Eredeti mű: Wilhelm Stekel: Conditions of Nervous Anxiety and their Treatment. Read Books Ltd., 2013. 78-142 old kivonat, 78 – 141 old. kivonatolt.

Fordította: Tóth Sally (2022)

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
HÁNYINGER ÉS VÉSZES TERHESSÉGI HÁNYÁS
(HYPEREMESIS GRAVIDARUM)

A fuldoklás, csuklás, böfögés, öklendezés, sőt a krónikus émelygés is a szorongásos neurózis vagy a szorongásos hisztéria tünetei lehetnek, melyekben a szorongás érzésével kombinálva vagy váltakozva jelennek meg. Mindez azonban még homályos terület, ahol sok minden feltárásra vár. Az úgynevezett „idegi betegség” azonban sokkal gyakoribb, mint hinnénk. Ezek általában az undor érzésével kapcsolatos elfojtott fantáziák okozta esetek. Az undorhoz tarozó érzetek jól átlátható módon alakulnak hányási tendenciákká vagy tényleges betegséggé. Ezen rejtélyes eseteket legszembetűnőbben pszichoanalitikus módszerekkel sikerült megoldani.

A számunkra kellemes és kellemetlen érzések mind a vágy és az undor két pólusa közt ingadoznak. Az undor valójában az érintkezéstől való félelem: a vágy az éritnkezés eléréséről szól. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, egy számunkra taszító dolog gondolata csupán akkor idéz elő émelygést, ha ez a gondolat az érintkezés érzetével párosul. Gond nélkül nézhetünk valakit, amint valami számunkra undorító ételt eszik, de ha arra kérnek bennünket, mi is kóstoljuk meg, a kontaktus gondolata undorként nyilvánul meg, és elkerülése érdekében a test akár a leggyorsabb védekező reakcióját is képes bevetni, a hányást. Az érintkezéstől való félelem tehát képes lehet egy ilyen szélsőséges automatikus reakció kiváltására is.

A szégyen és az émelygés olyan érzések, melyeket az elsők között nevelnek bele a gyerekbe, akinek aztán ezeket minden belső meggyőződése ellenére ki kell mutatnia a környezete felé. Both thus gain the disguised and concealed character that distinguishes all sexual sensations. Ily módon az émelygés először, mint a szexualitáshoz kapcsolódó érzés válik hangsúlyossá, és épp ebben mutatkozik meg valódi jelentősége. Az émelygés tehát szexuális érzés, vagy pontosabban: minden szexuális érzéshűséges kísérője. A gyerekben az emésztéssel kapcsolatos működések is mind a szexuális érzésekkel fonódnak össze, mert még nem képes úgy differenciálni ezeket, mint egy felnőtt: minden, ami az erogén zónákban történik, szexuális jellegű, így a székletürítés és a vizelés is. Mivel azonban környezete ezen cselekvéseket undorítónak címkézi, a gyerekben a szex fogalmával ez a jelző fog összeolvadni. Felnőttként aztán a kiválasztás és a szex már külön területként van kezelve, de nem teljes mértékben és nem mindenkinél. Egyeseknél ezen erogén terület egész életükre fixálódik, ezt a fajta fixációt nevezzük parafíliának.

Mint tudjuk, minden parafília az első szexuális érzésekhez kapcsolódó fixáció. Amennyiben ezek a kóros rögzülések nagyon meghatározóak, jelentős ellenszenvet váltanak ki másokból. A gyerek minden tárgyat a szájába tesz és a szája ekkor ugyanúgy erogén zónának számít. A szoptatás mind a gyereknek, mind az anyjának szexuális esemény. Havelock Ellis (forrás) a szexuális ingerek értelmezésekor jól leírja ezt: Hasonló a kapcsolat a csecsemők és az őket szoptató anyák közt. Az anya a gyerekhez köti azt a kellemes érzést, hogy könnyít tejtől duzzadt emlőin, és bár magasabb mentális síkon az intelligencia háttérbe szorítja a táplálkozás ezen primitív kontextusát, primitív kapcsolatokban, illetve az állatvilágban is ennek a megkönnyebbülésnek a vágya alakítja ki az anya és utóda közti őszinte kötődést. Az analógia valójában nagyon találó: A felálló mellbimbó a pénisznek felel meg, míg a csecsemő mohó, nyállal teli szája a vaginának, az életadó, fehérjedús tej pedig az ondónak. A teljes, kölcsönös testi és lelki elégedettség mindkét esetben egy értékes folyadék átadásához köthető, és ez az egyetlen fiziológiai hasonlóság férfi és nő között a szexuális aktus csúcspontján. Ellis utal továbbá a spanyol szociológus, Salilas megjegyzésére is, miszerint a spanyol köznyelvben ez az analógiai tisztán kifejezésre is jut.

A szoptatás ezáltal a gyerek első szexuális interakciója. Meg kell értenünk miért kapcsolódnak össze a szexuális érzések az undorral, azon keresztül, hogy megértjük az emésztési folyamatok és a szexualitás közti összefüggés radikális értelmét, mint az éhség és a szeretet ősi együttműködését. Csak ezen feltételezésekből kiindulva érthetjük meg továbbá azokat a taszító jelenségeket, melyeket a pszichopatológia szexuális koprolagnia és urolagnia néven ismer, azaz azokat a perverziókat, melyben a kiválasztás folyamata és végtermékei a szexuális libidóval és kielégüléssel függnek össze (forrás). Bloch-ot a kérdés alapos vizsgálata meggyőzte arról, hogy ezek a jelenségek valójában nem kórosak, mert hasonló hajlamok megfigyelhetők a mentálisan teljesen egészségesek körében is. Csecsemőkortól alakul ki a szexuális aktus és a kloáka közti asszociáció. Bloch szerint nem állítható, hogy a koprolagnisták és urolagnisták szexuális aktus után érzett undora – mind saját maguk felé, mind az általuk elkövetett cselekedetekre vonatkozóan – abból fakadna, hogy ezen cselekményeket beszámíthatatlan állapotban követték el. Ez a morális „macskajaj” minden szexuális interakció után jelentkezik. Bloch idézi Eulenburgot, aki szerint, minden jelentős fizikai és lelki örömöt elkerülhetetlenül kísér valamilyen kellemetlen reakció, csalódás, testi és erkölcsi levertség, így a legszenvedélyesebb és legfáradtságosabban elért örömöt, a szexuális kielégülést is követi ellenérzés és undor. Ezen averziók emiatt nem tekinthetők az egészség és a patológia mércéjének.

Ahogy már korábban rámutattam, az émelygés érzete szerzett és nem veleszületett reakció – sokkal inkább lehet ez eredetileg meglepettség vagy valami idegenre, ismeretlenre való reagálás, mely közel áll az idegenkedés érzéséhez, és azt is megmagyarázza, miért találunk elsőre szinte minden, számunkra új, vagy szokatlan ételt taszítónak és miért nem tudjuk legalább egy kis ellenállás nélkül megkóstolni. Úgy tűnik már Darwin is rájött erre, mert leírja, kételkedett abban, hogy a gyerekek valóban éreznek undort, mivel arcukon a csodálkozás és elgondolkodás volt megfigyelhető. Szerinte a nyelv kinyújtása, mint a megvetés és utálat szimbóluma valójában abból a reakcióból származhat, ahogyan egy kellemetlen anyagot a nyelv kinyújtásával igyekszünk eltávolítani a szájból. Ez a magyarázat, bár nem teljesen elvetendő, de nem is írja le ezen szimbolikus cselekedet jelentőségét. Ez az aktus ugyanis, csakúgy, mint a köpés azt hivatott üzenni a másik személynek, hogy ő a kiváltó oka az általunk érzett undornak.

