TUDÁS, NEM TUDÁS, INTUÍCIÓ – ABSZTRAKT
TUDÁS,
NEM TUDÁS,
INTUÍCIÓ
aBSZTRAKT
Dr. Nagy Adrienn – A tudástól nem férek magamhoz
A pszichiátriai diagnózis identitásképző szerepe a terápiás munkában is jelen van – így érdemes megvizsgálni, miként válhat az önazonosság szervezőelemévé, miközben egyben akadályozza is az önreflexiót.
Az előadás arra a tapasztalatra épül, hogy a pszichiátriai diagnózisok – például az utóbbi években előtérbe került ADHD vagy az autizmus – sok esetben nemcsak magyarázatot adnak a páciens konfliktusaira, hanem idővel az identitás részévé is válnak. Ez a fajta azonosulás érthető, hiszen egy jól megfogalmazott diagnózis megkönnyebbülést, keretet és közösségi élményt is hozhat. Az analitikus munkában ezek az azonosulások ellenállásként is működhetnek – elhárításként a bizonytalan, fájdalmas vagy még meg nem fogalmazott érzések elől. Bár kezdetben csökkenhetik a szégyenérzetet, de egy idő után akadályozzák a belső konfliktusokhoz való hozzáférést.
Az előadás során olyan esetrészleteket mutatok be, ahol a diagnózis kettős szerepe – egyszerre önazonosítás és védekezés – különösen élesen jelent meg. A fókusz arra kerül, hogyan lehet finoman visszacsomagolni a diagnózist, mint „védelmi narratívát”, és teret adni a mélyebb változásnak és annak, hogy a páciens felismerhesse a valódi konfliktusait és erőforrásait is.
Dr. Ormay István – Nem tudom, de nem is akarom
Aktív-analitikusként a terápiás kapcsolatot egyenrangú, de aszimmetrikus folyamatként értelmezzük. Ez azt jelenti, hogy a terapeutát a szakmai tudása megkülönbözteti a kliensektől, akik éppen e speciális többletismeretei miatt fordulnak hozzá. Jól tudjuk, hogy a szakmai tudás megszerzése mennyi fáradtsággal, áldozattal jár, de csak ritkán kérdezünk rá: vajon mire is jó a sok tanulás, hol vannak a tudásunk határai? Sőt: lehetséges, hogy a tudás zavaró tényezővé válik? Azt is tudjuk, hogy a tudásnak van nem reflektált formája is: az implicit kapcsolati tudás, amely lényegénél fogva tudattalan és a szokásos ételemben nem is lesz tudatosítható, de amely „emberismeret” formájában akár a terápiás folyamat meghatározó tényezőjévé válhat. Sőt, van olyan tudás, ami ha nagyon figyelek rá, nem jön, majd hirtelen, mintegy a semmiből megjelenő intuíció képében lepi meg a terapeutát.
Előadásomban, amelyet Wilhelm Stekel 1929-ben, a Lélekkutatás orvosanalitikus szaklapban magyarul is megjelent gondolatai ihlettek, a tudásról, annak megjelenési formáiról és a nem-tudásról gondolkodom, elsősorban a terápia-technika szemszögéből.
Dr. Duba Andrea és Dr. Ormay István – Intuitív mesehősök és aktív-analitikus terápia-technika
Wilhelm Stekel az aktív-analízis megalkotója már 100 évvel ezelőtt is hangsúlyozta, hogy az analitikus/terapeuta művész is, így az intuíció fontos munkaeszköze. Azt vallotta, hogy az intuíció képessége tanulható, fejleszthető. Ez egy olyan tudás amit úgy fejleszthetünk, ha a saját érzéseinkre, testi érzeteinkre figyelünk a terápiás kapcsolatban, és hagyjuk háttérbe szorulni kognitív tudásunkat a kliensről.
Műhelyünkön annak eredünk nyomába, hogyan használják az intuíciót a mesehősök, és terapeutaként mit tanulhatunk tőlük. Élőszavas mesemondás során sajátélményben tapasztalhatják meg a résztvevők a mesék erejét, és abba kapnak betekintést, hogy az aktív-analízis terápia-technikai eszköztárának segítségével hogyan tudjuk fejleszteni intuitív képességünket a terápiás kapcsolatban.
