló siratódalainak közepette ott rezonált, ahogy néhány Shakespeare tragédiában, Baubo és Jacchus nevetése; a nagyrészt tréfás és örömteli ünnepségek hátterében gyakorta érzékelhető volt egy nagyon komoly és tragikus színezet.” (A fent hivatkozott műben, 38. old.)

A mi álmunkat is közelebbről meg kell vizsgálnunk, hogy megértsük a mélyebb jelentését. Egy további értelmezést fedezünk fel benne: az álom egy halál fantázia. A nő a sírban fekszik. Egy ültetett fa, olyan, amilyet a temetőkben látott, itt fokozatosan a földbe süllyed. A négyszögletes hely, melyben fekszik, a sír.^[32]

Ahogy a szellem bejelenti a Faust soraiban:

Geburt und Grab,

EinewigesMeer,

Einwechselnd Weben,

EinglühendLeben.

Születés, halál,

apály s dagály:

cserélve érlelt

örökös élet!

https://mek.oszk.hu/00300/00389/00389.pdf

Vagyis ő a lezárt sírban, a temetőben fekszik, ahol virágok bontják a szirmaikat (kert) és emlékfákat ültetnek, melyek végül el fognak tűnni.

A végítélet nagy napján a sírok felnyílnak és a holtak felébrednek. Jaj! Hogyan töltötte az életét? Nem bűnös gondolatok sorozatából állt-e? Itt a bűntudat mély érzését látjuk, melynek elő kell törnie az álom végén a szorongás formájában.

Ez még nem meríti ki az álom jelentését. A legfontosabb jellegzetesség még feltárásra vár. A befejezéskor megjelenő félelem (szorongás) elfojtott szexualitást mutat; olyan vágyakat tár fel, melyek mivel elérhetetlenek, kielégíthetetlenek, társadalmilag elfogadhatatlanok, szorongásba fordulnak. Felfedezzük, hogy a férjének bevett gyakorlatává vált a coitus interruptus a gyermekkel együttjáró gond és felelősség miatti félelmében. Ez a terhességtől való félelem is megmutatkozik az álomképben. Az a félelem is, hogy a férje, aki valójában egy egészséges és erős férfi, váratlanul meghalhat vagy hűtlennek bizonyulhat, stb.^[33]

Itt a gondolati asszociációk elvezetnek a legfontosabb álomgondolatokhoz. A nőnek egyetlen gyermeke van, egy fia, aki a következő néhány hónapban fog megházasodni. Az álom előtti estén a jövendőbeli menye eljött hozzá és a szükséges menyasszonyi ruhát tervezgették. Különféle típusú felsőrészeket nézegettek, a lánynak az elöl gombos tetszett leginkább, amint mondta: “Ez nagyon kényelmes. Ha szoptatnom kéne, akkor is pont ilyen felsőt használnék”. A nő meg volt döbbenve, milyen szabadon beszél a modern lány ezekről a dolgokról. Ő lánykorában teljesen más volt… egy pillanatra elöntötte az ellenérzés hulláma eziránt a ragyogó, fiatal, egészséges lány iránt, aki elrabolta tőle a fia szívét.

Most már értjük az álom harmadik jelentését. A földben eltűnő fa a fia.^[34] Látja (a lelkében) a fiát a nászéjszakán, előre látja a menye terhességét. Féltékeny, és ez a féltékenység nagy szenvedést okoz neki. A kisfia, akit gondozott, az álomban gyakran úgy kerül reprezentálásra mint a pénisz. Itt mindkettőt szimbolizálja. Az álom ennek következtében ezt jelenti: Előre látom, hogyan végződik a szeretetem! A fiam hamarosan megházasodik. Fokozatosan el fog távolodni tőlem. Egyre kevesebbet és kevesebbet jelentek neki. Teljesen el fog merülni a szerelmében (a süllyedő fa). Teherbe ejti a feleségét és apa lesz belőle. Így változtatja meg a dolgokat az idő.

Nagyon érdekes lenne megtudni, hogy mit mutat az álom folytatása. Hogyan szabadítja meg magát ezektől a nehézségektől. Persze ez az álom fő témája, és ezért teljesen el van rejtve a szemünk elől.

Azonban a páciens korábbi hasonló álmainak analógiája – egy ilyennel van dolgunk – alapján arra következtethetünk, hogy a hiányzó rész a fiatal rivális haláláról szól. Egy hasonló rivális egyszer meghalt – négy évvel ezelőtt – az emiatt érzett tudattalan önvád miatt alakult ki a neurózisa. Most a fantáziája ugyanezzel a gondolattal játszik, a bűntudat pedig a szorongás fokozásával reagál.

Az utolsó analízis alapján a szorongás az önmagától való félelem.^[35]

A legfontosabb gondolat ebben a vonatkozásban az, amelyik a legjobban el van rejtve. A halálgondolat. Ahelyett, hogy a saját szeretett fiát irigyelje a jövendőbeli menyétől, inkább holtan látná a fiút. Meg kell halnia, el kell tűnnie. Egy sír kerül kiásásra és egy test kerül bele. Számára ez a legfontosabb változás a föld felszínén.

Az ilyen bűnös gondolatok letiltásra kerülnek és szorongásban fejeződnek ki. Hiszen igazán szereti a fiát. Nem akarja elveszíteni őt.

Minden álomba a halál gondolata is bele van szőve.

Nincs olyan álom, melyből hiányozna a halál árnyéka.

Hölgy páciensünk csak a halottakkal él. Gazdag a szelleme (szójáték: geistreich, spirituális).

Az álomhoz kapcsolódó további asszociációk a maszturbáció (rázkódó mozdulatok) és a biszexualitás gondolataihoz vezetnek.^[36] De a folytatás összezavarhatná az olvasót. Az álom már így is bonyolulttá vált. De nincsenek egyszerű álmok.

1. Álom maszkok – Üldözés álmok – A politikai álom Bismarckról – A csodálatos villa – Álom a pékről – Őshonos szavak ellentétes jelentése – A Don Juan típus pszichológiája – Takarékbetétkönyv és szeretet – Gyermekkori bűnös gondolatok – Az ügyes vívó – A sötét ember, a halál szimbóluma

Higgy nekem, az ember a legvadabb vágyait látja valóra válni az álmaiban.

Richard Wagner

V.

Számos példában láttuk már, hogy az álom egy szimbolikus nyelven beszél és a szimbólumok feltárása megadja az álom részleges magyarázatát. Ismét hangsúlyoznom kell, csak a részleges magyarázatát, mivel a szimbolizáció mellett az álomtorzításban részt vevő különféle folyamatok olyan szerepet játszanak, melyre a következőkben kell felhívnom a figyelmet.

Az álomtorzítás egyik legfontosabb típusa az áttolás az antitetikus formába. Már a legkorábbi álomelemzők felfigyeltek erre a folyamatra és a közgondolkodás is tudatába került ennek az igazságnak. Ha valaki halálról álmodott, az Egyiptomi Halottaskönyv úgy magyarázta, hogy születést jelent; ha valakit álmában nagy szerencsétlenség ért, a régmúlt álomelemzői azt a jószerencse előjeleként értelmezték. Ezeket a népszerű értelmezési kísérleteket egyes tudósaink nevetségesnek tartják; de úgy tűnik, ahogyan Freudhelyesen jegyzi meg, hogy ezekben a kérdésekben a népi gondolkodás közelebb járt az igazsághoz, mint a tanult tudós. Számos álmot lehet a téma antitetikusáttolásaként értelmezni. “A széklet aranyat jelent. Az arany és a széklet antitetikus, ezért változik az ördög aranya székletté. Az álmok sajátossága, hogy a tárgyakat az ellentétükkel reprezentálja. Eképpen betegséget jelent, ha valaki jó bőrben van, vitát, ha valaki szeretkezik, és a heves érzéki gyönyör nem ritkán a valódi fájdalom előfutára: vaetibiridenti, quiamox post gaudiaflebis.” (Kleinpaul, SpracheohneWorte.)

 Jaj neked, ki most nevetsz – örömödnek sírás lesz a vége!

https://adoc.pub/bank-jozsef-latin-blcsessegek.html

Most a legtanulságosabb példát fogom lejegyezni, melyet ismerek. Egy nő azt mondta nekem: “Az álmok értelmetlenek!. Negyedik alkalommal álmodtam a következő nevetséges álmot:

(27) Egy kicsi, öreg, csúnya asszony kerget engem az asztal körül; félek és riadtan ébredek fel.

A jelentés nagyon egyszerű. Ha a kicsi, öreg, csúnya asszonyt az ellentétébe fordítjuk, azt találjuk, hogy az álomban őt kergeti az asztal körül egy nagy, vonzó fiatalember, ami egy olyan élmény, mely ennek a vonzó nőnek a vágyát tükrözi, aki egy nagyon gyenge, törékeny férfi felesége, és egy olyan vágy, ami elfojtás útján (“tiltott” jellege miatt) félelembe fordult. Az álom folytatását a nő csak az értelmezésem után idézte fel és az megerősítette az értelmezésemet. Az álomban szereplő állítólagos idős asszony letépi az alany blúzát és a mellei közé akarja nyomni a kezét, ami teljesen illogikus egy öregasszony részéről, de tökéletesen érthető egy fiatalember részéről egy hasonló szituációban, mely valójában egy megerőszakolás fantáziát ábrázol. Ezzel szemben az is elképzelhető, hogy a kép egy ellentétes cselekvést reprezentál, vagyis az ellen a vágy ellen küzd, hogy egy nagy férfi után fusson; de a befejezés alapján ez illogikusnak tűnik. Miért akarná széttépni a férfi mellényét? Itt egy újabb álomfolyamatot ismerünk meg: az úgynevezett áttolás lentről. Sok álomban az, ami lent történik, fent jelenik meg és fordítva. Ez egy rendkívül gyakori álomtorzítási forma, mi több, a folyamat óriási szerepet játszik a neurózisok tünettanában. A lentről felfelé történő áttolás elvét alkalmazva ahhoz a vágyhoz érkezünk, hogy agresszíven viselkedjen és széttépje a férfi nadrágját. Mindkét értelmezés, az agresszív és a védekező is, nagyon jól illeszkedik egymáshoz; ugyanis nincs olyan szadista, aki ne lenne mazochista, nincs exhibicionista, aki ne lenne voyeur is egyszerre. “Minden ösztön párban jelentkezik.”^[37] Így a természet maga tartja fenn az ellentétek törvényét. Az álomnak minden bizonnyal igenlő állítás értelmében is van jelentése. Fél az anyától. Homoszexuális hajlamai vannak és arra a támadásra vágyik, mely ráadásul az anyaságával kapcsolatos kérdést is jelenti.

A nő ugyanis steril. Sosem lesz tej a mellében. És most érkezünk el a legfontosabb jelentéshez. Újra az anyjával akar lenni és a tápláló mellen feküdni. A mell megragadása a csecsemőkor első kellemes kontaktusa.

Az álom tehát különféle motívumokat mutat meg. Még ennél is többet! Az öregasszony, aki a szívénél ragadja meg őt, a halál szimbóluma. Egy ősi szimbólum. Minden félelem halálfélelem is. Valójában kerülőutakon – mindig halálfélelem!

Így tehát az életvágy és a haláltól való félelem, az élettől való félelem és a halálvágy összjátékát, összevegyülését látjuk.

Mi több, az álomtorzítás ilyen formáit nyelvi sajátosságok támogatják.

A nyelvészek rámutattak, hogy az ember legkorábbi nyelvében számos szónak kettős értelme volt, egyszerre jelentett egy bizonyos fogalmat és annak épp az ellenkezőjét.

A nyelvnek ezt a jellegzetességét már Schubert is ismerte, aki a SymbolikdesTraumes (Az Álmok Szimbolikája) című művében írja:

a következő sorok előtt el kell mondanom, hogy nem én őrültem meg… eddig is volt sok cifraság ebben a könyvben, de az alábbi sorok tényleg úgy szerepelnek az eredetiben, ahogy lefordítottam… tartalmilag és néhol nyelvtanilag is zavaros…

“Közelmúltbeli még mélyrehatóbb nyelvészi kutatások mindenhol bebizonyították a köznyelvi beszéd felcserélhető terminusainak elterjedtségét és a szavak rokonságát. Először is, gyakran azt találjuk, hogy az ellentétes értelmű szavak ugyanarról a tőről erednek; mintha az önmagát kifejező lélek, a belső, szerves kettős értelmet hangsúlyozná az abból kialakuló külső, megkülönböztetett megnyilvánulás helyett. A hideg és meleg jelentésű szavak nem csak hasonló hangzásúak bizonyos modern nyelvekben: például, az olasz caldo, és az angol cold, német kaltjelentése ellentétes; de egyazon nyelvben is találunk hideg és meleg jelentésű szavakat, melyek egy tőről erednek (gelu, gelidus, hideg; és caelo, calidus, meleg); és a trópusi dél Istene a hideg északról ereszkedett le. Ugyanilyen gyakran a mitológiában és a nyelvben a jóságos istenség összevegyül a gonosszal és fordítva, a gonosz istenséget jónak értelmezik, így van ez a perzsa esetben, és bár az idevágó mitológia erősen elkülöníti a két alapelvet, a gonosz neve, Ahrimanés a fény istenéé,Orim-Asdes ugyanarról a tőről ered; ugyanígy ἐроѕ (eros), szerelem és ἐpis (eris), vita; és más különféle nyelvekben az egység, egyesülés és ellenség, elválasztás szavai ugyanazok. (Swedeborg egy olyan elméletet dolgozott ki, melyben az érzéki szerelem a mennyben a legvadabb gyűlöletet kelti.) A fény úgyszintén az igazság és a hamisság, hazugság szimbóluma is, egyes nyelvekben ugyanarról a tőről erednek, mert a fény (a gyönyörű esthajnalcsillag, ahogyan néhol nevezik) miután égő lángra lobban, a gonosz Loghelesz belőle, aki máshol kellemetlen konnotációkban jelenik meg kutyaként vagy szukaként. A fénynek ez a kettős minősége (égetés és világítás) a mítosz szóhasználatában mindenhol megjelenik. A vér úgyszintén kettős értelemben jelenik meg mint méreg, düh, tomboló harag és mint megbeszélés, kibékülés, béke. Dühöngés és béketűrés, sötétség és világosság, a nehézfém és a könnyű madár, a levegő és vas, öröm és szomorúság, mély és magas, érzékiség és impotencia, és számos más antitetikus jellegű fogalom hasonlóan azonos tőre vezethető vissza; a bárány csakúgy, mint a bestia, melyekkel gyakran mint a kreatív logosszimbólumaival találkozunk, először kosként jelenik meg, kifejezve a teremtő elvet, aztán a legnyersebb szexualitást reprezentálva (itt is bárány és láng, ugyanarról a tőről); vagy mint kígyó, mind a jótékony, mind a félelmetesen gonosz értelemben.”

Nem ritkán olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy egész különleges módon vissza tudjuk követni azt, hogy pontosan hogyan kapták a szavak az eredetihez képest pontosan ellentétes értelmüket. Elegendő lesz néhány példa. A tudás és alkotás rokonságát Franz Baeder már figyelemreméltó módon visszakövette: “A nyelvben és mitológiában a galamb is – mely mint a szentlélek jelképe mozgásba hozza az élet vizét és az ember kognitív szellemét – megfeleltethető a főnixmadárnak és a pálmának (fa vagy levél). A pálma és az éjszaka virága is az élet kútjánál, vagy a mitológia más verzióiban a makk, szőlő vagy a fügefa válik a tudás fájává, mely egyben a viszály fája is. Végül a tudás fája felveszi a lingamformáját, mely az érzéki gyönyörök eszköze és szimbóluma. Ugyanilyen módon a látó szem, a fény kútja, a Szó átalakul egyrészt az építő és alkotó kézzé, másrészt a kézzel magával a fizikai alkotáshoz kötődő testrészt jelenti. Az életadó szem egyidejűleg gonosz (gyilkos) szemmé válik, az igazságot nyújtó, eskütevő kéz pedig a hamisság, hazugság pazarlás testrészévé. Ennek megfelelően az a szemérmes szűz, akit a mítoszban az érzéki vágynak a fuvallata sem érintett soha, a legféktelenebb és vadabb érzékiség nagy tudású istennője lesz. A kreatív, spirituálisan kognitív szó szörnyű átalakuláson megy keresztül a kecskebak, Mendes képében, akinek kultusza magában foglal minden szégyenletes tettet, mely a legbestiálisabb állati vágyhoz kapcsolódik; a hal és az érzéki élvezet kígyója szintén azt a szörnyű mérget teremti meg, mely megrontotta a világot és az életet. A szeretet szava, a szent név, a törvény büntetéssé, haraggá, bosszúvá válik. Ugyanúgy, ahogy a nyelvi katasztrófák a jót rosszá, a fényt sötétséggé változtatják, úgy ugyanezek a mechanizmusok az ellentétes transzformációkat is létrehozzák; a gonosz jóvá válik; a mitológia és nyelv számos példája mutatja, ahogyan a gonosz és a méreg átalakul kedves alakokká és jószándékú szereplőkké.

Freud a Jahrbuchfürpsychoanalytische und psychopathologischeForschungen második kötetében felhívta a figyelmünket Karl Abel UeberdenGegensinnderUrworte (Az ősi szavak ellentétes jelentéséről, 1889) című értekezésére.

Ebben a műben Abel arra mutat rá, hogy:

Az egyiptomi nyelvben… a primitív világnak ebben az egyedülálló maradványában elég nagy számban vannak kettős értelmű szavak, mindegyik pontosan az ellentéte a másiknak. Képzeljük el azt a látszólagos képtelenséget, hogy észben kellene tartanunk, hogy például az erős szó a nyelvünkben egyszerre jelent erősetés gyengét is; hogy a fény főnév egyszerre jelent fényt és sötétséget is; stb., és akkor konkrét elképzelést kapunk arról, hogy mihez voltak hozzászokva az egyiptomiak a hétköznapi nyelvhasználatukban. Kit hibáztathatnánk azért, mert erre hitetlenkedve rázza a fejét?…

Ezt és az antitetikus jelentés számos más esetét figyelembe véve nem kétséges, hogy legalább egy olyan nyelv volt, melynek számos szava egyszerre jelentett egy dolgot és annak épp az ellenkezőjét is. Bármilyen furcsa is legyen, a tény világos és foglalkoznunk kell vele.

Az egyiptomi lexikon sajátosságai közül a legkülönösebb talán az a tény, hogy az ellentétes jelentéseket magukban hordozó szavak mellett a nyelv olyan összetett szavakat is tartalmaz, melyek néhány ellentétes jelentésű szótagból állnak, de egy egységként a jelentésük teljesen figyelmen kívül hagyja az egyik részösszetevő értelmét. Ebben a figyelemreméltó nyelvben tehát nem pusztán olyan szavak vannak, melyek jelentése egyszerre erős és gyenge, parancsoló és engedelmeskedő; hanem vannak összetett szavak, mint például öreg-fiatal, távoli-közeli, egyesítő-szétválasztó, kint-bent, melyek a kettős és antitetikus forrásuk ellenére azt jelentik – ugyanebben a sorrendben -, hogy öreg, távoli, egyesítő, kint… Ezek az összetett szavak szándékosan kötnek össze ellentétes jelentéseket, nem azért, hogy új jelentéseket formáljanak, ahogyan ez alkalmanként történik a kínai nyelvben, hanem pusztán azért, hogy az összetett kifejezést az antitetikus komponensei egyikének értelmében használják, mikor az utóbbi ugyanazt jelentené akkor is, ha önmagában állna…”

De a rejtélyt könnyebb megoldani, mint ahogy a felszín alapján tűnik. A fogalmaink ellentéteken keresztül alakulnak ki. “Ha mindig világos lenne”, mondja Freudabban az elemző kivonatban, melyet Abel fent említett esszéjéről írt, “nem kellene különbséget tennünk a világosság és sötétség között, következésképpen nem létezne se a fény szó, se a fény fogalma… Világos, hogy ezen a világon minden relatív és független létezése csak annyiban van, amennyiben kapcsolatban áll más dolgokkal és különbözik azoktól. Mivel tehát minden fogalom az ikertestvére az ellentétének, hogyan lenne észlelhető, egyáltalán hogyan lenne kommunikálható valakinek, aki meg akarja ismerni, hacsak nem az ellentétével való összehasonlításban és kontrasztban?”

Az álmokban óriási szerepet játszik ez a kontraszt vagy antitézis. Az emberi természet legcsodálatosabb sajátossága, a bipolaritása fejeződik ki ebben a rendkívül érdekes pszichés jelenségben. Az álmokban nincsenek “negatívok”, ahogyan ezt Freud helyesen megállapítja. De ebben az értelemben nincsen “igen” sem. Az álom istene a kételkedő archetípusa.

Néhány álomban szándékosan kifejezésre kerül ez az ellentétesség, méghozzá pontosan a kételkedés útján, ahogyan a következő álomban, mely egy szakmai neurózistól szenvedő művészé:

(28) Menekülök valakitől vagy másképpen én üldözök valakit vízen keresztül, lépcsőkön át, be a szobába. Eszébe jut, hogy valaki más is ott volt az álomban; próbálunk rájönni, hogy ki lehetett, és ő azt válaszolja, hogy egy kolléga volt, egy zongorista, akárcsak ő maga, aki megpróbált bejutni a szakiskolába; nem vették fel és ez nagyon aggasztotta.

Nem emlékszik az emberre, akit üldözött, de korábbi analízisekből tudjuk, hogy csak a saját anyja lehetett, és gyermekkorában tényleg az volt a szokása, hogy elszaladt, fel a lépcsőn és be a szobába, mikor az édesanyja meg akarta büntetni. Emlékszik ilyen jelenetekre és azt is felidézi, hogy az előző év során ő és az édesanyja együtt fürödtek a folyóban. A férfi öltözőfülkék az egyik oldalon voltak, a női fülkék a másikon. A nagy távolság ellenére közel fél órát úszott az édesanyjához, akihez kimerült állapotban érkezett meg. Látjuk, hogy az álom mindkét esetet tartalmazza. Gyermekként elfutott az anyja elől, felnőttként átúszott a folyón az ő oldalára. Mi ennek az álomnak a jelentése? Ő egy nagy Don Juan, de leginkább csak a fantáziáiban; viszont ha meg is valósítaná ezt, akkor Bécsben úgy hívnák, hogy Steiger(szó szerint “felfelé mászó”, “felfelé menő”). Ide vezethető vissza a Stiege(lépcső) jelentése. A szobák, ahogyan az az álmokban megszokott, nőket jelentenek (Zimmer-Frauenzimmer, szoba-nőszemély); valóban, az a legfőbb gondja, hogy a Frauenzimmerután mászkáljon. Nők után lohol, egyik jön a másik után, és egyikhez sem tud hűséges lenni. Tulajdonképpen miért üldözi a nőket anélkül, hogy hűséges tudna maradni? Mert egy nőtől menekül, aki nem lehet a felesége – az anyjától.

Ez a rövid álom feltárja a Don Juan pszichológiáját. Don Juan az örök hűsége miatt hűtlen. Örökké hűséges a gyermekkori eszményképéhez, az anyjához, és mivel mindenhol ezt az eszményképet keresi, de nem találja, ezért minden nő izgatja, aztán rendre kiábrándítja. Ami valójában érdekli, az a nők ellenállása, és mivel azt biztosan tudja, hogy csalódni fog, ezért a teljes figyelmét az ellenállás legyőzésének és a hódításnak a feladatára összpontosítja. Ez az álom megdöbbentően jól fejezi ki a két ellentétes tendenciát: a menekülést, mely üldözést foglal magában és hasonlóképpen az üldözést, mely menekülést jelent. A vízzel kapcsolatos álmok általában születés álmok, ezért tehát nem véletlen, hogy az álom felidézte azt az emlékképet, melyben az álmodó az anyjához úszott. De ki az a kolléga, akit nem vettek fel? Az öccse. Ő akar lenni az egyetlen gyerek az anyja “szakiskolájában”. Azt, hogy a tanár az apa, még egy kezdő analitikus is kikövetkeztetné. Mr. X. egyben az apa is (sűrítés), aki így az iskolából kizárva jelenik meg csakúgy, mint a testvér. A zongora játék a “szexuális együttlét” vagy a “maszturbáció” általános szimbóluma, ugyanúgy, ahogyan minden cselekvés, ami a “játék” képzetét foglalja magában.

Egy nagyon érdekes álommal folytatom a sort, melyben az áttolás játszik nagy szerepet. Ez egy úgynevezett politikai álom. Az az igazság, hogy az álombeli életben semmi ilyen magasröptű dolog nem szerepel. A politika világának legnagyszerűbb, legfennköltebb személyiségei az álomban közhelyesen egyszerű gondolatok szimbólumai. De ne szaladjunk elébe az értelmezésnek, hanem nézzük az álmot, mely első olvasatra valami logikusnak a benyomását kelti, ám az álmok esetében csak ritkán ez a helyzet. A politikai álmom a következő:

(29) A Hofburgban vagyok és Bismarckot látom. Másokkal együtt így kiáltok: Hoch! Valaki elkezdi a himnuszt. Én lelkesen csatlakozom. Sokan térdre borulnak… újra látom Bismarckot. Az esetről beszélgetünk és azokról a könyvekről, melyek nála vannak. Elmondom neki, hogy feltűnő üres rések maradnak a könyvtárunkban mindig, mikor egy útra kiveszünk néhány könyvet. Ő azt gondolja, hogy sosem volt ilyen érzése, én pedig ezt azzal a ténnyel magyarázom, hogy a hatalmas nagy könyvtárában néhány könyvvel több vagy kevesebb nem jelent különbséget.

Egy politikai álommal van dolgunk, melyben néhány német nacionalista folyamatosan éljenzi Bismarckot; hangosak és részben reakcióként előhívják minden jó hazafi válaszát, a nemzeti himnuszt. És mégis! Mint a legtöbb politikai álomnak, ennek az álomnak sincs semmi köze a politikához.

Ezt az álmot P.-ben láttam, egy gyönyörű vidéki, tengerparti helyen. Ott vettünk ki nyaralót. De sajnos a vakáció váratlanul megszakadt. Egy héttel az előtt, hogy visszaköltöztünk volna a helyről, nyugtalanító hírek érkeztek F.-ből, ahol az idős édesanyám él. Egy táviratot kaptam, hogy utazzak oda hozzá. Súlyos állapotban találtam, a folyamatos jelenlétemre volt szüksége. Ilyen körülmények között szó se lehetett vakációról P.-ben. Azonnal eldöntöttem, hogy átköltöztetem a családot P.-ből Abbáziába, ahol az édesanyámat is mindennap láthatom. Az is járt a fejemben, hogy a családom jelenléte örömet fog okozni az ágyban fekvő betegnek és segíti a felgyógyulását. (Tényleg így volt. Nincs jobb orvos, mint az öröm.) Néhány napig F.-ben maradtam, amíg valamennyit javult az állapota, aztán P.-be mentem szomorúan, amiért el kell hagynom. Utazásom második napján láttam a “politikai” álmot.

És most jöjjön az analízis.

A Hofburgban vagyok. Nagyon szerettem a nyaralót. Egy hosszú verandával rendelkező villa, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Maria-Wörth-re. Minden annyira kellemes és kényelmes volt, hogy a kisfiam azt mondta: “A Császárnak se lehetne jobb dolga!”. A Hofburg tehát a legjobb nyaralót jelenti. A következő asszociáció a tulajdonos neve. Schweinburg a neve. Ő az építész, aki a Burgtheatert építette, melyet néhányan viccelődve Schweinburg színháznak hívnak. Álmomban a Hofburg tehát a villa, az álom kezdete pedig ezt jelenti: P.-ben vagyok, a szépséges, gyönyörű elhelyezkedésű nyaralómban.

És Bismarckot látom. Mi köze van Bismarcknak P.-hez? Ezt is könnyű megérteni. Az álmomban szereplő Bismarck egy feltűnően magas, vékony férfi volt, sárgás-szürkés bőrszínnel és fehér bajusszal. Az álom itt azzal a gyakran előforduló ravaszsággal él, hogy a tartalom elfedése érdekében áthelyezi azt az ellentétébe. A magas, nyúlánk férfi fehér bajusszal és sárgás bőrrel valójában egy kicsi, tömzsi, pirospozsgás férfi fekete bajusszal, a barátom, Dr. M., akinek a nyaralója P.-ben annyira megtetszett nekem előző évben, hogy én is ugyanott választottam egyet. Dr. M.-nek volt egy kellemetlen vitája egy olyan társasággal, melyhez mindketten tartozunk, és olyan diplomáciai érzékkel oldotta azt meg, hogy akkoriban arról biztosítottam, hogy Bismarck maga se csinálta volna jobban! Ezen felül egy kollégám azt mondta nekem Dr. M.-ről, hogy nagyon okos és tapasztalt, egy második Bismarck a szakmájában. Az álom azt a vágyat reprezentálja, hogy most is olyan ügyesen cselekedjen, mint egy Bismarck és segítsen nekem, hogy nagyobb veszteség nélkül kiszabaduljak a nyaraló bérleti szerződéséből, és gyorsan visszatérhessek az édesanyámhoz.

Másokkal együtt így kiáltok: Hoch! Egy csoport vagyunk, amelyben mindenki P.-t dicséri. Szeretjük ezt a szép tengerparti helyet, a tiszta utakat. Amerre az ember jár, az az érzése, hogy egy hatalmas kertben van, érdekes kirándulóhelyek vannak, élvezzük a fürdést, az épület elbűvölő elhelyezkedését, stb.

Valaki elkezdi a himnuszt. Mr. S., egy középosztálybeli ember, aki most már tehetős, azt gondolta, hogy a hely nagyon drága. Sok pénzt költött el néhány hét alatt.

Én lelkesen csatlakozom. Ez tény. Egy mérsékelt árú fogadó hiánya megzavarhatja a tartózkodásomat P.-ben.

Sokan térdre borulnak: egyesek nevetséges hódolatára utal az épület tulajdonosa irányába.

Aztán újra látom Bismarckot és az esetről beszélgetünk. Az eset egy fontos szó. EinWechselderden Zug auf andere Geleisebringt: egy változás, ami más irányba tereli az eseményeket. Ez a betegség, ami fájdalmat okoz a számomra legkedvesebb személynek. De ez az álomgondolatok egy másik ösvényére terel minket. Vegyük észre a kitérőt és folytassuk az értelmezést a megkezdett irányban. Beszéltem Dr. M.-mel a nehézségemről, ő pedig megígérte, hogy segíteni fog a szerződés felmondásában.

…és azokról a könyvekről, melyek nála vannak. Elmondom neki, hogy feltűnő üres rések maradnak a könyvtárunkban mindig, mikor egy útra kiveszünk néhány könyvet. Ő azt gondolja, hogy sosem volt ilyen érzése, én pedig ezt azzal a ténnyel magyarázom, hogy a hatalmas nagy könyvtárában néhány könyvvel több vagy kevesebb nem jelent különbséget.

Ez egy utalás arra a takarékbetétkönyvre, melyhez hozzá kellett nyúlnom az utazás megkezdése előtt. A feleségem, aki a pénzügyileg megfontolt, takarékos fél a háztartásunkban, azt gondolta, hogy a nyári kiadások – eredetileg hat hetet terveztem vidéken tölteni – jelentős hiányt fog okozni szerény forrásainkban. Dr. M., aki szintén hat hetet tervezett a helyen tölteni, jómódú és könnyebben megengedheti magának a luxust. Valójában beszéltem Dr. M-mel a nyaralási kiadásokról.^[38]

Eddig jutottunk az értelmezésben. Bizonyos mértékű megbánást tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy ilyen drága nyaralót választottam. Olyan, mintha álmomban azt mondtam volna Dr. M-nek, hogy: “Igen, te megengedheted magadnak, hogy a Hofburgban lakj. Mit számít neked, ha leveszel a takarékbetétkönyvedről? Én egy középosztálybeli ember vagyok, akinek elég lenne egy egyszerű vidéki ház.

De folytassuk a vizsgálódást! Ahogy már említettem, a Vorfallszó, “eset”, arra a változásra utal, ami más irányba tereli az eseményeket. Kövessük most a másik ösvényt…

Számos olyan álomszimbólum van, amit szinte rendszeres jelleggel ugyanúgy lehet lefordítani. Ilyen típusú szimbólum a Császár is az álomban, aki, ahogy már mondtam, általában az apát reprezentálja. Ezt a kulcsot alkalmazva a Hofburgaz apám házává válik és Bismarck az anyám. Ez még jobban talál. Egy feltűnően magas, vékony férfi – az antitézise a kicsi, tömzsi asszonynak, mint amilyen az anyám, akit apa mindig az ő Bismarckjának hívott. A bölcsesség a legjellemzőbb tulajdonsága. A betegség miatti sárga bőrszín is ide illeszkedik. Az édesanyám nagyon beteg lett, és megviselt, hogy a fájdalomtól beesett, eltorzult arcát láttam. Bismarck tehát két embert jelképez, ez, ahogyan Freud nevezi, a Verdichtung(sűrítés) folyamata.

Csatlakozom a többiekhez, akik azt kiáltják: Hoch! Gyors gyógyulást kívánunk az édesanyámnak. “Kopfhoch, Mütterchen” – “fel a fejjel, mamácska, jobban leszel!”, mondtam a kedves, idős betegnek, mikor a végrendeletről és a halálról kezdett beszélni. Valaki elkezdi a himnuszt. Így szól: Gotterhalte – Gottbeschütze, Isten tartsa meg – Isten óvja, ebben az esetben természetesen az édesanyámat.

Sokan térdre borulnak. Ez valóban megtörtént a találkozáskor.

Az esetről beszélgetünk. Ez egy hétköznapi élményt reprodukál. …és azokról a könyvekről, melyek nála vannak: ez adja a megoldást az álomhoz. Bevallottam anyának, hogy nagy áldozatot hoztam az utazással (takarékbetétkönyv). Ő az ékszereinek elosztásáról beszélt, melyeket nem a pénzben kifejezhető értékük miatt, sokkal inkább a hozzájuk kötődő asszociációk miatt őrizget.

Azonban álmomban egy elképesztően gazdag nőként látom anyámat, akinek egy hatalmas nagy “könyvtára” van. A vágyteljesítés világos. Mi, a gyermekei, vagyunk az örökösei. Emlékek helyett óriási összegű pénz kapunk, hiszen gazdag mint egy Hercegnő (Bismarck). Az álom egy csúnya, kellemetlen, fájdalmas gondolatot tár fel számomra, melyet éber állapotban sosem gondoltam, de biztosan ott lappangott a szívemben. Miközben anya a szerény vagyonának elosztásáról beszélt, minden bizonnyal elnyomtam egy érzést, mely szavakba foglalva nagyjából így hangzana: “Miért beszélsz úgy a szánalmas vagyonkádról, mintha ki tudja milyen nagy és értékes örökséget hagynál hátra magad után? Még az ideutam költségeire se lesz elég!”

Aligha kell hangsúlyoznom, hogy éber tudatomnak ismeretlenek ezek a gondolatok. A legkevésbé sem vagyok megfontolt a pénzügyekben és rendkívül érzelmes vagyok. Azonban az ilyen tudattalan gondolatok a jó emberek leggyengédebb érzéseihez vannak kötve, és emiatt jobban meg kellene gondolnunk, mielőtt “rossznak” ítélünk meg egy embert anélkül, hogy közelebbről ismernénk a körülményeit.

Az analízis eleddig nem mutatott rá az álom és infantilis gyökerének kapcsolatára. De a kapcsolat ott van. Gyermekkorom egyik legkellemetlenebb élményére emlékeztet. Kisfiú voltam és azelőtt a könyvtár előtt álltam, ami a bátyámmal közös büszkeségünk volt (a bátyám hat évvel idősebb volt nálam). Hirtelen ez a gondolatom támadt: “Ha a bátyád most meghalna, ez az egész könyvtár teljesen a tiéd lenne!”. Megriadtam a gondolattól és elfutottam. Az gondoltam, hogy egy szörnyű bűnös vagyok, és az eset emléke miatt gyakran elpirult az arcom a szégyentől. (Sudermann egy hasonló élményt oszt meg aDieGeschwister című elbeszélésében.) Azt hiszem, abban az időben az ellen a kísértés ellen is küzdöttem, hogy ellopjak néhány könyvet és eladjam őket egy használtköny-kereskedőnek, ez olyasmi, amit a saját könyveimmel gyakran megtettem.

A szép politikai álom mögött tehát egy mélyebb jelentés is meghúzódik. Az anyám gazdag. De én vagyok az egyetlen örökös. A testvérem nincs a képben. A kisfiú önző vágyának annyi ereje még mindig van, hogy befolyásolja a képlékeny álomképeket (könyvtár).

Három héttel később Abbáziában egy olyan álmom volt, mely az előző folytatása. Azt bizonyítja, hogy az álomgondolatok variációk egy témára.

(30) Neuwaldeggben vagyok. Az egyik utolsó ház, egy gyönyörű villa, az édesanyámé. Felmegyek egy márványlépcsőn és egy gazdagon díszített, pirossal és arannyal ékes, óriási fogadóterembe érek. “Oh”, mondom, “itt mindenki kényelmesen elfér.”

Az álom előzetes körülményeinek története részben ismert. Abbáziában egy olyan lakást béreltem, ahol valójában eléggé szűkös volt a hely. Anyának is biztosítottam egy szobát, ami szerintem elég szerény bútorzattal rendelkezett. Álmomban újra Bécsben vagyok. Elképzelni se lehetne kényelmesebbet, mint Neuwaldeggbe, Bécs külső városrészébe utazni a távoli Abbázia helyett. Az édesanyám egy gazdag hölgy. A fogadótermében mind kényelmesen elférünk. Ekkor eszembe jut az álom folytatása:

1. egy korona borravalót akar adni a szolgának, aki megvetően figyelmen kívül hagyja az ajándékot.^[39]

A megelőző napon elvesztettem egy koronát, mikor tarokkot játszottam W.-vel. Azon az estén még a szolga is visszautasítja ez az összeget mint borravalót. Az álom magáért beszél…

Ez az álom, mint a másik, mélyebb analízist kívánna. De lemondok erről a feladatról. Már így is sok olyasmit feltártam önmagamról, amit a legtöbben inkább elrejtenének.