A jól ismert francia pszichológus Richet szerint (forrás), az averziót veszélyes és haszontalan dolgok váltják ki. Mivel az emésztési folyamat és a szexuális interakció végtermékei haszontalanok, vagy régi, primitív elgondolások alapján egyenesen veszélyesek voltak, a genitális-anális terület hamar az undor középpontjává vált. Ennek a feltételezésnek a tarthatatlansága azonban könnyen bizonyítható. Ahogy az anális terület gyerekkorban erogén zónának minősül, természetes, hogy a genitális-anális érzések a szexuális érzésekben igyekeznek fennmaradni, így viszont a szégyen és az averzió is. Számos dolog van, ami hasztalansága ellenére nem vált ki ellenérzést az emberből, ebben pedig egyéni eltérések is megfigyelhetők. Ugyanez igaz lehet a veszélyre is: számos igen mérgező étel bizonyul például finomnak. Egy nő is képes visszataszító, ellenszenves lenni számunkra, anélkül, hogy veszélyes vagy haszontalan lenne. Ennek igazolására hozza fel Ellis azt a tényt, hogy az eszkimók, mint értékes folyadékot őrzik meg a vizeletet, emiatt pedig az étkezés közben végzett vizelés sem számít undorítónak vagy szégyenteljesnek.

Minél kevésbé zavarja az anyát gyermeke vizelete, annál kevésbé lesznek a babának is ellenérzései azzal kapcsolatosan, viszont ebben az esetben meg kell neki tanítani, hogy ezek a dolgok „piszkosnak” számítanak. Amennyiben ez nem valósul meg, mizofília alakulhat ki, vagy az ezzel kapcsolatos tartalmak elfojtása után tisztaságmánia és undor. Egy kutatás, melyben arról kérdezték a résztvevőket, mi növeli az arousal szintjüket, számos szexuális szimbólumot sorakoztatott fel. Egy hölgy ismerősöm kijelentette, hogy undorodik az egerektől, csigáktól és kukacoktól. A egér egyértelműen szexuális szimbólum, de hevesen tiltakozott az ellen, hogy a csigát is annak minősítsem. Egy álmában megjelentek a csigák, melyeket egy szeparéban szolgáltak fel és a későbbi pszichoanalitikus elemzés alátámasztotta, hogy csigák alatt valójában vaginát értett. Hasonló a tapasztalatom a kukacokkal, kígyókkal, kagylókkal és minden olyan étellel, ami zsíros, ragadós vagy csúszós. Sokszor a taszító ételek egyszerűen azok, melyekhez nem szoktunk hozzá, hiszen nem társul hozzájuk az a meghatározó asszociáció, mely az étel és az éhség közt jön létre. A zsidóknál például lehet egy étel étvágygerjesztő, de ha nem kóser tisztátalannak számít, ezáltal pedig ellenszenvet vált ki. Ez már egy olyan átmenet, amely az averzió érzésének szimbolikus jelentéséhez vezet – idegenkedés egy művészeti formától, egy foglalkozástól stb.

Összességében tehát kijelenthetjük: a szokatlan dolgok visszataszítóak számunkra. Bizonyos ételek lehetnek csupán azért undorítóak valaki számára, mert kellemetlen asszociációkat mozgósítanak. Én például nem eszem lágy sajtot, mert gyerekkoromban azt mondták, férgek lehetnek benne. Van, aki azért undorodik a vesétől, mert a kiválasztás szerveként a vizelettel köti össze. Ha azonban szokássá válik egy ilyen étel elfogyasztása, ez idővel felülírja az undor érzését és az ehhez tartozó asszociációkat. Ez azonban ellenkezőleg is megtörténhet: a túl gyakran fogyasztott étel idővel ellenszenvessé válhat, mindez jól mutatja, mennyire fontos biológiai szabályozó funkcióval bír az undor a mindig ingerlésre törekvő organizmus számára. Fontos látnunk ezzel együtt, hogy undor nélkül élvezet sincs, a polaritások közti hullámzás pedig emberi létünk alapja. Az undort emiatt olyan pszichés gátló tényezőként tartom számon, mely, mint egy belső iránytű, garantálja a helyes irányt. Közösülés előtt az egyén gátló törekvései felett úrrá lesz szexuális vágya, az aktus után azonban ezen tényezők újra működésbe lépnek, ami azért fontos, mert ezek nélkül, a féktelen szexuális vágy által vezérelve veszélybe kerülne az individuum. Másrészről a gátló érzések képesek lehetnek elnyomni ezt a vágyat, akár olyan mértékben is, mely pszichés impotenciához vezet. Ösztönös érzésként az undornak – csakúgy, mint a vágynak – fontos szerepe van fajunk erősítésében a természetes kiválasztódás eszközével, ezen felül pedig az egyén biztonságát is biztosítja.

Most pedig elérkeztünk egy olyan jelenség pszichológiai értelmezéséhez, mely eddig homályos volt és minden kezelésnek ellenállt. Ez pedig a terhes nők rosszulléte. A szexuális vágyat a nőknél – legalábbis eleinte – két erőteljes negatív érzés kísér: szorongás és undor. Mindkettőn felül kell kerekedjen az ösztön. Minél erősebbek ezek a negatív érzések, annál inkább áll ellen a nő a szexuális interakciónak. Ha az aktusnak terhesség lesz az eredménye, és ez valamilyen okból nem kívánatos, a nő lelkében felmerülhet az a vágy, hogy a közösülés előtte negatív érzések erőteljesebbek legyenek, így a szorongás és az undor nagyobb figyelmet kap az életében. Ahogyan a civilizált nő a mindennapi élet döntéseiben mutatkozó végtelen bizonytalansággal kompenzálja férje melletti sikertelen döntését, a hányás pszichés helyettesítőként van jelen azon averzív érzésekre, melyek a szexuális aktus előtt kudarcot vallottak. Egy eset jut erről eszembe, ami igazolni látszik a feltevésem. Egy nő, aki nem a férjétől, hanem a szeretőjétől esett teherbe, olyan súlyos tünetektől szenvedett, hogy az orvosok felvetették az abortusz szükségességét. Második terhessége során, melyben férjétől várt gyereket, egyáltalán nem tapasztalt hányásos tüneteket. Úgy tűnik, mintha a rossz lelkiismeret és az önvád, sőt, akár a cselekedetével kapcsolatban érzett viszolygás a hányás aktusává alakult volna a nőnél. Az idegesség tehát jelzőfaktor lehet, az érintett nőknél sokkal gyakoribbak a terhesség alatt megfigyelhető hányásos tünetek, mint erős idegzetű és lelkiismeretű társaiknál. Ugyanígy számos más terhességhez köthető jelenség is magyarázható. A kóros sóvárgás például lehet a betegesnek minősített, öntudatlan szexuális vágy megfelelője. A terhességi hányás jelenségét rengeteg hipotézissel próbálták magyarázni, mégis feltáratlan maradt. Miután számításba vettem a pszichológiai faktort is a kérdésben, világossá vált számomra, miért tapasztalnak ilyen tüneteket egyes nők, és mások miért nem.  Már önmagában ez a tünet is igazolja feltevésemet, miszerint szorongásos neurózis esetén két faktornak együttesen kell megjelennie a betegség kialakulásához: ezek a terhességi toxémia és a belső, pszichés konfliktus. Még a szokásos menstruációs zavarok legtöbbjét is idegi hatások okozzák. A menstruáció késhet vagy kimaradhat például attól az egyszerű félelemtől, hogy a vérzés el fog maradni, ezt praktizálásom során sok esetben tapasztaltam. Hány hölgy vallotta be, hogy oka van azt feltételezni, hogy terhes, emiatt aztán feszültséggel telve várta menzeszét és legnagyobb ijedtségére az valóban nem jött meg. A legtöbb esetben tehát ezeket a zavarokat pszichés hatások okozzák, így a páciens megnyugtatása csodákra lehet képes. A nőgyógyászok azonban alábecsülik a psziché erejét. Rudolph Denker úgy fogalmaz: a nőgyógyászok csak kívülről ismerik a nőket, belülről még az őket megteremtő Isten sem ismeri őket.