Elekes Almiréna és Dr. Fehér Pálma Virág – Belső tudás, a módosult tudatállapotok bölcsessége
Az élet kiemelkedő élményei – szülés, betegség, traumatikus élmények, szerelem – mind módosult tudatállapothoz vezethetnek, mely együtt jár a testélmények és az észlelés megváltozásával. Már pusztán a fokozott érzelmi igénybevétel, szorongás, hirtelen környezeti változás is előidézhet ún. spontán transzállapotot. A terapeuta gyakran tehát már a terápiás helyzet okán is ’készen kapja’ a módosult tudatállapotot. A kliens szuggesztibilitása ilyenkor adott, melyben tudatossággal terápiás lehetőségek nyílnak. Workshopunkon két testorientált aktív-analitikus gyakorlati munkamódot mutatunk be, melyek a szelíd gyógyítás tapasztalati keretében értelmezhetők. Eszerint az interszubjektív terápiás térben természetesen létrejövő módosult tudatállapotok szuggesztív erejét kihasználva dolgozunk együtt a klienssel intuitív, belső tudására támaszkodva.
Az aktív-analitikus módszertan nemcsak intuitív, de cselekvés-orientált, integratív és az aktuális belső konfliktus megoldására irányul. A kliensre, mint önmaga legjobb szakértőjére tekint. Eszköztára széles és gyakran több technikát alkalmaz együttesen, melyek fokozzák a terápiás hatékonyságot.
Az elsőként bemutatott munkamódként egy olyan testi gyakorlatsor kerül ismertetésre, amely a testtudati munkában gyors és tartós változást indukálhat rendszeres gyakorlás esetén.
A Nejang a tibeti Tsa rLung meditációs gyakorlatok egyike. Alapfokon szabályozza az egyén önmagához fűződő viszonyát és személyközi kapcsolatait. Középfokon a test és a légzés viszonyának, felsőfokon a koncentráció és a teljes belső elmélyülés élményét adja. Összességében egy olyan áramlásélmény, amelyben a gyakorló mély ellazulás közben valósítja meg a belső utazást az énbe. A gyakorlat fizikai síkon a stagnáló energiapályák megnyitásával a tudat lecsendesedését eredményezi és felkészít a tudatosság haladó gyakorlataira. Lépései harmonikusan ötvözik a jóga és a meditáció imaginatív technikáit. Hatással van a három alaptestnedvre, azokon át a szervekre és a tudat működésére.
A második gyakorlati módszernél a negatív automatikus gondolatok (NAG-ok) áthangolása történik majd pozitív szuggesztiókkal. Bemutatásra kerül, hogyan tudunk dolgozni természetes módon keletkező transzállapotban azon, hogy a negatív belső ’mantránkat’ pozitív belső megerősítéssé hangoljuk. Ehhez a szuggesztiók alkalmazásán túl a test- és légzéstudatosság is szerepet kap. A légzés hidat képezve a test és a mentális működés között a természetes transzállapotot hivatott mélyíteni az érzelmi átélést segítve ezzel elő.
Mivel a terápiás térben a gyakran létrejövő spontán transzállapot miatt a terapeuta minden mozdulata, szava, tette mindenképpen fokozottabban érvényesül, workshopunkkal- a negatív szuggesztiók elkerülésén túl- a résztvevők módosult tudatállapotokra vonatkozó terápiás eszköztárának bővítésére törekszünk, amellyel a kliens belső tudása jobban hozzáférhetővé válhat; hangsúlyozva, hogy tudatosságunk egyik alappillére testünk észlelése és annak szubjektív tapasztalata.
Hámor Éva és Bodnár Csilla – “Ne nevess ki engem!”
Előfordul hagy a terápiás folyamat elakad, megbicsaklik, semerre nem halad. Az ellenállás hátterében állhat pl. egy másodlagos – nem velünk születetett – érzelem, a szégyen. Ezt a gyötrően destruktív érzést önnön természeténél fogva többnyire rejtegetni szokták, gyakran, hosszú hónapok elteltével – amíg ki nem alakul egy biztonságos terápiás kapcsolat -, kerül csak felszínre.
A műhelyünk célkitűzése a szégyen manifesztációjának illusztrálása. A kiemelt filmrészletek segítségével beszélünk arról, mit okozhat a szégyen egy ember életében, élettörténetében. Tud-e transzgenerációsan is hatni, akar ölni is. Mit tehetünk, hogy a „szégyen-átok” megszelídüljön, elmúljon.
A műhely előzetes felkészülést igényel. A részvételhez kérjük, hogy nézze meg a KAMASZOK (2025) című minisorozat négy epizódját (Netflix).