Álom a cukrászról:

(31) Az utcán vagyok. Egy nagy – nem, egy középtermetű, vagy inkább picinyke férfi, akinek fekete, lefelé mutató bajusza van, megfogja a kezemet és nem akar elengedni. Össze akar szorítani engem. Azt mondom: engedjen el vagy hívom a rendőrt, aki ott áll a gyerekem mellett. De még mindig szorít engem. Hangosan kiabálok: rendőrség, rendőrség. A rendőrtiszt nem hallja a kiáltásomat. A férfi erősebben szorít. Küzdök ahogy tudok és olyan erősen rázom a kezem, hogy ne fájjon a férfi szorítása. Közben újra kiáltok: rendőrség, rendőrség! A rendőrtiszt meglát minket és odafut hozzánk. A férfit letartóztatják (?). Hirtelen új helyszínen vagyunk: Liliengasse (utca). Én és a két gyerekem a szobában, a konyhában pedig a sötét alak, aki most nagy fekete szakállat visel. Egy kis folyosó van közöttünk. A férfi neve Pellmann és rendkívüli memóriája sikert aratott az Udvarban. Nem tudom becsukni az ajtókat. Amíg kint van, megpróbálok bezárkózni. De bejön a szobámba hátulról. Nevetve azt mondom neki: “Persze, nem tudok mit tenni egy ilyen jó tornásszal.” Úgy néz ki, mint Szókratész – a “Sturmgeselle”.

Egy furcsa, értelmetlen álom. Hatoljuk az álom mélyére és térképezzük fel annak szerkezetét.

Az álom a megelőző nap két eseményéhez kapcsolódik.

1. azt mondta nekem, hogy előkereste az Egyiptomi Álmoskönyvet, mert sok hasonlóságot talált benne Pellmann memóriakultúra rendszerével; egy étteremben láttam Sudermann „Szókratész, a Sturmgeselle” című művének illusztrációját; egyben egy szatirikus kép: Sudermann felveszi a harcot a kritikusokkal. Ennyit az aktuális kiváltó eseményekről. Most kezdjük az analízist.

Az utcán vagyok.Ez eszembe juttatja a Landesgerichtsstrasse–t és a helyszínt, ahol a cselekmény történik, egy kis parkot a Czernin palotával szemben, ott, ahol a Czernin galéria van. Az út a házamtól közvetlenül ennek a mentén vezet a Szecessziós Házhoz (egy művészeti galéria). A Czernin galériában tanultam meg értékelni a festés művészetét. Különösen egy bizonyos eset jut az eszembe, ami E. professzorral történt.PaulusPuter festménye előtt álltunk, – nem, inkább Potter a neve. Társam felkiáltott: ebben a képben aztán van Luft, Luft, Luft – légkör, hangulat (szó szerint: levegő).

Egy nagy – nem, egy középtermetű, vagy inkább picinyke férfi, akinek fekete, lefelé mutató bajusza van, megfogja a kezemet és nem akar elengedni. Erre Mr. Rummeljut eszembe, aki a szülőfalumban cukrász, és akit csak néhányszor láttam életemben, legutóbb tizenöt évvel ezelőtt. Ez a bizonyos Rummel egyszer írt egy eléggé felszínes szösszenetet Lemur álnév alatt (a Rummel név betűinek felcserélése), ami megihletettLessing egyik versének utánzatára:

WerwirdnichteinenLemurlesen–

Dochwirdihnjemandloben? Nein.

Wirwollenwenigergelesen

Und mehrbelobetsein. –

[Ki ne olvasna el egy Lemurt?

De mondhatna-e róla egy jó szót? Nem.

Inkább olvassanak minket kevesebben,

És szeressenek többen.]

Mi a jelentése egy nagy, nem, egy középtermetű, vagy inkább picinyke férfinek? Nyilván, egy olyan személy, aki egyesíti magában mindezeket a jellemzőket, ebben az esetben én magam. Talán azt képzelem magamról, hogy nagy vagyok – nem, egy középszerű kutató, amikor a valóságban elég kicsi vagyok. Most megértem a „cukrászt”. Az olvasóim elé rakom a „cukorkáimat”, úgy mint Mr. Rummel, aki versikéket ír és cukrász. Az az igazság, hogy a könyvemmel foglalatoskodtam az álom előtti éjszakán. Attól tartottam, hogy nem elég „mély”, csak „Zuckerwerk”, cukrászati csemege. Úgy döntöttem, hogy elvetem ezeket az édességeket, ezeket a „bonbonokat”, ahogy egyszer egy kollégám nevezte őket. És most a következő sor:

Nem akar elengedni. Össze akar szorítani engem (vagyis visszaszorítani a teljesítményem színvonalát). A járőr, aki a gyermekem mellett áll valójában egy rendőrnő, nevezetesen a feleségem, akit nagyon érdekel a munkám, és akit nem könnyű kielégíteni. Segítenie kell nekem – levenni a mellkasomról ezt a „Rummelt”.

A járőr nem hallja a kiáltásomat. Véleményem szerint a feleségem nem fordít kellő figyelmet az írásaimra.

Küzdök ahogy tudok és olyan erősen rázom a kezet, hogy ne fájjon a férfi szorítása. Elfedem a felszínességemet, jól megvagyok így – pénz keresek; E. professzor és F. professzor melegen megrázzák a kezemet. Jól megvagyok. Most már tudok valamit az olajfestményekről, már nem tévesztek össze egy nyomatot egy olajfestménnyel.

A férfit letartóztatják. Ez az álomkép túlhangsúlyozásához, túldeterminációjához vezet el minket és az analízis ezen a ponton túl messzire vinne.

Nagyon érdekes a tévesztés felidézése,Puter a Potter helyett. A gyermekkor elfeledett dialektusában a „Puter” olyasvalakit jelent, aki megszabadult valamitől vagyis szabad. Az álomnak ez az első része tehát azt a vágyat festi le, hogy megszabaduljak a cukrászati csemegéktől a feleségem valamint E. és F. professzorok segítségével.

Hirtelen Cz.-ben találjuk magunkat. Az álom, mint minden álom, a gyermekkorban gyökerezik. Én és a két gyerekem a szobában vagyunk, a konyhában pedig a sötét alak, akinek most fekete szakálla van. Most eggyel magasabbra léptem. Ugyanis az álomban önmagam vagyok. Én egy Pellmann vagyok, aki csodálatos memóriával rendelkezik. Mivel napok óta azon a terven gondolkodtam, hogy írni fogok a memória témájáról.

Rendkívüli memóriája sikert aratott az Udvarban.Kerülőutas önajnározás. Nagyon nagyra vagyok azzal, hogy legutóbb szakértőként jelentem meg az Udvarban, és a mondandóm élénk érdeklődést váltott ki a jelenlevőkből. Pellmannból ekkor Sudermann lesz, aki felveszi a fegyvert a kritikusokkal szemben. Szeretnék megszabadulni az önkritikámtól.Szókratész vagyok, aki „vízhordozó és favágó” is egyben; Szókratész kritizálja az utóbbit.A nyíltan zokon vett kritika kerülőúton érződik.

Egy ilyen jó tornászt nem lehet visszatartani: ez eszembe juttatja az óvodai szobát K.-ban, az őrtoronyban, ami földalatti járattal volt összekötve a tornateremmel, hogy a gyerekek meg ne fázzanak zord idő esetén. Én vagyok a tornász és az álom azzal biztat, hogy meg fogok szabadulni az életem minden kellemetlenségétől, hogy minden nehézségből meg fogom találni a kiutat. Irracionális álmok a következő könyvem nagyszerűségéről!

Infantilis, halvány szexuális emlékek! Az elmúlt néhány év kellemetlen élményei! A személyes képességeimet illető kétségek! Véget nem érő önajnározás! Minden kritika figyelmen kívül hagyása! Ez minden egyetlen hálóba sűrítve, vegyítve! Most látjuk, milyen sokoldalúan determinált az álom. Nem csak két, három, négy szál –bármennyi összevegyülhet az álomban. Továbbá micsoda találó választás Rummel, a versikék írója, a cukrász!

Az eddigi analízis nem tér ki a legfontosabb jellegzetességekre. Ki az, aki lekötöz engem tudattalan nyomorúságomhoz? Természetesen a feleségem. Úgy érzem, hogy a házassági kötelék lekötöz engem. A feleség és a két gyerek a poligám ösztönök megvalósításának útjában álló akadályok.Szókratész szeretnék lenni és egyben élvezni az élet sava-borsát.

Egy másik jellegzetesség is figyelemreméltó. Miért szerepel itt egy nagy férfi? Erről eszembe jut egy igen jóvágású kollégám, akivel együtt tornásztam. Világos homoszexuális hajlamok törnek be az álomba – olyan hajlamok, melyektől a feleségemnek meg kell védenie engem, mert a bíróságra juttathatják az embert. Ezért lopakodik be hátulról a szobámba. Az álomban minden figyelem és óvatosság hasztalannak bizonyul.

Itt bekapcsolódik az anális komplexus. Ez már gyanítható volt, amikor a Luft! Luft! Luft! vagyis levegő asszociáció felmerült.

Eddig jutottunk anélkül, hogy kétszeresen használtuk volna az asszociációk vonalát. Most eszembe jut, hogy a Lemur álnév a Rummel fordítottja. Ez a nagy sötét alak ellentétét veti fel. És lám! Jelenleg egy szőke lány, Bertha jár az eszemben. Az első szerelmem! Azon a napon, mikor megjelent a Lemur versike, láttam őt a cukrász kirakata előtt és azonnal beleszerettem. El lehet képzelni annak a középiskolás fiúnak izgatottságát, aki százszámra írja a verseket és akit végre az a szerencse ért, hogy legyen egy szerencsétlen – viszonzatlan – szerelemi ügye. Ez az első szerelem igazán boldogtalan volt. Sosem szólítottam meg szívem hölgyét. Ő viszont egyszer odafordult hozzám és elmondta, hogy nevetségesnek tartja, hogy állandóan utána koslatok…

Ennek ellenére évekig hű maradtam hozzá. Ami azt illeti, talán sosem nőttem ki ebből az első szerelemből. Szenvedélyemben volt valami édes szenvedés. Álmomban nem fájt a szorítás, bár a lány nem engedte el a kezemet. Vegyük észre a vágyteljesítést! Megragad és nem enged el. Belém kapaszkodik.

Ekkor értem meg, hogy az álom a feleségemmel szemben érzett titkos gyűlöletet tárja fel. Bosszút állok a nőkön, amiatt a megvető visszautasítás miatt, melyet a felejthetetlen első szerelmem alkalmával éltem át. Ez a folyamat a Don Juan típus pszichológiájában is megfigyelhető (a már említett jellegzetességek mellett). Csak ebben az értelemben tudom megérteni a feleségem iránti tudatos és tudattalan attitűdöm kontrasztját. Újra és újra azt mondom magamnak: ha még egyszer szabadon választhatnál, akkor is a feleségedet választanád. Ez természetesen a legnagyobb bók, amit egy nőnek mondani lehet.

Tudattalanul újra a Liliengasse-n látom magam nélküle. Ott éltem, amikor oly szenvedélyesen szerelembe estem. A járőr (a felszólítás, amit magában foglal: legyél éber!) antitézise a következő parancs: aludj csak, feleség! Ezt egy nagyon erős utalásnak érzem. Hiszen otthon vagyok (a feleségem nélkül)Cz.-ben a két gyerekemmel, az első szerelmemmel és az anyámmal. Igazán figyelemreméltó hűség („lenyűgöző memória”).Pellmann emlékeztet egy azonos nevű pszichiáterre, aki írt egy érdekes könyvet, és Pekelmannra, egy gyerekkori barátomra. Ő kistermetű volt – egy közepes tehetségű színész és egy kiemelkedő szavaló művész. (Figyeljük meg az asszociációk sorozatát:Stekel – ekelhafter – Mann – Pekelmann – Pellmann.) A barátom rendszeresen szavalta Meissner egyik balladáját A zsidó nő címmel, mely ezzel a sorral végződött: ”A sírja – várja”.

A sötét alak a halál. Ha alaposan át akarjuk gondolni a halál szimbolikájának témáját, akkor meg kell ragadnom az alkalmat arra, hogy hosszasabban beszéljek a „fekete emberről”. A halál engem akar. Én elküldöm a feleségemhez, aki Szókratész asszociációján át egy méltatlanul és meg nem érdemelt módon egy Xantippe elnevezését kapja. A halál nem árthat nekem. Nem félek a haláltól és sosem féltem tőle.

Szókratész vagyok, aki filozofikus nyugalommal kiissza a bürök mérgével teli kupát. Most döbbenek rá, hogy a nagy Turner, akinek a képe feltűnik az álomban, valójában Richter volt (szintén eszembe juttat egy óriási és erős iskolatársamat, aki már meghalt).  A Landesgerichtsstrasse, Wachmann, Richter (Területi bíróság utca, rendőr, bíró) asszociációk a bűn birodalmába vezetnek. Az álom végén szereplő nevetést is ellentétes értelemben kell venni. Ez egy szomorú álom depresszív gondolatokkal.Pellmann az a bűnöző, aki ellen bezárom a szívem ajtaját.

Ekkor elárasztanak az asszociációk. Az álom legmélyebb rétegei készen állnak arra, hogy a felszínre törjenek. De ezen a ponton meg kell szakítanunk az analízist.Inkább előszöris hangsúlyozzuk ki azt a tényt, hogy a fekete alak több személy összetett képe. Ők: Rummel, Bertha, Richter, Pellmann, Pekelmann, a halál, és végül a saját kisebbrendűségem. Az álmomban szereplő minden személy a selfem egy-egy része, akiket a gondolataim keltenek életre. A sűrítés folyamata attól függ, hogy a psziché mennyire képes különféle személyekkel azonosítani magát. Ennek a folyamatnak további példái találhatóak a következő fejezetekben. Itt csak annyit szeretnék kiemelni, hogy ennek az álomnak is hangsúlyozottan biszexuális karaktere van és a „pszichés hermafroditizmus” bizonyítéka.

1. Álom maszkok, folyt. – Áttolás lentről fel, és elölről hátra – Megvetés a gyengédség álarca mögött – Egy álom, melyet fordított értelemben kell értelmezni – A második szimbolikus egyenlet – A megvető szeretet szimbolizációja – Miért hívja a gyermek a “papát”? – Egy életrajzi álom

Az ember olyan, mint egy fa; minél inkább felfelé, a fény felé törekszik, a gyökerei annál erősebben húzzák lefelé, a föld felé, a sötétbe és a szakadékba – az ördög barlangjába.

Nietzsche

VI.

„Az ellentétbe való áttolás” elve különféle módokon megy végbe az álomban.Gyakran a helyettesítés alulról történő áttolással valósul meg. Minden, ami a testnek a köldök alatti részeire utal, vagyis morálisan elutasítandó, átkerülhet a felső részre. Így a száj a vaginát reprezentálhatja. Ezennel találkozunk az első szimbolikus párhuzammal (Gleichung). Ezek a szimbolikus párhuzamok óriási segítséget jelentenek azoknak, akik ismerik őket néha elengedhetetlenek az álmok értelmezéséhez. A párhuzamosság a következőt jelenti: Minden testnyílás (az álomban) egyenrangú és egyik helyettesítheti a másikat. Vagyis, szem, száj, fülek, orrnyílás,anus, vagina, urethra és köldök[40] helyettesíthetik egymást.

Egy példa szemléltetheti a szimbolikus parallelizmusnak ezt az elvét. Egy lány álmodja:

(32) Mama azt mondta, hogy ne engedjem annyit az orrpiszkálást,

és elgondolkodtatja az értelmetlen „engedjem”. Volt egy olyan rossz szokása, hogy piszkálta az orrát, mely legtöbb esetben egy szimbolikus áttolás lentről. Itt az introitus az orrba a lentit helyettesíti.

Analizáljunk egy másik álmot, mely az előzőnél is világosabban mutatja ezt az áttolást lentről.

Mr. Theta álmodja:

(33) J. L. és én el vagyunk merülve a beszélgetésbe, mikor észreveszem a tényt, hogy egy lapos, húsos kinövés van a fejem hátsó oldalán és azonnal hátra nyúlok a jobb kezemmel.

Nem tetszik, hogy ott van és azon tűnődöm, hogy hogyan szabadulhatnék meg tőle.

Most olyan az alakja, mint egy sima, puha duzzanatnak.

Megnyomom a bal kezemmel először egy kis csepp vér jelenik meg, majd ahogy tovább nyomom egy véres folyadék szivárog ki, és a duzzanat lemegy. Körülnézek, hátha találok valamit, amivel felitathatom a folyadékot; talán a jobb kezemben lévő zsebkendőt használom erre a célra, de amit akarok, az megfelelő mennyiségű vatta.

Mr. J.L. felajánlja, hogy lemegy és hoz nekem.

Dr. Stekel irodájában biztosan van.

Közben én el vagyok foglalva a duzzanattal, azzal, hogy kitisztítom, a nedves vattát bedobom az ágytálba, ami az ágy alatt áll és tele van vizelettel. De az az érzésem, hogy megsértené J. L. jóérzését, ha amikor visszatér, azt látná, hogy erre használom az ágytálat.

Most azt is gondolom, hogy jelen van a szobában.

A társalkodó szobánk eredetileg egy iroda volt és átváltozott nappalivá miközben a sebem tisztításával voltam elfoglalva.

Ez az álom elsősorban egy szimbolikus beszámoló a kezelésről. Az álmodó és J.L. beszélgetnek, az utóbbi később átalakul és Dr. Stekel lesz belőle. Valami nincs rendben a fejével. Úgy viseli a neurózisát, mint egy kelést. Meg kell őt szabadítanom ettől a keléstől. Ki kell tisztítanom a mocsoktól (vizelet, vér). Mutatnom kell neki egy másik utat, „direkciót” kell adnom (a szoba eredetileg egy Direktionsgebäude volt).

Kezdetben a Sekreten kapcsán vágyik bizalmas foglalkozásra („secreta” és „secret-titok”). Itt találjuk a második szimbolikus parallelizmust. Minden secreta és excreta egyenrangú. A nyálkás váladék (nazális, cerumen, stb.), vér, bélürülék, spermafolyadék, anyatej, izzadság, könnyen egyenrangú.

Ezt a szimbolikus parallelizmust még teljesebben ki fogjuk fejteni a későbbiekben. Akkor az egyéni párhuzamokkal fogunk foglalkozni.

Visszatérünk az álmunkhoz. A folyadék felitatása azt a gyanút kelti, hogy ez a mellről szoptatást reprezentálja (genny helyettesíti a tejet).

Ez az álmodó még nem felejtette el a dajkáját. Majdnem minden álma a dajkájával kapcsolatos (vö. a dajka álmokkal kapcsolatos fejezet 249. számú álom). Itt a dudor a mell is. Itt tehát egy lentről felfelé és hátrafelé történő áttolásról van szó. Ezzel kapcsolatban egy harmadik szimbolikus parallelizmust ismerünk meg: a mell, hüvelykujj, lábujj, kar, kéz, lábfej, ágyék és pénisz egymással egyenrangúnak tekintendő.[41]

A páciens szája az erogén zónája. Ő egy „ízlelő” és „daráló”, szereti az ehető dolgokat és kifinomult ízlése van.

Haladunk tovább az analízissel.

Észreveszek egy lapos, húsos kinövést a fejem hátsó oldalán és hátra nyúlok a jobb kezemmel. Észben tartva az áttolást lentről, ezt a hátsó részek érintésének reprezentációjaként értelmezzük. Ez a fajta kontaktus nagy szerepet játszik a férfi durva szexuális életében. Figyelembe véve az áttolást hátra (elölről), a duzzanat a pénisze, amit tehát túl gyakran érintett meg. 39 éves kora ellenére még mindig maszturbál.

Nem tetszik, hogy ott van és azon tűnődöm, hogy hogyan lenne a legjobb megszabadulni tőle. Az álomnak ez a része a páciens „pszichés hermafroditizmusát” tárja fel. Inkább szeretné, ha nem lenne pénisze. Nő szeretne lenni. A kasztrációs fantáziák fontos szerepet játszottak a mentális életében…

Az álom további része maszturbációs cselekvést fest le, mely az ő számára mindig egy „szoptatás” volt. Ő a dajka, aki szoptat. Ez elárulja fellatio fantáziáját.[42]Puellaepublicae(női prostituált) rendszeresen végeztek fellatio-t rajta. De a vágya kifejezetten egy férfi (a barátja, J. L.) általi fellatio.

Egy további sűrítést bizonyít egy súlyos gonorrhoea fertőzés felidézése. A húgycső hosszas szorítása gennyesedést és egy ideig vérzést is előidézett. Akkoriban vattát használt annak érdekében, hogy ne legyen folt az alsóneműn; a zsebkendő maszturbáció után (Selbstbefleckung).

Mikor J. L. felajánlja, hogy lemegy, az egy kritikus pont. Le kell mennie (hinuntergehen) és helyettesíteni kell a „vattát” (az apját úgy hívta, hogy „Atta”) a kezével és a szájával. Ebben a kezelésben én játszom J. L. és az apja szerepét. Az álom folytatása nyilvánvalóan széklet fantáziákat tár fel. A mocskával foglalkozom. Ő az enyémmel akar foglalkozni.

1. L. ágytála annak a felesége. (Moltke cinikus megjegyzése: a nő egy w.c.!) Ezért nem akarja, hogy valaki meglássa cselekvés közben. Természetesen az asszociációk jól ismert infantilis konstellációja merül fel ezen a ponton. A szoba alaprajza valójában a bölcsödéé. Az első traumatikus esetek abban a szobában történnek. (Aggodalom az ágytál és a vatta mint tisztasági betét miatt.)

Itt megszakítom az analízist. Csupán az áttolás problémáját szerettem volna illusztrálni.

Most analizáljunk egy másik példát a felfelé áttolásra (lentről).

(34) Rokonokat látogattam meg. Habár nyár volt, télikabátot viseltem. Arra számítottam, hogy ott találom apát. Ahogy beléptem, helyette anyát láttam meg. Mivel ő volt az első, aki a legközelebb ült az ajtóhoz, köszöntem neki. Aztán megláttam apát. Köszöntem neki és megcsókoltam a kezét. Bár a rokonok azt képzelték, hogy kényszerből teszem, mert jelen vannak. Valóban rá kellett erőszakolnom magamra, hogy megtegyem. Taszít apa piros, felduzzadt keze, undorítónak és kellemetlennek találom, hogy meg kell csókolnom.

Belép a szülői házba (rokonokat látogat meg). Utálja az apját, mégis szívélyesnek kell mutatkoznia az irányában. Melegszívűnek kell lennie, annak ellenére, hogy az apja rideg – ez a jelentése annak, hogy télikabátot visel nyáron (megvető szeretet). Az anya az ajtónál van. Áttolás. Ő maga volt az első az ajtónál (az anyjáénál). Ezért köszönti őt először és az apát utána. Kényszeríti magát arra, hogy érzelmeket érezzen. A piros, felduzzadt kéz undorral tölti el. Ez az undorérzés felkelti a gyanakvásunkat. Ekkor rájövünk arra, hogy annyira szereti az apját, mint amennyire gyűlöli. A piros, felduzzadt kéz a piros, felduzzadt (erektált) pénisz (áttolás lentről). „”ErsolldenPenisküssen” – megcsókolja a péniszt – ez utalás az elfojtott perverziójára, hogy fellatio-t végezzen egy férfin. Valójában ez a vágy más álmokban nagyon nyíltan, álcázás nélkül mutatkozik meg.

Itt, úgy mint az előző álomban, egy figyelemreméltó áttolást találunk. Ott az a sejtés merült fel, hogy Dr. Stekel talán szégyelli magát. Itt egy másik gondolatot tulajdonít a rokonoknak: „Azt gondolhatják, hogy kényszerből teszem”. Mindkét folyamat áttolás. Az első esetben a szégyenérzet, mert el kell mondania nekem ilyen dolgokat („az az összes mocsok”), áttolásra kerül rám. Az utóbbi esetben az álmodó saját hamissága és őszintétlensége a rokonok számlájára van írva. „Azt gondolhatják!” Az érzelem áttolása (Affektverschiebiungen) és az érzelem átvitele (Affektübertragungen) olyan folyamatok, melyekre még gyakran lesz alkalmunk utalni.

Egy páciens álmodja:

(35) Dr. Rosenfeld báró magaslati elhelyezkedésű palotája, egy parkja és egy bérháza. A parkban találkozom ifj. Rosenfelddel és beszélek vele. Beleszeretek.

Analízis: Az álom a Dr. Rosenfel báró irányába érzett hiábavaló imádatról szól. De a zsidó név elég, hogy felkeltse a gyanakvásunkat. Az álmodó biztos benne, hogy ez egy utalás Dr. Rosenfeld bárónőre, egy idős nemesre. Azonban a további asszociációk alapján ez a meggyőződés hamisnak bizonyul. A Palais azt juttatja eszébe, hogy a szót hangsúlyosan kell kiejteni: Palaiss, „einpaarLäus” (egy pár tetű); a Park egy zsidó lókereskedő nevét idézi fel, Parcheles („Parch” egy elmosódottan ejtett zsidó kifejezés, ami azt jelenti, hogy „Grindkopf”, kopasz fej); „Zinshaus” azt juttatja eszébe, hogy Zins, aminek a jelentése itt Zinsen – vagyis uzsora. AufderhohenWarte(a magaslat): a fiatal Rosenfeld, akinek vagy egy villája aufderhohenWarte szintén egy „Parch” (kopasz fej) az álmában.Ichwarganzverliebt in ihm, teljesen beleszerettem – a legmélyebb megvetést fejezi ki, azt az érzést hivatott elfedni, hogy: „milyen egy pofátlan, arrogáns, elviselhetetlen zsidó fiú!” Az álom egy bosszú álom az orvosa és annak fia ellen. A bosszú fantáziák kiváltója a viszonzatlan szerelem. Valójában szerelmes a fiúba (a pénisz szimbóluma – „a kicsike!”). Nem akar többet fizetni anélkül, hogy fizikai szerelem formájában kapna kompenzációt.

Az álomnak minden bizonnyal a pozitív értelmében is van jelentése. Szereti Rosenfeld bárót. Ez az ösvény egy másik szimbolikához vezet el minket: a palota, mint minden lakóhely, a test szimbóluma. A park a genitáliák körüli szőrt helyettesíti. A fiúgyermek a fallikus szimbólum, amit már jól ismerünk. A hocheWarte, magaslat, tehát az erekcióra tett utalás. A beszéd megfelel a szexuális aktusnak. És a Zinshaus, a bérház?

Mielőtt ezt részletesebben tárgyalnánk újra utalnunk kell a második szimbolikus parallelizmusra (úgy is nevezhetjük, hogy S. P. II.).

Ezt a parallelizmust tágabb értelmében kell átfogalmazni a következőképpen: Minden váladék és ürülék, valamint a vér, vizelet, genny, víz egyenrangú egymással az álomban (és a tudattalanban). Egyenrangúnak tekintendőek továbbá a lélekkel, levegővel (lélegzet-szellentés), beszéddel, pénzzel és méreggel.

Bethe (DieDorischeKnabenliebe, Rheinisches Museum, LXII. kötet, 1902; vö. az általam írt részletes kivonattal itt: Zentralblatt f. Psychoanalyse, 1910, I. évf, 1-2. szám) számos olyan példát hoz, melyek bizonyítják, hogy a primitív elképzelések szerint az ember úgy tekintet a különböző váladékokra és ürülékre, hogy azok a lelket tartalmazzák. Számukra az életerő a vizeletben, székletben, vérben, spermafolyadékban lakott. Az utóbbival jutott a lélek a testbe.

A népnyelv szintén ismeri az ilyen fajta kapcsolatot. A vér például az aranyat jelenti.[43] Az uzsorás egy vérszívó; az ember a vérét adja valakiért, amikor mindenét odaadja a kedvéért. Pénzt pumpálni, azt jelenti, hogy pénzt adni.Az angolban és németben az impotens férfira azt mondják, „pumped out”, „ausgepumpterMensch”. A Gulden (a pénz egy egysége vagyis pénz) másik nevei Spiess és Speer, ahogy a pénisznek is. Hasonlóan a „fegyver” jelent pénzt és falloszt is.[44]

Minden folyadékra igaz ez az egyenrangúság: tej, olaj, petróleum, könnyek, stb. Az Anthropophyteia hét kötetében számtalan példa található erre az S. P. II.-re. Valóban, a pénz közvetlenül jelöli a péniszt (Anthropophyteia, VI. kötet, 15. oldal) vagy az olaj a spermafolyadékot (ugyanott, 9. oldal). Az ejakuláció jelentése: a pénisz kihány valamit (Anthropophyteia, I. kötet, 146. oldal) vagy köp (ugyanott, 74, 142, 143, 144. oldal). Máshol: a pénisz sír (ugyanott, 364. oldal). EinemMädchen in dieMützespucken – egy lánynak a sapkájába köpni, közösülést jelent.

Ha a S. P. II.-t alkalmazzuk, akkor a Zins a spermafolyadék helyett szerepel. A beszéd a száj mint fontos erogén zóna részvételére utal az álomban lefestett szerelmi aktusban. Önmagáról álmodik a szerető lány szerepében. Gyűlölete férfi energiákat (Adler) ébreszt fel benne. A szerelem nővé teszi. Az álom (mint minden álom) biszexuális.

Az áttolás más formáit is meg szeretném mutatni (Umkehrung).

Először Mrs. Alpha egy álmát:

(36) Egy különös gyerek jön hozzám. Rosszul néz ki és szomorú szemekkel néz rám. Odaengedem az asztalhoz és enni adok neki. A gyermek hihetetlen mennyiséget fal fel és úgy tűnik, jól lakott. Látszik, hogy az evés jót tesz neki, az arca felélénkül, kikerekedik, én pedig örülök ennek. Hirtelen a gyerek fulladozni kezd és én észreveszem, hogy egy falat megakadt a torkán. Elkékül az arca, a szeme kidülled és megdöbbenve látom, hogy súlyos fulladásveszély fenyegeti. A gyerek hozzám fordul segítségért ebben a szörnyű nagy bajban. Tudom, hogy nincs a közelben senki, akit hívhatnék. Bárcsak Dr. Stekel itt lenne! Mit tegyek? A gyerek bármelyik pillanatban megfulladhat. Határozott mozdulattal szétfeszítem a gyerek száját annak kapálódzása ellenére és egy nagy húsdarabot látok megakadva a torkában, de annyira lent van, hogy nem hiszem, hogy elérném az ujjammal. Van egy főzőkanál az asztalon; gyorsan felkapom és bátran lenyomom a gyerek torkán, hogy legalább lejjebb nyomjam a levegő útjában álló akadályt. Amint visszahúzom a kanalat, azt látom, hogy véres, és nem kicsit vagyok megijedve, hogy sérülést okoztam a gyereknek. De a gyerek visszanyeri a természetes színét, nyugodtan lélegzik, úgy tűnik, nincs fájdalma. Örülök, de még mindig nyugtalanít a csendessége, ezért megpróbálom rávenni, hogy mondjon valamit, tudni akarom, hogy fáj-e valamije. Aztán a gyerek kétszer egymás után így kiált: Papa! és én felébredek az álmomból.

Analízis: Egy gyönyörűen kivitelezett áttolás lentről. A „különös” gyerek, akit meg szeretne etetni, a vaginája[45], „ülni az asztalnál” azt jelenti, hogy feküdni az ágyban. Az „éhező gyerek” végre „húst” kap. Tovább menve a fantázia egy óriási falloszról szól, ami beszorul.

Milyen jó lenne, ha tudnék segíteni! egy utalás rám. Nekem kell megoldanom a szexuális kínját.

Ezek az átlátszó fantáziák maszturbációról szóló emlékekhez kötődnek, melyekben az „ujj” nem éri el a „gyereket” és különféle tárgyak (főzőkanál) helyettesítik a péniszt. Végül az álom feltárja az áttolást. A gyermek kiállt: papa! Egy apát akar (apa ismét a teremtő apa értelemben – hastavirilis). Az igazi apa is nagy szerepet játszik a neurózisban – ugyanúgy, mint a fellatio fantázia, melyben a gyerek reprezentálja a szájat.

A páciens ezt követően néhány hónapja nem eszik húst. Attól fél (amit természetesen egy vágynak felel meg), hogy a „hús megakadhat a torkán”.

Az onanisztikus manipulációk (bátran lenyomom – benyomom) gyakran társulnak ilyen hányinger reakciókkal. A maszturbáció különféle inceszt fantáziákhoz kapcsolódik („a gyerek kétszer felkiáltott, papa!”) két időszakban: tízéves kor előtt és a pubertás kezdetétől. Egyszer megsértette magát közben. Most „a félelem elnyomta benne a szerelmet”. (Vö.: 13. számú álom a telefonról.) A maszturbációban mindig élénken elmerült, néha addig csinálta, míg kétszer érte el az orgazmust („a gyerek kétszer felkiáltott, papa!”).

A „pszichés hermafroditizmus” feltűnően megmutatkozik. Megmutatja, hogy tud energikusan viselkedni, „mint egy férfi”, ha egy különös nő szerelemért könyörög. („Milyen jó lenne segíteni másoknak, ha orvos lennék!”) Annyira energikusan segített, hogy sérülést okozott a gyereknek. Ő egy „másfajta férfi”, mint az orvosa. Ő azonnal tudja, hogy mi a baja a szenvedő gyereknek. A saját „papájával” azonosítja magát, aki egy jól ismert és tehetséges sebész.

Az áttolás odáig mehet, hogy vannak álmok, melyeket ellenkező értelemben kell olvasni.

Freud egyszer megjegyezte a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság egyik találkozóján, hogy vannak álmok, melyek csak ebben az értelemben lehet megérteni.[46]MissEtta egyik ilyen álmát jegyzem le, különösen azért, mert más fontos jellegzetességeket is megmutat.

(37) 1. Egy óriási, kastélyszerű színházi épületben találtam magam és halványan láttam egy előadást.

2. Aztán felmásztam egy óriási lépcsőn és láttam Mr. X-et, ahogy néha belopakodott a látótérbe, és csodálkoztam, hogy itt él. Szívélyesen üdvözöltem, ő röviden és ridegen válaszolt, én pedig azt gondoltam magamban: „Ennek véget kell vetnem, úgysem tesz értem semmit”.
3. Aztán egy összegyűrt papírt tartottam a jobb kezemben, egy fehér almát a balban, és beléptem egy szobába. Az ott lévő emberek el akarták venni tőlem az almát, de én becsaptam őket a labda alakú papírral. Akadozva és hisztérikusan beszéltem, amikor erről beszéltem a Rosen nőnek (egy színésznő) és azt gondoltam: „Nem igazán csinálom jól, simábban kéne mennie – nem teszem bele teljesen magamat a feladatba”. És tovább: „ha nem tudom megvédeni magam azoktól az emberektől, akkor egyszerűen a homlokomra fogok csapni és felébredek”.
4. Aztán az ablakkönyöklőn ültem Dr. Stekel felnőtt fia mellett és később ő maga mellett. Szorosan megöleltem a fiát. „Aha”, mondta Dr. Stekel nevetve, „megint egy kis homoszexualitás”. Aztán elengedtem a fiatalembert.
5. És most N.-nél voltam. Egy vöröshajú lány ült mellettem, azt gondoltam, hogy Rudolf rokona vagy jelenlegi szeretője. A haja az egyik oldalon össze volt kócolva, és én azt gondoltam, hogy biztosan ott csókolta meg. – Aztán kilépett, és én türelmetlen voltam, mert egyedül kell lennem Mrs. N.-nel. A férje szótlanul ült az asztalnál. Ráugrottam Mrs. N-re, köré fontam a karjaimat és összeszorított fogaim között sziszegtem: „állandóan arra gondolok, ahogy megcsókolja és nem bírom elviselni. Nem tűröm! – Az a vöröshajú madárijesztő!”. Majd sírva és kimerülten egy díványra vetettem magam. Rudolf ott volt és a vöröshajú lány is; Rudolf azt mondta nekem: „Még mindig szeretlek, bár nem úgy, mint korábban”. Elborzadva ugrottam fel, úgy hogy ne lássa a könnyeimet.
6. Aztán fehérbe öltözve mentem át egy kerten, ahol nagyon hideg volt. Karl egy kicsit velem jött és én megpróbáltam észrevétlenül hozzásimulni; ez azonnal felmelegített, de – gondoltam magamban – ez nem volt jó és anya is haragudott miatta; szóval egyedül mentem tovább és a fogam vacogott a hidegtől.