A terhesség a súlyos szorongásos neurózis létrejöttében is szerepet játszhat, a tünetegyüttes jól ismert ezen periódus alatt. A legismertebb tünet az ízlés változása az étkezés tekintetében. Ezen belül is az egyik leggyakoribb jelenség, hogy a várandós nők képtelenek megemészteni a húst. Egyes területeken ez a tünet egyenesen a terhesség megállapításához vezet. Az, hogy az érintett nő egy falatot sem bír lenyelni a húsból szimbólikus értelemben a szexuális elutasítással lehet egyenértékű. A hányás időnként olyan gyakori és szűnni nem akaró tünetté fokozódhat, hogy a terhességet meg kell szakítani. Mások különös ételek iránti sóvárgása a hisztériás és vérszegénységgel kapcsolatos vágyakra emlékeztet. Az ájulásra, szívdobogásérzésre, asztmára, hasmenésre vagy székrekedésre, nyáladzásra, görcsökre és reszketéses rohamokra való hajlam pedig teljessé teszi a képet. A neurózis hátterében pedig tulajdonképpen a terhességgel kapcsolatos természetes szorongás áll, mely célzott félelemmé alakul. A terhes nőket rossz előérzet önti el, például egyre biztosabbá válnak abban, hogy ezúttal belehalnak a várandósságba. A melankólikus depresszió és a sírási hajlam sok esetben tényleges melankóliává fokozódhat; és itt azt is fontos megjegyezni, hogy a legtöbb öngyilkossági kísérlet a nők körében a menstruáció vagy a terhesség időszakára tehető.

No. 47. Mrs P.K. –

A terhességi hányás jobban érthetővé válik annak tudatában, hogy sok nő kényszeredetten hány a férjével való együttlétek után. Néhány organikus eset kivételével meggyőződésem, hogy a pszichoanalízis segíthet feltárni a vészes terhességi hányás hátterét, melyben az undor játszik központi szerepet.

No. 48 –

Ez az eset jól példázza a pszichoterápia szerepét. Mennyi ártalom lenne elkerülhető, ha az orvosok megfontolnák a pszichés kezelést is. Szükség lenne szakemberekre, akik az orvosokkal kiegészülve és őket támogatva segítenének teljeskörűen feltárni bizonyos eseteket. A terhes nők hányásos tünetei a gyermekük iránt érzett utálatot, el nem fogadást jeleníti meg, mely akár a gyermek születése után is fennmaradhat. Számos esetben ez a gyűlölet túlzott szeretetbe transzformálódik, a túlzott reakcióképződés pedig mindig fontos jelzés. Éppen azok a nők, akik ilyen túlzott ragaszkodást mutatnak a gyerekük iránt azok, akik a várandósság alatt ellenséges érzéseket éltek meg a baba iránt.

9. FEJEZET

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
HÁNYÁS

Az előző fejezetben áttekintettük, hogy az undor és a szégyen negatív szexuális érzések, melyek az elfojtás eredményeként jönnek létre. A terület mélyebb vizsgálata nagyon gyümölcsöző lehet a pszichoanalitikusok számára, ezért ezeket a jelenségeket kutatják a legtöbben. Az idegenkedés érzésével kísért fájdalom gyakran társul szorongásos neurózishoz, de számos esetben nehéz a differenciáldiagnosztika. Ennek legfőbb oka, hogy a szorongás érzése nem mindig jelenik meg a tünetek között, így ilyenkor egy szomatikus jelenség, például a hányás helyettesíti azt. Jellemzően ez történik, mikor a tudattalanból előtörő szexuális impulzusokat elnyomja a tudatos gátló törekvésekhez társuló averzió. Ez az a pszichés konfliktus, melytől a neurotikusok szenvednek. Abban az esetben, ha jelentős mértékű az averzió, a betegség idegi jelleget ölt. A következő esetek elemzése során megismerhetjük a betegséghez vezető bonyolult pszichés mechanizmusokat.

No. 49 Mr. Z. K. –

Nervous sickness esetén mindig meg kell vizsgáljuk a lehetséges pszichés okokat is, mint amilyen a szexuális diszharmónia, az elfojtott erőszakos tudattartalmak és az undor érzéséhez társuló tudattalan gondolatok. Amennyiben tehát kizárhatóak az organikus okok és nincs egyéb nyilvánvaló magyarázat a betegség megjelenésére, az további elemzésre szorul.

No. 50 22 éves nő –

Aki a pszichoterápiában jártas, az tudja, hogy ellentmondásos érzések esetén nem ajánlott állást foglalnia a terapeutának, helyette az a dolga, hogy a páciens belső konfliktusát a tudattalanból a tudatba emelje át. Én is így tettem ezzel a pácienssel kapcsolatban, az érzéseit elemeztem, a döntést pedig ráhagytam.

Bele sem szeretnék gondolni, mi történt volna a pácienssel, ha nem részesül pszichoterápiában. Minden olyan betegség, ami bizonyos mennyiségű szorongással jár együtt felkelti annak a gyanúját, hogy neurózisról van szó. Szerencsés vagyok, hogy egy újabb figyelemre méltó esetet vizsgálhattam ki, amivel kapcsolatban külön kiemelném, hogy a páciens hányásos tüneteit egyetlen ülés alatt sikerült megszüntetnem, holott előttem két hétig hiába próbálkoztak ezzel más szakemberek.

No. 51 Mrs. L. K. –

A neurotikusok álmaiban sokszor megjelennek jellemző közös vonások.

Ha a szorongásos neurózist, különösen nők esetében, hányásos tünetek kísérik, érdemes az undort, mint érzelmileg színezett, szexuális jellegű elutasítást vizsgálni. Ezek a páciensek gyakran szexuális érzéketlenségről számolnak be. A tünetek általában pszichés eredetűek és elérhetik azt a mértéket is, ami már komoly szervi elváltozásokkal jár. Tipikus példa erre az anafilaxia, mely során a páciens érzékenysége bizonyos ételek iránt olyan erőssé válik, hogy betegsége toxémiának tűnhet. Megfigyeltem olyan eseteket, melyekben bizonyos ételek ilyen mértékű elutasítása elfojtott szadizmusként értelmezhető (pl. véres ételektől való viszolygás, akár egészen felületes módon – minden vörös színű étel undort vált ki). Mindez azért igényel körültekintőbb elemzést, mert a páciens gyerekkorára vezethető vissza, amikor ezen ősi ösztönök még igen fejletten működnek.

A legtöbb esetben kialakul egyfajta félelem az étel elfogyasztásának lehetséges következményeit illetően, így pusztán az étel gondolata is hányingert válthat ki. Ez sokszor nem több, mint a vérrel kapcsolatos, felületes asszociációk eredménye. A szorongás más vonatkozásai már a fóbiákhoz tartoznak. Az időnként egészen nagy méreteket öltő hipochondriás félelem – mely a potenciálisan mérgező ételekre irányul – szintén pszichés eredetű. Hátterében a „méreg-komplexum” áll, mely igen jelentős szerepet játszik a neurotikusok fantáziáiban.

Az idegi eredetű gyomorpanaszokról még nem született átfogó tanulmány, de a gyakorlatban érdemes számolni a lehetséges pszichés eredettel vagy pszichés vonatkozással. A tünetek központjában a káros következményektől való félelem áll, bennük jelentős szerepet játszik a rossz lelkiismeret és a neurotikus saját magára vonatkozó bűntető attitűdje. A szexualitással kapcsolatos konfliktusok nagyon jól képeződnek le az emésztőrendszer szerves nyelvén, és ez olyan egyedi módokon jelenik meg, melynek értelmezéséhez a szakember intuíciójára is szükség van.

10. FEJEZET

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
VÉRBŐSÉG, ÁJULÁS ÉS SZÉDÜLÉS (VERTIGO)

A szorongás egyik speciális formájában a tünetek a fejhez köthetően jelennek meg. A páciensek arról számolnak be, hogy hirtelen elönti őket a vér; kipirosodik és szinte lángol az arcuk és a fülük; a látásuk elködösül; miközben szorongást vagy valami ahhoz hasonló érzést élnek át (pl. attól félnek, hogy stroke-juk van). Néhány esetben mindez enyhe szédüléssel társul, a tünetek így egészen hasonlóak a Meniére-szindrómához. A folyamatok a szív és a tüdő reakcióival egészülnek ki. Jellemző, hogy a páciens mély, görcsös lélegzeteket kell vegyen, hogy lecsillapítsa a szívverését. Egyik páciensemnek például csak hosszas ásítások tudták enyhíteni a tüneteit.

No. 52 Mr. J.V. –

A szorongásos neurózisban a görcsös ásítás a rohamok előfutára is lehet, ám ezek legerőteljesebb indikátora a szédülés, amely tünetként jelentős diagnosztikai hibákhoz vezethet. Legenyhébb formájában csupán az egyensúlyi rendszer gyorsan múló sokkját jelzi. Freud így ír a jelenségről: „A szorongásos neurózisban fellépő egyensúlyvesztésnek nincsen meghatározott iránya (mint a Meniére-betegségben) és nem is örvényszerű, hanem mozgásszervi és koordinációs szédülés, mint amilyet a látóidegek bénulásakor tapasztalnak. A páciens lábait nehéznek érzi, magát pedig képtelennek arra, hogy egyenesen és stabilan álljon. Annak ellenére, hogy a páciens lábai remegnek, ez a fajta szédülés sosem okoz tényleges elesést, viszont a helyébe léphet ájulásos roham is. Utóbbi a szív összeomlását vetítheti elő szorongásos neurózisban, ugyanis nem ritkán a szédüléses tünetek olyan erős szorongásérzettel járnak együtt, mely a légzésre és a keringésre is hatással van.”

A szédülés tehát egy elég gyakori tünete a szorongásos neurózisnak, mely fizikai szinten jeleníti meg mindazt, ami a páciensben van: bizonytalan magában, instabil, úgy érzi el fog bukni (az angol fordításban „fall”, ami elesést, de bukást is jelent, itt ilyen értelemben jól kifejezi a fizikai tünet és a mögötte levő pszichés tartalom összefüggését, ahol a bukás, mint bűnbeesés értendő). Számos páciens számol be arról, hogy a szédülés közben balra húz, ami értelmezhető a „bűnös oldal” felé való elmozdulásként.

No 53 54 55

Akut módon a szédülés megnyilvánulhat szorongás és heves izzadás mellett, sőt komoly ájulásos roham kíséretében is.

No 56

Minden emberben heves küzdelem folyik tiltott gondolatai és az etikai cenzus közt, melyben a morális én mindig felülkerekedik az ösztönkésztetéseken. A szédülést az attól való félelem idézi elő, hogy mindez fordítva történik. A tudat küzd a tudattalan követeléseivel szemben, így az ájulás és a szédülés tulajdonképpen a saját magunktól való félelemben gyökerezik. Ezen tünetek során a tudattalan tartalmak rövid időre meghódítják a morális egot, de a tudat másodpercek alatt visszanyeri az irányítást, a páciens pedig visszatér a valóságba.

Nem tartható fenn Freud azon nézete, miszerint a tünetek közvetlen oka a szexuális kielégülés hiánya vagy a frusztrált izgalom. A szorongás elsősorban nem libidinális eredetű, hanem az egyén azon félelmében gyökerezik, hogy primitív énjének követelései felülkerekednek tudatán.  A rohamok a primitív és a civilizált ember örök harcát testesítik meg. A neurotikus így végül a szédülést és ájulást saját ösztönkésztetései elleni védelemként használja.

11. FEJEZET

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
REMEGÉS ÉS RESZKETÉS, PARESZTÉZIÁK.
HONNAN EREDNEK A SZORONGÁS ALAPJAI?

Időnként a szorongásos neurózis valamely körülmény hozadékaként alakul ki. Freud ezek között említi a túlhajszoltságot, megerőltetést, de kialakulhat virrasztás, betegápolás vagy súlyos betegségből való lábadozás után is. Ezek a megterhelő események mind komoly pszichés konfliktusokhoz kötődnek. Jó példa erre egy fiatal nő páciensem, aki súlyos szorongásos neurózisban szenvedett a beteg férje ápolását követően. Az absztinencia és a virrasztások mellett jelentős terhet jelentett számára egy visszatérő gondolat, miszerint, ha férje meghal, hozzámehet Mr. W.-hez, aki amúgy is jobban illik hozzá. Hogyan mutatkozott meg ez a tudattalan törekvés, ami csak lassan, fokozatosan vált tudatossá? A bűnös vágy kompenzálására túlzott törődést mutatott a beteg iránt, ami idővel neurotikussá fokozódott szorongássá vált. Bármilyen enyhe hőemelkedés esetén azonnal orvost hívott, lehetőleg minden nap valaki mást, az ápolást pedig senki másra nem volt hajlandó hagyni, ezért idővel megvonta magától a pihenést, alvást és a megfelelő táplálkozást is. Lényegében egy önfeláldozó ápolónő szerepében tetszelgett. Erényeink gyakran – de akár azt is mondhatjuk, mindig – az elfojtott bűnökre adott reakcióként jönnek létre, a jó tett pedig lényegében hajszál híján elmulasztott bűntény. Érdemes megjegyezni, hogy páciensem egyszer majdnem elárulta magát, mikor 20 csepp helyet egy egész kanál morfiumot adott beteg férjének. Természetesen kétségbeesett és vigasztalhatatlan volt. Az ilyen tüneti cselekvések Freud óta érthetőek számunkra. Az elfojtott vágy jelenik meg bennük. Nem sokkal később lehetőségem nyílt közbelépni egy hasonló mérgezés esetnél, amit ugyanígy a tudatalatti irányított. Egy gyógyíthatatlan tüdőbeteg gyereknek egy kanál morfint kellett adni, hogy éjjelente nyugodtan tudjon aludni. Hetek óta szenvedett és a szülei türelmetlenül várták a halálát, ami mindenki számára megkönnyebbülést jelentett volna. Pár nappal a halála előtt az anya rémülten vette észre, hogy morfin helyett terpentint adott a gyereknek. Az anya a szorongásos neurózis jeleit mutatta, ám nem a virrasztás vagy a betegápolás következményeként, inkább amiatt a belső konfliktus miatt, ami a szerető anya és a gyermekének megnyugvásként halált kívánó egoisztikus vágy között húzódott.

A szorongásos neurózis másik kísérő tünete – időnként a szorongás megfelelőjeként – a kéz vagy a kar remegése, de néha az egész test érintett. A reszketés, a lábak remegése szintén jellemző szorongásos tünet. Janet is ismeri a szorongás-ekvivalens jelenségét és ha az általa használt „pszichaszténia” kifejezést a szorongásos neurózissal helyettesítjük, egyértelművé válhat a szorongás eredete és metamorfózisa.

A viszketéses paresztézia esetei sem idegenek a szorongásos neurózisban, kísérhetik is a szorongásérzést, de lehetnek egy súlyos roham kezdetének jelei is, egyéb tünet nélkül, ami a szorongó betegben különféle hypochondriális nyugtalanságot okoz. A paresztézia azért is lehet zavaró, mert sok esetben álmatlanságot okoz. A viszketés a vulvánál is megjelenhet, aminek vakarászása mint egy undorodott önkielégítés fogható fel, melyben a viszketés egy (az orgazmusnál) enyhébb, kellemes érzéssel szűnik meg. A szexuális izgalom tehát álcázva jelenik meg.

Ez az eset több szempontból is érdekes és tanulságos: világosan mutatja be a szorongás keletkezését, ahol a paresztézia egy erogén zónában jött létre. Az anya gyengéd csókja a gyermeki érzések erotikus jellege miatt erogén zónává tette a homlokot. Itt jelent meg aztán az is, amire a teste valójában vágyott, a „barázdák”. A szexuális érzések így szorongással párosultak, mivel ez a libidóval is mindig kapcsolatban van.