Az álom az élettörténetéről ad egy beszámolót és a jövőt illető fantáziával kezdődik; visszafele kell olvasnunk, hogy megértsük. Gyermekkorában volt egy kis erotikus kalandja egy fiatal fiúval (Karl). Tizenkét éves volt és szörnyű hidegrázás kínozta, ami a szorongásos neurózis, különösen a szexuális vágyakozás egyik tipikus tünete. Egy tizennégy éves fiatal fiú, aki albérlőként lakott a házukban, néhány héten át meglátogatta őt az ágyában, megcsókolta (anélkül, hogy bármi mást tett volna vele), addig amíg az édesanya rajtakapta és kiutasította a fiút a házból. A fehér ruháról (ártatlanság) és a fázásról szóló epizód erre az élményre utal. Hat éve jegyben járt egy fiatalemberrel, egy zenésszel (Rudolf), aki néhány hét múlva bevallotta, hogy nem tudja mit tegyen, boldogtalan, már nem szereti őt úgy, mint korábban. A vöröshajú lányra, aki az álomban többet jelentett Rudolfnak, mint ő, a férfi elhidegülésének okaként tekintett. Az álomban lefestett eseményekhez nagyon hasonló esetek valóban megtörténtek. A férfi, aki csendben ül az asztalnál és nem tud segíteni neki, az apja, aki halott és akit teljes odaadással szeretett. Ezen események átélése miatt lett súlyosan neurotikus és jött kezelésbe hozzám. Az, hogy hogyan érez a kezeléssel kapcsolatban, a negyedik részben mutatkozik meg: szorosan átöleli a felnőtt fiamat (a valóságban nincs felnőtt fiam). A fiú természetesen az erektált péniszem (a páciensnek mindig az az érzése, hogy mindjárt valami nehéz dolog fog ráereszkedni, vagy hogy ő maga kitölt valami nagy dolgot; mikor kinyitja a szemeit és felnéz az égre, sajnálja, hogy a szemei túl kicsik ahhoz, hogy befogadják az ég teljes terjedelmét). Ismételten be tudtam bizonyítani homoszexuális hajlamait – köztük egy bizonyos érdeklődést a feleségem iránt. Az áttolás egyik, bár eleddig kevéssé tanulmányozott formája, az orvos családjára történő áttétel, melynek óriási jelentősége van. Még a kiskutyám is áttétel tárgyává vált így, az orvosról a háztartás egyik tagjára történő áttolás eredményeképpen. Különösen jelentős az a tény, hogy az álomban a homoszexualitásával hecceltem. Nem férfiként viselkedem, nő vagyok, mivel nem adom meg neki a lehetőséget, hogy szorosan átölelje a fiamat. Következésképpen most, hogy felépült, újra a házasságra gondol; az álom harmadik része utal erre. A jobb kezében lévő összegyűrt papír, melyet – ahogyan utólag felidézi – sokan meg akarnak kaparintani, a házassági anyakönyvi kivonat. Nem adja oda akárkinek a bal kezében tartott fehér almát, – később úgy gondolta, hogy az alma talán piros lehetett – csak akkor, ha először elfogadja a papírt, vagyis ő csak az oltáron keresztül szerezhető meg. Nem megelégedve önmagával, eleddig nem találta meg elvesztett szeretője megfelelő helyettesét: sielegtsichnlchtordentlichhinein – nem teszi bele teljesen magát.[47] Természetesen találunk itt (Anspielungen) utalásokat a maszturbációra is, mely határozott kapcsolatban áll a hisztériával. Az álomnak ebben a részében szereplő utolsó mondat tragikus gondolatokat tár fel („ha nem tudom megvédeni magam azoktól az emberektől, akkor egyszerűen a homlokomra fogok csapni és felébredek”). Határozottan eltökélte, hogyha megadná magát a rajta elhatalmasodó vágyaknak, vagyis házasságon kívül, házassági anyakönyvi kivonat nélkül, akkor másnap azonnal főbe lőné magát. Egyszerűen a homlokához nyomná a revolvert, és soha többé nem ébredne fel, vagy inkább a mennyben ébredne; azaz, csak akkor kezdődne el az igazi élete – miközben a revolver fantázia a péniszről való fantáziát is reprezentálja, azt a fantáziát, mely bevezeti az álom negyedik részét.

Ugyanis új erkölcsi normákkal ismerkedett meg; egy barátságos színésznő úgy gondolta, hogy az ember nem lehet színésznő az ő idejétmúlt nézeteivel. Ő egy énekes és arra számít, hogy egy éven belül csatlakozni fog az opera színpadhoz. Végre feljut egy bizonyos magasságba, ahonnan megteheti, hogy figyelmen kívül hagyjon néhány erkölcsi fogyatékosságot. Látja X.-et belopakodni, egy olyan embert, aki egyáltalán nem tűnik neki eléggé energikusnak; habár szívélyesen üdvözli, de a férfi csak röviden fogadja a köszöntést és úgy tűnik, nem érdeklődik iránta. Éber gondolatai tele vannak indokolatlan félelemmelennek a férfinak a nyers viselkedése miatt, minden színésznő bizalmatlan a férfi iránt ebből a viselkedésből kifolyólag. Ebben az álomban a férfi szokatlanul illedelmesen viselkedik. Ennyit legalább már elért azzal, hogy felmászott az óriási lépcsőn. Végül eléri a célját, színésznő lesz, és van valami halvány elképzelése a színésznő zabolátlan életéről.

Az első rész a legkorábbi éveire datálható jelentős élményt is tartalmaz. A gyermekkor első tevékenységeinek helyszíne nagyrészt a Hoftheater (Udvari Színház). Az emléke nem világos és a jövőre vonatkozó halvány jóslatot tartalmaz: ő most egy színésznő az Udvari Színházban…

VII.      Álom maszkok – Eltolás és sűrítés – A bátor szolga – Kriminális (aszociális) ösztönök

Ahogyan a szemnek van vakfoltja, úgy minden ember lelkének mélyén van egy sötét folt, mely minden belső torzulás központja.

Feuchtersleben

VII.

Az eltolás és sűrítés a Freud által feltárt eszközök között szerepelnek mint az álomtorzítás folyamatának részei. Egyes álmok egy gyilkost jelenítenek meg. Az analízis feltárja, hogy az álmodó gyilkosság és bosszú gondolatait rejtegeti és igyekszik elnyomni ezeket a kellemetlen hajlamokat. Az álom ezeket a gonosz impulzusokat egy másik személynek tulajdonítja. Továbbá azt is megjegyezzük, hogy az álomban egy személy számos személyből áll össze. Ezt a folyamatot Freud „sűrítésnek” nevezi.

Most egy nagyon tanulságos példát fogunk bemutatni. Ez egy úgynevezett „első” álom; vagyis az első álom, amit egy neurotikus páciens felhozott miután alávetette magát az analízisnek. Ezek az első álmok nagyon fontosak. Általában van valami mondandójuk a páciens és az analitikus közötti kapcsolatról és rendszerint a neurózis egész képét lefestik.

Mr. Theta álma a következő:

(38) Őrségbe állítottam a szobámban, a bal ajtónál, egy rendőrt, akiről tudtam, hogy van egy revolvere. A bal oldalon, a megfigyelőhelyén túl, volt egy doboz, de az nem volt elég ahhoz, hogy eltakarja őt, hogy ne lehessen látni őt kívülről. Védelmi céllal helyeztem őt oda, hogy nehogy valaki betörjön. Tűnődtem: kellemetlen lenne számomra, ha én lennék az első, aki bemegy oda. Valakit előre kell küldenem. Aztán azt gondoltam: Vihetnék magammal egy szolgát vagy valamilyen ismerőst, ha szükséges, egyébként be kell mennem. Eszembe jutott, hogy azt, aki először tör be, lehet, hogy lelövi az őr. De a gondolat csak egy pillanatra futott át a fejemben.

A második álom kiegészítésként jut az alany eszébe:

(39) Nagy tűz volt. A falhoz mentem. A fal annyira alacsony volt, ráugrottam a tetejére.

Az álom különféle érzelmeket ábrázol. Először, a félelmet attól, hogy valaki betör, nyilvánvalóan egy specifikusan „feminin” álom. Másodszor, a félelmet a rendőrtől. Harmadszor a rettegést attól, hogy ő legyen az első, aki „bemegy”, és negyedszer az aggodalmat amiatt, hogy mi fog történni a szolgával.

Megengedjük az alanynak, hogy asszociáljon a „rendőr” alapján. Gyermekkorában egy rendőr volt a legmagasabb tiszteletet érdemlő személyiség. Mindig, ha rosszalkodott, a „rendőrrel” fenyegették. Még mindig kellemetlen érzése van, ha egy rendőrrel találkozik, legyen az közrendőr vagy csendőr, mintha valamilyen bűntettben lenne vétkes. Azonban ártatlannak is érzi magát. Nem tett semmi rosszat.

Ez a jelenség, ez a félelem a rendőröktől és a törvény képviselőitől, eléggé gyakori a neurotikusok körében. Bizonyos mértékű bűntudatról árulkodik.

Alanyunkkal is ez a helyzet. A „rendőr” itt az apja, akitől fél: erkönnteihmaufseineStreichekommen – rajtakaphatja a csínytevésein. Minden „figyelő” ember megjelenhet az álomban „rendőrként”. A férj (egy nő esetében), vagy a feleség (egy férfi esetében), a szigorú nevelőnő, a tanár, a felügyelő, stb. Ezen a ponton az alanyt a számára leginkább tiszteletet követelő személyhez vezetik az asszociációi: az apjához. Korábban az apja nagyon szigorúan tekintett rá. Különös módon egy olyan epizód jut eszébe, ami hároméves korára datálható.Az apja ágyában feküdt, amikor hozzáért az erősen erektált állapotú membrum. Megragadta, hogy játsszon vele. De az apja felébredt és szigorúan rászólt: „mit csinálsz?”. Ezek ugyanazok a szavak, amit egyszere egy rendőr mondott neki, amikor titokban rózsákat tépkedett egy kertben.

De, – hogy visszatérjünk a további asszociációihoz. Erősen befolyásolta őt egy bizonyos nő, az apjának egy barátja, akit „néni” néven nevezett. Ez a „néni” nagyon alaposan szemmel tartotta őt, gondoskodott róla, hogy mindig lássa, mit csinál a kezeivel. Egyszer ő is így kiáltott rá: „mit csinálsz?”, mikor maszturbáláson kapta.

A „rendőr” arra is emlékezteti, hogy különösen nagyon szerette az egyik nagybácsiját, neki is Franz volt a neve. Orvos volt és szifiliszben halt meg. Az is eszébe jut, hogy volt egy másik Franz, egy férfi, aki lelőtte magát és végül egy harmadi Franz, a saját testvére.

Ezzel tehát megértjük, hogy az álomban szereplő rendőr egy összetett figura, aki számos valóságos személy sűrítéséből áll. Eddig arra jöttünk rá, hogy a figura összetevői: a „rendőr” mint a törvény képviselője, az apa, a néni, a testvér és két nagybácsi, akik közül az egyik orvos volt. Mindig bátran feltételezhetjük azt, hogy az első álomnak van valami mondanivalója az alany viszonyulásáról az analitikus felé. A rendőr engem is helyettesít. Azonban ezt a témát később fogjuk folytatni. Úgy tűnik, hogy a rendőr leginkább a testvérre emlékeztet.

Tájékoztatást kapunk az álom aktuális kiváltó eseményeiről. Eléggé jelentősek. Amíg itt van, a testvérével lakik. Két napja van itt. A testvére feleségének lánytestvére, egy nagyon szép lány, a konzervatórium diákja, szintén ott száll meg. A lány színpadi fellépésre készül. Eléggé kacér. A páciens most feltárja néhány fantáziáját. Úgy tervezi, hogy több hétig marad Bécsben. Eszébe jutott, hogy: „kezdhetnél valamit a sógornő testvérével!”. Azonban egy másik gondolat ezt kellemetlenné tette: „képzeld el, hogy a testvéred rajtakap!”. Vagy: „gondoltál arra, hogy talán virgointacta?”(érintetlen nő). Az nagyon kellemetlen lenne a számára; innen jön ez az álomgondolat: „Tűnődtem: kellemetlen lenne számomra, ha én lennék az első, aki bemegy oda”.

Szélsőségesen bizalmatlan. Gyanakszik (a tudattalanjában) minden rokonára. Észreveszi, hogy a testvére nagyon szívélyes a sógornőjével. Elképzelhető-e, hogy viszonyuk van? A sógornőt az álomban a „doboz” reprezentálja. Doboz, törzs, láda, fiók, szekrény, bútor (régi bútor), asztal és a szoba is, gyakran szimbolizálnak nőt (Német: Frauenzimmer!) A doboz a testvér bal oldalán van. Ennek az elrendezésnek sajátos jelentése van, ahogyan azt később látni fogjuk. A kapcsolat tiltott jellegére utal. Erre a tényre utal a kifejezés, miszerint „nem volt elég ahhoz, hogy eltakarja őt, hogy ne lehessen látni őt kívülről”; azt jelenti, hogy ő átlátott rajta. Ezt az affért nem lehet leplezni. A fenti kifejezés az eredetiben, “durchdenerabernachaussengegenSichtnichtgedecktwar” magában foglalja a Sicht (látás, kilátás) és Deckung (takarás, takaró) szavakat, melyek mindegyike kétértelmű. Egy azonnali váltót el kell ismerni vagyis azonnal fedezni kell.[48]A váltó, németül Wechsel, szó szerint, változás, váltás; a bátyja kiállított egy Wechsel-t vagyis váltott a feleségéről a sógornőjére. A páciens is szeretni akarja a lányt úgy, ahogyan a bátyja.

A bátyja gyakran a pénisz egy szimbóluma. Különösen a fiatalabb testvér. Ez igaz itt. Most már értjük, hogy miért állítja fel – aufstellt – kétszer a rendőrt és mit jelképez ez a személy.Egy megvető reprezentáció – egy áttolás. Az agressziót átalakítja védelmező cselekedetté. Ez gyakran megtörténik az álmokban. Az álmodó védekezik behatolók és rablók ellen botokkal, esernyőkkel vagy revolverekkel – mindegyik a membrum (testrész) szimbóluma. Így reprezentálódnak a homoszexuális aktusok.

Ez az álom biszexuális és minden álom ilyen, ahogyan ezt a tényt különösen Alfred Adler[49] hangsúlyozta. Feltár a testvérre vonatkozó szexuális vágyakat és az első utalásokat a felém irányuló vonzalomról vagy áttételről. A nő az álomban férfi ideálokat keres. A férfi a heteroszexuális célját szimbolizálja mint „szoba” és mint „doboz”.

Az álomban valakit be kell küldenie a szobába: egy szolgát.[50] A szolga, ismételten, az ő – pénisze. A szolga összes különféle megnevezése, Diener, Knecht, Dienstbote, Dienstmann, Dienstmädchen, vagyStubenmädchena genitália szimbóluma.

A Goethe által írt Tagebuch (Napló) soraiban a saját membrumvirileígy kerül leírásra:

Und wiewir oft sodannimRaubgenossen

NachBuhlenartdesEhstandsheiligeRechte,

Von reiferSaatumwogt, vomRohrumschlossen,

An manchemUnort, woichmicherfrechte,

Wirwarenaugenblicklich, unverdrossen

Und wiederholtbedientvombravenKnechtel

VerftuchterKnecht, wieunerwecklichliegst du!

Und deinenHerrnumsschönsteGlückbetrügst

A szimbolizmus aligha fejezhetné ki magát világosabban. Tehát ez a Dienstmann, a szolgánk, a pénisz is. Okos álomtorzítás ez, hogy a bűnt más számlája írja és saját magát reprezentálja úgy, mint aki veszélynek van kitéve. „Vagy valamilyen ismerőst, ha szükséges”, a bájos lányra utal. Nincs más reménye a közösülésre és reméli, hogy auchhiernichtungelegen zu kommen. Az attól való félelem, hogy a testvére esetleg nem fog örülni, a következő mondatban fejeződik ki: „Azt, aki az első behatoló – Eindringling – (szó szerint értendő) lehet, hogy lelövi az őr. A fertőzéstől való enyhe félelem is megjelenik a gondolataiban. Az egyik első személy, aki asszociatív módon eszébe jutott, az a nagybácsi volt, aki szifiliszben halt meg.

A szenvedély hőfokát a nagy tűz jelzi: „Nagy tűz volt”. Belső tűz égeti. Reméli, hogy a lány is ilyen állapotban van. Nem nagyok a nehézségek, kisebb az ellenállás, ha a nő is ég a vágytól. Felugrik az alacsony fal tetejére…[51]

Idáig vezettek minket az álmot formáló tudattalan és tudatos gondolatok. Azonban az álom mélyebb bepillantást nyújt az alany konfliktusaiba. Miért fél a törvény végrehajtásától? Nem követett el semmilyen bűnt?

Ezen a ponton életének különféle epizódjai kerülnek felszínre némi ellenállás kíséretében. Elmondása szerint egy lány egyszer terhes lett és az ő tanácsára egy bábát kért fel az abortusz elvégzésére. Zaklatott volt az aggodalomtól, hogy mi lesz az operáció eredménye és nagyon nyugtalan volt. Oda akart menni, hogy személyesen érdeklődjön, de félt a komoly jogi komplikációktól. Ezért egy olyan küldöncöt küldött, aki nem ismerte őt, miközben ő maga remegve állt egy utcasarkon a válaszra várva. Emiatt az ügy miatt egy ideig ideges volt és rettegett a jogi komplikációktól.

Azonban az eset különféle más epizódokkal áll kapcsolatban. Egyszer volt egy viszonya egy házas asszonnyal (doboz a bal oldalon), aki a férje nyomására bevallott mindent. Emiatt a páciens attól félt, hogy a féltékeny férj le fogja lőni őt. Ezt követően a férj a feleség minden lépését figyelte. Ezzel a nővel is egy küldönc közvetítésével kommunikált. Az asszony is egy küldöncöt küldött hozzá, hogy megmagyarázzon és érvénytelenítsen egy levelet, melyet a férje utasítására írt neki, akkor amikor elmondta a vallomását.

Egy másik abortusszal kapcsolatos epizód lép az álomgondolatokba. Valóban, a rendőröktől és csendőröktől való félelme nem volt alaptalan. Az affektus régmúlt eseményekből származott. Bűntudat keltette.

Már tudjuk, hogy kicsoda a rendőr. Az alany úgy érzi, hogy vigyáznia kell saját magára. Ez az úgynevezett „meghasadt személyiség” egy esete; lesz még alkalmunk számos hasonló esetre utalni. Nagyon kell figyelnie és védekeznie kell. Meg kell védenie magát az alantas ösztöneitől, titkos vágyaitól.

Valójában egy másik oka is van annak, hogy nagyon elővigyázatosan kell figyelnie magára és kontroll alatt kell tartania magát. Az elmúlt néhány évben erős gyilkos impulzusokat kellett legyőznie önmagában a főnöke (postahivatali dolgozó) ellen, mert az kétszer is megtagadta tőle az előléptetést. A főnökének nagy, kopasz feje van. Egy ideig nem tudott úgy ránézni egy kopasz fejre, hogy ne gondolt volna rá, milyen jó lenne rávágni egy husánggal. Az apjának szintén nagy, kopasz feje van. Itt tárul fel a legmélyebb konfliktusa. Egyszer az apja és ő ugyanannak a nőnek udvaroltak, és az apja, egy nála magasabb társadalmi pozíciójú, jó formában lévő özvegy, került ki győztesen. Ez egy már a gyermekkorban fennállt konfliktusa a neurotikusnak.

Egyáltalán nem akarta elmondani nekem ezeket a dolgokat. Én vagyok az a rendőrtiszt, akinek egy különös üzenetet akar átadni, vagyis igyekszik nem elmondani a legfontosabb dolgokat. Azt látjuk tehát, hogy az álom a sűrítés legszokatlanabb folyamatait veti be azért, hogy torzítást vigyen véghez a cenzúra parancsára. A rendőr az apa, a testvér, az orvos, a pénisz és ő maga. A Dienstmann a pénisze, – az igazi Dienstmann, – ő maga és végül a Dienstmädchen, szolgalány, bisdemeralsderersteeingedrungen és akinek következésképpen abortuszon kell átesnie. A rendőr a néni és a sógornője is, így az álom egy ambiszexuláis interpretációhoz vezet.

A kiegészítő álom szintén egy homoszexuális fantáziát tár fel. Minden fal vagy sima elválasztó felület férfit jelent. (Nincs ott ajtó.)

Röviden ez az álom teljes terjedelmében feltárja az alany neurózisát.

Az analízis új mélységet nyer, ha felidézzük, hogy az „őr” az álomban halált jelent. Ugyanez igaz a katonára, csendőrre, lovagra vagy rendőrre. A halál szimbólumai, ami figyel minket, mondhatni, sosem veszi le a szemét rólunk.

A doboz a sírt és a koporsót szimbolizálja. Nem akar ő lenni az első, aki meghal: „kellemetlen lenne számomra, ha én lennék az első…” Szeretne valaki mást beküldeni elsőnek, azaz valakit a halálba küldeni. A fal a temető fala. A nagy tűz az életet szimbolizálja: az önemésztő lángot.

Elfogadja az akadályt és a falra ugrik: öngyilkossági gondolatokkal küzd. Le akarja lőni magát.

Ez valójában a legmélyebb és a legfontosabb jelentése az álomnak.

VIII.     A személyiség meghasadása az álomban – Egy bíró álma: villa és börtön – A múzeum álom

Az, hogy önmagunkat látjuk az álomban nem különbözik attól, mintha önmagunkat a tükörben látnánk, nem gondolva arra, hogy ez egy tükör. Azonban az álomban a kép sokkal élénkebb, miközben a tudatosság és gondolatok elhalványulnak.

Lichtenberg

VIII.

A személyiség kettéhasítása az álomban az áttolás egy speciális formája. Az álmodó kettéhasad a jó és rossz selfjére. Az irodalomban mindig is alkalmazták ezt az eszközt.[52]Freud nagyon helyesen figyeli meg:

„Minden álom az álmodót magát reprezentálja, ez egy olyan élmény, amire nem ismerek kivételt. Az álmok abszolút egoisták. Ha rajtam kívül valaki más jelenik meg az álomban, akkor határozottan azt kell feltételeznem, hogy azzal a személlyel való identifikáció útján az én személyiségem ölt testet. A saját személyiségemet körvonalazom. Máskor, ha én magam jelenek meg az álomban, a szituáció ebben azt mutatja, hogy egy másik személy van elrejtve a háttérben és velem került azonosításra. Az álom arra figyelmeztet, hogy helyezzek át arról a személyről magamra valamit, ami ahhoz a személyhez tartozik, hogy keressek az álom értelmezésben valami álcázott közös sajátosságot. Ennek az identifikációnak a segítségével magamnak kell tulajdonítanom bizonyos jellemzőket, melyek el vannak rejtve, nem látszódhatnak nyíltan a cenzúra működése miatt. Ennek következtében saját magam különféleképpen jelenhet meg az álomban, először közvetlenül, és újra az identifikáción át különböző személyekben. Számos ilyen típusú identifikáció egy rendkívül gazdag adatmennyiség sűrítését teszi lehetővé.” [53]

Most egy olyan álomra fordítjuk a figyelmünket, mely áttolásokat mutat; ezzel párhuzamosan arra is jó példa, amikor a személyiség meghasításra kerül az álomban:

Egy bíró a következőt álmodja:

(40) Volt egy villa egy börtön mellett, aztán egyszer csak úgy tűnt, hogy a villa egyik szobája egyfajta verandává változott, mely felvezetett a szóban forgó börtön tetejére. Aztán megtudtam, hogy egy fogoly elszökött onnan, és mindenki erről beszélt. Kellemetlen helyzetnek tűnt, a szökött fogoly esetleg betörhet hozzánk. Valójában, amikor egyedül ültem a szobában és átnéztem a verandán, megláttam a tetőn egy nyomorúságos küllemű, sovány, sápadt arcú foglyot, beesett szemei voltak, meg volt borotválva, és rögtön az a benyomásom támadt, hogy dieserStraflingwirdsich da hinausschwingen – ez a fogoly meg fog szökni (szó szerint: kilendíti magát!). Aztán az volt a benyomásom, hogy férfi megtámadott engem unterUmständen, megragadtam az asztalon fekvő kést, bementem egy kisebb szobába, ami üvegajtóval volt elválasztva az elsőtől, bezárkóztam oda és az üvegajtón néztem kifelé. Nagy Isten!, gondoltam magamban, betörhet az üvegajtón keresztül, és lehet, hogy a késsel kell elűznöm.

Ez egy nagyon jellegzetes álom egy bíró esetében. Természetesen a bűntudat neurotikus érzése tör elő nagy erővel ebből az álomból. Az álmodó lelkiismeretét sok minden nyomja, természetesen szexuális jellegű dolgok; az állandó félelme az, hogy a felesége rájön az erotikus kalandjaira, és ez megzavarja házasságuk boldogságát. Különösen akkor lenne így, ha az egyik szeretője teherbe esne a kalandjai eredményeképpen. Egyes afférjai közvetlenül veszélyeztetik a társadalmi pozícióját. Nem is fejezhetné ki ezt világosabban annál, mint hogy egy börtönt idéz fel a villája mellett. Ebben az álomban a személyiség meghasítását látjuk, melyre már utaltam (Freud, Mefisztó, stb.), a folyamat itt nagyon szemléletes. Ő az az ember, aki kényelmesen ücsörög a villájában, de ő a fogvatartott is, a meggondolatlan, könnyelmű egyén, aki betör és megzavarja otthonának békéjét és boldogságát. Szeretné megakadályozni, hogy a behatoló betörjön. Ez vezet a zárt ajtó képéhez, mely kép tipikusan meg-megjelenik mindig, amikor az emberek tartanak a csábításoktól; az álom azt mutatja, hogy mindig el lehet húzni a reteszt, hogy megakadályozzák a szenvedélyek betörését. Ilyen esetekben a szenvedélyek vadállatokként, lovakként, bűnözőkként reprezentálódnak.

Mitöbb, ez az álom más jelentést is hordoz. Az irodájában van egy nő, rózsás bőrű, jól ápolt, piros arcú, világos Basedow-szemekkel és sűrű hajjal (hasonlítsuk az álomban szereplő ellentétéhez: nyomorúságos küllemű, sovány, sápadt arcú, beesett szemek,borotvált, Schwingen (Hinausschwingen) vezet odáig, hogy schwangern és Umständen[54]; mindkét szó a terhességre utal. Az irodájában csak egy üvegajtó választja el a nőtől. A viszonyuk jelenleg csak plátói, egy kis válaszfal még elválasztja őket, de már felveti, hogy megtámadná a késével. Innen jön a kifejezés az álomban: „Nagy Isten!, betörhet az üvegajtón keresztül…”. Azt, hogy a védekezés valójában támadást jelent, az álombeli vágyteljesítés folyamata jelzi. A személyiség kettéhasítása ebben az álomban különösen jelentőssé válik, mert lehetővé teszi az álmodó számára, hogy a tudatos selfje tiszta és szabad maradjon annak ellenére, hogy ő a fogoly is. Az utóbbi a sápadt, mélyen ülő szemeivel a halál szimbóluma is.

Figyelmet érdemel az álom biszexuális karaktere. A küzdelem a fogvatartottal egy büntetendő homoszexuális tett; ellentétes értelmében végiggondolva, ez egy agresszív cselekedet (a falloszával) az irodai nő ellen, aki felébresztette a szenvedélyét. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy rámutassak egy jelentős tényre: a bírók, ügyészek, ügyvédek álmai gyakran árulkodnak „kriminális komplexusról”. Bírónk valójában kettős személyiség, az álom nagyon világosan kifejezi ezt a tényt. Az ilyen álmok gyakran előfordulnak. Egy nő álmodja:

(41) Egy nagy, mocsaras mezőt látok, és Miss M.-nek át kell mennie rajta. Figyelmeztetem: „Ott általában elsüllyed az ember!”. Ennek ellenére nekirohan, beborítja a sár, de ő nevet rajta és hátrakiabál nekem: „Próbáld ki!”. Tudom, hogy nem kéne elsüllyednem, és bár nem igazán tűnt helyesnek, félelem nélkül belementem.

Küzd a csábítással és megszemélyesíti belső selfjének ezt a részét Miss M. segítségével. Figyelmezteti magát a nagy városi „mocsárra”, de a tudattalanja lekicsinyli a veszélyt, arra bíztatja, hogy ne törődjön a mocsokkal, menjen csak! Végül így is tesz, anélkül, hogy bántódása esne. Sok mindent szeretne megtapasztalni és megízlelni, de fél a következményektől. Az esete nagyon találóan példázza a cinikus bölcsességet: Az erkölcs az attól való félelem, hogy valami történni fog! (Simplicissimus).

Két gyönyörű példa következik a személyiség álombeli meghasítására:

(42) Úgy láttam magam, mint egy vízióban, ami hirtelen eltűnt. A szabadban volt. Sokkal kisebbnek láttam magam – de egy felnőtt ember vonásaival – kezeim és lábaim a keresztre voltak szögezve. Pár férfi a fejembe is be akart verni néhány szöget. Azt mondtam: „Ez túl sok. Az csak egy töviskorona volt.”

„Az álomban olyan volt, mintha elgondolkodva néztem volna, a karjaimra támaszkodva”. Keresztre feszítve látja önmagát. Még mindig gyerek, annyira fiatal és máris annyit kell szenvednie! A neurotikus kereszt az ő esetében egy súlyos neuralgia, ami érinti az egész trigeminus ideget és végigterjed a hátán.[55] A két férfi a két szexuális eszményképe, von denensieeineDeflorationwünscht. A fejen keresztül haladó szögek képe egy áttolás lentről, jelentése congressus. A töviskorona a Jungfernkranz (leánykoszorú) – a szüzesség keresztje –, és nem fájlalná az elvesztését. A Jungfernkranz nem volt más számára, mint töviskorona. A benne élő két lélek, a szigorúan erkölcsös és a szenvedélyes, nagyon találóan nyer kifejezést ebben az álomban. Nagy bűn nyomja a vállát. Két férfit szeret, és mindkettő után szenvedélyesen vágyakozik.[56] Ezek miatt a bűnös „vágyakozások” miatt kell cipelnie a neurózis keresztjét. Itt a szadista-mazochista hajlama is megjelenik…

Ezeket a hajlamokat még nyíltabban fejezi ki a következő álom:

(43) Egy múzeumban voltam (Panoptikum), egy üveg doboz előtt álltam, amiben egy nagyon szép nő volt. Azt mondta: „Látod, ezek azok a mélységek, ahova elsodródunk, ha nem kontrolláljuk magunkat. Most mindenki szeme elé kell tárnom a gyötrelmemet és szégyenemet!” Ránéztem, és ő zöldessárgává vált – mint egy hulla vagy egy viaszfigura. Tovább néztem és a teste ketté vált (egy felső és alsó részre), egy kígyó tekergett benne. A kígyó megnőtt és a két rész (a teste két része) közötti hasadás egyre nagyobbá vált. Egy férfi állt mellette – ő sokkal szörnyebben nézett ki – borzasztó, nagy, kék üvegszemekkel, sárga arccal. Azt mondta, hogy ez semmi! Ám ha a szenvedélyek bűntettekbe fordulnak! Én nem is a Panoptikumba tartozom, hanem a kínzókamrába. Bűnöző vagyok, csakhogy úgy követtem el a bűneimet, hogy senki sem vette észre. Megtartottam a trófeákat. Egy úszóhólyagot mutat nekem, mint egy üveggömb – átlátszó (mint a vásárokon árusított felfújt léggömbök). A trófeák sorában volt többek között egy ujj és egy szem is[57]. Olyan volt, mint egy üvegszem, aminek automatikusan mozgott a szemhéja; fel és le, folyamatosan. A viaszfiguráknak változott a mérete, váltakozva nagyobbak és kisebbek lettek; magasra emelkedtek majd újra összezuhantak. A terem hirtelen sokkal tágasabbá vált. Elindultam az ajtó felé, amit a távolból láttam. Mintha lebénultam volna – nem tudtam mozogni. De hirtelen ott találtam magam mellette, csakhogy képtelen voltam megfogni az ajtó kilincsét. Végül az ajtón kívül találtam magam és egy hosszú folyosót láttam – futottam és futottam – és láttam, hogy a viaszfigurák engem bámulnak. Végül elértem a lépcsőházat, ami végtelennek tűnt. Nem bírtam tovább, összeroskadtam. Azt gondoltam magamban: Úgyis a Karlsplatzon vagy! Volt ott egy viaszfigura – alattam állt. Arra gondoltam: Én vagyok az! Aztán azt mondtam: Nem, az Salome! Egy tököt tartott a kezében, és ahogy utánam dobta, felébredtem.

Analízis: Az élettörténetét látja. A múzeum a kezelés. Kifeszítve fekszik egy üvegdobozban és hagynia kell, hogy átlássak rajta. A kígyó, ami kettéválasztja a testet azért, hogy a hasadás nagyobbá válhasson, aligha igényel értelmezést a részemről. A szétválás horizontális irányú, mivel a lélek és a test közötti hasadást szimbolizálja. A szellem erős, de a hús gyenge.

„Az emberi faj vagy az emberi lény olyan, mint a nemes Melusina”, mondja Hebbel, „viszonylag elviselhető a köldökig – az alatt, egy szörnyűség”. Hasonló kifejezések találhatók Nietzsche és Shakespeare írásaiban. Az álmodónk is úgy látja önmagát, hogy kettéválasztja a bűn (kígyó) egy nemes és egy erkölcstelen részre. Ez a felosztás fokozatosan egyre hangsúlyosabbá válik. Ez rámutat a neurózis tragédiájára – az elfojtásra.

Azonban ez az álomkép szó szerint értve is fontos üzenetet hordoz számára. Az elveszett szüzességről álmodik – titokban áldozta fel. Az úszóhólyagnak a terhességtől kell megvédenie őt. Arról álmodik, hogy titokban csinálja, a szülei háta mögött. Annak a férfinak, akinek meg kéne tennie, Karl (Karlsplatz) a neve. Salome ismét önmaga meghasadását reprezentálja – de Karl feleségét is helyettesíti, akinek retteg a haragjától. Ez a nő egyszer azt mondta neki, hogy Karl, a férje úszóhólyagokat használ védekezésül, mert nem akarnak több gyereket. Amennyire termékeny (tök), egyébként egy tucat gyereke lenne. Egyszer elment ezzel a nővel megnézni a „Salome” című operát.

A férfi az úszóhólyaggal a bűn – a csábítója. Az „ujj” is szerepet játszik a csábításban. Az automatikus szemek a férfiakat csábító prostituált szemei. DieSchweindelnsymbolisierendieSchweinerei. A viaszfigurák – dieWachsfiguren=wachsendenFiguren sind Penisse. Nem bírja tovább, összeroskad. Megesett nő. Egy születés fantázia kapcsolódik ehhez. Úgy tűnik, hogy az úszóhólyag nem teljesítette a feladatát. A tök a termékenység szimbóluma. Az álmodó valójában csak önmagát látja, de öt különböző formában: 1. a nő, akinek a teste kettéválik, 2. a tapasztalt prostituált, 3. a maszturbáló (ujj), 4. a kegyetlen szadista, aki véres fantáziákkal szórakozik, 5. a férfi, aki bűnözővé válik.

Itt is egy biszexuális, erősen kriminális színezetű álommal van dolgunk. A viaszfigurák, mint a szobrok szeretete, elnyomott nekrofíliát jelez.[58]

1. Transzformációk és biszexualitás – Az öt ujj jelentése – Egy régi álom új megvilágításban – Biszexuális szimbólumok – Minden álom biszexuális – Hogyan keresi az álmodó a férfit a nőben

Az ember fölényének része, hogy álmodik és ezt tudja is. Aligha használta ki ezt a tényt megfelelően. Az álom egy olyan élet, mely más hétköznapi életformákkal együtt alkotja azt emberi létezés egészét.

Lichtenberg

IX.

Az álomban megjelenő különböző személyek, sőt tárgyak átalakításai mindig is az álom jellegzetességeiként voltak ismeretesek. Valaki zongorázik. Hirtelen a zongora nem zongora többé – hanem egy nő. A nő átváltozik tigrissé. Ilyen módon az álom az azonosulás folyamatait fejezi ki. A zongorát, nőt, tigrist ugyanannak kell értékelni. Más szavakkal: az ember úgy játszhat ezen a nőn, mint egy zongorán. De a nő nagyon érzelmes. Nem szabad felébresztenem a féltékenységét. Azonnal úgy mutatkozna meg, mint egy tigris-macska. Ez az eléggé rövid gondolati asszociáció átalakítások útján nyer kifejezést.

Néha egy ilyen átváltoztatás útján az álom kétséget vagy két vágy közötti ingadozást fejez ki. Például akkor, amikor egy szorongásos hisztériás a következőt álmodja:

(44) Egy madár megcsípte az ujjamat. Aztán a madár macskává változott, ami rám ugrott.

Ez a két különböző élőlény pszichés hermafroditizmust fejez ki. A férfit a madár (pénisz) fejezi ki, a nőt a macska (vagina). Vagy valaki egy meztelen nőről álmodik. Hirtelen egy óriási péniszt tár fel. Végül átváltozik egy szakállas férfivá.

Más álmok kétség formájában fejeznek ki átalakítást.

(45) Mr. N.-t láttam az álomban. Nem voltam biztos ebben. Később eszembe jutott, hogy talán Mr. X. volt az.

Hasznos lehet megvizsgálni ezt a jelenséget néhány példa kapcsán. Egy női páciens álmodja a következőt a kezelés negyedik napja után:

(46) Charles bácsi sötétedés után hozza haza Pault. Szörnyen meg voltam ijedve és azt kérdeztem, hogy nem kéne-e azonnal ágyba fektetnünk Pault. Charles odafordult hozzám, de amikor ránéztem, nem Paul volt, helyette Dr. Stekel sötét arcát láttam. Amiatt a rémület miatt, amin épp keresztülmentem, kimerültnek éreztem magam és a kezemre hajtottam a fejem.

Analízis: A szituáció egy része élethű. A nagybátyja valóban hazahozta a feleségét, „Paulát” egy súlyos autóbaleset után. Paula a páciens legjobb barátja volt. Charles, a legnagyobb szerelme. Egy boldogtalan szerelem, ami hamar véget ért. A felszínen véget ért. Minden kapcsolatot megszakított a férfival. De belül még mindig szereti őt egy magányos lány minden érzelmével, aki érzi, hogy múlnak felette az évek és érzelmekre vágyik. A második legszorosabb kötődése a testvéréhez, Paulhoz fűzi. Őt is súlyosan sérült állapotban hozták haza, vagyis hamarosan meghal. Természetesen csak szimbolikus értelemben. A páciens szívében hal meg. Én öröklöm az összes érzelmet. Átteszi rám mindazt a szeretetet, amit Charles és Paul iránt érzett. Bátorítanom és támogatnom kell őt.