Fliss szerint a (hullámzó, viharos) szexuális aktusban mindig van egy csipetnyi szorongás, ami az elnyomás érzésében, a szívverés felgyorsulásában, és az izzadásban jelenik meg. Mindez a szorongásos roham során felerősödik minden testi és lelki szenvedéssel együtt. Ez akkor jön létre, ha a szexuális érzés kiteljesedése gátolt, így annak egy része elraktározódik. Meggyőződése szerint a szorongás a libidónk szexuális elemeinek köszönhető. Azt is megállapította, hogy a rohamot gyakran a bal pupilla kitágulása előzi meg. Fliess szerint a bal oldalunk mindig a heteroszexuális oldal. Azt kérdezhetjük, hogy jönnek létre a szorongás feltételei és alapjai? Freud szerint a szorongás mechanizmusa a szomatikus szexuális izgalom pszichés tartalmaktól való eltérése miatt jön létre, és ez a szorongásnak egy helytelen alkalmazása. A szorongás egy töredéke szabadon lebeg, és azokhoz az elképzelésekhez társul, melyek képesek asszimilálni. Hogyan válik tehát a libidó szorongássá Freud szerint és miként lesz egy szomatikus izgalomból affektus? Bevallom csodás mítosznak tartom Freud libidóelméletét, amit csak addig hittem el, amíg saját tapasztalataim rá nem cáfoltak. Térjünk vissza a pácienshez, aki bemélyedéseket vesz észre az arcán, egész nap vizsgálja őket és attól fél, hogy mások is észreveszik. Nem arról van szó, hogy az erogén zónában, ami ebben az esetben a homlok, libidó keletkezett. A páciens egyszerűen attól fél, hogy bűnös gondolatai kitudódnak mások számára. Arra vágyik, hogy arcon csókolják, és ezen vágya házvezetőnőjéhez kötődik, akiről később kiderül, hogy apai barátjának felesége, így anya-imágó. A rossz lelkiismerete azt súgja neki, hogy barátja talán rájön, mire gondol. A szobalány-fantázia egyébként igen gyakori. Bárki, akivel egy háztartásban élnek, idővel hasonló fantáziák tárgyává válhat, mivel az „együtt élés” koncepciója elősegíti azt a gondolatot, hogy a másik fél kívánatos. Ez az úgynevezett helyettesítés igen gyakori a neurotikusok körében. Miután a házvezetőnő teljesíti a vágyát, az impotencia önszuggeszciója is elmúlik és számos, korábban hiányzó szeretett tárgy veszi át a helyét, így alakul ki a don juanizmus.

Az esetben sokáig nem vettem észre a homoszexuális komponenst. A páciens (nőként) lyukakat lát az arcán, melyeket be kell tömni, ki kell tölteni és ezek a lyukak ilyen értelemben az ánuszt jelölik. Akkor még nem értettem homoszexuális hajlamát, ennek rám történő áttolását, mely az érzelmek erőszakos megnyilvánulásában mutatkoztak meg egy alkalommal. Állandóan el volt veszve és valamiféle cselekvést keresett, ami kielégítheti. Azt sem vettem észre, hogy a páciens állandó vágya, hogy hipnotizálják, valójában a homoszexuális élmény keresése a hipnózisban (öröm bűntudat nélkül), és alkalmatlansága éppen abból fakadt, hogy félt megtapasztalni amire valójában vágyott.

Az állítottam, a félelemnek mindig van tárgya, a szorongásnak soha. Ez azonban csak egy bizonyos pontig igaz. A szorongás tárgya egy elfojtott kívánság, a tudattalan egy vágya. A szorongás nem az átalakult libidó, hanem a libidó maga, mert minden szexuális kívánság, sőt minden kívánság egy vágy, melynek teljesítése valamiféle kielégüléshez vezet. Ha a kívánság aszociális, a szexuális késztetést a lelkiismeret elutasítja, a vágyból szorongás lesz. Amikor két kívánság, a tudaté s a tudattalané a hatalomért küzd, az elfojtásra kerülő mindig szorongássá formálódik. A szorongás félelem Isten büntetésétől, szociális következményektől, bűnözővé válástól. Bár a páciens vágyott a hipnózisra, mert homoszexuális késztetései a kielégülést keresték, félt attól, hogy a hipnotizálás hatására homoszexuálissá válna. Azért lett szerelmének tárgya a házvezetőnő, mert annak férje állt közel a pácienshez.

A szorongás mindig akkor fejlődik ki, ha a teljesítetlen vágyak valamilyen formában felszínre kívánnak törni. Szimbólikus transzformációk, így álcázzák magukat a tudat előtt. Egy szerető a szívvel kapcsolatos organikus módon nyilvánul meg, egy parafíliától való undor gyomorpanaszokban stb. Ezek teljes mértékben pszichológiai mechanizmusok, ilyen értelemben nincs közük a libidóhoz, mint ahogy a szorongásos szükségleteknek sem. Lehet a saját kriminális gondolatoktól való félelem, halálfélelem. Freud libidójában semmi misztikum nincs, mint például Jungnál, az csupán az örök szexuális ösztön, tiszta és egyszerű. Elmélete szerint ez a libidó mindig egy külső tárgyhoz fixálódik. Ha nem tud kielégülni, azaz az egyén képtelen a másokkal kapcsolatos szexuális vágyainak eleget tenni, a libidót le kell csillapítani. Gyermeki állapotokba menekül vissza (Freud szerint így keletkeznek a transzferneurózisok, a szorongások, a konverziók, de a hisztériák és a kényszerneurózisok is), vagy a saját ego imádatába, nárcisztikus neurózisokat eredményezve (ilyen a dementia praecox, melankólia, paranoia). A hisztériát például a libidó regressziója hozza létre, valamely gyermeki állapotba, mely egy traumához kötődik, ami a jelenben az új pszichés töltéssel új lehetőséget kap az értelmezésre/újabb jelentőséget kap. Mivel azonban ezeket az élményeket az elme távoltartja a tudattól, a libidó is a tudattalanban áramlik. A pszichoanalízis feladat az volna, hogy feloldja a gyermekkorhoz és a tudattalanhoz való fixálódást és új módot biztosítson erre a libidónak a jelenben, vagy megteremtse az intellektuális szublimáció lehetőségét. Ez lenne a freudi neurózis, vagy libidóelmélet elnagyolt szerkezete. Minden neurózis a szexuális ösztön problémájához kötődne tehát? Ennek cáfolására jó példa, hogyan teremtett a háború rengeteg hisztérikus férfit, akik esetében – mint gondos kutatások során kiderült – a neurózis oka a létfenntartás ösztöne és a kötelességtudat közti pszichés konfliktus volt. A hisztériában szenvedő a betegségét menedékként használja, így rejti el saját maga elől is valódi szándékait (szorongás, munkaundor, csökkent ambíciók stb.) a tudattalanba, miközben azzal, hogy úgy tesz, mintha meg akarna gyógyulni, megtéveszti környezetét is. A libidó mindebben nem játszik szerepet, legfeljebb mint lehetséges élvezeti forrás, ha az egyén túléli a viszontagságokat. A szexuális élvezet sosem regrediálódik gyermeki szintre, kivéve, ha a betegség maga az infantilizmus kifejeződése. A definíciók mindenesetre homályosak, annak ellenére, hogy a gyakorlati példák mind igazolják az elméleteket. Ezért is hibás Freud munkája, ami a pszichoanalízis bevezető elmélete helyett egyből annak filozófiájaként tetszeleg. Emiatt hiába hasznos a témában jártasok számára, félrevezető a laikusoknak és diákoknak.

No. 65.

Ebből a példából is látszik, hogy nem a libidó regressziójáról van szó, hanem belső konfliktusról, illetve a konfliktus fizikai szintű megnyilvánulásáról. A betegség lehetőséget adott a páciensnek arra, hogy nyíltan panaszkodjon még férjének is, anélkül, hogy lebuktatná magát. Hasonlóképp a remegéstől szenvedő katona beismerheti halálfélelmét, miközben nem fogják gyávának tartani társai. A hisztéria tehát a civilizáció élethosszig tartó színjátéka, melyben azok, akik képtelenek megbirkózni az élettel, tragédiáikat komédiává változtatják. Az előző eset tipikus átalakító hisztéria. Ebben azonban semmi infantilis nincs, ez csupán egy beszédmód, melyben a lélek szervi szinten nyilvánulhat meg. Freud különbséget tesz a tényleges neurózisok (neuraszténia, hipochondria, AN) és helyettesítő neurózisok közt és míg előbbi mindig szexuális élethez köthető, utóbbira pszichés szuperstruktúrák jellemzőek. Előbbit nem találtam Freud munkásságában, mivel ahol neurózist találtam, ott pszichés konfliktust is, ami sok esetben összefügg a szexualitással, de ugyanúgy az ambícióval, létfenntartási ösztönnel és sok más tényezővel is. Freud szerint ha a libidó gátlás alá kerül, találnia kell valamilyen irányt, amerre az öröm-elvnek megfelelően levezetődhet. A tünetek ez alapján mindig valamiféle szexuális cselekvésből és egyfajta kompromisszumból jönnek létre. Ez a mi esetünknél nincs így, itt a kompromisszum a kimondott és a kimondhatatlan között jön létre, ahol a betegség, mint a kimondhatatlan kifejezésére irányuló törekvés jelenik meg, de egyik oldalt sem jellemez több libidinális energia. Freud továbbá hangsúlyozza a szexuális és az ego-impulzus különbségét, mely szerintem nem felel meg a valóságnak, mivel ezek ugyanazon konstruktumot takarják. Az is köztudott, hogy Freud a szorongást a születés aktusára vezeti vissza, én viszont továbbgondolva korábbi elméletemet, miszerint a szorongás az önmagunktól való félelem, arra jutottam, hogy a szorongás a saját libidótól való félelem. Freud mindent a libidó-elméletre vezet vissza. Szerinte az alvás például olyan állapot, melyben a libidó pszichés töltése megszűnik és visszatér az egoba., ez pedig új megvilágításba helyezi az alvás regeneráló funkcióját és a fáradtságot is. Mindez helytelen. Az álmokban az affektussal töltött tárgyak még erőteljesebben jelennek meg; egy számunkra fontos személlyel álmodunk, vágyakozunk utána, hevesen dobogó szívvel ébredünk és egész nap rá gondolunk. Miért mondanánk le az alvás által nyújtott, méhen belülihez hasonló gondtalanságról egy érzés javára? A libidó önmagában nem ad magyarázatot a szorongás-megfelelőre. Egyes esetek mutatnak kapcsolódást a szexuális élettel, de nem mind. A freudi libidóelméletből az esetek többségében csak a következő tények ismerhetők el:

Minden elfojtott libidóval társuló szexuális izgalom szorongássá alakul, ahol maga a libidó sosem éri el a tudatot, mindig rejtett marad, a tudat számára fájdalmas és elutasítandó. A neurotikus, akinek szexuális céljai akadályozva vannak, aki szerelmes az anyjába, nővérébe, a barátja feleségébe, akit valami perverz vagy homoszexuális vonz, és annak szexuális töltete tudattalan marad, szorongást él meg. A tapasztalatlan fiatal szorongása az első szexuális élmény előtt, egy idős férfi szorongása, aki szégyelli, hogy még mindig érez szexuális vágyat, a gyermekek szorongása, mind példa arra, hogy a tudattalan szexuális impulzusok szorongásként manifesztálódnak. Minden szorongás a kriminális egotól való félelem. A pszichoanalízis feladata ilyen módon a szorongásos affektus, mint szexuális izgalom és gátolt kriminalitás leleplezése, valamint a libidó újbóli tudatba emelése a tudattalanból. A szabadon lebegő szorongás, ahogy Freud hívta, egy elfojtott vágyat testesít meg, más tárgyak rendelkezésére áll és a tudatban hamis asszociációkkal társul.

A szorongás-ekvivalensek, melyek látszólag szorongásérzés nélkül működnek, szintén a szexuális izgalom megfelelői. A libidó részben a tudatba kerül, álcázott formában, a tudattalan kontrollja csökken vagy alig észrevehetővé válik, esetleg organikus betegség tünetének látszik. Szorongás-ekvivalens jön létre tehát:

• Amikor a libidó elfojtásra kerül és különválasztódik a jogos szexuális céljától.
• Amikor a felszabadult tudattalan libidórész, a szorongás, más pozícióba kerül, mely lehet egy erogén zóna, vagy egy betegségtől meggyengült szerv.
• Koncerzió által.
• Amikor egy fájdalmas gondolat a lélek organikus nyelvén próbál kifejezésre jutni.

Ily módon az érzelmek, vagy az eredetileg fájdamasnak ítélt szexuális gondolatok a tudat számára közömbösebb felfogás felé mozdulnak. Valójában ugyanarról a mechanizmusról van szó, mint a compulsory-ideas esetében, amik a legtöbb esetben rosszul asszociált, áttolt erotikus vágyak és a kéjes ego-törekvések, illetve kriminális gondolatok miatt tett szemrehányások.

A szexuális izgalom az álmokban azért fejeződik ki gyakran szorongásként, mert a libidó tudattalan összetevői a tudattalan tartományon belül (amilyen az álom) könnyebben jelennek meg így. Mert minden elfojtott szexuális és kriminális vágy, minden libidó szorongássá válik a tudattalanban a lelkiismereti cenzus miatt.

Így még a trauma neurózisok, az ijedtség-hisztéria is érthetővé válik. A rémület egy pillanatra minden elfojtott libidót felszabadít. Turisták szakadékban való zuhanást erotikus érzésként írnak le. A pszichés trauma és az ijedtség hasonló módon működik: mindkettő felszabadítja a tudattalanban felgyülemlett szorongást.

12. FEJEZET

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
VASOMOTOROS JELENSÉGEK,
IDŐSZAKOS SÚLYVESZTÉS ÉS GÖRCSÖK.
A MENSTRUÁCIÓ SZORONGÁSRA GYAKOROLT HATÁSA.

Hecker a különféle paresztéziákat, köztük a végtagok hidegségét és zsibbadását (acroparaesthesia) is a szorongás megfelelőinek tekinti. Flatau két betegségcsoportot különített el, melyekben kapcsolat figyelhető meg a szorongásos és a vasomotoros zavarok között: (1) csalánkiütés és ízületi gyulladás nők esetében; (2) kóros szemérmesség és a beszédben való akadályozottság érzése. A kóros szemérmességről részletesebben a fóbiákkal kapcsolatban lesz szó.

Szinte minden szorongásos neurózisban szenvedő páciensnél megjelennek a dermatográfia jellegzetes tünetei: könnyen változik az arcuk színe, néha sápadttá, néha egészen vörössé válnak. A paresztéziák oka náluk épp ez a vasomotoros labilitás.

No. 66. Hartenberg esete

Ez az eset a szorongásos neurózis minden jellegzetességét hordozza. Hartenberg külön felhívja a figyelmet azon tünetekre, melyeket Freud nem említ. Ilyen az ujjak zsibbadása, az ásítási roham és az időszakos súlyvesztés is. Hartenberg ezen esete egyértelműen bizonyítja, hogy a szorongásos neurózis a lelkiismeret betegsége. Az a tényező, hogy a páciens szexuálisan érzéketlen, azt jelzi, hogy sosem volt elégedett a házasságával, sosem szerette a férjét. Az ilyen nők tehernek tekintik gyermeküket, mert a gyermek házasságuk felbonthatatlanságát szimbolizálja, ezért legbelül azt kívánják, bárcsak megszabadulnának tőle (szülési neurózis). Ezt a rejtett kívánságot szimbolizálják például az elhalt végtagok, ezért ezt a tünetet nem lehet a libidó-elmélettel magyarázni. Az esetben leírt nő számára viszont további belső konfliktust okozott, hogy férjét is a halálba kívánta. Bár a férfi halálával ez alól felszabadult, helyébe egy másik konfliktus lépett, mely rossz lelkiismeretében gyökerezett. Az elégedettség iránti vágy szorongásként és az ahhoz társuló hasmenésként manifesztálódik a kora reggeli órákban, amikor a páciens félálomban, egy rövid időre felszabadul minden gátlása alól. Az említett szégyenérzés is a reggeli hasmenésből ered.

Külön felhívnám a figyelmet az időszakos súlyvesztés jelenségére, amit Hartenberg elsőként vizsgált. Ami azt illeti, sosem elsődleges tünet, hanem a makacs étvágytalanság következménye, melynek hátterében a tudattalan undor áll. Az étvágy elvesztését és az ételektől való idegenkedést viszont sokszor tagadják a páciensek, ezért a hirtelen súlycsökkenés nehezen magyarázható. Ha azonban a szorongásos neurózis egyéb tünetei után kutatunk, mint az ingerlékenység, a nehéz légzés, vagy a heves szívdobogás, hamar rájöhetünk, hogy a súlyvesztés tulajdonképpen egy kezdődő szorongásos neurózist jelez, melyet a páciens lelkiismeret-furdalása hoz létre.