Charles átalakítása az én személyemmé az érzelmi áttétel szimbolikus kifejezése. A képeink eggyé olvadnak. Charles és – ahogy egy másik álom megmutatja – Paul azok, akikkel engem azonosít. (A testvér halálára vonatkozó minden vágy újra fellobban.)

MissEtha álmodja:

(47) Éppen költözködünk a régi lakóhelyünkről; szörnyű rendetlenség minden szobában. A szolgalány váratlanul behoz néhány névjegykártyát és azt mondja: „az előszobába kísértem az urakat”. – Hugo az egy idegen férfival. Azért hozta magával az idegent, – gondolom magamban – hogy biztosan bebocsátást nyerjen. Mama velem jött az előszobába. Porosnak és üresnek tűnt, Mama szó nélkül elment Hugo mellett. Én beszélgetni kezdtem vele. „Teljesen megváltoztál külsőleg”, mondta. „A külsőm már nem a te dolgod”, válaszoltam. Aztán hirtelen megbántam és simogatni kezdtem a haját. Egymás mellett ültünk egy felfordított kanapén. „Látod, most majdnem jól vagyok”, mondtam. Hitetlenül nézett rám. „És nagyon komolyan beteg voltam – idegesség”, folytattam, miközben magamban arra gondoltam, hogy „és ez nagyrészt a te hibád volt.” Aztán meséltem neki Dr. Stekelről. „Ez az egész értelmetlen”, morogta Hugo. „Nos”, mondtam, „a többi orvos nem fordít figyelmet a lélekre, pedig az a fő faktor minden betegség esetén”. Átöleltem őt, átváltozott egy nagy vadászkutyává, fokozatosan csökkent a mérete és hirtelen Schary volt az, akit a karomban tartottam és simogattam.

Ez az álom akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy Hugo volt az a fiatalember, akivel jegyben járt és aki felbontotta a jegyességet. Egy idegen férfi társaságában jelenik meg. Az álom ezen a módon ábrázolja, hogy Hugo elidegenedett. Az idegen férfi képzetének túldeterminációja abban a tényben is megmutatkozik, hogy az előszobában kell fogadni őt. Hugo sosem viselkedett igazi férfiként vele szemben. Az idegen itt fallikus szimbólum is.[59]

Számos átalakítást veszünk észre ebben az álomban. Hugo idegen a számára.[60] De ő maga is megváltozott. A felfordított kanapé szintén bizonyítja a múlt és a jelen közötti nagy kontrasztot. Egyszer összebújtak a kanapén. Ő feküdt, a férfi mellette ült. Az utóbbi néha megvadult és szenvedélyesen ölelgetni kezdte. Ő egyre izgatottabbá vált, arra gondolt: most mi következik? De semmi sem történt. Hugo nem férfi. Sosem volt kevésbé az, mint most. Nincs szüksége kanapéra? Minek? Lefeküdni sincs értelme. Mindketten egy felfordított kanapén ülnek. (Utalások a „sitzenbleiben”, szó szerint ülve maradni kifejezésre, a német szófordulat azt jelenti, hogy hajadon marad, és az „Umsturgen”, felfordulás jelentésű kifejezésre.)

A betegsége már a múlté. Nagyon beteg volt. Most már jól van… Aztán én lépek be a szituációba. Rámutat, hogy én a lélekkel foglalkozom. Az a fő dolog, mondja lenézően. Hugo egy nagy kutyává változik (megvetés?). Hirtelen az én kutyám lesz belőle, a kedves kis Schary, aki minden analízisnél jelen van. A kutya engem képvisel. Kifejezetten az én állati személyiségemet testesíti meg.[61] Az átalakítások sora – Hugo – nagy kutya – kis kutya – Schary – Dr. Stekel – kifejezi az érzelmi áttételt a hűtlen fiatalemberről rám.

A következő kettő Mr. Omikron, egy kényszeres neurotikus álma. Olyan átalakítást is mutatnak, mely az identifikáció legvilágosabb bizonyítéka.

Az álom első része azt mutatja, hogy a páciens maszturbációja titkos inceszt fantáziákhoz kapcsolódik. Jelenleg azt kell kitalálnunk, hogy kire centrálnak ezek a fantáziák.

(48) Egy lépcsőn mentem le egy lány társaságában, akit nemrég ismertem meg. Azt mondja nekem, hogy hoznom kell Dr. Stekel szobalányának egy kötényt – ezt valószínűleg könnyű lesz megtennem, mert a nővéremnek vannak kötényei raktáron. Egy ilyen kötény talán körülbelül tizenöt krajcárt ér. Megígérem, hogy így fogok tenni, közben arra gondolok, hogy egy olyan kötény, amit ő elképzel, darabonként harmincöt krajcárba kerül. Hozzáigazítom a lépteimet; abban a pillanatban látom, hogy ő a nővérem. Épp meg akartam csókolni, de tétováztam. Azt mondja, hogy örülnöm kell, minden rendben van. Megcsókolhatom őt.

Az alakokat a következőképpen magyarázza el a páciens: 15 – fünf-zehn (tizenöt), fünfZehen (öt lábujj) – öt kézujj és a jelentése onánia.

Elmondása szerint a harmincöt jelentése: “mit denFünfenreissich” és szintén a maszturbációra utal (Sicheinenherunterreissen). A nővére arra bíztatja, hogy csókolja meg – nem gond. Egyszer így volt. Ő hatéves volt (15=5+1=6), a nővére nyolc (35=3+5=8), mikor együtt voltak az ágyban és játszottak egymással. A nővére aztán arra kérte, hogy csókolja meg.

A mai napig nagyon szereti a nővérét. Paul Heyse egyik verse jut az eszébe:

Einbrüder und einSchwester

Nichtstreueres kent die Welt

KeinGoldkettleinhältfester

Alsdaszusammenhält.

A kötényhez[62] különféle asszociációk társulnak…

Majd nemsokára egy második álmot hoz, ami még mélyebben megmutatja az egyes gyermekkori inceszt epizódokhoz kapcsolódó bűntudatot.

(49) Elmentem egy kirakat mellett és anélkül, hogy egyáltalán tudatában lettem volna annak, hogy mit csinálok, kinyitottam és elvettem néhány aranyláncot. Meg vagyok ijedve, amikor rájövök, hogy valójában mit tettem. Berohanok egy ékszerboltba, ahol ott találom a nővéremet, amint elad valamit az aranyművesnek (vagy azért volt ott, hogy ő maga vegyen valamit?). Attól féltem, hogy letartóztatnak, egyben azt kívántam, hogy úgy történjen, hogy elmondhassam, nem tudom, miért tettem.

Ő maga az aranyműves, aki el akarja mondani nekem a traumája történetét. Különféle bizalmas jelenetekre került sor közte és a nővére között. Felidézi, hogy a nővére azt mondta neki, hogy gyermekkorukban ő (a páciens) belevizelt a szájába (a nővéréébe). (Vizelet – ürülék – arany: második szimbolikus egyenlet.) Eszébe jutnak emlékek szenvedélyes csókokról és ölelésekről is. A szülők eléggé óvatlanok voltak ahhoz, hogy megengedjék a gyerekeknek, hogy éveken át együtt aludjanak. Emlékszik arra, hogy ő buja dolgokat mondott a nővérének. Fellatio is szerepel a történetben. Egy lány mesélt neki erről, amikor ő tízéves volt. Szörnyen megdöbbent és azon tűnődött, hogy el kéne-e mondania ezt az édesanyjának. Végül így tett és utána nagyon megkönnyebbült. Akkoriban súlyos polyuria kínozta. Óránként többször kellett a fürdőszobába szaladnia…

Az álom azt jelzi, hogy ő rabolta el a nővére drága kincsét, az ártatlanságát. Bűntudat kínozza emiatt és inceszt gondolatai miatt is. (Részletesebb analízishez ld. 34, 102, 314, 315, 318. számú álmok.)

A szobalányom áttolása a nővérére azt mutatja, hogy minden női eszményképe mögött gyermekkori eszményképe áll – a nővére. Az álom megvilágítja a tárgyválasztás rejtélyét. A szobalányom (aki fehér kötényt visel), azért vonzza, mert emlékezteti őt a nővérére.

Az átalakítások részletezését Epsilon, egy művész álmával zárom. Ez egy tipikus biszexuális álom.

(50) Sétálok egy „öröm” utcán és megközelítek egy lányt. Mikor a közelébe érek, átváltozik egy férfivá, aki félmeztelenül fekszik egy kanapén. Azt mondja: “Es wirddichdochnichtgenieren” oder “es geniertSiedochnicht”: „nem fog zavarni” vagy „nem számít” (hogy valójában férfi vagyok).

A férfi idősnek tűnt, szürke oldalszakálla volt. Papa egyik közeli barátjára emlékeztetett. A prostituált átváltozik az apja egyik barátjává, aztán az apjává, akit ő tehát egy kuplerájban lep meg. A lány átváltozása az apává az átalakítás mechanizmusát mutatja. Ő játssza az apa szerepét, amikor nőkhöz jár. Az apát keresi, miközben az anyával azonosul. Tétovázása a férfi és nő között az átalakítás útján jelenik meg az álomban. A madár, ami macskává változott, szintén ugyanezt példázta.

Idáig ötven álmot elemeztünk, eléggé röviden és felszínesen. Gyakorlati megfontolások teszik szükségessé, hogy csak a legfontosabb és legjellegzetesebb részletekre szorítkozom.

Azonban minden álomban, amit megvizsgáltunk, a biszexualitás problémájával találkoztunk.

Levonom a következtetést: Minden álom biszexuálisan determinált. Ahol a biszexuális jelleg nem látható, ott a látens álomgondolathoz tartozik. Ezen a ponton a tapasztalatom egybevág Alfred Adler nézetével, aki továbbmegy és minden álomban a nő irányultságát látja a férfi irányító tendencia – az úgynevezett „férfi tiltakozás” – irányába. Erről később még lesz szó. Most felkínálok néhány példát, melyek azt mutatják, hogy hogyan fejezi ki magát a pszichés hermafroditizmus az álomban.

Először egy régi példa következik. Mr. Beta kilencedik álma:

(9) Egy nagy, fából faragott képet látok Krisztusról. Leszedek róla egy darabot.

Már értelmeztük ezt a metaforát és azt találtuk, hogy az álmodó „leszedett egy darabot” az istenségéről. Azonban a további analízis azt mutatja, hogy a középső részt szedte le, vagyis a genitáliákat. Ez azt jelenti, hogy átalakítja az istenét istennővé. Másképpen fogalmazva megfosztja a férfiasságától az istenét. Később látni fogjuk, mennyire erősen befolyásolják Mr. Beta neurózisát az aktív és passzív fantáziái a kasztrációról. Az álom biszexuális karakterét ez a férfiasságtól való megfosztás jelzi.

A neurotikus biszexualitása – melynek felfedezésében Fliess, Freud, Sadger, Weininger and Swoboda nagy szolgálatokat tett – olyan világosan nyer kifejezést az álmokban, mint a „hisztériás tünetekben” és a hisztériás karakterben (Adler).

Ám mennyire álcázva fejezi ki magát a biszexualitás az álomban, mennyire homályosan, mennyire rejtetten! Vizsgáljunk meg néhány példát!

Miss Gamma egymás után látott néhány álmot:

(51) Fel s alá járkáltam, nem tudtam eldönteni, hogy a blúzomat vagy a hálóingemet vegyem-e fel, nyugtalan voltam és nem tudtam rájönni, mi a bajom.

(52) Charles jött és felajánlott nekem néhány cigarettát egy dobozban, de nem vettem belőle, mivel délelőtt volt és nem vágytam dohányozni.

A blúz és hálóing (Schlafrock) itt az örök kérdést jelenti: Férfi vagy nő? „Férfinak vagy nőnek érzem magam ma?” Második álma tagadja a női tendenciáit. Ő egy férfi, ezért elutasítja a felkínált péniszt (cigaretta). Az állítás: „Nem tudtam rájönni, mi a bajom” a tétovázását fejezi ki férfi és nő között. A két álom világosan jelzi a férfi tiltakozást, a férfiasság irányába tendálást.

A következő – egy harmincéves férfi álma, világosabb:

(53) Dr. X. a szobában ül, női ruhákba van öltözve és nagyon testesnek tűnik. Szürke blúzt visel…

1. T. az irodai kollégáját, Dr. X.-t látja nőként. Itt azt találjuk, hogy a blúz egy nőt jelképez, egy női szimbólum. Az előző álomban (ötvenegy) a blúz egy férfi szimbólum volt. Elárulok egy nyílt titkot: minden szexuális szimbólum eredetileg biszexuális.

Mr. X. álmodja:

(54) Hétköznapi ruházatként férfi ruháim vannak, de egy lány ruhám is. Az utóbbiban megyek sétálni, és annyira jól nézek ki lánynak, hogy senki sem sejti, hogy valójában férfi vagyok…

Milyen okosan észlelte az álmodó (53) Dr. X. feminin karakterét. Álmában Dr. X. igazi transzvesztitaként mutatkozik meg. Az utóbbi egy Magnus Hirschfeld[63] által bevezetett kifejezés, akinek a megfogalmazásában a transzvesztiták „olyan személyek, akiknek erős hajlamuk van arra, hogy annak a nemnek az öltözékét viseljék, melyhez fizikailag nem tartoznak”. Figyelmen kívül hagyva az „erős hajlam” minősítést, és csupán a sajátságos öltözék viselésére irányuló tendenciával foglalkozva azt mondhatjuk, hogy: Minden neurotikus transzvesztita, mert mind egyformán pszichés hermafrodita és a biszexualitás a személyiségük fontos alkotóeleme.

Ez az oka annak, hogy a sajátságos öltözék fontos szerepet játszik a neurotikusok álmaiban és valós életében is. Természetesen vannak különféle átmeneti fázisok. A férfiak körében a hosszú ruháknak különleges jelentése van. A kategóriába tartoznak tehát: papok, bírók, jogászok, fürdők személyzete, és általánosságban a jóvágású fiatalemberek, akik a feminin típust idézik. A másik nemben a megjelenése: színpadon szereplő nők legörgetett harisnyával, turisták és biciklisták „egyenruhában”, nők szőrzettel a felső ajkuk felett, vagy mély hanggal és férfi manírokkal; öreg hölgyek is, mert a férfi típust idézik. Ezek a kategóriák magukban foglalják a hosszú hajú vagy copfot viselő (kínai) férfiakat és a rövid hajú nőket – a hosszú hajú költő és az „emancipált” Mignon rövidre vágott loknikkal.

A biszexuális sarkalatos pont a neurózisban és az álomban. Hol van egy olyan szimbólum, melyet ne lehetne egyszerre férfi és női értelemben használni – legyen bármilyen csekély a fantázia hozzájárulása!

Vizsgáljunk meg néhány példát:

A kígyó egy kiváló férfi szexuális szimbólum és a falloszt jelképezi. De női szimbólumként is lehet használni, mint minden sima, nedves, csúszós élőlényt és a vulvát szimbolizálja. A kagyló és csiga női szimbólumok. Csiga – Schnecke, a vulvát jelenti. (Ld. AnthropophyteiaIII. kötet, 98. oldal). Ámde a Schnecke egy olyan szó, melynek hímnemű formája is van – derSchneck. Az utóbbi formát néha nőkre is alkalmazzák, mint az “einlieberSchneck!” kifejezésben. Azonban derSchneck a péniszt is jelenti. (Anthropophyteia VI. kötet, 50. oldal.) Schneckenhaus (kagyló) mint befogadó, nőnemű kell legyen. Mindazonáltal a péniszre utalva is használatos. (Anthropophyteia III. kötet, 189. oldal.) A szó többesszámú formája – dieSchnecker – biszexuális és jelentése: szeméremszőrzet.

Egér és patkány is olyan szavak, melyek biszexuális értelemben használatosak. (Ld. Anthropophyteia I. kötet, 143-144. oldal, III. kötet, 52., 186. oldal)

Szintén igaz ez a seprű (AnthropophyteiaII. kötet, 26. oldal) és lámpa valamint részeik esetében (ugyanott, 141,230. oldal); a hal esetében (halászat – coire, ld. Anthropophyteia I. kötet, 251. oldal), a béka és varangy esetén (Anthropophyteia II. kötet, 123. oldal).

A szexuális szimbólumok széleskörű kettős használata a pogány hermafroditizmus maradványa; annak a korai időszaknak, amikor az istenségeket úgy reprezentálták (és természetesen úgy gondoltak rájuk) mint óriási nőkre nagy pénisszel és férfiakra dús kebellel. A szimbolikus összehasonlítások esszenciális identitásokat fejeznek ki. „Einempenismelken” maszturbálást jelent. A pénisz emlőként van kezelve. Az ilyen részletek pszichés hermafroditizmust tárnak fel.

A biszexuális istenség a neurotikusok álomképeiben is megjelenik. Talán nem minden álom olyan átlátszó, mint a következő, melyet egy húszéves neurotikustól szereztem:

(55) Azt álmodom, hogy anyával fekszem az ágyban és melegen átölelem. Ahogy lefelé mozdítom a kezem, megdöbbenésemre egy hatalmas nagy, erektált péniszt fedezek fel. Ordítva ébredek.

Ennek a neurotikusnak a libidója sajátságosan fixált. A nagy, izmos vádlik vonzzák. Ez a szexuális tárgy nemtől függetlenül felébreszti a libidóját. Női harisnyát hord, melynek legalább a térdéig kell érnie, és sűrű szőrzete ellenére nagy gondot fordít arra, hogy teljesen simára borotválkozzon. Más férfiak karszalagot hordanak vagy a kozmetikumok érdeklik őket, parfümöket használnak, stb. Ezek a vonások megmutatkozhatnak az álomban.

Még érdekesebb nyomon követni az olyan karakter sajátosságait, mely észlelhető férfiként és nőként is. A bécsi Dr. Alfred Adler[64]nagy szolgálatot tett a tudománynak azzal, hogy felhívta a figyelmet erre a tényre, és ezzel fontos hozzájárulást nyújtott ahhoz, hogy jobban megértsük az álmokat. Rámutat, hogy a pszichés hermafroditizmus a férfi neurotikusok körében akár fizikailag is megmutatkozik női szokások formájában és ennek ellentéte szintén igaz a női neurotikusokra. Minden neurotikus kisebbrendűségi érzéstől[65] szenved és megpróbálja hétköznapi női vonásait a „férfi tiltakozás” segítségével legyőzni. A pszichoanalízisnek képesnek kell lennie arra, hogy minden esetben nyomon kövesse 1. a női vonásokat; 2. a férfi tiltakozást; 3. azokat a formulákat, melyek e két tendencia közti kompromisszumot reprezentálják.

Adler analizálta, több hasonló mellett, az alábbiakat, „egy prostituált két álma”:[66]

(56) Láttam szemben egy férfit, akinek a hajába véletlenül beleakadt egy fésű. Félelemérzés fogott el, ami csak nőtt, amikor észrevettem, hogy a lénynek szarvai és farka volt.

„Nyilvánvaló, hogy ebben az álomgondolatban a minden vallásban megtalálható, jól ismert szimbólummal van dolgunk – az ördöggel. Ez azonban nem sokat mond az álom karakteréről. Az embernek nem kell az álmokhoz fordulnia ahhoz, hogy felidézze az ördög mentális képét. Freud, akinek az álom természetéről alkotott koncepcióját lényegét tekintve meg tudom erősíteni, azt állítja, hogy a megfelelően kivitelezett álomelemzés próbája az, hogy körvonalazni tudja-e az álomban leplezett vágyat. Emellett az álmot kísérő szorongás arra emlékeztet minket, hogy a vágyteljesítés várhatóan mélyen elrejtett, a felfedezéssel szemben védett lesz egy olyan ellenállás által, melyet éber állapotban nem lehet legyőzni. Az álmodás folyamata során az álomképzés pszichés folyamatainak le kellett győzniük ezt az ellenállást, és a kísérő félelemérzetet ellentétes értelmében kell tekinteni – mint ami egy olyan vágy helyén áll, ami éber állapotban elfojtott, de ami a tudattalanban eléri az intenzitásának maximumát. Legalább még egy szempontot észben kell tartanunk, hogy, legalább megközelítőleg, megértsük ennek a vágynak a karakterét. A szorongásnak csak részben van köze ehhez a szemponthoz – röviden azt jelzi, hogy az elfojtott vágy a szexualitás birodalmába tartozik. Visszautalunk arra a sajátos esetre, hogy az álomban megjelenő személy egy fésűt visel a hajában – a nőiesség egyértelmű jelképe; a személy tehát egy női ördögöt, semmint egy ördögöt testesít meg. A női ördög magyarázata egyszerű. Minden valószínűség szerint a szóban forgó álomkép az elnyomott leszbikus hajlamra vezethető vissza, és a vágyteljesítés a férfinak a nővel való helyettesítéséből áll. A démoni jegyek az álmodó gyermekkorára utalnak, amikor minden szexuális izgalom ördögtől valónak volt tekintendő (vallás, gyónás). Érdekes a vallásosság és perverzió összekapcsolása, mely itt azt a gyanút kelti, hogy bármelyik állhatna a másik helyén.”

(57) Azt gondoltam, hogy elkezdtem átkelni egy folyón egy csónakban. Volt velem a csónakban egy fiatalember, akinek az arcát számos gennyes pattanás borította. Mikor kikötöttünk, felfutottam a dombra és egy temetőt láttam. Leborultam egy emlékmű előtt, ami Szűz Máriát ábrázolta, megöleltem és megcsókoltam, végül pedig leharaptam az orrát. Utána rettegés fogott el.

„Számos gennyes pattanás az arcon, ezt bármely prostituált, vagy akár más is, úgy értelmezné, hogy szifiliszt jelent. Gyakran megesik, hogy akne esetén az orvosnak el kell magyaráznia a páciens számára, hogy nem szifilisz fertőzés áldozata. Máskor az orvos sürgetve van, hogy olyan gyorsan gyógyítsa meg a problémát, ahogyan csak lehetséges, mert a páciens ismerősei azt gyanítják, hogy az akne a szifilisz jele. A temető, ahol az utazás végződik, a szifilisz fertőzés okozta haláltól való félelmet jelenti. Az orr elvesztése könnyen megmagyarázható, ha arra gondolunk, hogy a szifiliszeseknek ez a félelme a tercier szifilisz nem ritka komplikációja. Ismételten a vallás birodalmából kölcsönzött képeket fedezünk fel; a nő és a vallás fúziója jelenik meg a szemünk előtt Mária szobrának képében. Itt a leszbikus irányultság a vallásos vonással teljesen összeolvadva jelenik meg; ezért az álom azt festi le, amit az éber aktivitás teljes elfojtás alatt tart. Ha meg kéne próbálnunk megalkotni a feltárt pszichés folyamatok összegzését, akkor annak hozzávetőlegesen a következőképpen kellene hangoznia: Leszbikusként nem kellene, hogy a szifilisz fertőzés veszélye annyira fenyegessen – legfeljebb leharapom a szerettem orrát a szereteten keresztül.”[67]

A fenti álomelemzés publikációja óta Adler minden álomra a biszexualitás elvét alkalmazza.

Figyelmünket most Adler egy későbbi álomelemzésére fordítjuk. (Ld. DiepsychischeBehandlungderTrigemmusneuralgie, Zentrble. f. Psychoanalyse, I. évf., 1. szám.)

Egy huszonhat éves, trigeminus neuralgiától szenvedő férfi álmodja:

(58) Meztelenül vagyok egy szobában a szerelmemmel. Megharapja a combomat. Felkiáltok és súlyos neuralgiás rohammal ébredek.

„Az álom kiváltó eseménye a megelőző éjjel történt a következőképpen: a páciens egy képeslapot kapott Grazból, melyen számos aláírás szerepelt, köztük a testvéréé és azé a lányé, aki az álomban megjelent. Vacsora közben nem volt étvágya és átesett egy enyhe rohamon. Az álommal kapcsolatban elmondja: a lány egykor a szeretője volt. De megunta a lányt, majd rövid időn belül teljesen elveszítette az érdeklődését iránta. Nemrég a testvére megismerkedett ezzel a lánnyal. Figyelmeztette a testvérét, de eredménytelenül, ahogyan azt a közös aláírásuk mutatta a képeslapon. Ez fájt neki, különösen azért mert egyébként erős befolyást gyakorolt a testvérére, és mióta az apjuk meghalt, ő úgymond átvette annak szerepét a testvére életében.”

„Meztelen”: Nem szeretett levetkőzni a nők előtt. Különösen kerülte a genitáliái feltárását. Ez kétségtelenül a kriptorhizmusa(rejtettheréjüség) miatt volt így.

„Megharapta a combját.” [68] Ez a következő asszociációt kelti: a lánynak mindenféle perverziója volt – meg is harapta őt. A kissé sugalmazó kérdésre, hogy hallott-e már valakiről, akit megharaptak a combján, a gólyáról szóló mesére történő utalással válaszolt.

„Felkiáltottam”: Így tesz a súlyos rohamok közben. Erre az édesanyja odarohan hozzá a szomszéd szobából, hogy megnyugtassa, néha azért, hogy morfin injekciót adjon neki.

„Úgy gondoljuk, hogy az álom eléggé átlátszó, és ezért aligha szükséges mélyreható összegzési kísérleteket tenni. Az álom nyíltan kifejezi, hogy leértékelve érzi magát, de egyben rohamot is kivált; ez lehetővé teszi számára, hogy elérjen egy szimbolikus célt: hogy közel kerüljön az anyjához. Más szavakkal nőből (meg van harapva) férfivá válik. A férfiatlanságának stigmája – a kriptorhizmusa – ezzel kapcsolatban elő kell törjön, ezért jelenik meg „meztelenül”. Ő férfi, senki előtt sem kell megalázkodnia – de csak a neuralgiás fájdalmai kerülőútján az. Bebiztosítja magának a férfi felsőbbrendűség érzését – pontosan mint a gyerekes morbid szituációban – a fájdalmon keresztül.”[69]

Habár azt gondolom, hogy mélyebbre kellett volna menni ennek az álomnak az analízisével, szeretném néhány saját álom anyagommal szemléltetni Adler nézőpontját, mely fontos az álmok pszichoanalízise tekintetében, és ezt azt is szolgálja majd, hogy megmutassa ennek a vizsgálómódszernek az alapjait és a korlátait is. Feltétel nélkül elfogadom a „pszichés hermafroditizmus” koncepcióját, de úgy találom, hogy a „féri tiltakozás” elve csak részlegesen érvényes… (Stekel)

Ha figyelembe vesszük, hogy a neurotikus folyamatosan ingadozik a férfi és női ideálok között, az álmokban megjelenő számos átalakítás világossá válik számunkra: különösen a férfi átalakulása nővé és az ellentétes transzformáció. A páciens, akinek az apja mint puellapublica (50. álom) jelenik meg, ezen az álmon keresztül saját pszichés hermafroditizmusát árulja el. A férfit keresi a nőben[70] és a nőt keresi a férfin keresztül. Ugyanúgy, ahogyan ő maga egyszerre férfi és nő, ugyanezeket az eszményeket keresi másokban. Hiszen mindenki önmagát keresi másokban. „Szeretni azt jelenti, hogy az ember megtalálja önmagát másokban”, mondja Hebbel.

Hogy mennyire finom lehet a pszichés hermafroditizmus kifejezésmódja és milyen ravasz a férfi ideál keresése, – ahogyan az álom lefesti – azt Mr. Zamara következő álma mutatja.

Az analízist maga a gyógyult páciens adja. A saját szavaival kerül közreadásra:

Első álom:

(59) Egy barátom meghívott, hogy töltsem vele a karácsony estét. Elfogadtam a meghívást. Egy teremben eladásra kínált karácsonyi ajándékokat láttam kirakva, különösen kis lovakat, amiket becsomagoltak az este során. A karácsonyfák is tele voltak játék lovakkal; segítettem becsomagolni a dolgokat. Aztán, amikor arra gondoltam, hogy felkeresem a barátomat, kiderült, hogy elveszítettem a címét. Megkérdeztem a teremben egy lánytól a férfi címét; de nem értettem, hogy mit mond a lány, habár sokszor megismételte. Azt gondoltam, hogy milyen furcsa, hogy mi (osztrákok és németek) ugyanazt a nyelvet beszéljük és mégsem értjük egymást. Akkor megláttam egy nagy csoport férfit és nőt. Meg akartam kérdezni a címet az egyiktől ezek közül a nők közül, azt gondolva, hogy biztosan tudja; de örömömre megláttam a barátomat a jelenlévők között. Odamentem hozzá azzal a kérdéssel, hogy: „Te is bevásároltál ma este?” Amint megkaptam az igenlő válaszát, hozzátettem: „Nem tudtalak volna megtalálni, mert elfelejtettem a címedet.” Felvett egy doboz cigarettát és megkínált eggyel.

Az álmodó ezt írja:

„Ennek az álomnak nagyon egyszerű az analízise. Egy barát meghív a „weihevolleNacht” alkalmából. Először egy karácsonyi vásárlás helyzetével találkozom. A karácsonyfák és kis lovak úgy értendőek, hogy a férfi és női genitáliákat reprezentálják; a terem, ahol ezeket a csodálatos dolgokat látom, inceszt fantáziákra és születés fantáziákra utal; az anyai test szimbólumaként kell tekinteni. A homoszexuális hajlamom, ami az álom elején csak óvatos utalásra kerül, nagyon ügyesen és a lehető legtalálóbban fejeződik ki a lánnyal történt beszélgetésben: „Milyen furcsa!Ugyanazt a nyelvet beszéljük és mégsem értjük egymást.” Vagyis ez egy célt tévesztett szerelem; sosem fogok „megértésre jutni” ezzel a lánnyal; a kötelék, ami összeköt minket nem kevesebb, mint a férfi, aki után teljes szívemből vágyódom, és az egyetlen, akit keresek – eredménytelenül – egy nőn keresztül. Az álom ezen a ponton nem ér véget; nyíltan megmutatja a homoszexualitás gondolatát, és végül a teljes vágyteljesítést lefesti. Örülök, mert nem kell arra kényszerülnöm, hogy először egy nővel lépjek kapcsolatba a férfim címéért; nem kell ehhez a kerülőutas megoldáshoz folyamodnom a szexuális kielégülés érdekében, mivel meglátom a férfit, akit keresek, őt magát, ahogyan a teremben áll. Most már boldog a karácsony számomra! És hogyan tudnánk – a barátom és én – alkalmasabban megünnepelni a szeretet ünnepét, mint hogy egyesülünk a szerelemben? A homoszexuális egyesülés ténylegesen megvalósul – a barát „megkínál cigarettával”.

Eddig a páciens analízise. Bemutatja a pszichés hermafroditizmus teljes nyers oldalát. Számos nővel találkozik – egy ismerős van közöttük.[71] Minden nőben a férfit keresi. A férfi barát címét kérdezi a nőtől. Ő és a nő más nyelvet beszélnek. Most már megértjük, hogy ez az alany miért nem házasodott meg soha – valójában sosem volt komoly szerelmi kapcsolata.

Ő egy Don Juan, aki virágról virágra jár. Folyamatosan keres – önmagát keresi, mivel az anyjával azonosul. Annak az anyának a szerepét játssza, aki az egyetlen gyermekét keresi.

Még egy szempont az eset magyarázatához: az analízis előtt az alany nem volt tudatában a homoszexualitásának, habár ez volt a neurotikus tünetei forrása. Most már ismeri a belső ellenséget, és ez a tudás képessé teszi arra, hogy megküzdjön vele.

Ez a fény győzelme a sötétség felett.

1. A bal és a jobb szimbolikája az álmokban – Az unokatestvér mint incesztus helyettesítő – Az apának mennie kell – A spirál szimbolikája – Álom a diplomatikus viselkedésről

A valódi szimbólum az egészet reprezentálja egy részen keresztül, nem úgy mint álom vagy árnyék, hanem mint az Ismeretlen élő, pillanatnyi kinyilatkoztatása.

Goethe

X.

Gyakorta azt találjuk, hogy jelentősége van annak, hogy jobbra vagy balra sétál az álmában. A jobbra menő út mindig a helyes utat jelenti; a bal oldali út a bűn útja.[72] A bal jelentése lehet incesztus, homoszexualitás, perverzió, míg a jobb házasságot, stb. jelent.A jelzett értékek mindig az alany saját erkölcsi értékrendjét mintázzák. Például, egy együttlét egy prostituálttal a bal oldali ösvénnyel szimbolizálható egy igehirdető esetében, míg egy szabadgondolkodó esetén, aki inceszt fantáziákat fojt el, ugyanez a kapcsolat a jobb oldali úttal reprezentálható. A helynek ez a szimbolikája régóta ismert. Balladájában, ahol az angyal a jobb oldalon, az ördög a bal oldalon állva jelenik meg Burger azt mondja: “Lassdichvomguten Engel warnen und von demBösennichtumgarnen.” „Azt, aki bal lábbal kel fel, szerencsétlenség fogja érni”, mondja a néphit, amire utal, az természetesen az azon az oldalon lévő membrumvirile. A hites feleség helye a jobb oldal; a bal jelentése törvénytelen liaison. Mindig úgy találtam, hogy a neurotikus szédülés rendre bal irányú, és ezt fontos szempontként értékelem a differenciál diagnózisban. A jobbra irányuló szédülés organikus zavar gyanúját veti fel. Gyakran halljuk azt, hogy a neurotikus úgy érzi, mintha valamelyik oldalra húzná valami. Kérdezzük csak meg, hogy merre, és kivétel nélkül azt fogja válaszolni, hogy: balra.[73]A balkezes emberek esetében a jobb és bal szimbolikája ellentétes lehet, ahogyan volt alkalmam találkozni ezzel. Az, hogy ez lehet-e valójában a balkezesség pszichés determinációját kondicionáló faktor, egy még vizsgálatra váró probléma, és a balkezes emberek további analízisei szükségesek e kérdés eldöntéséhez.

A jobb hímneműként és a bal nőneműként való érzékelése még fontosabb (Adler).Fliess[74], aki arra vállalkozott, hogy megfogalmazza a biszexualitás biológiai alapját, azt találta, hogy a jobb oldal homoszexualitást, a bal oldal heteroszexualitást jelent.

Aigremont néhány érdekes megfigyelést mutat be a jobb és bal szimbolikájáról rendkívül tanulságos és lenyűgöző tanulmányában, melynek címe: Fuss- und Schuh- Symbolik und -Erotik (Deutsche Verlagsaktiengesellschaft, Leipzig, 1909).

Az álom gazdagon használja a jobb és bal szimbolikáját, ahogyan ezt néhány példával be fogom bizonyítani. Egy páciens (kényszeres neurózis) álmodja:

(60) Miss F. K.-val találkozom, aki odajön hozzám kéz a kézben egy férfival. Nagyon udvariasan üdvözlöm, amint elhaladok mellette.Először váratlan megrázkódtatásként ért, és felkészültem, hogy a megfelelő pillanatban üdvözöljem, nevezetesen, átvettem a sétabotomat a bal kezemből a jobba. Az úriember és én egy különös pillantást váltottunk.

A férfi, aki az eszébe jut, a Sammenkontrolstation egyik alkalmazottja. Az első Sammenkontrolstation létrehozója az apja volt, aki arra is megtanította, hogy a maszturbáció bűnös dolog és alaposan ellenőrizte a szennyesét. Miss König (Király) a királynő – az anyja –, aki felé jön, és pontosan ez az, amire titokban vágyik; az anyját is nagyon tiszteli: „Nagyon udvariasan üdvözlöm, amint elhaladok mellette”. Továbbá: „Először váratlan megrázkódtatásként ért”, vagyis szerelme a gyermekkorára vezethető vissza, arra az időre, amikor az anyja fürdette és fektette ágyba. Ha rosszalkodott, az anyja egy kicsit meglökte és az ágy közepére parancsolta, saját maga és az apa közé, arra a megfigyelő helyre, ami eléggé megfelelőnek tűnik arra, hogy a neurózisának alapját adja. Az apja iránti gyűlölete ezekre a korai megfigyelési lehetőségekre datálható: „Az úriember és én egy különös pillantást váltottunk”. Az úriembernek mint „tulajdonosnak” joga van különös pillantást küldeni. Ellenben Fritzi King az egyetlen lány, aki tetszik neki annyira, hogy elgondolkodjon azon, hogy megkéri a kezét. Miután a kezelésem során megismerkedett a neurózisa alapjaival, az unokatestvérét akarja, vagyis átveszi a botját a balból a jobb kezébe. A lány unokatestvér[75] tipikusan egy kompromisszum az inceszt és elfogadható szerelmi vonzódás közt; az unokatestvér a lánytestvérének a legjobb barátja és ugyanaz a keresztnevük. Ezen a módon elmerülhet abban a fantáziában, hogy megvalósítja az incesztust, de nem kell szembekerülnie a törvénnyel vagy az erkölcsi értékrenddel. Ugyanarról van szó, csak annyi a különbség, hogy „átvette a sétabotot a balból a jobb kezébe”.

Íme egy másik, súlyosan kényszerneurotikus álma:

(61) Biciklizem. A biciklim mindig balra húz; végül minden erőmmel jobbra fordítom és leereszkedem. A bicikli átváltozik egy állattá, ami magán kívül van a haragtól és megragadja az ujjamat, mintha megharapná. Aztán úgy tűnik, hogy az állatnak csak az elülső része van meg, mintha a hátsó negyede vagy az irhájának egy része hiányozva; így a teremtmény biztos, hogy hamarosan elpusztul.

A következő ugyanennek a páciensnek egy másik álma:

(62) Lebénultam a testem jobb oldalára, nem tudtam kinyitni a jobb szememet.