A szorongásos neurózis egyik jellemzője, hogy a szorongással egyenértékű tünetek képesek helyettesíteni egymást. Ahogy azt Fliess is megállapította, a szorongásos rohamok átfogóbb vizsgálatával kirajzolódhat előttünk azok mintázata, ciklikus jellege. Az a tény, hogy egyes paresztéziák bizonyos időszakokban jelentkeznek, bizonyítja, hogy ezek is a szorongás megfelelőiként értelmezhetők. Engem minderről egy szorongásos neurózisban szenvedő női páciensem esete győzött meg. Súlyosabb rohamai közt hosszú időközök teltek el, voltak azonban a tünetmentes időszakokban is napok, melyeken kézremegésre és a hüvelykujjak zsibbadására panaszkodott, máskor heves tüsszögés fogta el, de ezek másnapra teljesen megszűntek. A zsibbadás egy áttolt tünetnek tűnt, ami szimbolikus értelmezésre ad okot. A hüvelykujj a péniszt jelképezi, így a jelenség magyarázható azzal, hogy a páciens belebetegedett az özvegységbe, miután túl korán veszítette el férjét. Egy másik esetben a páciens azon ujja bénult le, mellyel maszturbált.

Hartenberg egy hasonló esete, melynek hátterében a szexuális absztinencia áll, a szorongásos neurózis egy igen ritka tünetét írja le, a gáttáji görcsöt. Az ezzel járó szomatikus panaszok (görcsös vizelési inger, fájdalom a nemiszervek területén, irritáció stb.) megtévesztőek lehetnek a diagnózis felállításánál. Mióta egy könyvben találkoztam ezzel a jelenséggel, hat esetet tudtam magam is megvizsgálni.

Ezek a görcsök gyakran igen intenzív örömérzettel érnek véget. Egy kollégám így mutatta ezt be: „Gyerekkoromban gyakran ment a hasam. Hatéves korom körül nagyon erőteljes rohamok törtek rám, melyeket súlyosbított a hozzájuk társuló fájdalmas székletürítés is. Ez a tünet időről-időre később is megjelent, mindenféle ok nélkül. Ilyenkor képtelen voltam a székelésre, annak ellenére, hogy erős ingert éreztem rá. A végbél heves összehúzódásai olyan mértékű fájdalommal jártak, amitől ordítani tudtam volna. A fájdalom azonban fokozatosan kellemes érzéssé alakult és orgazmusban végződött. Előfordult, hogy a görcsök csak a gáttájon jelentkeztek és miután a velük járó fájdalom elért egy bizonyos szintet, helyét egyre kellemesebb érzések vették át.

Ez az eset azért is érdekes mert a húgyhólyag jellegzetes zavarait is bemutatja. Ez a kollégám ugyanis kénytelen volt tízpercenként mosdóba járni, annyira megnövekedett a vizeletének a mennyisége. Ez a tünet igen gyakori, és jelentős szexuális izgalomra, illetve a szorongás genitális szervekre való áttolására utal. Ebben az esetben a húgyhólyagban is jelentős fájdalom volt érzékelhető, mely a vizelés során fokozódott, de azután kellemes érzéssé alakult.

Az urológusok számára jól ismert, hogy a húgyhólyag zavarai görcs formájában jelentkeznek. A tripper például jelentősen megnehezíti a szorongásos neurózis lefolyását és az abból való felépülést is. Ezt a betegség viszont számos esetben látens szorongásos neurózissal mutatkozik. Jellemző például, hogy azok a páciensek, akik elviselhetetlen görcsöktől szenvednek a vizelés során, a következő vizelésnél teljesen tiszta mintát produkálnak. Igaznak tűnik Gyon állítása, miszerint a tripper a gyenge ész próbaköve.

A prosztata egy másik fontos központja a szorongásos jelenségeknek és szintén jelezhet szorongásos neurózist. A beteg úgy érzékeli ezt a szervet, mintha az egy kő lenne, vagy valami idegen test. Érzékenysége a járás során fokozódik és elérhet egy olyan szintet, amikor a páciens már ülni is képtelen. Ezek a tünetek lekötik a a beteg figyelmét. A görcsök a húgyhólyag után az ánusz tájékán, majd a prosztatában is jelentkezhetnek és vice versa. Ez általában az elfojtott homoszexuális késztetések jele.

A húgyvezetékhez tartozó szervek különösen ki vannak téve a szorongásos neurózisnak. Az első tünet sokszor a heves vizelési inger, ami annyira sürgető tud lenni, hogy a páciens össze is vizeli magát, mert képtelen időben eljutni a mosdóig. Ezeknél a betegeknél fóbia alakul ki: félnek, hogy nyilvános helyen éri őket az inger, ezért kerülik a társaságot, nem járnak például színházba, mert már a vizelés gondolata is kiválthat ingert náluk. Egy idő után már magától a szorongástól rettegnek. Számos beteg attól is fél, hogy ha vissza kell tartsa a vizelést, a vizeletürítő izom bénulása miatt idővel képtelenné válik rá.

A szorongásos neurózisban egészen érdekes görcsökkel is találkozhatunk, mint például a látens epekőgyulladással vagy vakbélgyulladással járó görcsök, valamint a nyelőcső görcsös összehúzódásai.

13. FEJEZET

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
IZOMGÖRCSÖK, TIC ÉS FÁJDALOM

A szorongásos neurózist gyakran kísérik izomgörcsök. A páciensek különféle rendellenességek re panaszkodnak: a kezek megmerevednek; a láb összerándul, görcsölnek a vádlik; görcsös vagy görcs-szerű érzetek jellemzik a simaizmokat is, így érintett a gyomor, a szív, a belek és a húgyhólyag is. A fiziológus számára egyértelműek az ilyen görcsök, melyek lényegében az izmot ért inger intenzitásától függnek. A sejtek aktívan reagálnak az ingerre, de ha az túllép egy bizonyos határértéket, a sejt megbénul. Az izgalom és a bénulás is külső, illetve belső impulzusokra adott reakciók. Míg a félelmet és az enyhe szorongást az izgalom fejezi ki, addig a rettegést, a pánikot és a túlzott mértékű szorongást a bénulás. A félénk ember felkiált, de a rémült megnémul. A különböző izomgörcsök a szorongással teli izgalom jelei (érthető ez úgy is, mint például a simaizmok aktivitása mellett az akaratlagos izmok gátoltsága). Talán itt megy végbe leggyorsabban a pszichés szférából a szomatikusba való átlépés. Azok akik hajlamosak valamilyen görcsre, nagy valószínűséggel egy szorongásos roham alatt is meg fogják azt tapasztalni. Ám ez nem minden esetben igaz. Van, hogy sikerül pszichológiai magyarázatot találni egy adott testrész görcsére.

Láthatjuk, hogyan nehezíti meg az élet az egyes eseteket. Tipikus esetek csak a tankönyvekben vannak, valójában minden eset egyedi megközelítést igényel.

A szorongásos neurózis egy másik fontos tünetét is fontos kiemelnünk az előző esetből, ez pedig a jobb kar bénulása. Ezt a jelenséget, csakúgy, mint a jobb kéz zsibbadását (vagy még gyakrabban az ujjakét) több olyan női páciensnél is megfigyeltem, akik férje beteg volt vagy elhunyt. Ez egy olyan áttétel, melyben a központi gondolat, hogy a nő „jobb kezét”, azaz a kenyérkereső férjet elveszíti.

A görcsök tehát különböző dolgokat testesítenek meg. Amikor például egy nő folyamatosan nem-et int a fejével, megpróbáljuk megérteni mi állhat ennek hátterében. Megtudjuk, hogy a görcsök először egy szorongásos roham közben jelentkeztek, amikor a páciens felkiáltott: „Meg fogok halni, sosem leszek túl ezen!” Mindebből arra következtethetünk, hogy a görcsök egy hűtlen pillanatot jeleznek, mikor a nő igen-t mondott, amit később megbánt. Most tagadja ezt a traumatikus eseményt, ezért folyamatosan nem-et mond. Hogy megóvja magát egy esetleges friss csábítástól, már előre elutasítja azt. Ez az úgynevezett „utólagos korrekció” gyakori tünete. Ez a jelenség már a TIC-ek közé tartozik. Ahogy azt Brissaud bebizonyította a TIC egy „szisztematikus” mozgást képvisel, ami helyettesíti a tényleges cselekedetet. Ez különbözteti meg őket a görcsöktől, melyek csupán elszigetelt izomösszehúzódások (Janet). A TIC jelentős szerepet tölt be mind a szorongásos neurózisban, mind a fóbiákban. Úgy tűnik, Ausztriában sokkal kevésbé vannak jelen, mint Franciaországban, Janet egész figyelemreméltó példákkal is szolgál. Van például, aki rendszeresen igen-t mond, más rendszeresen nem-et; egy nyakferdülésben szenvedő nő problémája elmúlik, ha a bal kisujjával az állához ér; torzult láb és a lábfej, a gerincoszlop görcsei, melyek megtévesztő módon gerincferdülésnek tűnnek; férfiak, akik kitépik a hajukat; nők, akik csípőfájdalmat színlelnek. Sajnálatos módon ezeknél az eseteknél hiányzik a pszichológiai értelmezés.