Ez a szegény ember, aki már az ötvenes éveinek a végén jár, még mindig a hetvenkét éves anyjára fixált minden érzelmével és vágyakozásával. Nem tud megházasodni. Egyik nap beleszeret egy lányba, másnap teljesen közömbössé válik iránta. Olyan, mint aki lebénult a jobb oldalára, nincs szeme arra, hogy meglássa egy másik nő báját. Nem képes a jobb szemét használni, csak a ballal lát. Meg kell értenünk a biciklizésről szóló álmát is. A bicikli, ami vadállattá változik, a szenvedélye, ami folyamatosan balra húzza őt. Az anya magához vonzza. „Minden erejével jobbra” tart, vagyis prostituáltakhoz kell fordulnia szexuális kielégülésért. A prostituált az anya típus ellentéte; számára nem egy nő, hanem egy idegen. De eggyel csak egyszer találkozhat. Ha másodjára is elmegy a nőhöz, akkor egy bizonyos kapcsolat alakul ki közöttük – a nő egy ismerőssé válik, az anyjára emlékezteti. Eristdannunfähig zu koitieren. A teremtmény, ami a szájába veszi az ujját, az anyja, akinek az volt a szokása, hogy a kisujját szopogatta. Ő maga egy biszxuális „Lutscher”[76] és szívesen végezne fellációt egy férfin. Legjelentősebb infantilis fantáziái az anális zónára vonatkoznak. Ezért láthatatlan az állat hátsó része. Valójában a fantáziák teljesen elfojtottak. Az édesanyja szintén nagyon öreg. Egykor megkapóan jó alakja volt, de mostanra a teste elsorvadt; a páciens különösen meg van döbbenve amiatt, mert az anyja csípője sovány; ráncos is; az egykor oly feszes bőre most petyhüdt; „mintha a hátsó negyede vagy az irhájának egy része hiányozva; így a teremtmény biztos, hogy hamarosan elpusztul”. Van egy barátja, egy festő, aki mindig úgy utal a nők bőre mint az irhájukra. (ld. Fell, Ger., bőr és fellatio.)

Ugyanez a páciens egy harmadik álmot is hoz:

(63) Lovaglóülésben ülök egy régi zongorán, mintha egy lovon ülnék és nógatom. Mozogni kezd, és így ügetek egy part mentén a házig. Közben még a zongorán is tudok játszani. Találkozom egy lánnyal a jobb oldalon, a bal oldalon egy férfi kerül az utamba. Attól tartok, hogy a dolog hirtelen megtörik.

Az öreg zongora ismét az édesanyja; a part a születés fantáziára utal; a nógatás vagy ügetés és a zongorázás nem igényel magyarázatot. A fiatal lány, akivel találkozik, egy olyan valaki, akibe egyszer szerelmes volt – egy nagyon vagyonos lány – elvehette volna, de túl esetlen volt ehhez. A férfi, aki mellett elhalad, az apja, aki halott, és akit tehát a páciens túlélt.[77] A félelem, hogy „a dolog hirtelen megtörik”, teljesen jogos. A lánnyal kapcsolatos jövőkép összetört az incesztfixációja miatt; gyermekként szörnyen félt az apjától, ami még inkább igazolt az álomban, mivel az apja régi zongoráján játszik. Az anyja törékeny, nagyon beteg – bármelyik nap meghalhat. Ismét a születés és halál összjátékát látjuk; az anya, aki életet adott neki, meg fog halni. A páciens születése olyan nehéz vajúdással járt, hogy az anyja majdnem életét vesztette. Ebben az álomban is a jobb oldal, amelyiken a lánnyal találkozik, a megengedett, heteroszexuális házassági kapcsolatot reprezentálja, míg a férfi a bal oldalon az alany homoszexuális hajlamát jelképezi.

Egy másik páciens álma így hangzik:

(64) Az apám, Miss N. és én egy helyen voltunk a déli vasútvonalon (Hinterbrühl). Gyalog mentünk és találkoztunk egy férfival, aki egy nagyon zabolázatlan lovat vezetett. A ló hátrált és nekem ütközött; rászóltam apára (és Miss N.-re), hogy siessenek el az útból, de ennek ellenére nem mozdultak a helyükről a jobb oldalon. Elestem, de csak nagyon kicsi ütés ért és csupán egy ordítást hallottam a jobb fülemben.

Az álom itt nem ér véget. De jelenleg csak az álom ezen részének rövid analízisére kell szorítkoznunk. Fräulein N. egy nevelőnő volt, akinek viszonya volt a páciens apjával. A déli vasútvonal, mint minden déli hely, mély szenvedélyt jelez. A nap, tűz, Spanyolország, Olaszország a szenvedély hevét indikálják. Ez itt a hely nevében is megmutatkozik: Hinterbrühl. A páciens azonnali asszociációja az, hogy brûler (Fr., égés). Ez egy utalás arra a helyre, ahol bizonyos intim tapasztalatokra tett szert, és ahol derHintere (a hátsó rész) fontos szerepet játszik: am Abort. Kellemetlen viszketés kínozza azokon a részeken és bevallott análerotikus. A „gyalog mentünk” kifejezés a legnagyobb szenvedélyére utal – lábfétisizmus. A férfi, akivel találkoznak, a tanára, aki az első csábítója is volt. Ezáltal az ember által számos súlyos traumát élt át, részben a hátsó részekre vonatkozóan, és ezek az epizódok adtak alkalmat első kellemes homoszexuális érzéseire. A zabolázatlan lovak mindig szenvedélyt jelentenek – ugyanígy az összes vadállat: oroszlánok, tigrisek, vad kutyák, stb. Apja és a nevelője szigorú felügyelete megzavarta a férfi tanárával való viszonyát, akivel egy másik személy is összeolvasztásra kerül: egy valamivel idősebb játszótárs, akivel különféle erotikus játékokra került sor; apja és a nevelője rajtakapta és megbüntette őket. Ez az élmény bosszúvágyat ébresztett benne az apja iránt, és ez nyer kifejezést abban az álomgondolatban, hogy: „rászóltam, hogy siessen el az útból, de ennek ellenére nem mozdult a helyéről…” Ez a páciens később betegesen intenzív kötődést alakított ki az apja iránt. Szinte beleőrült, amikor az apja meghalt; gyötrelme mérhetetlen volt. Látható, hogy extrém szeretete ugyanilyen mély gyűlöletre épült kompenzatorikus jelleggel. Az álomban az apa túl sokáig él, a páciens azt kéri tőle, hogy igyekezzen már, de az apa nem mozdul a helyéről. A páciens a mellkasa jobb oldalán sérül meg, vagyis fiatalkorának élményei zavart okoznak a nők iránti érzelmi attitűdjében. Azok az események a kifejezett impotenciájához kötődnek és egy szoros egységet alkot vele; mivel szexuális agressziójának első megnyilvánulását az apja megakadályozta; komoly büntetést kapott, mikor rajtakapták (a fiatalemberrel erotikus „játékok” közben). Ezek a komplexumok kellemetlenek.

A néphit szerint a kongás, csengés a fülben jelentéssel bír. „Nem csengett a füled?” kérdezik néha attól, aki egy beszélgetés témája volt. A jobb fül csengése azt jelenti, hogy a gyermekkori epizódra kell gondolnia, ha nőkkel van. A jobb oldala (szexuálisan) lebénult. Azonban ez a komoly trauma az álomban triviálisként van lefestve: „. Elestem, de csak nagyon kicsi ütés ért” – fejezi ki a szituációt. Ez az álom megmutatja, hogy a homoszexualitásra történő utalások a test bal oldalával asszociálódnak. (Ez megerősíti Fliess megfigyelését, aki úgy tartja, hogy sok homoszexuális balkezes. Fliess szerint a bal mindig azt az oldalt reprezentálja. Egy neurotikus szorongás esetében a bal pupilla megnagyobbodását találta.)

A különféle kényszerekben a jobb és bal szimbolikája ugyanazt a szerepet játssza, mint az álmokban. A páciens, aki azt a jellegzetes álmot álmodta, melyben megsérült a jobb oldalán egy kis ló miatt, szintén kényszertől szenvedett, ami a következőképpen nyilvánult meg: ünnepélyesen megfogadta, hogy a bal oldalán fog aludni addig, amíg át nem megy az érettségi vizsgákon. Ezt a fogadalmat szó szerint betartotta: most nem tud aludni, csak akkor, ha a bal oldalán fekszik. A vizsgaálom, melynek témájára később még visszatérünk, mindig szexuális tesztet jelent a nők kapcsán. Freud[78] helytelenül idézi a nézetemet, mikor azt állítja, hogy az értelmezésem szerint: a páciens azért álmodik ilyen álmot, mert (szexuális) kalandra vár, és attól tart, hogy nem lesz sikere. Valójában a szerelem egész témájától retteg. A páciens vizsga álma aérettségi vizsga után jelentkezett mint tipikus visszatérő álom:

(65) Ő a középiskolában van, fizika és matematika vizsga előtt áll és ez nagy szorongást kelt benne.

De nem kívánok ennél az álomnál és asszociációinál időzni; csupán arra akarok rámutatni, hogy kényszeres állapotát mintegy elővetíti ez a vizsga álom. A páciens megfogadta, hogy kizárólag a bal oldalon fog aludni, más szavakkal: azt tűzte ki célul, hogy csak férfival csinálja, különösen a Maturitätsprüfung[79], a érettségi vizsga elérkezéséig, amikor talán felfedezheti a nőhöz vezető ösvényt.Így a bal és jobb szimbolikája a sajátságos kényszergondolatát reprodukálja. A kényszer egyfajta vezeklő tett volt, büntetés a bűneiért. Mint a flagellánsok, vállalta, hogy megbünteti magát egy olyan cselekedettel, mely viszont kielégülés forrásává vált számára. Az egyenlő és egyenlőtlen (vagy egyenes és görbe) szimbolikája ugyanazt jelenti, mint a bal és a jobb. A görbe utak az álomban pontosan azt jelentik, amit átvitt értelemben sugallanak, bűnös utak, és gyakran jelképezik a páciens perverzióját vagy az incesztust. A bűn útja gyakran jelenik meg kanyargós út képében.[80] Néhány alanynak gyakran vannak ilyen álmai – ezek az álmok sztereotipikussá válnak. [81] Ezeket a sztereotipikus álmokat a páciens tipikus álmainak tekintem, vagyis azok az álmok, amik gyakran visszatérnek ugyanolyan vagy hasonló formában; általában a neurózis mintázatának motívumát tartalmazzák. Néha ezek az álmok átjutnak a tudatba – nappali álmodozásként jelennek meg és kielégülés érzést nyújtanak.

A következő egy ilyen típusú álom, ami magömléssel végződött:

(66) Azt álmodtam, hogy megmászom egy hegyet, aminek a tetején egy rom állt. Mikor elértem a csúcsot, úgy tűnt, hogy rizsszem voltam vagy kölesmag és az egész hegy mintha ugyanabból állt volna. Hagytam, hogy lecsússzak és a hirtelen mozdulat olyan tökéletes gyönyört okozott, hogy magömlésem volt. Ezt az élményt nappal is fel tudtam idézni azzal, hogy egy adott pontra rögzítettem a tekintetemet; arra gondoltam, hogy egy mag vagyok, ami szerpentin vonalban gördül lefelé.

A páciens a lefelé gördülést így értelmezte:

A jelentés elég egyszerű. Egy magaslaton, Schamberg, MonsVeneris, van egy rom – vizelet – hólyag. A másodlagos meghatározás a következő: a rom – a meggyengült, öreg apa, akinek joga van ott lenni a csúcson – készen áll arra, hogy összedőljön vagy darabjaira essen szét a páciens vágyának megfelelően, vagyis meghaljon. Ami lefelé gördül, az a mag, és villámgyorsan gördül. Ez tehát a szexuális aktus jelképe, és természetesen magömléssel végződik. Napközben, az egy pontra való fixálás által előidézett autohipnózisban fel tudja idézni ugyanezt a fantáziát és ugyanazt az eredményt éri el.

Egy másik neurotikus, aki a születésekor elveszítette az édesanyját, nagyon behatóan foglalkozott az örökkévalóság gondolatával, amit egy spirálként képzel el. [82] Ez egy olyan témához vezet, amivel később foglalkoznunk kell – az élet és halál reprezentációja az álomban. Az analízis megmutatta, hogy a pácienst mindig aggasztotta a születése, ami egyben egy másik lény halálát is jelölte. Örökkévalóság, halál, közösülés és születés számára így váltak sűrített képekké. Az egyik kényszergondolat, amitől szenvedett: akárhova megyek, szerencsétlenséget hozok! Gyilkossá vált abban a pillanatban, ahogy világra jött, és küzd a kegyetlen vágyak ellen, melyek legbelül nem mások mint a szexuális aktus reprezentációi. Az álmaiban a kígyók fontos szerepet játszanak – mindenhol kígyókat lát – ezért az egyik ismerőse tréfásan elnevezte „kígyóembernek”. A bal és jobb szimbolikája is megjelenik az álmaiban, ugyanúgy ahogyan a kényszereiben. Ha lép egyet balra, kompenzálnia kell azzal, hogy három lépést tesz jobbra.

A halál és élet témája a jobb és bal szimbolikájának viszonylatában Mr. Theta rövid álmában kerül szemléltetésre:

(67) Számos lámpás (japán?) lóg egy sorban – az egyik a bal oldalon lángra kap és leég.

A lámpások számos nőt jelentenek. Már ismerjük ezt az álmodót a rendőrről szóló érdekes álma kapcsán (38., vö.: 37. is). Az „égő lámpások” a sógornői és nővérei, a nagynénje és a szolgalány. A bal oldali (az analízisben a sógornő) „leég”. Ez találóan jelképezi a szerelmet és halált. A lány kihuny – a személy halott. (A nagynéni haldoklik.) A láng felemészti önmagát: a sógornője szereti őt. A lámpás (melybe gyertyát kell állítani) a nő szimbóluma – mint a lámpa és gyertyák.

Ezt a sorozatot azzal fejezem be, hogy bemutatom egy kulturált, arisztokrata személy álmát, akinek álmai annyira komplexek, hogy a végletekig igénybe veszik az értelmező találékonyságát. Álmai a legfurcsább kombinációkat és legkülönösebb transzformációkat festik le. Így egyszer a következőt álmodta:

(68) Egy olyan városban volt, ahol minden a feje tetejére volt állítva: a gravitáció törvénye megfordult, az emberek hátrafelé jártak, stb.

Mivel utaltam a nehézségekre, talán megbocsátható, hogy nem időzöm hosszasan az analízissel.

Másik álom:

(69) Egy német kisváros. Miközben a dombon átívelő széles parkban sétálok, két nővel találkozom – az egyik fiatal, a másik idősnek tűnik. Hivatásos diplomata vagyok, a kabinet tagja (talán Bülow). Mélyen sajnálom, hogy mivel korábban már elígérkeztem, nem kísérhetem el a hölgyeket. De állva beszélgetünk; nagyjából negyven vagy negyvenöt percig szórakoztatom őket. Aztán továbbmegyek jobbra a Múzsák templomához vezető széles ösvényen.

Nápoly. Felmegyek néhány kőlépcsőn.

… Geld (pénz)… schlagen (ütni)… Riga.

“Sie hat mir ja niegesagtdasssiemichlieb hat.”

„De ő sosem mondta nekem, hogy szeretett engem.”

Mikor elmondta nekem az álmot, először azt fűzte hozzá, hogy a hölgyek arra kérték, hogy balra menjen, ne jobbra; később kijavította magát: arra kérték, hogy egyenesen menjen tovább. Később azt is pontosan felidézte, hogy hogyan nézett ki az út. Először egyenesen vezetett egy erdőn át, és a magasban szétvált számos kanyargós ösvényre. A szerpentin (kanyargás) mindig határozott jelentés hordoz, amikor csak megjelenik. „Kígyózó” ösvényt jelent; ebben az esetben ez a bal oldali ösvény lenne – incesztus; Éva lányának csábítása lenne a kígyón keresztül, mint a paradicsomban. Azonban a bibliai történet a templomot is felidézi és az odavezető jobb oldali ösvényt – távoli utalás a házasságra. Valójában az alany egy zsidó nő iránt érdeklődik, és ezt, mivel keresztény, kellemetlennek találja. Különösen a nő anyját és összes zsidó rokonát találja elviselhetetlennek. Azt tervezi, hogy Nauheimbe megy –a hely útjai szerpentin kanyarokra emlékeztetik – hogy hivatalos eljegyzést tartsanak. Határozott ellenérzései vannak ezzel a lépéssel kapcsolatban. Bülow utal erre. Megelőző nap olvasta, hogy Bülow bejelentette, hogy lemond a hivataláról. Ő maga is szeretne lemondani, de csak akkor, ha ezt a lépést nagyon diplomatikusan tudná megtenni. Ez a vágy az álom témája, mivel, ahogyan felidézi, a legnagyobb udvariassággal járt el, amikor kifejezte, hogy nem áll módjában a hölgyekhez csatlakozni.

A kis vidéki falu Gotha. Ez a hely új asszociációkat kelt. Bülow egy olasz bárónőt vett feleségül. Egy ideig ő maga is intim viszonyt folytatott egy olasz bárónővel; gyakorlatilag jegyben jártak. Az olasz bárónő elfogadhatóbb lenne a családja számára, mint az a nő, aki hű a templomhoz. A kis vidéki város azt a helyet reprezentálja, ahová várakozásai szerint meg fogják hívni professzorként. Arra számít, hogy címzetes professzor lesz; főállású professzor – jelenleg ausserordentlicher – vagyis alkalmi megbízásoktól függ.

Álmában hivatásos diplomata. A cím az Állami Oktatásügyi Titkártól (vagy minisztertől) függ, aki korlátlan hatalmat gyakorol a kinevezése felett. Bülow azt a zenészt is jelenti, aki Meiningenben volt aktív, és aki elhagyta azt a várost. „Meinige” (enyém) néven hívja a menyasszonyát, és el kívánja hagyni. De Bülow, a zenész könnyebbnek találta: hiszen Richard Wagner egyszerűen elvette tőle Cosimát. Cosima: utalás a cosinusra, 40-45 fokos szög; itt is a Gradminuten (fokok) kérdéséről van szó. Cosima Wagner, Liszt lánya – ismét utalás a diplomáciára, zum Listigen (ravasznak, trükközésnek) – itt MathildeWessendonk kontrasztjaként jelenik meg. Wagner szintén elhagyta egy szerelmét; mikor MathildeWessendonk megöregedett, akkor elhagyta és mást választott. Az alanytól is elrabolták egy szerelmét: egyik nővérét – a legkedvesebbet a nővérei közül!

Csak most jövünk rá, hogy ki volt a két hölgy az álomban. Sűrítései a fiatal nőnek, akivel jegyességre fog lépni, a jövendőbeli anyósának, a nővérének és az anyjának. Természetesen az utóbbiakhoz nem csatlakozhat az életük ösvényén. Csak egy ideig szórakoztathatja őket; állva tette ez meg. 40-45 fok a hőmérsékleti fokok asszociációját kelti; egy ember sem bír ki negyvenöt fokos meleget (Celsius); az halálos. Negyvenöt fokos volt a legmagasabb láza, amit átélt. A szerelmese azt írta neki, hogy lázban ég; így tehát ő megengedi a nőnek, hogy feleméssze a láz. Ő maga is megengedte önmagának fiatalkorában, hogy feleméssze a láz a lehető legnagyobb szenvedéllyel: esztelen inceszt láza majdnem tönkretette.

Az álmában nem engedi meg magának, hogy a bal oldali ösvényre csábítsák. Helyette a nehezebb, de egyben kellemesebb jobb oldali útra lép, ami felfelé és a szerelem temploma felé vezet. Minden múzsa ott várakozik. Egy otthont tervez építeni, aminek a művészet otthonának kell lennie. Magasröptű, fennkölt, igazi szerelmet akar elérni, és ki akarja húzni magát a jelenlegi ingatag szexuális szituációból. Mindenesetre a templom a legnagyobb szenvedélyéhez vezető ösvény is. A legnagyobb mélységeket Nápoly kőlépcsőin át éri el. Ne legyen végül semmi se a házasságból? Vagy az olasz bárónőt kéne elvennie?

„De ő sosem mondta nekem, hogy szeretett engem.” A szavak… pénz… ütés… Riga… irrelevánsnak tűnnek. De a negyven fok új asszociációkhoz vezet: Regiomontanus, Königsberg filozófusa, és erről jut eszébe Kant. Nem tudja, hogy a Ding an sich – a dolog önmagában – megéri-e az áldozatot; át kell adnia az ügyet a KritikderreinenVernunft, a józan ész kritikája számára, ha a nővel akar maradni. Riga – Rigorosum – Rigoros, ezek az asszociációk „diplomatikusan” vezetnek az erekcióhoz, a potenciára is utalnak, arra a témára amit az „állva” kifejezés már sugalmazott.

Amint kapcsolatba kerül egy nagy vaginával (széles út), a potenciája azonnal véget ér. Örökösen keres valami kicsit: „egy kis falu”. Ez asszociatív módon elvezet a legkisebb, legszűkebb tárgyhoz, amit keres, és bebizonyosodik, hogy ez – az anus. A Geld, pénz szó erre utal. Ezen a ponton korai emlékek tömege tár fel análerotikát.

A templom határozottan az análerotikára vonatkozik; egy történetre emlékezteti: egyszer egy zsidónak hasmenése volt. Semmi sem segített, szóval tillim (zsoltárok) felolvasását kérte a templomban és az azonnal segített. Másnap a felesége állt az ablakban, kifelé nézett és meglátott egy másik zsidót nőt, aki sietve ment az utcán. „Hova rohansz?”, kérdezte. „Sietek a templomba, tillim olvasást kérek a férjemnek, tíz napja székrekedése van.” „Szerencsétlen asszony”, kiabálta az első, „ez bolondság! Ne tedd! Én már csak tudom: a tillim székrekedést okoz.”

Ebben az esetben is volt valami, amit fel kellett lazítani vagy fel kellett szabadítani – különösen a fixációját az anusra.

Most már értjük, hogy miért volt minden fejjel lefelé a korábbi álmában. Egy nagyvárosban él, minden, csak nem diplomatikus, rohan minden nő után, akivel csak találkozik, elkíséri, és nem mindig elégedik meg azzal, hogy állva szórakoztassa; nem „ég” eléggé intenzíven és lefelé sodródik. A helyes út az álomban valójában a bal oldali, és az utóbbi egy kis nyíláson át vezet a templomba; és most fedezzük fel egy abortusz történetét. Nápolyban sikerült összehoznia egy fiút, és ha nem lett volna szigorú magával, akkor ez az epizód könnyen lefelé vezethette volna őt, „Nápoly köves lépcsőin át”. Most eszébe jut, hogy dasserbeimletztenKoitusunwillkürlich mit demFingernachdemAnusgegriffen hat. Es fälltihmein, dasserniedie Vagina treffen kann, weilersieimmertiefervermutet.Nyilvánvalóan valami más keres, nevezetesen az anust. Es fälltihmfernerein, dasserbeimKoitierenwiederholtdieEmpfindunghatte, erbefindetsich in einem zu weitenRaume, és bármi történjék, nem tud ejakulációt elérni. Szakmai tapasztalatom szerint a coitus sine ejaculatione csak akkor történik, ha az alany szexuális vágya nem az aktuálisra, hanem egy másik tárgyra centrál. In der Vagina dachteer an denAnus. (Hüvelyben a végbélnyílásra gondolt.)

Ebben az álomban az egyenes út, a bal oldali út, ahova a nők akarták fordítani az inceszt érzések közvetítője. Minden nő részben az ő anyja vagy az egyik nővére. Negyvenöt fokos fordulatot kell vennie, ahogyan ezt egy korábbi álma már jelezte, ahol a fordulat teljesen kilencven fokos volt, vagyis a megfelelő szög az ellentétes irányba. Ezalkalommal a fordulat csak részleges, vagyis amit eszményként keres az egy kompromisszum férfi és nő között. Egy ilyen biszexuális lény (Mannweib), aki képes egyszerre a fiú és lány testvéreit helyettesíteni, a menyasszonya, aki Nauheimben vár rá; ezért, minden ellenérzése ellenére, el kell vennie őt feleségül és el kell vinnie a múzsák templomához.

1. Egy kételkedő álmai – Az álom az édességekről – Az álom a lopott könyvekről – A második verzió

Nincs csúf igazság, az igazság mindig hasznos és frissítő.

Swoboda

XI.

Mielőtt belekezdenék az ebben a fejezetben analizálandó álmokban, el kell mondanom valamit az alany előtörténetéről. Mr. Sigma súlyos neurotikus, nagyon akkurátus a szakmai hivatásában, negyvenéves, szerelmes egy vagyontalan lányba. Tipikus kételkedő, úgy érzi, gúzsba köti a jegyessége a lánnyal. Kihasználva annak távollétét, írt neki egy szakító levelet. Megtudjuk azonban, hogy a jegyességet felbontó levelet a nővére, Rose diktálta. (A nővéréhez fűződő viszonyát illetően ld. 82. és 83. álmok.)

A legnagyobb gondja, hogy a menyasszonya szegény. Mint mindenki, aki szerény körülmények között nőtt fel, mindenképpen szeretne jól élni – élvezni az élet minden kényelmét. Nem sokkal azután, hogy megírta a szakító levelet, ráébredt, hogy már nem képes a szükséges figyelemmel és energiával fordulni a szakmai kötelességei felé. Például észrevette, hogy kénytelen tízszer átolvasni egy dokumentumot mielőtt felfogná a jelentését. Miközben hallgatott valakit, a gondolatai elkalandoztak arról, amit mondanak, vagy irreleváns kérdéseket tett fel. Szakmai céllal megtanult csehül, a nyelv megértésében és a beszédben is felső fokot ért el. Hirtelen úgy találta, hogy nyelvtudása eltűnt, tehetetlen volt a csehek társaságában. Alvásképtelenséggel és emésztési zavarokkal küzdött; hangulata morózus volt, elmebetegségtől tartott, ezért felkeresett egy pszichiátert, aki neuraszténiaként diagnosztizálta az állapotát.

Ezen gondok közepette elkezdte megbánni azt, ahogyan a menyasszonyával bánt. Olyan keserű szemrehányásokat tett a nővérének, hogy az végül írt a lánynak, javasolva a testvérével való jegyesség felújítását. Habár ez meg is történt, a páciens továbbra is depressziósnak érezte magát és állapot romlott. Ebben az állapotban jött el hozzám.

Szeretnék most beszámolni az alany első álmairól, mivel ezek bepillantást nyújtanak ennek a neurózisnak a karakterébe és azokba a komplex mentális folyamatokba, melyeket pszichiáterünk neuraszténiaként diagnosztizált. Kezdésnek megemlítem, hogy amióta a neurózisokért felelős pszichés konfliktusokkal foglalkozom, sosem láttam neuraszténiát. A kimerülésről és veleszületett hajlamról szóló minden korábbi elképzelésünk hamis; azt is tarthatatlannak tartom, hogy a túlzott bujálkodás vagy maszturbáció pszichés konfliktus nélkül lenne felelős a neuraszténia, vagy a neuraszténiának nevezett állapot kialakulásáért. Ezt a témát máshol részletesebben tárgyaltam.[83]

A páciens első álma a következő:

(70) Mary és én egy kis asztal előtt állunk, amire én édességeket szórok le egy dobozból. A cukorkák úgy néznek ki, mint a nagy gyöngyök és kis csillagok, fehér és rózsaszín színük van. Sorba rendezem a kis csillagokat és azt mondom Marynek: most válassz!

Mit reprezentál az álom? Cukorkákat ajánl fel a menyasszonyának és azt kéri, hogy válasszon. Valójában korai házasságot ajánlott fel neki és arra számított, hogy hamarosan megízlelik a házasélet gyönyöreit. A kis asztal egy ágy. A gyöngyök és cukorkák (vö. BruchstückeinerHysterienanalyse. BeitragezurNeurosenlehre, II. kötet.) spermafolyadék jelképei. Azonban az egész képet megvetés árnyékolja be az álomban. Ugyanis az első asszociáció, ami az álmodó eszébe jut, az a jól ismert Hofrichter eset – egy hivatalnok úgy végzett a kollégáival, hogy cukrozott tablettákat küldött nekik. A feltételezett afrodiziákum tabletták mérget tartalmaztak. Ez az asszociáció feltárja, hogy az álomgondolat azt az elképzelést leplezi, miszerint a menyasszonynak meg kéne mérgezni magát az édességekkel. Az álmok nyelvén a mérgezés terhességet jelent; tudattalanul a házasságok kívüli kapcsolat foglalkoztatja, és a gondolat tudatosan is átfutott már a fejében; a félelem a terhességtől és annak súlyos következményeitől kitör a manifeszt álomtartalomban.

Az álom értelme még világosabbá válik, mikor megkapjuk a páciens asszociációit a „gyöngyök” és „kis csillagok” kapcsán.

A gyöngyök könnyekre emlékeztetik; ez egy régi szimbolika, amit KleinpaulSpracheohneWorte (Beszéd Szavak nélkül) című érdekes munkájához mellékelt kis álomlexikon is említ.

A kis csillagok először üstökösre emlékeztetik, a csillagra „hosszú farokkal”. Aztán egy figyelemreméltó szimbolika kerül felszínre: a nap az apa, a hold az anya és a csillagok a gyerekek; tehát újra a terhesség gondolata. Végül eszébe jutnak a csillagok legfontosabb jellemzői: az éles széleik, a csúcsaik és tüskéik. Az álom azt jelképezi számára, mintha azt mondaná a menyasszonyának: nézd, mi vár rád a házasságban: számos könny, sok aggodalom, rengeteg tűszúrás és fájdalom, mindezt cserébe egy kis örömért (édességek).

A rózsaszín árnyalat fontos. Rosa a nővérének a neve. Hezitál a fehér (a szeplőtlen menyasszony, Mary) és Rose, a testvére között; a kétsége, hogy kössön-e házasságot vagy sem, visszavezethető arra, hogy képtelen dönteni Rose és Mary között. (Ezt a konfliktus részletesebben el fogja magyarázni a következő álmok analízise.)

Végül a sor (a kis csillagok sorba rendezése) arra emlékezteti, hogy az így sorba állított bonbonok olyanok, mint a katonák, és Mary korábban egy katonai hivatalnok jegyese volt. Álmában újra felkínálja neki a választási lehetőséget saját maga és a katonai hivatalnok között. A Reihe (sor) asszociáció útján a Reue, megbánás gondolatát is felidézi; azt gondolja, hogy a nő még megbánhatja a házasságot. Az ő problémája az, hogy nem tud választani a testvére és a menyasszonya közt. Az álomban a menyasszonyára hagyja a választás feladatát, így kivonva magát a dilemmából.

Próbáljunk meg még mélyebbre hatolni a pszichés mechanizmusba. Az alany három további álmát mutatom be:

(71) I. Egy vagy több könyvet kölcsönöztem ki V. v. Z. megbízott könyvtárából. De az a halvány gondolatom is volt, hogy talán az anyám intézte vagy hozta ezeket a könyveket nekem. Meg akarom tartani magamnak a könyveket. Lopva megközelítem azt a dobozt, ahol az összes kiemelkedő könyv jegyzékét tartják, kivárom az alkalmat, amikor nem figyel senki, és eltávolítom, összetépem a nekem adott könyvek jegyzékét.

Végiglopakodom a folyosón V. v. Z. lakásában, ami egy nagy és gyönyörű lakóépületben található. Úgy érzem, hogy valami rosszat tettem, valami kimondhatatlanul gonoszat, a bűntudat érzése nyomaszt, és szeretném eltüntetni a bűntettem minden nyomát. Azonban néhány fiú áll a folyosó túloldalán. Azt gondolom, hogy rólam beszélnek, engem figyelnek.

Be akarok törni a szobába (könyvtár). Egy kimondhatatlan rettegés visszatart.

(72) II. Két könyv van. Az egyik az otthonomban; a másikat elvittem Maryhez, vagyis inkább elrejtettem az otthonában a tudta nélkül.

Kérem a könyvet Marytől. Azt válaszolja: „Igen, gondoltam, hogy a tiéd, sokszor levittem hozzád; de te mindig visszahoztad hozzánk. Sőt, nem is tudok semmit az egészről, egyáltalán nem érdekel.”

(73) III. Beidéznek a bíróságra. Egy katona hozza nekem az idézést. Feltépem a borítékot, és megtudom az idézésből, hogy meg kell jelennem a bíróság előtt, hogy feleljek a tettemért.

Azon gondolkozom, hogyan védekezhetnék. Ki kell jelentenem a bíróság előtt: „Nem én tettem tönkre a könyvtári jegyzéket – anya tette. De az anyám nem gonosz szándékkal tette ezt; nem érti az ilyen dolgokat; nem bűnös”.

Egy új személy jelenik meg ezekben az álmokban – az anyja. A bűntudata, mintha valami bűncselekedetet követett volna el, áthatja az álom egész szövetét. Mindig amikor ilyen bűntudatot vagy az álomban megjelenő, rablással kapcsolatos bírósági vádakat és feljelentéseket találunk, az analízis azt tárja fel, hogy az alany olyasmiért vádolja magát, amit helytelennek vagy egyenesen bűnösnek gondol. Máshol már említettem a könyvek jelentőségét. Itt az előző álomban jelzett értelmezés ugyanúgy alkalmazható; a könyvek az ember kapzsiságára utalnak. Aggódik, mert a mennyasszonyának nincs a birtokában Sparkassenbücher, takarékbetétkönyv; továbbá vádolja magát, mert el kellett fogadnia a menyasszonya takarékszámlájának segítségét a gyengélkedő egészsége miatt. A nőnek egy takarékszámlája van, amit az ő rendelkezésére bocsátott.

Ám nem tűnik úgy, hogy ez megmagyarázná az álmot. Az anyja szegény, nincs hozzáférése a menyasszony takarékbetétkönyvéhez. Itt világosan megjelenik a könyv második jelentése: egy könyv, amit bárki elolvashat, a prostituált szimbóluma. Másik alapon is megmagyarázható, hogy a könyv a prostituált szimbóluma. Egy nő, aki prostituálttá válik megkap egy „jegyzékbe vételi könyvet” a rendőrségi hivataltól (a prostitúciót szabályozó európai törvények szerint). A bécsi kifejezés, miszerint „van könyve” (vagy kiskönyve), egy nő esetében azt jelenti, hogy a rendőrség erkölcsrendészeti osztályának felügyelete alatt áll.

Végül a könyv szó felidézi a szám[84] szót, ami egy nagyon gyakori kifejezés a szexuális zsargonban. Álmában úgy tűnik, hogy valamiért szemrehányást tesz az anyjának. Szeretné kitörölni egy esemény emlékét az édesanyja múltjából (denEmpfangscheinzerreissen). Felhívom a figyelmét erre a tényre. Számos traumatikus esemény jut eszébe a gyermekkorából. Egyszer meglepte az édesanyját egy lakóval egy meglehetősen intim tête-à-tête közben, a lakó neve valamennyire hasonlít a korábban említett Reihe szóra. Valami olyasmi volt a neve mint a Reihental. Ritter V. v. Z. azzal a ténnyel asszociálódik, hogy az a hír járja róla, miszerint nagyon laza életet folytat – a feleségével is. Mikor egy új villát építettek, ez a férfi azt mondta a barátainak: „Két emeletem van itt. A feleségem az első emeleten fogad vendégeket, én a másodikon. Vagy a feleségem bordélya az első emeleten van, az én háremem pedig a másodikon”.

Erről az emberről az asszociációk elvezetnek egy másikhoz: Ritter von X., akivel az anyjának eléggé bizalmas viszonya volt. Szomszédok voltak. Egyszer egy szörnyű veszekedés közben a páciens testvére azzal vádolta az anyát, hogy esténként rendszeresen átlopakodik „Ritterhez”. Itt a páciens az anyjával azonosul, szeretné kitörölni ennek a bűntettnek emlékét; ugyanis azt gondolja, hogy az egész város tud róla és kigúnyolja: „Néhány fiú áll a folyosó túloldalán. Azt gondolom, hogy rólam beszélnek, engem figyelnek.”

Azonban a szemrehányások egy másik, még fájdalmasabb gondolatra vonatkoznak. Az anyja felé irányuló inceszt gondolatai keltik őket. Az anya a szoba, a könyvtár a sok számmal, ő a doboz, amiben az Empfangsscheinen – tételek – vannak (Empfängniss a terhesség szinonimája). Eluralkodik a páciensen az az impulzus, hogy betörjön abba a szobába, és ezzel megérthetjük az álom utolsó megállapításának jelentését: „Egy megmagyarázhatatlan rettegés visszatart”. A kifejezés kettős értelmű. Kényszeres hezitálása visszatartja őt az anyjától és a menyasszonyától is; ugyanis az anyja iránti szeretete és azzal párhuzamosan a nővére iránti szeretete – mely szintén fontos szerepet játszik – jelenti számára a legnagyobb akadályt, megakadályozza, hogy elhálja a házasságot.

A második álom lefesti hezitálásának második komponensét, nevezetesen a menyasszonyával kapcsolatos kétségeket. Gyermekkorának fájdalmas emlékei miatt ugyanazon epizódok második kiadásától tart a menyasszonyának személyén keresztül. Ő is hűtlennek bizonyulhat és különféle bűnöket követhet el a háta mögött. Az anyja iránt érzet minden bizalmatlanságát, megvetését és kétségét átteszi a menyasszonyára. Nem számít, hányszor mondja el magának, hogy a menyasszonya nem felelős az anyja viselkedéséért, ezekkel az erős érzelmekkel szemben az intellektus gyengének bizonyul. Bárki, aki alaposan átolvassa az álmot, azonnal fel kell hogy fedezze, hogy mit rejtett el a menyasszonyával; és a menyasszony védekezése valamint a kijelentésének őszintesége is világossá válik: „Sőt, nem is tudok semmit az egészről, egyáltalán nem érdekel!”.

A harmadik álomban bíróság elé idézik, és védekeznie kell. Túl messzire vezetne, ha az álom teljes analízisére vállalkoznánk. Az asszociációk intim viszonyt tártak fel egy másik katonai hivatalnokkal. A legjelentősebb részlet annak a megjelenítése, hogy védekeznie kell az anyjával elkövetett incesztus (a legnagyobb vágya) miatt. A Landwehrgericht az anyja; a Vorladung, bírósági idézés[85] egy meghívásnak felel meg – Einladung. Úgy tűnik, hogy megpróbálja felmenteni az anyját. Egy szörnyű családi tragédia nyomára bukkantunk, valami borzasztó gyermekkori drámára, olyasmire, ami nem tűnik valószerűtlennek egy olyan előrehaladott pszichopátiás személyiség esetében, amilyennek az anyját leírja: „De az anyám nem gonosz szándékkal tette ezt; nem érti az ilyen dolgokat; nem bűnös!”.

Továbbá a „bírósági idézés” incidense az álomban megfelel egy aktuális fenyegetésnek az anya részéről. Olyan szörnyű családi jeleneteket hoz a felszínre, melyek meghaladnak szinte mindent, amit Zola mesterkeze leírt. Neki és a testvérének fizikai erőszakhoz kellett folyamodniuk, mikor megpróbáltak véget vetni anyjuk botrányos, hisztériás viselkedésének. Borzalmas harcok törtek ki, és az anyja azzal fenyegetett, hogy jelentést tesz a rendőrségen… Ilyennek látszódnak közelről az egymás felett bíráskodó emberek.

XII.       Az élet és halál szimbolikája az álomban – A hosszú, éles kard az álomban – Maszturbációt reprezentáló zseb – Az anyagyilkosság gondolata – Vér a sperma helyett

Élni, végülis, halált jelent.

Maupassant

XII.

Az orosz-japán háborúról írt memoárjában egy orosz katonai sebész elmesél egy érdekes epizódot. Éppen egy nagy, döntő csata előtt történt. A regimentjének kellett elkezdenie a mészárlást kora hajnalban. Az álmatlan katonák a sátra előtt tolongtak azzal a kéréssel, hogy adjon nekik valamilyen szert fájdalmas erekcióra. Erős hashajtókat kellett felírnia, hogy a vérbőséget a belekbe terelje.

Hasonló megfigyelésekre került sor a legutóbbi messinai földrengés során. Miközben a házak összedőltek, lángok csaptak elő, a szerelem a legfeslettebb orgiákban burjánzott. Egy erkölcsös szűz, egy tisztes feleség se gondolt arra, hogy ellenálljon az eszeveszett férfiak vágyainak. A halál közelsége az élet minden ösztönét felébresztette.

A közelmúltban az újság egy megható epizódot közölt. Egy halálos sérülést szenvedett lány odaszólt egy arra járó nőnek: „Csókolj meg! Hogy megismerjem, milyen a szerelem, mielőtt meghalok!” Ezek voltak az utolsó szavai.[86]

Ahol a halál előkúszik, ott az életösztön is megerősödik. Az Öreg Halál Bátya és a Gyógyító meséjében az utóbbi új lángot kér, hogy kicserélje vele életének kihunyófélben lévő lángját. Mit válaszol a Halál? „Nem tehetem! Néhány lángnak ki kell aludnia, hogy mások fellobbanjanak.”

Ezen megfigyelések alapján alkotta meg Swoboda az „Élet konzerválása”[87] törvényét. „Az élet és halál egyenértékűségéből áll”, mondja Swoboda, „és a szexuális sejtek elhullatása miatt – hiszen nem minden szexuális aktus vezet feltétlenül az élet növekedéséhez –magában foglalja az élet időleges csökkenését”. Nagyon helyesen idézi Celsius kijelentését: Seminisemissio est partis animaejactura.

Ezzel tehát elkezdjük megérteni, hogy az álom miért reprezentálja gyakran a közösülést a halál képe alatt; azt a jelentős tényt is, hogy az álomban a gyilkosság a szexuális aktus pszichés megfelelője lehet. Tulajdont jelent az nth fokozatra emelve – kizárólagos és végső tulajdon.

Nézzük meg ezeket az elveket úgy, ahogyan az álmok tényleges analízisei tárják fel őket.

Egy nagyon kifinomul gondolkodású, közvetlen nő, egy festő álmodja:

(74) Egy őserdőben áll egy magas, terebélyes fa. Az egyik messzire nyúló ágán lóg egy hosszú, éles kard. Előttem egy férfi áll, akit nem tudok tisztán kivenni. A kard kettőnk közt lóg, és ezért nem láthatjuk, nem ismerhetjük fel egymást. Kölcsönös vágyakozásunk egyre erősebbé és melegebbé válik; a férfi erőteljesen megragadja a kardot, eltökélte, hogy leszakítja; – ujjongva kiáltok és mindkét karomat a levegőbe lendítem. – Túl gyorsan ragadta meg a kardot, kicsúszik a kezei közül és átszúrja a szívemet. Összeroskadok miközben a mellkasomból kiáll a kard. A férfi alakja eltűnik, mint egy árnyék, és én egyedül fekszem a földön halálosan megsérülve.

Vajon ez az álom csak egy baleset miatti halált ábrázol? Egy férfi ügyetlensége miatt? Egyáltalán nem. Ez nem egy halál álom – hanem egy élet álom. „A magas, terebélyes fa az őserdő közepén” a pénisz. Az erekciót a hosszú, éles kard reprezentálja. „erősebbé és melegebbé válik a vágyakozásunk” – und nunführterdenerigiertenPenis in die Vagina. A szív és mellkas az áttolás lentről eredményei…

„Az alak halvány szertefoszlása” egy halott emberre vonatkozik. A nő legnagyobb szerelme! Egyben az ejakuláció nyers mellékeseménye is…

Megkapó kép! Abban a pillanatban, mikor a nő élni kezd, mikor megismeri az életet, meghal.

Ugyanúgy, ahogyan az álom általánosságban nem ismeri a tagadást, nem ismeri el az élet tagadását sem. Az álomban a halál általában ugyanazt jelenti, mint az élet, a legnagyobb életvágy gyakran halálvágyban nyer kifejezést. Ugyanezek a pszichológiai megfontolások igazak az öngyilkosságra[88]; még az önpusztítás módszerének megválasztását is bizonyos erotikus faktorok befolyásolják. Ezeket a gondolatokat a költők sokszor kifejezték; a filozófusok is hosszasan gondolkodtak Eros és Thanatos intim viszonyán.[89] Az álomban, ahogyan a valós életben, a gyilkosság gyakran crimepassionelle, ami nem jelent mást, mint szexuális aktust erős szadisztikus színezettel. Fiatal lányok tipikus álma: meztelenül állnak az utcán, egy nagydarab férfi megtámadja őket vagy kést szúr a hasukba. Már analizáltam hasonló álmot. Ilyen esetekben a halálos támadás erőszakos deflorációt ábrázol – ami visszavonhatatlanul meghalt, az a becsület; ez a szüzesség lélekharangja, mely ismét a női élet felavatását jelenti. A homoszexuálisok arról álmodnak, hogy megtámadnak egy férfit, akit leütnek egy bottal. Az ilyen álmok nem igényelnek további megvilágítást részemről.

A halál reprezentációira fordítom a figyelmet az álmokban:

(75) A bátyám elhagyni készül Bécset (?). Már bepakolta a dolgait néhány kofferba és számos kézitáskába. Aztán – csak késő este fog indulni – elment a Klubba. Időközben én léptem be a szobákba, míg ő távol volt, és azt találtam, hogy a bútorokat és dolgokat a földszinten, az első és a második emeleten tárolta. Egy öreg őr társaságában voltam, aki úgy nézett ki, mint egy múzeumi felügyelő és bordóvörös egyenruhát viselt; egy kulcscsomó is volt nála. Sok minden elmagyarázott nekem egy hátsó szobában, ami nagyon sötét volt, volt ott számos pirossal takart matrac; az ágytakaróknak fehér igazgyöngy gombjaik voltak. A férfi kigombolta az egyik ágytakarót, alatta a matrac szintén piros volt, de nem voltak rajta gombok. Ekkor a múzeumi felügyelő nagy hévvel beszélni kezdett: „Ez olyan, mint ahogyan mi, norvégok képzeljük az életet és halált; a takaró az élet. A gombok a létünk kellemes és kellemetlen részei. Mikor meghalunk, a takaró lecsúszik, és ami marad, az az abszolút béke háborítatlan, egységes állapota. Ez a legnagyobb boldogság. Az alvás folytatódik a legkisebb érzés nélkül, legyen az kellemetlen vagy kellemes, és azzal a tudattal, hogy az ember halott, de a létezés tovább folytatódik a földi életünkön túl”. Aztán újragombolta a takarót a matracon. Nagyon mélyen megérintett a beszéde, és erősen vágyakozni kezdtem az abszolút béke beígért állapotára, eluralkodott rajtam az a nyugalomérzés, ami valahogyan a halál fenségességének része. Közben felmentünk a következő emeletre, ami a tetőtér volt. Csak néhány kacatot és bútort találtunk, mintha egy asztalos felszerelései lettek volna, aki egyben régiséggyűjtő is. Aztán újra lementünk a lépcsőn. Rájöttem, hogy késő van és meg akartam keresni a testvéremet. Láttam őt az utcán, egy kis téren; nem voltam benne biztos, hogy G. volt az vagy a testvérem; aztán felismertem a monoklijáról, hogy a testvérem az. Visszatértem a házba és felügyeltem, ahogyan a testvérem dolgait felpakolják egy kézikocsira; a rossz csomagokat hozták le; mondtam, hogy azok az enyémek, nem a testvéreméi. Kétszer történt meg ez; végül két férfi hozta le a csomagot egy kézikocsiban.

Itt nem lehetséges teljes analízist adni az álomról; ezt az ide vonatkozó neurotikus problémáról szóló tanulmányban fogom megtenni. De rá lehet mutatni a legfontosabb jellegzetességekre. A páciens feladni készül a kezelést. Innen a vágy Bécs elhagyása iránt. A testvérével azonosítja magát, aki Bécsen kívül él. A testvére egy élénk figura, aki mindig egy vagy két nőt tart játékban. A páciens irigyli a sok kofferét. De maszturbációval is vádolja (kézitáskák). A Klub az ő olvasatában egy olyan hely, ahol a tagok homoszexuális örömöknek hódolnak. A különféle emeletek a különböző erogén zónákra utalnak: ő maga egy lábfétisiszta (földszint), análerotikus (első emelet) és a fellatio (második emelet) szintén fontos szerepet játszik az álmaiban. Gyermekkori emlékeit itt az öreg bútorok reprezentálják. Különösen egy öreg dajka, aki évekig bántalmazta, kerül sűrítésre a szolgájával a múzeumi felügyelőben.

Következő lépésben anális fantáziák jelennek meg, melyek gyermekkori emlékek körül forognak. A szavak, miszerint „sok mindent elmagyaráz nekem”, erre utalnak. „A hátsó szoba, ami nagyon sötét”, figyelmet érdemel. A matracok számos dologra utalnak. Először a szolga nevére, aztán egy bizonyos francia nő nevére; megjelenik egy élénk asszociáció egy öreg matracról is, amelyen Heine halt meg szifilisz következtében – a betegséget kicsapongó életmód következtében kapja el az ember. Az alany szifilisz fóbiában szenved; „Ratzen” (Matratzen) hasonló gondolatláncot sugall: patkányok terjesztik a pestis fertőzést. A gomboknak anális jelentése van, utalnak az aranyeres csomókra, de glanspenis is a jelentésük, a piros (gomb) fej, ami különösen hiperesztétikus ebben az esetben; a nagyon fontos bimbók is.

A múzeumi felügyelő beszédét csak röviden kell itt elmagyarázni.

„A takaró az élet”:das, wasaufdenPenisdraufkommt, die Vagina, istdasLeben. Utalás a praeputium irányába is. Fél visszahúzni. A takaró vagy takarás (Überzug, Überzieher) szintén rendelkezik a maga túldeterminációjával a fertőzés ellen védő mechanikai eszközben.

„A gombok a létünk kellemes és kellemetlen részei”: ez utal a kellemes érzéseire, a péniszét érintő fájdalomra és az aranyerére is.

Élet/Élni: erekciót is jelent; mikor a membrumvirile elernyed, olyan mintha halott lenne: mikor meghalunk a takaró lecsúszik és az abszolút béke háborítatlan, egységes állapota marad, vagyis, ha a libidónk alábbhagy, sobrauchenwirdie Vagina nicht und derPenisbleibtruhig.

„Ez az ember legnagyobb boldogsága”: így vigasztalja magát az impotenciája miatt. Egy új vallást akart alapítani, ami az aszkétizmuson alapul, és ugyanazon a véleményen van ezekben a kérdésekben, mint Tolsztoj, vagy legalábbis volt, mert ma már majdnem jól van és gyakorlatilag feladta ezt az aszkétikus eszményt.

Az ember tudja, hogy „meghalt, de azt is, hogy a létezés folytatódik a földi életen túl”: a nyugodt membrum nem zavarja a potens embert, mert biztos a feltámadásban.

Ezen a ponton az alanynak homoszexuális fantáziák jutottak eszébe a bátyjára és rám vonatkozóan is; valójában a múzeumi felügyelő legtöbb vonását nekem köszönhette; ugyanis a kezelés során én vagyok a tanítója; új pszichológiai információkat kap tőlem. Úgy jelenít meg engem, hogy a kezelést egy gyakorlati demonstrációval fejezem be – erre a ki- és begombolással utal…

Érzelmei nem meglepőek: lelkesedése, végtelen vágyakozása az áldott béke beígért állapota után, végül a meggyőződése, hogy a halál biztosan valami fenséges. Az ilyen halál pusztán a szabad, gyermeki gátlások nélkül élő ember életét jelenti; azt, amit el akar érni és elért a kezelés által.

További fantáziák tárgya a bátyja és a membrumvirile (az övé). Látjuk, hogy a gátlások az okai az impotenciájának; a csomagnak itt nagy szerepe van; a rossz csomag hibás erkölcsi nézeteket jelent, amelyek évekig kínozták őt. A csomag másik jelentése genitalia; ez a maszturbációra mutat, ahogyan ezt sugalmazta a csomag felpakolása a „kézi” kocsira.

Egy nő álmodta:

(76) Az utcán voltam és szédültem; nagy félelemmel kiáltottam: “DasistderRückfall, dasistbestimmteinRückfall! Hátrafelé esek, biztos, hogy hátrafelé esek! Most meg kell halnom![90]

Ez a csendes kis édesanya, aki ötvenöt éves, nagyon nyugalmasan élt addig, amíg a lánya, aki harmincnégy éves, váratlanul bele nem szeretett egy férfiba, aki viszonozta az érzelmeit és megházasodott. Ez erőteljes, erotikus vágyakat keltett benne, ami súlyos depresszióhoz vezetett. Irigyelte a lányától a férjét és a szexuális örömeit. Szédülés kezdte kínozni; ilyenkor hajlamos volt a bal oldal felé esni – legalábbis a jobbra nyúlt ki támaszért. Ez a próbálkozás, hogy megtámassza magát, általában sikertelen volt; az volt az érzése, hogy a támasz nem elég erős: az a támasz a férje volt – egy teljesen impotens férfi, és a szédülés a nő félelmét és vágyát is reprezentálta aziránt, hogy elessen. A hátrafelé esés valójában azt jelenti, hogy valaki a hátán fekve terül el, ez pedig egyszerű módon megmagyarázza sok nő neurotikus félelmét a hátrafelé eséstől. Az, hogy biztosan meg fog halni a hátrafelé esés miatt, valójában azt jelenti, hogy újra élni fog. Az értelmezett álom ezt jelenti: Lemegyek az utcára a bűnbeesés lehetőségét keresve, beleesem és megízlelem a szívem vágyát!

Mrs. Delta, aki a kezelésem alatt áll, ezt álmodja:

(77) Este van, sötét. A lányok be akarják zárni a boltot. Nagy zajt hallunk, kiáltást, „Anyagyilkos!”, és sokan az utcára futnak. Nagyon aggódunk; egy menet halad el lassan az utcán, erős fényeket visznek. Az elején papok vannak, mind fehérben van, aztán egy halottaskocsi következik, szintén fehérrel van takarva, azon viszik a gyilkost; emberek tömege követi. Nagyon meg vagyok ijedve, a félelem ébreszt fel.

Mrs. Deltainceszt fantáziáknak van kitéve.Álma a szeretett fia körül forog, aki nemrég házasodott meg. Az ő temetését nézi, őt látja kiterítve a fehér ravatalon, vagyis a házasságát jeleníti meg – a fehérbe öltözött menyasszonyt. A házasságát, mely a megítélése szerint a fia társadalmi tönkretételével jár – mindenesetre a szeretetük halálát jelenti. Amire a fiától számított, az Muttermurd (természetesen a szexuális, életigenlő cselekvés értelmében vett gyilkosság); innen az erőteljes gyűlölete a menye iránt. A sok ember titkot jelent, a papok gyakran, az utalások megfordításával, fehérbe öltözött érzékiséget jelentenek. A szellemekbe vetett hit és az azoktól való félelem hasonló szimbolikáról árulkodik. Általában az eltávozott, fehérbe öltözött szerettek azok, akik szellemként jelennek meg újra és okoznak rémületet.

A lányok be akarják zárni a boltot; túl az ezzel felidézett szexuális fantáziákon, ez a megjegyzés azt is kifejezi, hogy az alany sajnálja, hogy a lányai nem képesek kielégíteni a szexuális igényeit. (Vö.: 25. álom.)

Az áttoláson átesett álom könnyen értelmezhető: fényes nappal van. A fiam gyengédséget mutat irántam és én boldog vagyok, stb. Mrs. Delta pszichés hermafroditizmusa is megmutatkozik ebben az álomban.

A kezdőket könnyen félrevezetik az álmokban megjelenő érzelmek. Már láttuk, hogy a szeretet reprezentálhat gyűlöletet, az irónia csodálkozást, stb. Továbbmehetünk és állíthatjuk: A szimbolikus egyenlet itt is érvényes elvként működik. Ez, a negyedik szimbolikus egyenlet, a következőképpen fogalmazható meg: Az álomban minden érzelem egyenrangú és behelyettesíthetik egymást.

Analizáljunk most egy olyan álmot, mely mindkét jellegzetességet szemlélteti: az élet és halál reprezentációját és a negyedik szimbolikus egyenletet.

MissDelta álmodja:

(78) Christine, a barátom születésnapjára jövök. Nem hoztam magammal a születésnapi ajándékot. Nem volt időm megvenni. Ő ágyban van, nagyon sápadtnak látszik – mint egy viasz figura – és ez meglep.

Nem igényel sok magyarázatot. Christine a felesége annak a férfinak, akire vágyik. Az álom jelentése: Christine, a barátom temetésére jövök. Elfelejtettem a virágkoszorút. Olyan hirtelen halt meg, nem volt rá időm. A halálos ágyán volt kiterítve, fehér volt, mint a viasz, és én örvendeztem.

Itt a születésnap áll a halál helyén. A meglepetés, csodálkozás érzése helyettesíti az örömteli megelégedettséget.

Egy harmincnégy éves nő, aki kényszeres jelleggel fél az apoplexiától, a következő álomról számol be:

(79) A halott bátyámat vittem, aki felöltöztetve feküdt a koporsójában, egy másik ember segített és éppen a sírba akartuk tenni a koporsót, benne a még mindig meleg testtel. Azt mondtam a másiknak: „Látod, Franz még mindig él, nem tehetjük le”. Sok más temetés is zajlott ott, sok ember volt körülöttünk. Remegve ébredtem.

Elveszítette a bátyját, akihez teljes szívvel kötődött. Egyetlen vigaszát egy nagybácsi jelentette – ő a másik személy az álomban. Sűrítette a bátyja és a nagybátyja képét, ami egy tipikus inceszt kompromisszum; annyira szerelmes a nagybátyjába, hogy nem tudott megtagadni tőle semmit. A koporsó, ahol minden ember először fekszik, az anyai test. Ugyanez a szimbolika igaz a sírra (dasGrab) és vele kapcsolatban a „graben” fontos jelentést hordoz, mint „bohren” (unalmas) és „geboren” (született). Így tehát a sír a menyországot jelenti; innen a közeli kapcsolat a sír és a mennyország közt a néphitben. Ezt a gondolatot fejezi ki Rückert:

Du meine Welt in derichlebe,

MeinHimmel du, dareinichschwebe,

O, du meinGrab, in dashinab

IchewigmeinenKummergab.

És még világosabban Schiller:

Nochköstlicheren Samen bergen

Wirtrauernd in derErdeSchoss,

Und hoffen, dasserausdenSärgen

Erblühensoll zu schönerm Los.

A fenti álomban a páciens látja a testvérét, a membrumvirile az unokatestvéréé, ahogyan az anyai testben volt; (felöltöztetve feküdt a koporsóban): vagyis meztelenül és az álmodó addig akarja őt a sírba helyezni, amíg él, vagyis potens. A kísérő érzelem a valakinek az élve eltemetése miatti iszonyathoz tartozik. De az érzelem áttolásra került; értelmezve ezt jelenti: nem akarom a férjemet – aki még mindig él – túl korán a halottak közé helyezni azzal, hogy felcserélem őt a nagybácsival.

„Nem tehetjük be”: kettős jelentése van, jelenti azt, hogy betenni és jelent árulást is (vagy hűtlenséget); “einentüchtighineinlegen” egy köznyelvi fordulat, hasonló ahhoz, hogy „rászedni valakit”: becsapni valakit. „Sok ember” jelentése „titok”; és annak nehézsége is, tulajdonképpen. „Sok temetés” azt jelenti: mindenki él és megízleli a gyönyör gyümölcseit und legtdieanderenhinein, miért kéne egyedül neked magadra venned ilyen aggályokat?

Ezeket az álomgondolatokat tovább erősíti a tény, hogy a jelenlegi férje egyáltalán nem jött ki a meghalt bátyjával, és valójában alaposan megérdemelné a büntetést. A nő legnagyobb vágya, hogy gyereke legyen, vagyis ő maga is koporsó legyen. Nem lehet gyereke a férjétől, mert tudja, hogy steril. A nagybátyjától akar gyereket, egy másik emberrel együtt akarja „vinni” őt; itt a „tragen”, „vinni” jelentése az, hogy terhesnek lenni.[91]

Egy absztinens templomszolga álmodja, aki depressziótól szenved:

(80) Egy sámlin ültem az apám dolgozószobájában. Hirtelen fájdalmat éreztem a testemben, és sugárban hánytam vért. Kiáltottam: „Meg fogok halni!”

Évekig rá volt szokva a maszturbációra, amíg az apja nem figyelmeztette: „Ha nem adod fel ezt a szokást, meg fogsz halni”. Egyszer olyan hévvel maszturbált, hogy vérezni kezdett a húgycsöve. Az elmúlt években absztinens volt, de súlyos szorongásos neurotikus vonásai alakultak ki; nagyon kellemetlen nyomást és fájdalmat érez a testében és az az érzése, hogy valami szúrja belül, ami nem tud se beljebb, se kijjebb jutni.

A dolog, ami szúr és nem tud se beljebb, se kijjebb jutni, a pénisze. Most azzal az elhatározással küzd, hogy szexuális kapcsolata legyen. „Meg fogok halni”: ez a kifejezés azt jelenti az álomban, hogy az absztinenciám lehúz, el kell kezdenem élni.

Ezt az elhatározást nem sokkal az álom után hozta meg. A második szimbolikus egyenlet segítségével az álom könnyen értelmezhető: egy nővel vagyok. Váratlanul óriási kielégülést élek át. Kiáltok: Es lebedasLeben. (Vér a sperma helyett; halál az élet helyett.)

A vágya, hogy rendszeres szexuális kapcsolatra leljen, kifejezést nyer egy rövid álomban, melyet a részletek analizálás nélkül mutatok be, hiszen eléggé világos az alapján, amit már tudunk:

(81) Egy szűk ösvényen sétáltam, amit jobbról és balról bokrok öveztek. Nem messze az úttól, a jobb oldalon, állt egy nő, láthatóan rám várt. Amikor megláttam, hátat fordítottam.

Ez a nő egy prostituált volt, akihez az elmúlt hat napban járt. A bokrok az ördög eszközei; és, mint Luther, az ördög eszközének vélné, ha megbotlana. (Megbotlani, németül straucheln és Strauch, bokor; így tehát a németben szemantikailag egy további kapcsolat van a bokrok és a megbotlás között.) A nő a bokrok szélénél állt. A vagina szimbolikus reprezentációja – szűk ösvény bokrokkal övezve – nagyon világos.

Azonban az alany homoszexuális is, és neurózisának fő oka a nővére iránti vonzódása, akinek a társaságában élte át a legfontosabb traumáját.[92] Az álom azt mutatja, hogy még jelentős mértékű ellenállást kell leküzdenie. Néhány nap múlva, ahogyan már említettem, tettei meghazudtolták a hátat fordítási incidenst az álom végén.

XIII.      Beszéd az álmokban – A beszélgetés szimbolikája – Mr. S. színszimbolikája

Az alvás azt jelenti, hogy az ember visszavonul önmagába.

Hebbel

XIII.

Mr. Sigma, akit már ismerünk néhány analízis alapján (ld. 70., 71., 72., 73. számú álmok) ezt álmodja:

(82) Mary felajánl nekem egy melltűt ajándékba. Visszautasítom azt mondva: „Köszönöm. Tudod, a tűk szerencsétlenséget okoznak, ha ajándékba adják őket. Mitöbb, te egy jobb (élő, meleg) tűt fogsz kapni tőlem.

A szabály, melyet Freud fogalmazott meg, a következő: Az álomban a beszélgetés valamilyen aktuális napközbeni beszélgetésből származik. Ez itt nagyon igaz. Az álmodó menyasszonya, Mary számos ajándékot hozott a nővérének; de megtartott magának egy nagyon szép melltűt. Az álmodó azt gondolta, hogy azt a tűt is oda kellett volna adnia a nővérének, Rose-nak. Mary azt mondta: „Nem tehetem, tudod, a tűk szerencsétlenséget okoznak, ha ajándékba adják őket”.

Egy másik közelmúltbeli kiváltó eseményt is megemlíthető: egy kiránduláskor az erdőben a menyasszony (egy ölelés után) megjegyezte, hogy elvesztette a melltűt. Hiába keresték.

Az álmodó a szép mellek csodálója. A legnagyobb örömét abban leli, ha melleket szopogathat (innen a szimbolika: melltű), ami egy határozottan és tipikusan infantilis cselekvés, a szoptatás időszakára vezethető vissza.

Ötéves koráig egy dajka gondozta. Vele aludt egy ágyban, a mellével játszott és a mellbimbójával a szájában aludt el.[93] Az orális régió a legerősebb erogén zónája. Az álom a menyasszonnyal történő közösülés vagy a terhesség veszélyének elkerülése érdekében a fellatio felajánlásának a gondolatát festi le (tudatosan is gondol erre).

Freud egy másik megfigyelését is meg kell itt említeni. Azt mondja (BemerkungenübereinenFall von Zwangsneurose. Jahrbuch f . PsychoanalytischeForschungen, I. kötet, 1909): „A tapasztalat arra tanít minket, hogy az álmok gyakran ábrázolják a kényszeres gátlás aktuális témáját, stb., ami éber állapotban csak a torzítás és áttolás álcája alatt lelhető fel, mint egy kódolt távirat. Ezek a témák az álomban beszélgetésekként jelennek meg, szemben azzal a szabállyal, miszerint az álomban a beszéd nappali beszélgetéseket reprodukál”.

Sigma, kinek történetével már megismerkedtünk a korábbi álmainak analízise által, nagyon komoly pszichés konfliktussal küzd, melyet az a rövid kérdés foglal össze, hogy: menyasszony vagy nővér (Mary vagy Rose)? Minden részlet kétséggé válik a fejében: kételkedik önmagában, a menyasszonyában, a nővérében; megkérdőjelezi, hogy boldoggá tudja-e tenni, tudja-e támogatni, tud-e hű maradni hozzá, ki tudja-e elégíteni, vajon a lány hűséges lesz-e őhozzá, stb.

Ez az álom ezt a kényszeres gondolatot mutatja meg nekünk. Azt kívánja, hogy Mary adja át Rose-nak a tűt (nyilvánvaló szimbólum).

Nem tette meg. A nővére oldalára áll. Mary és Rose unokatestvérek – tipikus inceszt kompromisszum. A beszéd Rose-ra vonatkozik és azt jelenti: „Nyugodj meg. Igaz, nem kaptad meg a menyasszonyom tűjét, de van nekem egy másik a számodra – egy szebb, élő, meleg!”

A kényszeres gondolat tehát, melynek áldozata, így szól: szeresd nővéredet! Ez ellen a felszólítás ellen küzd minden erejével és a küzdelem következménye a súlyos neurózisa.

Vajon a nővérének nincsen felelőssége a neurotikus állapotát illetően? Az, aki alaposan elolvassa az alany más álmait, meghozhatja a saját ítéletét. Mielőtt elutazott Bécsbe (hogy pszichoanalízisben vegyen részt), a nővére azt mondta neki: „Elveheted a te Marydet, de ne lepődj meg, ha találok magamnak egy szeretőt és bizalmas viszonyba kerülök vele!”. Ez a bolond fenyegetés a nővére részéről nagyon aggasztotta. „Az lenne számára a legnagyobb szerencsétlenség”: DieSchwestersollkeine andere Nadelerhalten. Nem akarta, hogy bárkije is legyen. Egyedül kell maradnia. Féltékeny, ha más úriemberekkel elegyedik beszélgetésbe. A menyasszonyát sem akarja feladni. Azt se akarja, hogy neki legyen valaki mással dolga. Mindkettőt meg akarja tartani. Az egyetlen megoldás, amit talál, az öngyilkosság: az egyszer és mindenkorra véget vetne ezeknek a szenvedéseknek, vágyaknak, vágyakozásoknak és kétségeknek.

Egy másik álom ugyanattól az alanytól:

(83) Látok magam előtt az ablakkönyöklő jobb oldalán összekuporodva egy kis sárgásbarna majmot, ahogy simogat egy pirosas szürke galambot. Amint nézem őket, az az érzésem, hogy a majom bármelyik pillanatban bele fogja vájni a karmait a madárba, és gúnyosan azt mondom: „Szeretnéd megenni, nem igaz?”

A galamb a kedves, szelíd Mary, aki annyi aggodalmat okoz számára (szürke galamb). Egyszer azt mondta a nővérének: „Meg tudnád fojtani Maryt egy kanál vízben, nem igaz?”

Épp a megelőző napon írt neki a menyasszonya, hogy a nővére naponta meglátogatja és nagyon szívélyes vele. De a páciens tudja, hogy a nővére gyűlöli a szegény menyasszony és „fel tudná falni”. Er hat seineBraut zum “Fressen” lieb. A páciens el akarja venni őt feleségül. Saját magáról azt gondolja, hogy olyan csúf, mint egy majom. Nem más, mint egy majom. Először a nővére, most pedig a menyasszonya parancsát követi. Féltékeny (sárga) és irigyel más férfit a nővérétől és a menyasszonyától is.

A színeknek ebben a helyzetben különleges jelentése van. A pirosas a szadisztikus hajlamokra utal. ErfreutsichaufdieDefloration. Az azt illető bizonytalansága, hogy vajon Mary virgointacta-e, hamarosan ki fog derülni az esküvői ceremónia után: Siewirdblutenmüssen.

Ugyanilyen jelentős a „sárgásbarna”. Brauner a neve annak a férfinak, aki miatt ő és a szerelme elidegenedtek. Akkoriban nagyon féltékeny volt. Gelb egy másik férfi neve, aki egykor velük lakott. Ez a férfi egy nagy „Don Juan” volt, aki különböző nőket hozott fel a szobájába. Egyszer a páciens abban lelt különös élvezetet, hogy megzavarta ezt a „Don Juant” épp azután, hogy egy rendkívül vonzó nőt vitt a szobájába. Olyan hangosan, ahogy csak tudta, ezt énekelte: „Valóban, a szerelem egy csodálatos dolog!” és más részleteket hasonló dalokból. Honnan tudta, hogy Gelb egy nővel múlatja az időt? „Mert a falak olyan vékonyak voltak. Az ajtó sem volt hangszigetelt. Továbbá, a nővérem felhívta rá a figyelmemet.”

A későbbiekben azt is felfedezzük, hogy a nővére is eléggé intim viszonyba került azzal a bérlővel, és ez ismét féltékennyé tette a pácienst. Az éneklés sikeres bosszúnak bizonyult a testvérek részéről. Ugyanis a hölgy látogató – egy feltehetően tiszteletreméltó nő – annyira megijedt, hogy azonnal elhagyta a férfi szobáját. Gelb azzal fenyegette a pácienst, hogy addig üti, míg fekete és kék és sárga nem lesz.

A sárgás szürke különféle asszociációkat kelt. Grauer egy ismerős volt, aki a felesége tudta nélkül húszezer koronát adott a testvérének hozományra abból a pénzből, amit a feleségétől kapott. Mikor a feleség rájött erre, visszakövetelte a pénzt és válással fenyegette. Roth egy fiatalember volt, aki udvarolt Marynek és el akarta venni őt feleségül. Végül az utolsó asszociáció, Tauber, egy hivatalnok volt piros kézelőkkel (korábban említette, hogy piros csillogás volt a galamb nyaka körül), aki sokszor találkozott az ő menyasszonyával, rövid ideig jegyben járt vele. A páciens kételkedik a galambja ártatlanságában.

Tehát a „sárgásbarna” és „sárgáspiros” színeknek különféle determinánsai vannak. Tauber nem jöhetett szóba. A katonai karrierje miatt fel kellett bontania az egyességet Maryvel. Az a szerelem reménytelen volt.

Ő maga is rágódik azon a gondolaton, hogy felbontsa az egyességet Maryvel. Először megszerzi magának, aztán félreállítja. A nővére segíteni fog neki abban, hogy megszabaduljon a menyasszonyától. (Lásd a bírósági álom a mérgezett cukorkákról!) A nővérnek címzett szavak gyakorlatilag ezt jelentik: „Leginkább meg szeretnéd mérgezni, mint „Hofrichter” tette a társaival”.[94] Mary meg akarta mérgezni magát. Megakadályozták, hogy véghez vigye ezt a tettet. Az álom sugallja ezeket a lehetőségeket. A nővérének címzett szellemes megjegyzés valójában egy kérés, ami azt jelenti: „Szedd le őt a nyakamból és a tiédből. Fojtsd meg vagy mérgezd meg – de szabadíts meg tőle”.

Félelemmel teli megbánások és öngyilkossági gondolatok ébredeznek. (Lex talionis!) A szinte végtelen szadizmusa tör elő ebben az álomban. Ez a szadizmus nem csak pszichés – nem csak a menyasszonya, a nővére és mindenki más maga körül azok, akiket kínoz. Valóban kitört belőle a fizikai kegyetlenség. Megütötte és fojtogatta az anyját. Gyakran megesett, hogy megütötte és a hajánál fogva húzta a nővérét. Attól tart, hogyha elkezdi, akkor a gyengéd menyasszonyát is verni fogja.

Kannibalisztikus hajlamok szunnyadnak a lelke mélyén. Olyan, mint a ragadozó állat, aki a fogaival harcolna. Harap közösülés közben – talán fel tudná falni a menyasszonyát szerelemből. Ő a sárgásbarna majom, aki készen áll arra, hogy kielégítse a kannibalisztikus ösztöneit a galambon: hogy birtokolja és megölje őt az aktusban – Sietötendbesitzen!

Ismét az élet és halál asszociációival találkozunk; ezalkalommal egy agresszív változatával: Besitzgreifen und Töten.[95]

1. Az érzelmek reprezentációja az álomban – Álom a “felkészülésről” – A pap álma – A lábfetisizmus gyökere – Győzelem az apa felett – Álom gondolatok és kompulzív képzetek – A kontaktustól való félelem infantilis gyökerei – Miért “csodálkozik” az álmodó

XIV.

Valójában nincsenek álmok érzelmek nélkül. Azok az álmok, melyeket nem kísérnek vagy kevéssé színeznek érzelmek, elfelejtésre kerülnek. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy az álomfolyamat akkor kezdődik, amikor lehunyjuk a szemünket. A későbbiekben említeni fogok néhány példát a hipnagóg képek tárgyalása kapcsán. Alvás közben mindig álmodunk. Mikor az érzés olyan erőssé válik, hogy felébreszti a tudatunkat, felébredünk. Ennek megfelelően csak azokra az álmokra emlékszünk, amelyeket erősen színeznek érzelmek. Csak az ilyen álmok ragadják meg a figyelmünket. Valójában a figyelem egy érzelmi állapot, ahogyan arra Bleuler[96] nagyon meggyőzően rámutatott. Az álom nem más, mint az érzelmeink szolgálatában álló képzetek összjátéka.

Különösen jelentősek azok az érzelmek, amelyek világosan felszínre törnek az álmon keresztül, mivel ezek az elfojtott érzelmek.

(84) Egy nő azt álmodja, hogy a férje hűtlen. Megtámadja őt egy késsel. Sértő jelzőket vág a fejéhez.

Ebben az álomban ez a nő szabadjára enged egy hatalmas gyűlöletérzést. Mikor felébred, örül, hogy „csak egy álom” volt. Azonban az álom feltárja számunkra, hogy bizalmatlan a férje iránt és gyűlöli őt. Ez nem minden. Igazolást keres a gyűlöletére. Ez a nő egyszer azt mondta a férjének, hogy: „Ha valaha rájövök, hogy megcsalsz, azonnal bosszút fogok állni.” Az álom igazolást nyújt a gyűlöletére és megadja az indokot arra, hogy szexuális ösztöneinek irányvonalát kövesse.

Tehát, amikor csak egy érzés felszínre tör, mindig mély bepillantást nyújt a mentális életbe.

Azonban az érzelmek szintén csalókák. Az álmok is áttolásra kerülhetnek; a helyettesítés nagy szerepet játszik: tisztelet a megvetés helyett, túlértékelés a leértékelés helyett, szeretet a gyűlölet helyett. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy hangsúlyozzam, az álmok világosak lennének még az áttétel nélkül is. A két érzelmi irány együttesen létezik. A neurotikus – mint minden emberi lény – vonzódik az ellentétekhez. Minden tünet, az emberi gondolatok és érzelmek minden megnyilvánulása bipoláris. A gyűlölet és szeretet, tisztelet és megvetés, bizalom és kétség, kéz a kézben járnak. Minden érzelem megjelenhet pozitív vagy negatív formában – akár plusz, akár mínusz előjellel. A gyűlölet szeretet mínusz előjellel… Itt vissza kell idéznünk a negyedik szimbolikus egyenlelet. Az érzelmek helyettesíthetik egymást.

Gyakran az álom egy olyan érzelmet mutat, ami nem illeszkedik az álomtartalomba. Freud nagyon alaposan tárgyalta ezt a témát, a Traumdeutung című művére kell utalnom. (The Interpretation of Dreams, hivatalos angol verzió A. Brill fordításában). Csak annyit tennék hozzá, hogy sok esetben az álomban megjelenő érzelem rendkívül árulkodó és szinte lemeztelenítve tárja fel a pszichés konfliktust.  Meg tudom erősíteni a Freud által lefektetett szabályt, miszerint az érzelmileg hangsúlyos álmokban megjelenő affektusnak mindig jó oka van. Amikor értelmezek egy álmot, mindig az affektussal kezdem. Ezen a módon felfedezhetővé válik, hogy hogyan álcázzák az álom anyagát az áttolások, váltások, stb., és az affektusok hogyan kapcsolódnak hozzá irreleváns elemekhez az álomban. A triviális adatok aztán feltárják az affektus karakterét. Mivel az affektus zavara jelenti a neurózis legmélyebb okát, a legnagyobb hangsúlyt az álombeli affektusok analízisére helyezem. Természetesen vannak olyan álmok, melyek látszólag mentesek az affektusoktól (Freud). Azonban ugyanúgy, ahogyan a kényszercselekvések, ezek is csak látszólag mentesek az affektusoktól. Kezdetben ez vezetett ahhoz a téves nézethez, amit még mindig sok pszichiáter tart, miszerint az affektus hiánya a kényszerek jellegzetessége. [97]

A következő példák azt fogják szemléltetni, hogy az álomban megjelenő érzelmek, hogyan teszik lehetővé, hogy mélyebb bepillantást nyerjünk az adott neurózis struktúrájába.

Egy női páciensnek számos tipikus visszatérő álma van: minden alkalommal szörnyen izgatott lesz olyasmi miatt, amit nem ér el teljesen. A szimbolika nyilvánvaló: dieseHetzefindetbesondersbeimKoitusstatt. IhreAngstist, dassder Mann zu frühfertigwird, mielőtt ő elérné a libidót; az állandó vágya: einmalzurecht zu kommen. Ez a konfliktus a következőképpen nyer kifejezést egy álomban:

(85) Készülődés esti programra: izgalommal telve rohangálok fel s alá. Kinyitom és becsukom a ruhásszekrényt, különböző komódokat, az íróasztalt. Kiterítem a kesztyűimet, az ékszereimet és a különböző kozmetikai szereket. Időről időre eszembe jut valami további kis dolog, amit elfelejtettem. Újra elölről kezdődik a nyitogatás és keresés köre. Végül a tükör elé állok és leengedem a hajam, hogy elkészítsem a frizurámat; de hasztalan. Nem tudok végezni a frizurámmal. A reménytelen igyekezettől kimerülve tehetetlenül leengedem a karjaimat. A férjem kiöltözve vár minket és készen áll, hogy elinduljunk látogatóba. Levegő után kapkodva rohanok szobáról szobára, de lehetetlennek találom, hogy elkészüljek az öltözékemmel. Végül kimerülten ébredek fel.

A jelentés nagyon egyszerű. Rájön, hogy a férje egy magán (titkos) programot (szemben azzal, amit a „Gesellschaft”, társasági vagyis társas összejövetel jelent) készített elő. A páciens előveszi a kis dolgait (ékszerek). A kifejezés: „Újra elölről kezdődik a nyitogatás és keresés köre” különösen tanulságos.[98] Nem tudja befejezni a frizurája elkészítését, vagyis nem képes elérni a libidót; az egész élete a libido keresése. Minden gondolata szimbolikusan visszatér ehhez az egy témához. Frisieren – fodrászkodás – egy jól ismert kifejezés a közösülésre. Az öltözet elkészítésének jelentése congressus (sexualis) is; levetkőzést is jelent ellentétes módon. A férjével ellentétben ő képtelen arra, hogy „elkészüljön”, és ez az alapvető téma, ami kifejezést nyer ebben és más érzelmileg hangsúlyos álmaiban. Társaságba menni – valaki által fogadva lenni: empfangenwerden – az Empfängniss, terhesség következik belőle. Legkeserűbb csalódása: gyermektelen, otthon nincsenek gyerekek, nincs társaság, nincsenek Kleinigkeiten: kicsi dolgok. Szekrény, fiók, íróasztal, kesztyű, ékszer, kis dolgok – ezek mind a női genitália szimbólumai. A férje már vár, vagyis készen áll vagy inkább már elkészült (fertig) előbb, mint ő maga.

Egy másik álma is példaként szolgálhat:

(86) Ágyban fekszem, beteg vagyok és zaklatott belül. Aggódom, mert a háztartásom[99] nem működik zökkenőmentesen. Összeszedem a bátorságomat és figyelmen kívül hagyva a betegségemet, egy törülközőt tekerek a fejem köré és a porolóval a kezemben letörlök és megtisztítok minden sarkot. Az erőfeszítés kimerít, elkeserít a tehetetlenségem, mivel a fáradozásom és igyekezetem ellenére a munka nem készül el. Még mindig mindenhol rendetlenséget látok. Megjelenik az anyám és leszid, hogy mindig ennyi mindent meg akarok csinálni. Könyörgőm neki, hogy segítsen, ez az örökös el-nem-készülés úgy lóg a fejem felett, mint egy átok.

Az anya, aki leszidja az anyaméh helyettesítője (Mutter: anya és Gebärmutter: anyaméh). Ebben az álomban sem tud elkészülni. Ez életének átka. A férj hamarabb készül el. Valójában „túl van az egészen”. A páciens a férje impotenciája miatt kesereg derbeiderArbeitkaumdenKopfhineinsteckt. Mi értelme annak, hogy olyan rendben tartja magát, nem lenne jobb ha kevésbé idegenkedne az erkölcsi tisztátlanságtól – talán a frusztrált izgalmak és a fantáziái fárasztják ki és teszik beteggé? A következő álomban, melyet kiegészítésként elevenítek fel, visszatér a házasság előtti állapotához. Újra egy fiatal nő, aki választhat egy másik – potens – férjet:

(87) Újra fiatal lány vagyok a szüleim házában. Nagy ünnepség van az egyik barátnőm otthonában; az eljegyzését ünneplik. Jelen vagyok, egyáltalán nem szomorúan, de szótlanul. A legtöbb jelenlévő ember félreérti a viselkedésemet – azt suttogják egymás között, hogy irigy vagyok a barátomra. Én csupán tartózkodóan mosolygok, mivel tudatában vagyok az erkölcsi felsőbbrendűségemnek és belül megfogadom, hogy csak akkor fogok megházasodni, ha megtalálom azt a nagy szerelmet, amire vágyom.

Néhány szóval megmagyarázható ez az álom. A jelenlegi férje egykor érdeklődött az iránt a lány iránt. Ő átadja a férjét ennek a barátnak. A tapasztalatai miatt nem irigyli a barátját, sem annak jövőbeli örömeit. Épp ellenkezőleg, ő maga az a barát, és látja önmagát visszamenőleg a saját eljegyzésének idejét, mint egy vízióban: „a nagy szerelem, amire vágyom”. Ez egy álom az álomban; ezzel megsemmisíti az elkapkodott házasságát –visszamegy az azt megelőző időbe – ugyanis most már csak nagy szerelem esetén házasodna meg. A nagy szerelem egy nagynak, vagyis nagy darabnak a szeretete (német, gross átvitt és szó szerinti értelemben is nagyot jelent). Azt akarja, hogy egy nagy darab birtokolja őt. Az álom egy nagyon szép vágyteljesítés, visszaadja neki a fiatalságát, a szabadságát, újra lehetővé teszi számára, hogy megválassza a szerelmét. Egyedülálló – szótlan – einsilbig. Egyetlen szó, a hirtelen kimondott kis Igen szó hozta rá az örök boldogtalanságot. Ezalkalommal egy nagy nyerőt szeretne kihúzni az esküvői lottón. A férje nyeretlen volt.

Nagyon gyakoriak azok az álmok, melyekben az alanyok „nem készülnek el”. Az álmodó túl későn ér a színházba vagy épp lekési a vonatot, amikor az elhúz mellette. Ezek az álmok képezik a fentebb említettek – az álmok, melyekben az álmodó képtelen elkészülni – kontrasztját.

Az egyik súlyos neurózissal küzdő férfi páciensemet az a gondolat kínozta, hogy úgy néz ki, mint egy zsidó. Attól is tartott, hogy az anyját megölhetik, miközben ő távol van. Annak érdekében, hogy legyen alibije, mindenféle memorandumokat gyűjtött, taxi csekkeket, számlákat, stb. Az analízis bebizonyította, hogy neurózisának alapját az anyja iránti, még mindig fennálló, szenvedélyes kötődés képezte. A zsidó a fejében az érzéki szinonimája volt. Az, hogy zsidónak néz ki, azt jelentette: felismerik az érzékiségét. Emiatt érik rendkívül kellemetlen érzések, ha az utcán jár. Azt gondolja, hogy mindenki őt nézi, az arcok bizalmatlanságot tükröznek – és ez újra és újra a lehető legfájdalmasabb konfliktusokhoz vezetett számára.

(88) Az alany rendszeresen azt álmodja, hogy épp akkor érkezik az állomásra, amikor a vonat elhúz. Izgatottan siet, hogy időben érkezzen, de sosem sikerül.

(89) Vagy egy villamos után rohan, de nem tudja elérni. Az volt a szokása, hogy a mozgó villamosokra ugrott fel, hogy kicselezze az üldözőit – mondta. Továbbá megrögzött vágya volt, hogy elérjen egy mozgó kocsit.

Egy másik alkalommal ezt álmodta:

(90) egy autót követett egy vagonban, de nem tudta elérni.

Mindezek a gondolatok azon alapszanak, hogy az anyja huszonnyolc évvel idősebb, mint ő. Ez az az óriási szakadék, amit nem tud áthidalni. A vágya ez volt: „Oh! Ha én lehetnék az apa! Oh! Bárcsak akkor ismertem volna anyát, amikor fiatal volt!”. Az apja elhalászta az orra elől. Az anya beteg: a páciens tudja, hogy bármelyik nap meghalhat és sosem lehet az övé. Minden alkalommal olyan sok csomaggal érkezik az állomásra, hogy nem tud átjutni. Ez a csomag különösen tipikus. Szinte mindig – habár nincsenek fix szimbólumok és bizonyos körülmények között egy szimbólum mást jelenthet – erkölcsi terhet jelent, amit az ember a hátán cipel. Mint a Tannhäuserzarándokai, akik ezt éneklik: “GarschwerdrücktmichderSünden Last“. („A bűn súlya nehezedik rám.”) A nehéz csomagja miatt érkezik későn. Az álomban a csomagok a morális gátlásokat is reprezentálják.

Igazolást nyer a gondolat, hogy gyilkosnak nézhetik. Ez az anyja iránti érzelmi attitűdjére utal. Kedvenc olvasmánya Dosztojevszkijtől a Raszkolnyikov (Bűn és Bűnhődés). A gyilkosság az áldozat testébe szúrt tőr szimbolikus reprezentációjára is utal; életet elvenni azt jelenti, hogy életet adni. Ezt a témát már megbeszéltük.

A következő egy másik alany álma, ami ugyanezzel a témával foglalkozik. A tárgy azonban itt a férjezett nővér, aki tíz évvel idősebb, mint az alany.

(91) Egy vonatállomáson vagyok és aggódom, mert nem tudom, hogy ez-e a megfelelő. Miután ez az aggodalom elmúlt, arra gondoltam, hogy veszek egy jegyet. Egy tárcában találok egy arany érmét, amin egy van egy nagy 10. Először arra gondoltam, hogy ezt az érmét nem tudom használni. Aztán azt gondoltam, hogy jó. Ugyanekkor elkezdtem aggódni, hogy vajon elérem-e a vonatot, hiszen időt veszítettem. A vonat felé menet rájöttem, hogy túlzottan sok csomagom van. Néhány dologra egyáltalán nem is volt szükségem. Sajnos az a csomag, amit hajlandó voltam hátrahagyni, nem volt elérhető távolságban; az állomás egyik végében hagytam – egy bizonyos távolságra. Nem tudtam, mit tegyek. Végül jeleztem egy hordárnak, és azt mondtam neki, hogy adja le a csomagomat a „kézipoggyász” részlegen. Ott majd felveszem, ha visszatérek. Ahogy ezzel megvoltam, a vonathoz rohantam, de túl késő volt – a vonat épp elindult.

A csomag itt kettős értelemű: 1. a genitália és 2. a különféle gátlások. A nála tíz évvel idősebb nővérét elvették tőle, hiszen házas. Lesz alkalmunk visszatérni a 10-es szám jelentésére a számok szimbolikájának analízise kapcsán: ennek a számnak része az 1 – a pénisz szimbóluma és a 0 – a vaginát szimbolizálja. A 10-es szám szexuális egyesülést szimbolizál, amit az alany, mint maszturbáló, akkoriban nem élt át.[100]Ez az oka annak, hogy egy tárcában keresi az érmét. Először a nővéréére gondol. Innen az aggodalma, hogy vajon a megfelelő állomáson van-e – a kétsége, hogy vajon tudja-e vagy kéne-e használnia az érmét. Túlzottan erkölcsös ahhoz, hogy incesztust kövessen el. Valójában az erkölcsi aggályai – ő egy teológus – megakadályozzák, hogy hétköznapi szexuális együttlétet valósítson meg. Sosem érintett nőt, kivéve a nővérét, egyszer, amikor tizenkét éves volt, de nem volt immissiopenis. A kifejezés, „az állomás egyik végében hagytam” utal erre. Az aggályait világosan kifejezi az álom (kétség): a. az aggodalmán keresztül, hogy vajon a megfelelő állomáson van-e; b. a tétovázásán keresztül, hogy vajon el kéne-e költenie az érmét; és c. a tipikus kifejezésen keresztül: „Nem tudtam, mit tegyek”.

Az álom már tájékoztat minket arról, hogy az alany képtelen feladni a maszturbációs szokását és rendszeres együttlétre sort keríteni egy nővel: ez a pszichés konfliktusa alapja. A nők felé vezető ösvényt az ő számára az inceszt hajlamai is eltorlaszolják, ami azt okozza, hogy hajlik az ellenkező irányba – a férfiak felé. A lekésett vonatnak ugyanaz a jelentése, mint a korábban analizált álmokban. Sosem fogja elérni a nővérét. A kézipoggyász a „csomag”[101] szexuális jelentésére utal, a genitáliára. „Túl sok csomag” van nála. Túlzottan megterheli a szexuális vágy. Visszatér a maszturbációhoz. Felülkerekedik az aggályain.

A maszturbáció (kézipoggyász részleg) helyettesíti az incesztust. Ez az oka annak, hogy kerüli a nőket. A maszturbáció gyakorlata összekötve inceszt gondolatokkal, sokkal kellemesebb számára, mint bármilyen másik erotikus élmény.

Nagyon tanulságos lesz most egy olyan álomhoz fordulni, melyben az affektusok el vannak fedve (vagy el vannak torzítva).

Néha azok a dolgok, amiket az álmodó tökéletesen megért az álomban, teljes értelmetlenségnek tűnnek éber állapotban. Itt ennek az ellenkezőjével van dolgunk: egy olyan álommal, melyben valami nyilvánvalóan megdöbbenti az álmodót:

(92) Mr. X. egy panaszát olvasom Weihrich, a középiskola igazgatója ellen, aki aznap hunyt el. A vádiratnak három pontja volt és Weihrich csak harmadik vádpontban találtatott bűnösnek, mely azzal vádolta, hogy szandálban járt és még valami mást csinált. Nem tudtam megérteni.

Később: láttam egy fotót Gessmannról és beszéltem vele erről.

Az álom előtti estén Beta barna vajas tekercset evett, melyet Bécsben Bosniak vagy Hadschiloja néven emlegetnek egy boszniai felkelés vezető neve után. Nem sokkal utána hányt és fájdalmat érzett vesetájékon. Azt gondolta, hogy a savak miatt van. Minden sav hányást okozott nála. Ugyanilyen fájdalmakat és hasmenést tapasztal, ha puha körtét eszik.

Az analízis fontos asszociációkat tár fel Weihrich iskolai igazgató kapcsán. Első asszociációk: Weihrich, Weihe, Weiher, Wei(bánat). Asszociációk X kapcsán X(-láb) Wei – és Gessmann – a jól ismert antiszeminta – megvetés az orvosa iránt. Az a panasza, hogy az utóbbi elrabolta tőle a perverziói élvezeti értékét. Úgy érzi, mintha egy szédítő, felhős állapotba (füst) esett volna. A szédülés elvezet a ringatásig. Felidézi, hogy kisfiú korában egyszer egy katona ringatta a térdén.

Ez a lábfétisizmusának a gyökere. A lábujj szopogatás a része ennek az állapotnak, ahogyan Adler rámutatott.

Az alany arra vágyik, hogy a szájába vegyen egy piszkos, izzadt lábfejet – különösen a hüvelykujjat. A szimbolikus egyenlet áttolja a lábat a kézre, a láb hüvelykujját a kéz hüvelykujjára, ami pedig a pénisz vagy a bimbó helyettesítője. Ez vezet el a perverzióhoz (fellatio) és a dajka komplexushoz.

A Bosniak egy bécsi köznyelvi fordulat a boszniai katonára. Hadschilojaalapján eszébe jut a hatschen = lábdobogás. Hányása, fájdalmai és hasmenése visszavezetnek egy régi fantáziára – a szájába venni a lábujjat és lenyelni az izzadságot (butánsav = vajsav). Éber fantáziák épp elalvás előtt: lenyelni egy nagy lábfejet.

A lábfétisizmus másik determinánsa: arra tanították, hogy a péniszt valami undorítónak vagy valami szégyenletesnek tartsa. Áttolt minden libidót az erogén zónává tett lábfejre.

Gessmann visszavezet az angol „guess” (találgat, kitalál) szóra. Én vagyok az egyetlen, aki csak találgat – aki nem tud semmit. A fénykép (a képem) nagyon gyenge minőségűnek tűnt. Összességében túl világos volt. Gessmann sötét. Fehér – weiss – újra elvezeti őt odáig, hogy Schweiss – izzadság – és az ő idioszinkráziája alapján szaftos sült marhahús. A sült marhahús is az izzadságra emlékezteti – ami elkerülheti a szandál viselésével. (Szimbolikus egyenlet: vér, izzadság, genny, nyár, spermafolyadék, levegő, beszélt nyelv, pénz, stb.).

Három jellegzetesség van az álomban: a. az angol nője, b. a bátyja, c. láb izzadás. Az első kettőről már leszoktattam az analízisen keresztül; most azon vagyok, hogy elvegyem tőle az utolsót. Innen a megvető attitűd – innen a szemrehányás: láb – lúdtalpak – Weigeschrien (kiáltás). További asszociációk alapján Eugene Sue Bolygó zsidó című könyve, majd ismét suer, fr., izzadság.

De ő maga az Ahasverus. Az egyik kedvenc fantáziája Ahasverus vagy a Bolygó Hollandi vagy más vándorló hős története volt. Fantáziái a lábfejről mazochisztikusak, a bűnhődés témája körül forognak.

Amit „nem tud” megérteni, az az, amit a pszichoanalízisen keresztül tud meg. Abban a pillanatban, amikor megérti, a neurózisa véget ér. Azonban az infantilis kényszerei nagy örömöt biztosítanak számára. Nem akarja feladni őket.

Az álom számos mély affektust tartalmaz. Mély megvetést tár fel az analitikussal szemben. Azonban mindez olyan jól leplezett, hogy az álom látszólag mentes az affektustól.

Végül, én halott vagyok. Leminősít engem az elhunytak sorába. Szandálban sétálni azt jelenti, hogy csatlakozni az örökléthez. Néha nem ért meg engem. Eristihmetwas zu geistreich. Szellemmé is váltam  (Gesstmann = Geistmann). Egy szellem fehér, sápadt. Nekem túl sok színem van ahhoz, hogy illeszkedjek őhozzá. De számára csak egy képben (fotó) létezem. Ez az asszociációk új ösvényét nyitja meg: a hite az ördög valóságosságában. Én vagyok számára az ördög. Potenssé teszem őt, vagyis nőhöz kapcsolom őt. Ő aszkéta szeretne maradni – egy szent ember. Folyamatosan olyan helyzeteken rágódik, melyekben igazságtalanul bánnak vele. Meg van hívva egy esti szórakozásra. A dolgot lemondják. Ő azonnal komoly sértést csinál belőle. Irreleváns problémákat keres. Szeret úgy gondolni magára, mint aki igazságtalanul szenved. Miután az esti szórakozást lemondták, a következő érdekes levelet írta nekem:

„A holnapra esedékes szórakozás lemondása, az azt szorosan követő másik változás a tervekben, jelentős depressziót keltett bennem, habár a vadászkirándulás elhalasztását mindent összevetve eléggé kellemesnek találom, ugyanis a vadász kirándulások mindig idegessé tesznek. Valójában maga a depresszió sem volt mentes a kellemes érzésektől. A csalódás, a kedvezőtlen fordulat egy bizonyos mértékű megelégedettséget okozott számomra. Mazochista vagyok. És a mazochista passzív. A nő passzív, a férfi aktív. Ez az oka annak, hogy a mazochista egy nő érzéseivel rendelkezik, és azt akarja, hogy egy férfi uralkodjon fölötte; egy aktív személyt keres; innen a preferencia egy katona iránt – egy aktív katona iránt. A mazochista fő passzív öröme, a fő kielégülése a „pati”, a „szenvedély”, innen a bűnhődés gondolatai; a legrosszabb Unlust, tett, vagyis közösülés.

Gyermekként biztosan áldozat voltam valami nagy igazságtalanságnak, mely azonban nagy örömet szerzett nekem, és most nyilvánvalóan mindig próbálom reprodukálni a szituációt.

És valójában nem adtam-e fel minden, ami értékes volt? A betegségem a teljes önmegtagadás kifejezése. Ichkoitierenicht – aszexuálisan élek, alig találkozom valakivel, nem járok színházba, egyre jobban és jobban elzárom magam mindenkitől, a könyveimmel kötöm le magam. A félelem érzésem megvéd a kielégüléstől. Vannak pillanatok, amikor semmit sem kívánok jobban, mint meghalni, hogy teljesen elfelejtsen mindenki: a mazochizmus legmagasabb foka.”

Ezen mély benyomások közben egy nagyon figyelemreméltó éber fantáziája van:

(93) Volt egy férfi, akit tévesen ítéltek el gyilkosság miatt. Az volt a furcsa, hogy alig védekezett, és olyan nyugalommal hallgatta az ítéletet, aki ha nem bűnös, akkor biztosan angyal. Életfogytiglanra ítélték. Olyan csodálatosan viselkedik a börtönben, hogy még a börtönőrök is szent emberként tekintenek rá, vigaszt nyújt a betegeknek, gyógyítja őket, szinte csodákat tesz. Hosszú évek múltán a férfi áldott személyisége a börtönparancsnok fülébe jut, aki felmenti anélkül, hogy eltörölné a büntetést. A férfi megkapja a hírt. De a szent ember elvesztette minden kapcsolatát az élettel, minden kicsinyesség érzését. Átváltozott – ő Krisztus maga; a legnagyobb győzelme az, hogy elvesztette a szexualitását a szentség által; nemtelen, mint egy fénysugár amely a mennyek felé tart. A parancsnok nem talál szavakat – egyáltalán nem képes megközelíteni őt; a saját útján folytatja a létezését.

Ez a fantázia feltárja az aszkétizmusa gyökereit. Azt panaszolja, hogy bűnös életet él (Weihr – ich).

A tudattalan nagyon ügyesen választja a Weihrich szót. Az ördög- és szag-komplexusára utal. (Az ördög bűzlik.) Azonban mint Weihrauch, elvezet a szentség-komplexusához is. A parancsnok (vagy igazgató) helyettesíti az apát. Az utóbbi egyszer igazságtalanul megbüntette őt. Ez az a gyermekkori szituáció, amit megismétel a későbbi életében: „Áldottak, azok, akiket üldöznek a becsületességük miatt. Mert övék a mennyek országa.”

Vágyik a mennyek országára. El akarja érni az apját. Az aszkétizmusán keresztül szeretne felsőrendűbb helyet szerezni magának a mennyországban. Ezen a ponton Adler koncepcióját erősíthetjük meg. A páciens nő akar lenni – nem akarja, hogy pénisze legyen. Azonban ezek a női irányultságok pusztán azt a célt szolgálják, hogy győzedelmeskedhessen az apja felett. El akarja nyerni az örök életet és így győzelmet aratni az apja felett. Ő egy szent ember, az apja egy bűnös. Fel akarja emelni a hangját az apja ellen a szent ítélőszék előtt.

De mi az oka az apja iránti ellenségességének? A régi rivalizálás – az angol nevelőnő miatt. Az utóbbi volt az ő legnagyobb szerelme. A dajka után a nevelőnő volt a legkedvesebb számára. A nevelőnő nem lehetett kedves senki máshoz. Attól a páciens dühbe gurult. Az apja több mint meleg attitűddel fordult az angol nevelőnő felé. Beta alkalomadtán számos dolgot látott és hallott, kis és nagy dolgokat, amiktől felforrt a vére. Hogy lehetséges ez? Mary, aki az övé, valaki mást csókol meg? Megbántotta az érzéseit; keserű gondolatokat és bosszúvágyat ébresztett benne. Egy kisgyermek tehetetlen a felnőttekkel szemben. Azonban egy kis méreggel könnyedén bosszút állhatna az ellenségein. Innen a hányinger, a hányás és a hasmenés a Hadschiloja elfogyasztása után. Az apa egy Pasha volt – egy háreme volt. Mazochista gondolatai a gyermekkori kriminális tendenciák kompenzációi.

Továbbá én vagyok az az igazgató, aki ellen panaszt tesz. Főleg a harmadik pont (vagy vádpont) miatt: III pont – III betegség – III = harmadik nem – homoszexualitás. A gyűlölete viszonzatlan szeretet. Ki gondolta volna, hogy ennyi érzelem van ennek az álomnak a hátterében?

A következő álom szintén gazdag érzelmi árnyalatokban és egy kényszerneurotikus, Mr. Gino hozta:

(94) Egy gőzhajó érkezik a kikötőnkbe; megpróbálok jobbra kitérni, de nem tudok. Balra megyek egy vidéki úton. Sok ember ijedten rohangál, kiabálnak: valami szörnyűség történik! Ugyanígy érzek. Egyenruhában vagyok és találkozom egy kisfiúval, aki egy nagy tőrt nyom a kezembe. Rémülten ordítok: „Tűnj el, te álom szellem”. És azonnal eltűnik.

A kisfiú neve Teller. Az álombeli affektust a sok rohangáló és kiabáló ember fejezi ki: „Valami szörnyűség történik!. Tudjuk, hogy a sok ember titkot jelent. A páciensnek ugyanez az érzése. A szörnyű dolog, ami mindjárt megtörténik – egy gyilkosság; a fiú egy tőrt ad neki. Kisgyermekkorában meghallotta, ahogyan a szülei közösülnek (a gőzhajó érkezése a kikötőbe); el akart menekülni ettől az emléktől, nevezetesen jobbra, de helyette balra sodródott. Az egyenruháját viseli; ez a katonai szolgálatára emlékezteti, amikor súlyos betegség érte, és emiatt végül elbocsátották neuraszténia okán. Az egyenruha viselése az álomban meztelenséget jelent, ugyanis a meztelenség az egyetlen egyenruha, ami minden embert egyenlővé tesz. A tiszta alsóneműt is a foltos egyenruha reprezentálja. A katonai szolgálat alatt az a kényszergondolata volt, hogy megkésel valakit. A kényszerének nagy terhe a bátyja vagy az apja meggyilkolása volt. Fájdalmas gondolat, tehát az álomban egy álom szellem jeleníti meg.

„Tűnj el, te álom szellem!” azt jelenti, hogy egyáltalán nem foglalkoztatja a gondolat – csak egy álom volt – egy álombeli esemény, melyet már tárgyaltunk néhány példával kapcsolatban.

A kisfiút, akinek Teller volt a neve, először úgy azonosítja mint Amor, aztán mint ami a pénisz reprezentálóját, dasHeinzelmännchen, derDäumling és végül mint a Schneiderlein. Teller kapcsán először az jut az eszébe, hogy húst vág egy tányéron (Teller = tányér); egy szobalány is, aki eltör egy tányért; Tiller is, aki egyenruhákat készít és akinél ő maga is beszerezte az egyenruháját; totell (angol) – mondani is: Tuttel, női mellek; továbbá tailor (angol) – szabó; és ez elvezeti egy angol meséig, ami néhány okos kis szabóról szólt, akik lekötöztek egy óriást a ragasztószalagjaikkal. Már gondolt Tell Vilmosra, Gessler gyilkosára. Tell kapcsolódik Johann Parricida alakjához is. Ugyanis a szörnyű tett, melyet elkövetni készült, semmivel sem volt kevesebb, mint egy gyilkosság, az álombeli affektus teljesen igazolást nyer. Az álom a kasztrációs félelem hatását is feltárja. Kasztrációval fenyegették a maszturbáció miatt. Véres bosszút akar állni.

Ő egy olyan ember, aki folyamatosan gyilkos gondolatokat dédelget az emberei ellen. Mindig tudattalanul, persze. Minden villamos, minden helyi vonat, minden ló a halál egy lehetséges küldönce. Egy gőzhajó letarolhat egy kis hajót. Egyszer az apja és a testvérei majdnem részesei voltak egy hasonló balesetnek. Az ember rablókkal találkozhat a vidéki úton. Bicikli, autó, utca, viharos időjárás, méreg, fertőzés – mindezek a gyilkos gondolatait szolgálták. Azonban a vágya szorongásba fordult: attól fél, hogy fájdalmat okozhat másoknak – sérülést okozhat nekik – talán megfertőzi a kezét és úgy terjeszti a mérget.

Korábban foglalkoztatta a gyilkosság gondolata. Arra gondolt, hogy megtámadja az anyját és megkéseli. Bosszúból. Mivel egy lány gyermekre fordította a szeretetét. Vágyakozás által. Mert egy ilyen gyilkosság szimbolikusan a kegyetlen birtoklás kifejezését reprezentálja. A neurotikus kínjaival bűnhődik ezekért a gyilkos ösztönökért. Annak a gyilkosnak az attitűdjében találja magát, aki megragad egy kést, és nem akar belegondolni a képbe.

Freud ismételten hangsúlyozta az álomgondolatok azonosságát a különféle neurotikus kényszerekkel. Még egy további példát akarok adni. Egy páciens, miközben egy gyógyhelyen volt a bátyjával, ezt érezte: „Nem bírom tovább. Nekiugrom és leütöm!”. Az analízis erőteljes infantilis kötődés nyomait tárta fel ezzel a testvérrel kapcsolatban. Az érzés: „Nem bírom tovább. Nekiugrom és leütöm und per annumbenutzen” itt haragba fordul. A félelem (a selftől) gyakran fordul haragba. Az átalakulás különösen világos a szorongásos neurózis infantilis formájában. Azok a gyerekek, akik gyakran törnek ki dührohamban, határtalan félelem áldozatai.[102]

Egy másik példa.

Egy orvostanhallgató megbukik egy vizsgán és hatalmas gyűlöletet táplál a vizsgáztatója, Zuckerkandl professzor iránt. Azon módozatok között, melyekkel vad fantáziáiban elképzeli a bosszút, a következő szerepel: közeli viszonyban áll az emberrel vagyis egyenrangú helyzetben vannak, és megkéri, hogy erihmdurchkommenlasse. Azt az elképzelést is dédelgeti, hogy a professzor valamilyen szolgálatot kénytelen tenni neki. Csak emlékeztetnie kell az embert, hogy mivel tartozik neki hálából. Ez a páciens, Zenta a következőt álmodja:

(95) Rájövök, hogy Prof. Z., akit a szerencsétlenségem felelősének tartok, valójában egy közeli ismerősöm. Találkozom vele, és nagyon barátságosan, készségesen viselkedik velem. Biztos vagyok benne, hogy Z. bizonyos erkölcsi kötelezettségek miatt le van kötelezve nekem. Indirekt módon megpróbálom megértetni vele, hogy mivel ilyen közeli ismerősök vagyunk, és tekintve a tényt, hogy ő az én lekötelezettem, a viselkedésének még kedvesebbnek kéne lennie. Nem tártam fel, hogy nagyon hinterlistig – alattomos – módon viselkedett velem. Azonban ő további reakciót mutatott, miközben én úgy beszéltem vele, ahogyan egy jelentős társadalmi pozíciót birtokló emberrel tenném (kormányhivatalnok vagy valami). A magas társadalmi pozíciója miatt a vele történő beszélgetés során elkerültem minden utalást a kötelessége és az engem ért Durchfall – sikertelen vizsga irányába. Az álom nagyon érzelmes volt.

Azonnal felismerjük, hogy ez a magas társadalmi pozíciójú ember nem más, mint az apa, akivel nagyon szívélyes a kapcsolata. Nagyon udvarias attitűdöt mutat az apja irányába, de ugyanekkor őt tekinti a neurotikus problémája eredeti okának. Az apa nyilvánvalóan análerotikus és gyanús mértékben foglalkoztatták a fia anális funkciói.

Az álomban ráébred, hogy a vizsgáztató, akinek a szerencsétlenségét tulajdonítja (szerencsétlenség a nőkkel történő próbában, ugyanis impotens a nőkkel, maszturbál, vagyis szerencsétlenség a valódi próbát illetően) valójában egy közeli ismerős. Egy ismerős, aki egyszer édességekkel megvesztegette, és akinek mindenféle erotikus örömöket köszönhet. „zuvorkommenderWeise viselkedik velem”; ez szó szerint igaz. Van egy halvány gondolata, miszerint az apja erkölcsi kötelessége, hogy vigyázzon őrá, hiszen nem az apa a felelős az ő szerencsétlenségéért? Az álom feltárja azt a vágyat, hogy ezt megmondja az apjának – legalább valamilyen indirekt módon. Elvár egy kulanteres viselkedést – einkulanteresBenehmen. Az asszociációk a következők: cul – popo, amivel szintén asszociálódik a “hinterlistig” (alattomos) szó abban az értelemben, hogy valaki vágyakozik (lusternd) a hátsó részekre. A magas társadalmi pozíció az apára utal, míg Durchfall (bukás, de szó szerint „átesés”) az anális funkciókat összeköti a vizsga eredményével. A szituáció: „nagyon kedvesen viselkedni valakivel, akit valójában gyűlöl” nagyon világosan tör a felszínre és tartalmazza a neurózis gyökerét; ez utóbbi főként urolagnia és coprolagnia központú.

Mr. Gino, egy kényszerneurotikus, aki retteg a hűtlenségtől, árulástól és piszoktól, és aki kompenzátoros mosási mániával küzd, ezt álmodja:

(96) Egy prostituálthoz megyek; akit először meglátogatok, az FrauStrabo és a nővére. Látom, hogy az orra és az ujjai fehér kötszerrel vannak bekötözve. Mikor távozom, kezet nyújtok neki, de azt gondolom magamban, hogy nem mehetek prostituálthoz, mert először haza kell mennem és meg kell mosnom a kezem, erre az egészre ma nincs idő. Valójában attól tartok, hogy elterjesztek valami fertőzést, ha először nem mosom meg a kezem.

Ez az alany álmodta a 94. számú álmot. A kontaktustól való félelme altruista motívumokon alapszik: nem attól tart, hogy ő maga kapja el a fertőzést, a félelme az, hogy magával viszi és átadja másoknak a betegséget hordozó baktériumokat. Ez a félelem világos kifejezést nyer az álomban. Észrevesszük, hogy a félelmet az a tény kelti fel, miszerint kezet rázott egy nővel, aki FrauStrabo, akinek be van kötözve a keze. Strabo azt sugallja az alanynak, – ő egy orvos – hogy strabizmus, és erről beszél. Neki magának volt egyszer kancsalsága – belső. Ezzel kapcsolatban megemlíthetem, hogy számos látási zavar köszönhető annak, hogy az ember saját magára mér büntetést amiatt, hogy olyasmit lát, ami tiltott. Amit a páciens végrehajt magán, az a lextalionis. Ez a lextalionisaz, amit szemléltet az az elképzelés, hogyha valaki éjfélkor tükörbe néz, akkor megvakul, és a vallásos zsidóknak az a hite, hogy tilos a Kohanim vagy a papok nézése, miközben áldást osztanak. Emlékszem egy nyolcéves fiú szemproblémájára, amit a szemészek nem tudták megmagyarázni, és ami annak a ténynek volt köszönhető, hogy a fiú olyasminek volt tanúja, amit nem kellett volna látnia.[103]

Ennek a páciensnek a kancsalsága is neurotikus tünet volt: túlzottan lelkesen „sandított” az anyja és a nővérei bájai felé.[104] Az anyja gondoskodott róla, miután átesett egy orrműtéten és óriási anyai önfeláldozása felejthetetlen benyomást tett rá. Azonban tíz évvel később a péniszét is műteni kellett, ami miatt jelentős utógondozást igényelt. A seb nem gyógyult könnyen és ezt a húszéves fiút mindennap az anyja kötözte be. Finom kezének érintése nagyon kellemes érzéseket keltett a páciensben.

Egy Familienroman volt a fantáziája, amiben az anya mint Dirne játszott nagy szerepet. A maszturbációs fantáziáiban is. Az utóbbi miatt saját magát tisztátalannak vélte, és az egész mosási mánia a maszturbációs szokására volt visszavezethető. Ahogyan Freud nagyon találóan rámutatott, a mániák nem magára a szokásra utalnak, hanem a társuló fantáziákra vonatkoznak. Ebben az esetben a fantáziák olyanok voltak, hogy az anya darinzurDirnegemachtwurde…

Az álomban, mielőtt elmenne a prostituálthoz, FrauStrabo meglátogatására kerít sort; ezen a módon fejezi ki az álom a fantázia gondolatot, hogy ő FrauStrabo látogatója, aki egy prostituált: Strabo egy prostituálttal kerül azonosításra. Amikor kezet nyújt neki távozáskor, az arra emlékezteti, mikor az anyja keze kontaktusba került a péniszével, az ujjak itt a pénisz szimbólumai. Arra a gondolatra is, hogy ha impotens lesz, akkor az ujjaival fog manipulációkat végezni. Így a prostituált szükségtelenné válik. Természetesen az indoklás az álomban, „haza kell mennie, hogy megmossa a kezeit”, egyfajta álomtorzítás, amit ha fordítva olvasunk, ezt jelenti: „ez a fantázia annyira tisztátalanná tett engem, hogy haza kell mennem megmosni a kezeimet!”. „Nincs idő erre az egészre” arra a tényre utal, hogy az álom estéjén az anyja nem volt ott; épp a megelőző este ment haza egy többnapos látogatás után.

Nyilvánvaló a félelem attól, hogy fertőzést terjeszthet; fertőzést a prostituált vagy az anya által; az orr annak a testrésznek a destruktív szifiliszes sebére emlékezteti; az ujjak kapcsán psoriasispalmarum jut eszébe. Freud azonban megtanította nekünk azt, hogy mindig, amikor ezek a félelmek jelen vannak, a páciens részéről határozottan igazoltak. Az affektus az álomban is az igazi érvényes részletként emelkedik ki. Minden, ami az affektus körül forog, megváltoztatható, áttolható, torzítható. Azonban az affektus megtartja a jogosságát még átalakítás alatt is.

Ekkor felfedezzük, hogy ennek az alanynak valóban különösen oka van arra, hogy féljen attól a veszélytől, amitől másokat szeretne megvédeni. Valójában azt a gondolatot dédelgeti, hogy megmérgezi az apját és a testvéreit – ez a fantázia óriási szerepet játszott fiatalkorában; az a gondolat is, hogy leüti őket. Kényszerítve érzi magát, hogy állandóan mosson, mint Lady Macbeth, el akarja tüntetni a vérfoltot a kezéről. Elemi formájára redukálva, a szorongásos állapot ezt jelenti: „Attól félek, hogy a kriminális szenvedélyem anya iránt arra késztethet, hogy sérülést okozzak apának és más családtagoknak. Különösen azért félek ettől, mert ismétlődően a halálukat kívántam!”. Ugyanúgy, ahogyan a mosás mániája védekezés az erkölcsi kontamináció ellen, melynek kitéve érzi magát, és ugyanakkor annak a szimbóluma, hogy megtisztítja a kezét az áldozatai vérétől, ugyanúgy visz véghez más jelentős kompulzív cselekedeteket, melyek nagyon világosan jelzik, hogy ezek az Abwehrhandlungen kompromisszumok a visszatartás és megadás között. A jobb mutatóujját a bal tenyerébe böki és forgó mozgást végez, sajátos módon forgatja a kezét a vízben. Továbbá van, vagy inkább volt – ugyanis most már meggyógyult – egy nagyon sajátos mosási ceremóniája – egy szigorú rituálé, amit ő alakított ki, és ezt is eltűnt a pszichoanalízis során, miután redukálódott a vágyakat illető jelentésére.[105]

Zárásként egy kisebb példa. Sigma egy álma (ld. 70., 71., 72., 73., 82., 83. álom).

(97) Egy nyitott helyen állok. Kiszorítanak vagy másképpen arra kényszerítenek, hogy maradjak a helyemen (?). Mindenesetre valamilyen kényszer alatt állok, de nem érdekel.

Analízis: Az álmodó házassági ajánlatot tett egy bizonyos lánynak, és ezt a lépést azóta gyakran megbánta. Nem sokkal utána írt neki egy levelet, amiben felbontotta az eljegyzést. A lány az öngyilkosság szélén állt. A páciens másodszorra is jegyességet kötött. Nem sokkal ezután a második eljegyzés után kitört a súlyos neurózisa. Ezt az egészet kifejezi a rövid álom. A nyitott hely a menyasszonya; de a „freierPlatz” szatírikusis. A menyasszonya mindenki mást is szívesen látott. A páciens egy „szabad pontot” foglalt el (szó szerinti jelentés).

Kiszorítják. Ez szó szerint igaz. A nővére kényszerítette, hogy lépjen ki a jegyességből. Valójában ő diktálta a levelet, amiben a páciens a lány tudomására hozta, hogy meggondolta magát. „Vagy talán kényszerítenek, hogy maradjak a helyemen.” Ez is igaz. A menyasszonya most belekapaszkodik és nem engedi el. A pszichés konfliktusa a következőképp fogalmazódik meg: tartsa meg a szavát és vegyen el egy szegény lányt vagy legyen szabad és szegje meg a szavát ezért? Versengő küzdelmet is mutat a szerelméért két nő között: nővér és menyasszony. Mi az ő vágya? Magában nem bízik. Azt akarja, hogy elvezessék egy döntéshez. Ez az oka annak, hogy látszólag miért olyan érdektelen. De ez a „nem érdekel” a legnagyobb képmutatás. Így kellene hangoznia: „Szörnyen aggódom emiatt a bizonytalanság miatt!”. Az érdektelenség tettetett érzelme tiszta vágyteljesítés. Milyen világosan kifejezésre kerül a kétsége! „Kiszorítva” vagy „leszorítva” és kérdőjellel.

Bárki, aki olvasta az ehhez az esethez tartozó álomelemzést, azonnal látni fogja, hogy ez a látszólagos érdektelenség olyan hatalmas érzelmeket leplez, melyek valójában az öngyilkosság határára sodorták az alanyt. Ez szemlélteti, hogy milyenek valójában a látszólag érzelemmentes álmok. Az affektivitás hiánya ebben az esetben vágyteljesítést jelent óriási affektusok közepette.

Sokszor az álmodó valamilyen eseményen csodálkozik az álomban. Analizáljunk egy ilyen típusú álmot:

(98) A Weihburg utcán látom Mr. Springert, ahogyan egy kocsi Kutschbockjában – kocsifülkéjében – ül és három magyar lövésszel beszélget. Az egyiknek fekete bajsza volt; a másik kettőnek csak kis szőke szakálla. Csodálkoztam Mr. Springer viselkedésén. Vulgárisnak és degradálónak tűnt.

Ez a Herr Springer az apját reprezentálja. Szemrehányást tesz az apjának a saját kalandjaival. (Springen, bespringen, begatten.) A kocsi az az angol nő, akivel az apja intim viszonyban volt. De kicsoda a három lövész? Az álmodó asszociáció a férfi genitáliához vezet – szexuális hármasság. A nagydarab a sűrű bajusszal a pénisz, a másik kettő szimbolizálja a heréket. Az apja túl sokat foglalkozott a genitáliájával.

Ez a meglepetésének a valódi témája. Azonban felmerül benne egy másik gyermekkori esemény. A magyar katonák a szűk nadrágjaikkal arra emlékeztetik, hogy egykor babákkal játszott. Anatómiailag megvizsgált minden babát és meglepődött, hogy nem talált genitáliát. Csak sima végtagokat. Sehol egy nyílás. Aztán széttépte a babák testét. Csak fűrészport talált belül.

Arra a következtetésre jutott, hogy a babáknál és nőknél nincsen „pipi”. Ez nagyon meglepte. Egyszer látott egy balett táncost, Abelt, hússzínű harisnyában, és felkiáltott: „Abelnek nincs ’pipije’”. Évekig emlékezett és emlegette ezt az esetet.

Számára a legnagyobb leértékelés az volt, hogy nincs „pipi”. Olyan bosszú fantáziákban merült el, melyekben elképzelte magát, amint letépi az apja genitáliáit. Miért? Mert az apja kasztrációval fenyegette, ezzel akarván kigyógyítani őt abból, hogy gyermekként kezelje a privát testrészeit. Elképesztően kötődött az angol nőhöz is. Innen a végtelen irigység. Bosszút akart állni azzal, hogy kasztrálja az apját.

Ezeknek az élményeknek és fantáziáknak az eredménye egy pszichés impotencia volt, melyből csak az analízis által gyógyult ki.

Wundern (csodálkozni) itt az anyaméhhez is elvezet – Wunde – a kasztráció eredménye, és a traumához, ahhoz a témához, amellyel már foglalkoztunk korábban.

Figyeljük meg a hasonlóságot a Weihburg utca és Weihrich között (92. álom). A csodálkozás érzése is hamis. (Az affektusok szimbolikus egyenlete.) Itt a harag helyén áll és ezt jelenti: „Szörnyen aggódom Mr. Springer viselkedése miatt”.

Az affektivitás látszólagos hiánya az álomban mindig egy érdekes probléma. Számos szörnyű tartalmú álom látszólag érzelmileg színtelen. Miért van ez?

Freud egy borzalmas álma könnyen értelmezhető, ami kielégítően megmagyarázza az affektivitás hiányát.

„Abban az álomban, amelyikben az öreg Brücke azt a sajátságos feladatot bízza rám, hogy a magam medencéjét preparáljam ki, magában az álomban hiányolom a dologhoz tartozó iszonyatot. Ez vágyteljesülés, méghozzá több vonatkozásban is. A preparálás az önanalízist jelenti, amelyet az álomról szóló könyvem megjelentetésével mintegy elvégzek – ez valóban annyira kínos volt, hogy a kézirat kinyomtatását több mint egy évig halogattam. Az a vágyam támadt tehát, hogy ezen az akadályon felülkerekedjem; ezért nem érzek az álomban iszonyt. Az „iszonyt” más értelemben is szívesen nélkülözném. Már jócskán „őszülök”, és hajam színe ugyancsak figyelmeztet, hogy ne késlekedjem. Hiszen az álom végén az a gondolta hatja át az álomképet, hogy gyermekeimnek egymagukban kell majd az élet rögös útján célba érniük. (Fordítás forrása: Sigmund Freud: Álomfejtés. Helikon Kiadó, 1985)

Az affektivitás hiánya az álomelemzés új tudományának alapítója álmában szintén vágyteljesítés. Freud vágyát mutatja arra, hogy felülkerekedjen a „gátló érzelmeken”.

Tehát még az érzelmileg színtelen álmok is megerősítik az általam felvetett elvet: Nincs álom erőteljes affektusok nélkül. Hogy az álom mennyire képes behatolni a tudatba, az az álmot alakító affektusok erejétől és az alvás mélységétől függ.[106]

^[1] Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, számomra nem derogált átnézni az egyiptomi és perzsa álmos könyveket. Tudni akartam, hogy az álmok modern analíziséből nyert tudásunkat megerősítik-e valamilyen módon az ősi iratok. Csak nagy ritkán ez a helyzet. Az úgynevezett álmoskönyvek, melyeket az emberek forgatnak, véleményem szerint szándékos kitalációk. Az álomképek számokba fordítására jó példa a lottó játék, mely csupán százéves.

^[2] Az álmok kiterjedt szakirodalmát Freud megfelelőképpen összefoglalta, ezért az érdeklődőknek az ő munkáira utalok.

^[3]VorlesungenüberPsychoanalyse (Wien, 1920).

^[4] Ld. a dráma analízisét Poetry and Neurosis, ContributionstothePsychology of theArtist and of CreativeActivity c. művemben. Angol verzió: Dr. James S. Van Teslaar fordításában.

^[5]SchriftenzurangewandtenSeclenkunde, II Franz Deutike. (Wien u. Leipzig, 1909).

^[6]Friedr. S. Krauss kiváló német fordítását adja ennek a műnek (Hartleben, Vienna, 1881). Sajnos a legfontosabb rész, The Symbolism of theSexualProcesses, kimaradt.

^[7] A modern időkben az “ambíció” modern kifejezési módokat talál: az ambiciózus ember magasan a többiek felett repül egy hőlégballonban, repülőn, vagy a régi jó szokás szerint, angyalként. Néha a repülés szárnyak nélkül történik, pusztán a végtagok szárnyaló mozgásával.

^[8]DieSchwankedesNastr-ed-din und Buadem. ReklamBibliothek, 2735.

^[9] Azoknál az alanyoknál, akiknek álmait ismétlődően idézem, helyettesítő neveket választottam görög betűk formájában. Minden személy nevét megváltoztattam, hogy ne legyenek felismerhetőek. Ez egy nagy hátrányt jelent egy ilyen típusú munkában. De nem tehetek másként. A diszkréció a pszichoterapeuta elsődleges kötelessége.

^[10] Dr. Binet-Sanglé, La, Folie de Jésus (Paris, Maloine, 1908).

^[11] József álma teret ad egy másik – egy erotikus interpretációnak. A “nagyság” álmai és a rendkívüli potencia vágya gyakran kéz a kézben járnak. A paranoiások, akikre nagyzásos téveszmék jellemzők, gyakran állítják, hogy ezer feleségük, ezer fiuk van stb.

^[12] Vö. Freud, A vicc és viszonya a tudattalanhoz.

^[13]Hitschmann, Freud’sTheories of theNeuroses (fordította Charles R. Payne, Moffat, Yard & Co.).

^[14] Vö. Poetry and Neurosis című tanulmányom (hivatalos angol verzió James S. Van Teslaar fordításában).

^[15] Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megjegyezzem, minden álom pontosan úgy került rögzítésre, ahogyan azt az álmodó leírta nekem. A legtriviálisabb köznyelvi fordulat, egy helyesírási hiba, egy furcsaság a központozásban – nagy jelentőséggel bírhat az analízisben.

^[16] Az eredeti vers másolata a fejezet végén található.

^[17] A hölgy alanynak, aki ezt az álmot meséli, az a szokása és tehetsége is van ahhoz, hogy verseket improvizáljon, napokig képes rímekben beszélni. A ballada megkomponálása az álomban ezért az ő esetében természetes.

^[18] A Sprachrohr, szó szerint “beszédcső” természetesen a pénisz szimbóluma. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg az álomnak azt a tendenciáját, hogy biszexuálisként fejezzen ki minden szexuális álmot, erre a tendenciára ismétlődő jelleggel alkalmunk lesz felhívni a figyelmet. A telefonnak egy adója és egy vevője van.

^[19] Gyakran a németben a “einenzumAbendbroteinladen” hasonló értelemben használatos.

^[20] Erőteljes önszeretetének, úgynevezett nárcizmusának bizonyítékát találjuk itt, mely az “automata telefon” kapcsán is felmerült.

^[21] A telefon szimbolika asszociációk útján összekapcsolódik a technikai értelemben vett vevővel. Az AnthropophyteiaVI. kötetében Dr. Aigremont egy nagyon tanulságos esszét adott ki,Muschel und Schnecke ah SymbolederVulvaehemals und jetzt. A Schnecketovábbá egy biszexuális szimbólum és mint Schnecka péniszt helyettesíti.

^[22]Hosszú ideje tudom, hogy a posztnarkotikus neurózisok és pszichózisok visszavezethetők erőszakot tartalmazó hasonló tudattalan fantáziákra. Vö. hasonló példák tőlem: NervöseAngstzustände, 96. old.

^[23] Az “arany gömbök” mint herék: Anthropophyteia, II. kötet, 142. old.

^[24] Három gyerek van a családban.

^[25] A szimbolizációval kapcsolatos érdekes anyag található azAncient, Pagan and Modern Christian Symbolismcímű műben, írta Thomas Jnman, M.D. (2. kiadás., New York, Peter Ecker, Publisher). Eszerint a szerző szerint a kereszt négy fallosz egységét reprezentálja, föníciai eredetű és semmi köze sincs a kereszténység lényegéhez. Kezdetben a kereszt a hármasság és egység fúzióját reprezentálta. Az egyiptomi művészetben gyakorta megtalálható szimbólum.

^[26]Az “élet fonala” a népi gondolkodásban a péniszt is jelképezi: Anthropophyteia, II. kötet, 112. old. A bűntudat amiatt, hogy valaki megrövidíti életének fonalát vagy létezésének hosszát a maszturbációval (kihúzni az élet fonalát), szintén egy látens álomgondolat. Az önvád az infantilis onanizálás miatt nagy szerepet játszik a neurózisokban, s mint a halálgondolatok, a legtöbb álomban karikaturizált, nehezen megfejthető formában találhatók meg.

^[27] Vö. egy rabbi esete, NervöseAngstzustände, 165. old.

^[28]StudienzurGrundlegungderPsychologie. Egy nagyon érdekes munka, amelyben az kerül bebizonyításra, hogy bizonyos benyomások időszakosan jelennek meg az álomban.

^[29] A “vier-ecking”, négyszögletes, négyszögletű ilyen értelmezése alapján az asztal az ágyat jelképezi. Figyeljük meg a kifejezést: …”elváltak ágytól és asztaltól”; a németben szó szerint “asztal és ágy” (Trennung von Tisch und Bett).

^[30] Egy következő fejezetet a születés álmok részletes kifejtésének fogunk szentelni.

^[31]Symbolism of Dreams (Az álmok szimbolikája), Leipzig, F. A. Brockhaus, 1840.

^[32] “Egy nő arról álmodik, hogy meglátogatja egy hölgyismerősét, aki valójában a halálos ágyán feküdt akkoriban egy hosszas betegség után; amit megérkezik, nem kis meglepetésére gyermekágyban találja, ezt képtelen megérteni tekintve a hölgy előrehaladott korát és a mellette álló felnőtt fiát. Itt az ágyban fekvés eseménye adja az asszociatív kulcsot a gyermekágy és a haldoklás között. (DasLebendesTraumes, írta Karl Albert Scherner, Berlin. Verl. Heinr. Schindler, 1861, p. 147.)

^[33] Az a félelem, hogy a férfi meghalhat, a titkos vágyát fejezi ki. A férfi egy fogoly és egy pillanatra sem hagyhatja őt egyedül. Megérthetjük a motívumot: a férfi nem hagyhatja el őt, vagyis nem halhat meg.

^[34] Ő “ültette”, nevelte, gondozta. A fának, vagyis a fiának támogatnia kell őt.

^[35] Vö.: III. Richárd szavai a szörnyű álomról a csata előtt.

^[36] Az úgynevezett “anyai test fantázia”, vagyis az illúzió, melyben valaki megéli az anyai testben való létezést és megfigyeli a házastársi kapcsolat részleteit, szintén felszínre kerül itt. Attól fél, hogy “élve eltemetik”.

^[37]Alfred Adler, DerAggressionstriebimLeben und in derNeurose, FortschrittederMedizin, 1908, 19. szám: “Az egészségesben, a perverzben, a neurotikusban egyaránt a motiváló erő létrehozója két, eredetileg különálló ösztön, melyek később kerülnek összevonásra és következésképpen a szadisztikus-mazochisztikus manifesztáció úgyszintén megfelel két ösztönnek – a szexualitás és az agresszió ösztönének (Aggressionstrieb).

^[38] A takarékbetétkönyv itt nőt is jelent. Keuschheit und Gesundheit (Erkölcsösség és Egészség) című monográfiámban ezt írtam: “A spermiumok számára nincs takarékpersely.” Dr. M a szebbik nem csodálója. Azzal vádolom, hogy háremet tart, miközben nekem csak egy feleségem van. A “szimbolikus parallelizmus” elvének megfelelően, melyről részletesen lesz szó a következő fejezetben, a “spermafolyadék” azt is jelenti, hogy “pénz”. (Gondolkozzunk el a “feltűnő üres rések” és a “hatalmas nagy könyvtár” kifejezéseken ebből a szemszögből.

^[39] A későbbiekben rejtett gondolatok tárulnak fel, vágyakozás az anyatestbe való visszatérésre, ahol “mindenki kényelmesen elfér” (?). A borravaló németül “Trinkgeld”, szó szerint “iváspénz”, ami szoptatási emlékekhez vezet vissza.

[40]Nabelnacoire helyett; ld.Anthropophyteia, VII. kötet, 13. oldal.Például az anus elnevezése „Küklopszi szem”: Ibid., 44. oldal.A „Küklopsz”, az „egyszemű ügy” – “dasein-äugigeGeschäft” is homoszexualitást jelent: Anthropophyteia, II. kötet, 428. oldal. A vaginát úgy is hívják, hogy „fül a lábak között” – ”dasOhrzwischendenBeinen”: Anthropophyteia, I. kötet, 339. oldal.

[41]A herék és fülek is hozzáadandóak a felsoroláshoz. A pénisz kivételével mindegyik páros testrész.

[42]Mindkét szerepet ő játssza: dajka és csecsemő

[43]Little Meta meséjében a vércseppek arany dukátokká változnak. Az analógia a Ducatenscheisser és az Aranyszamár esetében is azonnal adja magát.

[44]A menyasszony ajándékot kap.

[45]Gyakori szimbolika: a gyerek vagy „a kicsike” (hímnemű vagy nőnemű) áll a nemiszerv helyén. További részletek a Rokonok szerepe az álmokban fejezetben.

[46]Artemidórosz szerint: „Amikor egy álom történetét értelmezzük, át kell nézni az elejétől a végéig, és újra a végétől visszafelé az elejéig. Ugyanis megeshet, hogy a kezdet tisztázza a homályos és nem könnyen megérthető befejezést, vagy az ellenkező is lehet a helyzet, stb.”

[47]Ő egy férfi. Ezért képes arra, hogy „beletegye magát”. Csak ebben az értelemben válik értelmezhetővé, hogy homoszexualitással vádolom őt. Ebben az álomban azt mutatja meg nekem, hogy wiesiesich”hineinlegen” würde, ha férfi lenne. Az X. szereplő, az a brutális, cinikus férfi egy félénk fickónak tűnne a vele való összehasonlításban. (Pszichés hermafroditizmus.) A végén ő győzedelmeskedik. Felsőbbrendű (Adler).

[48]Cover, Decken, bedecken – begatten, megtermékenyítés

[49]Ld.: DerpsychischeHermaphroditismusimLeben und in derNeurose. FortschrittederMedizin, 1910, 16. szám.

[50] Szolga a pénisz helyett, ld: Anthropophyteia, I. kötet, 41. oldal.

[51]A falak a fóbia által emelt védekezéseket is szimbolizálják a kriminális tendenciák ellen. Az álmodónk határozottan kriminális az irányultságaiban.

[52]Ld. ezzel kapcsolatban a Poetry and Neurosis című munkámat James S. Van Teslaar fordításában. Az ilyen párok közé tartozik például: Mefisztó és Faust, Zanga és Rustan,  Franzés KarlMoor, SkuleésHakon, stb.

[53]Ez tulajdonképpen egy infantilis reakció. A kérdésre, hogy „ki csinálta ezt?” a gyerek mindig a „másikra” mutat. Az álom hasonlóképpen minden gonosz gondolatot áttol egy másik személyre és így megpróbálja megtisztítani a tudatot a bűntudattól. Hasonló mentális folyamatok figyelhetőek meg a primitív és egyszerű gondolkodású embereknél: „Az ördög csinálta!”, „A gonosz szellem műve!”. Azonban még a legmagasabb kulturális színvonalon álló emberek sem tudnak mindig ellenállni a kísértésnek, hogy kivetítsék belső bűntudatukat.

[54]Az „unterUmständen” kifejezés a terhességre utal. Vö.: szófordulat: “In andere”In andere Umständekommen“.

[55]Vagy, ahogyan ő kifejezte: bisinsKreuz (kereszt). A súlyos neuralgiája megerősítette a keresztre feszítettség fantáziáját, mely zavaros deflorációs fantáziákkal vegyül.

[56]Természetesen a leigázottság vágya, ami oly gyakori az „erkölcsös” lányoknál, szintén szerepet játszik. Úgy akar kielégülést nyerni, hogy ne legyen bűntudata és ne kelljen leküzdenie a szégyenérzetét. Mitöbb: két férfit akar egyszerre. Egy obszcén kép ébresztette fel ezt a congressus à trois fantáziát. A szög természetesen egy fallikus szimbólum. Nageln a coirs szimbólumaként, ld.: Anthropophyteia, II. kötet, 89. oldal.

[57]A szem a vagina szimbóluma: első szimbolikus egyenlet. Az ujj a pénisz áttolása: harmadik szimbólikus egyenlet. Az automatikusan felfelé és lefelé mozgó szem a coitus közbeni reflex mozdulatokra utal: áttolás lentről. Továbbá a szem, mint a legtöbb szexuális szimbólum, biszexuális, jelentése scrotum is: Anthropophytea, I. kötet, 215. oldal. Egy ujj és két szem = híneműgenitalia.

[58]A nekrofil hajlamok nagyon gyakoriak a neurotikusok körében, a holttestektől és síroktól való félelemben törnek elő, és a szobrok, viaszfigurák, élettelen tárgyak iránti szeretetben szublimálódnak. A nekrofil karakterű infantilis fanáziák motívuma megtalálható a halott védtelenségében:Anthropophyteia, VI. kötet, 249. oldal. Az ilyen fantáziák szívósságának bizonyítéka látható az egyfajta magasabb kulturális szinten álló személyek nekrofilesküjeiben. Vö.: Horvátok esküjei, Anthropophyteia, I. kötet. Igaz ez a románok körében gyakori eskükre is. Ld.: Anthropophyteia, II. kötet, 293. oldal.

[59]További túldetermináció – „az idegen férfi” vagy „az idegen” mint a halál képviselője – később kerül magyarázatra a halál szimbólumokról szóló részletes beszámolónk kapcsán.

[60]Ennek a jelenségnek a pszichés mechanizmusát részletesebben elmagyarázza „Az idegenség érzése” című fejezet.

[61]A kutyák az álomban a „szégyentelen” szexualitást képviselik. Mopseln = coire. Anthropophyteia, III. kötet, 222. oldal. A Pudeln szintén.

[62] A német Schürze (kötény) – mint az amerikai „skirt” – egy vulgáris kifejezés a nőre.

[63] Magnus Hirschfeld, DieTransvestiten: EineUntersuchungüberdenerotischenVerkleidungstrieb (Mediz. Verlag, Alfred Pulvermacher und Co., Berlin, 1910).

[64]DerpsyschischeHermaphroditismusimLeben und in derNeurose. FortschrittederMedizin, 1910, 16. szám.

[65]A. Adler, StudieüberdieMinderwertigkeitderOrganen (Urban-Schwarzenberg, Wien, Berlin, 1907).

[66]Zeitschrift f. Sexualwissenschaft, 1908, 103. oldal.

[67]Véleményem szerint itt „nekrofíliás” hajlamok is előtörnek. Isten szent anyja szintén biszexuális – reprezentálja Istent és – aztán – az atyát. Úgy tűnik, hogy az álom kasztráció és felláció fantáziákat jelez. A „fiatalember” újra csak a prostituált maga; és a csónak az örökkévalóságba viszi őt, ahol majd számot kell adnia a bűneiről. (Szorongásának egyik forrása: a pokoltól való félelem.) Bűnös életéért a pokolba lesz taszítva.

[68]Egy tapasztalt analitikusnak nem lesz nehéz értelmezni ezt a sort. Itt egy olyan pácienssel van dolgunk, akinek a betegsége azt célozza, hogy féljen a fájdalomtól. Az analízis során nyert további adatok feltárták, hogy idejekorán tudást szerzett a terhességgel együttjáró fájdalomról. Gyermekkorában ezt a fájdalmat az az elképzelés tette érthetővé számára, hogy: a gólya megharapta anya lábát. „Megharapta a combját” ebben az értelemben gyakorlatilag azt jelenti: a lány egy nő szintjére degradálta őt, megalázta őt a testvérével való viszonyán keresztül. Hasonlóan, más neurotikusoknál: „megharapva lenni” egy kutya vagy rovarok által.

[69]A fájdalmak itt természetesen „női” fegyvereket jelentenek.

[70]Végül győzedelmeskedik az apa felett. Mert ő van felül (Adler)

[71]Más szavakkal a nőknek ismerős arca van – a szeretett édesanyja! A „darunter” kifejezést nem csak úgy kell érteni, hogy az jelenti „közöttük”, hanem szó szerint. Szeretőjének képe takarja el saját fiatalságának eltúlzott emlékképét.

[72]Ezt a tényt teljes mértékben kifejti Artemidoros, loc.cit., 50. oldal.

[73]Alkalmanként előfordulnak variációk: a páciens például jobbra fordul és a levegőbe kap azért, hogy elérjen valamilyen támaszt. Néha ez a tünet úgy értelmezhető, hogy a házastárs vagy a rokonok iránti bizalom megrendülését jelzi. Ugyanígy jelenhet meg az a gondolat, hogy: Elvesztettem minden támaszt az életemben!

[74]W. Fliess, DerAblaufdesLebens (F. Deuticke, Wien).

[75]Ld. Abraham, DieStellungderVerwandtenehe in derPsychologiederNeurosen. Jahrb. f. psychoanalytischeForschungen.

[76]Számos „anya kicsi fia” egy Don Juan erős homoszexuális komponensekkel. Vö.: megjegyzések a Don Juanizmus pszichológiájáról a 28. eset kapcsán.

[77]Überholen, megelőzni, lekörözni nagyon gyakran használatos Überleben, túlélni értelemben.”JemandenaufdemLebenswegeeinholen” az a kép, amit az egyéni létezés sugall számos utazónak az élet ösvényén. A „hosszú út” vége a halál sötét ajtaja.

[78]Álomértelmezés.

[79] Az érettségi vizsga a középiskola végén – Maturitätsprüfung – sikeres teljesítés esetén feljogosítja a vizsgának megfelelő bizonyítvány birtokosát arra, hogy egyetemre jelentkezzen és egyéb más előjogokkal is jár (különösen a katonai szolgálatot illetően). Ez az álom egy Maturitätstraum. A Matura szó szerinti jelentése nyilvánvaló. (ford.)

[80]A szerpentin utak a kígyó jelképei is, ahogy a név utal is erre.

[81]Vö.: XLII. fejezet ebben a műben.

[82]Emlékszem egy absztinens alanyra, aki úgy gondolta, hogy felfedezte a megfejtést a világ és minden létező rejtélyére a spirál formában. Ebben az esetben is a spirál az „EwigWeibliche”, az Örök Nő szimbóluma volt. Spirál, csavar, csigalépcső, stb. bűnösséget és születést fejeznek ki. A spirál forgása ugyanazt az oldalt hozza a látótérbe. (Neurotikus fantáziák az örök visszatérésről – desGleichen! – az azonosságról!)

[83]Az, amit az orvosok neuraszténiának tartanak, egy összetett állapot. Beletartozik a szorongásos neurózis, a szorongásos hisztéria, a melankólia enyhébb formái, kényszeres neurózis, dementiapraecox és ciklotímia. A szexuális élet zavara mellett ezek a személyek pszichés konfliktust mutatnak, és ez képezi a neurózis gyökerét. Vö.: monográfiám: The Causes of Nervousness, hivatalos angol verzió James S. Van Teslaar fordításában.

[84]Egy könyvtárban minden könyvnek jegyzékszáma van.

[85]Gerichte, bíróság, kettős értelemben; Gerücht, pletyka is a jelentése. Csúnya pletykák terjengtek az anyjáról.

[86]Arthur Schnitzler ezt a motívumot vitte színre a RufdesLebens (Az élet szava) című drámájában.

[87]Hermann Swoboda, DiePeriodeimmenschlichenOrganismus (F. Deutlcke, Wien u. Leipzig, 1904)

[88]Vö.: véleményem az öngyilkosságról: ÜberdenSelbstmord, Diskussionen, I. kötet, 1910 (J. F. Bergmann, Wiesbaden).

[89]Euripides jól ismert gondolata kiváló példa:

„Ki tudja, hogy az élet nem halál-e, a halál pedig nem élet-e?”

[90]Rückfall, természetesen visszaesést jelent. Az álomban a nő így kiált: „Visszaesem!”. A szó szerinti fordítás van megadva a szövegben – „hátrafelé esés” – mert az álom, ahogyan az analízis mutatja, főképp a szó utóbbi jelentése körül forog. De a „visszaesés” gondolata, a hátrafelé esés jelzett könnyebbségével (szemben a nővel, aki még nem „esett” meg) és annak a további jelzésével, hogy a kívánt élmény már teljesült, szintén meghúzódik az álom hátterében és támogatja annak fő témáját. (Fordító.)

[91]Az álom azt a fantáziát festi le – koránt sem ritkaság – hogy kihordta és megszülte a bátyját. A hatás (remegés) az általános érzelmi beállítódásának (vágyakozás) a kifejezése, semmit a halál miatti borzalomé.

[92]Meglepő lehet, hogy mennyi alkalmam van az incesztus tárgyalására. Azonban nem tehetek mást, minthogy beszámolok mindenről, amire felfigyelek. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy főképp olyan alanyokkal van dolgunk, akik megrendült egészségük terhét cipelik.

[93]Egyszer, mikor köhögött, a dajka a saját vizeletét adta neki gyógyszerként. A szimbolikus egyenlet egy példája.

[94]Milyen gyakran állnak a kényszerek hátterében az alany családi körét illető felszólítások! Egy férfi amiatt a kínzó kényszergondolat miatt konzultál vele, hogy el kell tennie láb alól a feleségét. Egy rövid analízis feltárja, hogy az anyja és a felesége utálják egymást. Egyszer egy komoly vitájuk volt. A hajuknál fogva estek egymásnak. Akkor az anyja azt mondta neki: „Nem értem, hogyan tudsz kijönni a feleségeddel. Más férfi már rég eltette volna láb alól”. Ez a hipotetikus felszólítás az anya részéről indította be a kínzó kényszergondolatot; ami eltűnt miután így rábukkantunk a forrására.

[95] Nincsenek kétségeim a fejemben, hogy minden féltékenységi gyilkosságban van egy kellemes érzés. Mikor Othello fojtogatja Desdemonát, akkor egy ösztönös vágyat valósít meg – ervollzieht an ihrdenletztenGeschlechtsakt. Így a bosszú örömtelivé válik számára. Kielégülésünk mások tönkretételével jár. Életünket mások halálán keresztül tartjuk fenn.

[96]Affektivität, Suggestibilität, Paranoia. Carl Marhold, Halle a. S., 1906. Bleuler ezt mondja: „Cselekedeteinket talán kizárólag az öröm és diszfória érzései befolyásolják; a logikus megfontolások a velük kapcsolatban lévő hatások által tesznek szert az erejükre.” Ennek megfelelően az álom nem a gondolatok összjátéka, hanem az érzelmek küzdelme.

[97]Stekel, Zwangszustdände, IhrePsychischenWurzela und ihreHeilung. Mediz. Klinik., 1910, 5-7. szám.

[98]“Dasöfnen und Suchenbeginnt von vorn” „a nyitogatás (fiókoké) és keresés kezdődik… von vorn, elölről újra”, de szó szerint is az „elülsőről”.

[99]A fallosz szimbóluma. Közismert vulgarizmus: Last dirdeineWirtschaftausbürsten.

[100]Tíz utal a kezekre is és maszturbációt jelen. A köznyelvi zsargonban a pénisz elnevezése a „tizenegyedik ujj”. Mivel ez az álom a papság egyik tagjáé, a tíznek egy további jelentősége is van: tízparancsolat. A vallásnak nagy szerepe van a neurotikus tünetek determinációjában, ezzel kapcsolatban a számok közül a tízes mindig fontos.

[101]A férfi genitália népszerű neve dasPäckchen, dasGemächte, dasGepäck (a csomag), végül a dasGewicht is – súly vagy teher: Anthropophyteia, II. kötet. Ugyanígy a Koffer, Ranzen, Korb, Kiste, Sack, Rücksack, TascheésHandtasche a női genitáliára utaló vulgarizmusok. A „csomag” kifejezés szexuális értelemben általában egy megvető szó.

[102]Itt jelezzük a negyedik szimbolikus egyenlet biológiai gyökerét: „Minden affektus helyettesítheti bármelyik másik affektust az álomban”. Félelem, harag, düh és kétség behelyettesíthetik egymást és átvehetik egymás helyét. Az agorafóbiások elvesztik a nyitott terektől való félelmüket, amikor mérgesek.

[103]Egyik páciensem elmesélte, hogy az anyja egyszer vizelés közben rákiáltott: „ne nézz ide, különben meg fogsz vakulni!”

[104]Vö.: Freud: DiepsychogeneSehstörung in psychoanalytischerAuffassung, AerztlicheStandeszeitung, 1910, 9. szám. Freud a következőképpen fejezi ki a tudat büntető erejét: „Mivel rosszra akartad használni a látásodat a gonosz érzékiség érdekében, megérdemled, hogy egyáltalán ne legyél képes a látásra!”

[105]A mérgezésnek mélyebb determinációja van abban a jelentésben, hogy a méreg a spermafolyadék, a mérgezés a terhesség jelképe. (A második szimbolikus egyenlet kiterjesztése.) Az egyik páciensem amiatt aggódott, hogy a nővére terhes lesz a fürdőkádban levő víz miatt, mert ő (a páciens) maszturbált, miközben fürdött. Gino ugyanettől félt. A szifilisz miatti széleskörben elterjedt félelem nagyrészt ugyanígy alakul ki. A méreg a pénzt is jelképezi; a pénz a péniszt: ld.: Anthropophyteia, VI. kötet, 15. oldal. Ezzel feltárjuk az análerotikus kapzsiság egy új determinációját.

[106] P. Meunierés R. Masselon, Les rêvesetleurinterpretation (BlendetCie., Paris, 1910) ugyanerre a konklúzióra jut: “La logiquedesrêves est entièrementaffective”