A görcsök és a TIC érinthetik a szemet is. A páciens folyamatosan pislog, mintha valami idegen testet próbálna eltűntetni a szeméből. Egyes mozdulatok kifejezetten komikusak. Charcot helyesen mondja: „A TIC egy cselekvés karikatúrája”.

Egyszer megfigyeltem egy beteget, aki egy szorongásos roham során maga elé nyújtotta a karjait, mintha lőne. Ezt az embert teljesen hatalmába kerítette az a gondolat, hogy lelövi a feleségét elcsábító férfit. Ezek a görcsök mindig valamely tudattalan elképzelést hivatottak alátámasztani, ellenálló és védekező szerepük van. Ha egy páciens görcsöket tapasztal a nyelőcsövében, egyértelmű, hogy valójában nem akar enni, mert elege van az életéből. Tanulságos példa erre a hüvelygyulladás jelensége, melyet már a hisztéria tüneteként tartanak számon. Azonban kevésbé ismert, hogy ez a betegség a szorongásos neurózis tünete is. Gyakran fordul elő olyan, frissen házasodott nőknél, akiknek tapasztalatlan a férje, többé-kevésbé impotens vagy rosszindulatú. A nő ingerlékeny, nyugtalan, szemei könnyesek, heves szívdobogásra, szédülésre, ájulási rohamokra, migrénre panaszkodik és így tovább. Köztudott, hogy a szorongásos neurózis könnyebben jelenik meg olyan fiatal feleségeknél, akik szexuálisan érzéketlenek, azaz idegenkedésüket nem sikert legyőzzék, ami egyszersmind a nőknél a  fájdalmas közösülés legfőbb oka is. Kisch élesen elkülöníti a hüvelygyulladást, a szexuális érzéketlenséget, melyet egyébként patológiás tünetnek tart, mint a cukorbetegség, vagy gerincproblémák következménye, és a fájdalmas szexuális együttlétet. Én nem látok ezek között lényegi különbséget. Organikus okoktól eltekintve, ezek mind áttételi tünetek.

Ahol a szexuális idegenkedés dominál, mindig jelen van érzéketlenség is, főleg hisztériás eseteknél, de szorongásos neurózisban is. Így a hüvelygyulladást is okozhatják tudattalan pszichés konfliktusok. Az a nő, akit férje ügyetlen próbálkozásai elkeserítenek, idővel megtagadja tőle az együttlétet. A hüvelygyulladás emiatt lehet a szexuális aktustól való félelem tünete, amit csak a férj iránt érzett szeretet tud legyőzni. Egyik hölgy ismerősöm például tapasztalta a betegséget a férjével kapcsolatban, de fiatalkori barátjával soha. Érdekből, szerelem nélkül házasodott, de régi barátját szenvedélyesen szerette. Egyszer megosztotta velem, hogy gyereket szeretne ettől a férfitól. Ez volt hüvelygyulladásának pszichés kiváltó oka. Megfigyelhető, hogy a betegségnek ugyanaz a tudattalan motivációja, mint az ideges hányásnak, hasi görcsöknek vagy a húsételektől való viszolygásnak. A hüvelygyulladás bonyolultabb esetei pszichoanalitikus kezelésre szorulnak.

Az izomgörcsök mellett az izomfájdalmak is betöltenek bizonyos szerepet a szorongásos neurózisban. Freud az erről szóló munkájában megemlíti, hogy a jól ismert reumás fájdalmak legtöbbje valójában álcázott szorongásos neurózis. Ugyanez mondható el a köszvényes fájdalmakról, neuralgiákról. A húgyúti problémákra csodálatos megoldást nyújtanak a gyógyfürdők, de csak azért, mert ezek a női páciensek a kezelés miatt kiszakadnak a megszakításos nemi együttlét közegéből és új kapcsolatokat alakítanak ki az egészségközpontokban, melyek kielégítik szükségleteiket. Ezek a reumás és köszvényes fájdalmak, csakúgy, mint a paresztéziák konverziók egy formája, azaz pszichés jelenségek szomatikussá válása során keletkeznek.

Az úgynevezett „szívfájdalmak”, melyek a fiatalok körében igen gyakoriak, szintén pszichés fájdalmak, melyek szomatikus központjává a szív, mint az érzelmek központja válik. Idősebbeknél, akik érelmeszesedéssel küzdenek szintén nehéz a differenciáldiagnózis. De olyan kijelentések, mint „fáj a szívem”, „valami nyomja a szívemet”, arra adnak okot, hogy pszichés vonatkozásokat is keressünk.

Az izomgörcs, amit foglalkozási neurózisként ismerünk, ugyanígy pszichés eredetű. Ezeket hívja Janet TIC-nek.

Nem szeretnék általánosítani, de úgy gondolom, a görcsök bizonyos körülmények között mélyebb analitikus vizsgálatra szorulnak. A foglalkozási neurózis egy másik formája hasonló módon mutatja be a tudattalan ellenállás erejét. A gégegörcsre utalok, ami azoknál az énekeseknél jelentkezik, akik nem szeretik hivatásukat. Ismertem egy nagyon intelligens fiatalembert, aki apja kívánsága ellenére a színpadra készült. Szerény fizetéséből alig tudta eltartani magát. Egyszerre csak elvesztette erős, gyönyörű hangját, ami abban nyilvánult meg, hogy pár hang után nem volt képes tisztán énekelni. Rávilágítottam számára, hogy lelkiismeret furdalást érez, mert szívesebben menne vissza az apjához, mint hogy külföldön szűkölködjön. Ezt igen hevesen tagadta. Pár évvel később újra találkoztam vele, kiderült, hogy orvos lett, kibékült az apjával és a pszichoanalízisnek szeretné szentelni az életét.

Ezekben a foglalkozási neurózisokban különösen jól megmutatkozik a betegségre való hajlandóság. Nem szabad, hogy megtévesszen a páciens siránkozása, miszerint minden vágya, hogy meggyógyuljon. Egy zongoraművész egy óra gyakorlás után elviselhetetlenül fájdalmas görcsökre panaszkodott, ami miatt képtelen volt gyakorolni. Ez által megmenekült a nyilvános megjelenéstől és az önfenntartás elől is. Ezen eseteknél mindig a szakmával szembeni ellenállás és a nyilvános szerepléstől való félelem van jelen.

Az általam vizsgált háborús neurózisban szenvedők közt megfigyeltem olyan izomgörcsöket is, melyek kifejezetten nevetségesnek hatottak. Betegségükkel megmenekültek a katonai szolgálat elől. Sosem találtam semmiféle szexuális elemet ezekben az esetekben, mindig pszichés konfliktusról volt szó az önfenntartó ösztön és a kötelező katonai szolgálat között. Ez az önámítás éppolyan gyakori volt a tisztek, mint a közkatonák körében.

14. FEJEZET

A SZORONGÁSOS NEURÓZIS KLINIKAI ÁTTEKINTÉSE:
ÁLMATLANSÁG

Az erősen stimulált központi idegrendszer a szorongásos neurózis súlyos formáiban mutatkozik meg, mint a pszichés ingerlékenység és a gyors hangulatingadozás, így klinikai értelemben időnként mániára, időnként melankóliára emlékeztet. Ezeket a betegeket olyan erős feszültség fenyegeti, ami sokszor öngyilkossági kísérletbe kergeti őket – szerencsére komoly szándék nélkül. A szenvedélyben való sodródás és a szorongás indulattá, haraggá alakítása karakteres pszichológiai faktor a neurotikus életében. Ezek a páciensek az érzelmeik által vezéreltek, ezért minden neurózis az érzelmeik valamilyen zavarára vezethető vissza. Az érzelmi nyomás miatt könnyebben kerülnek konfliktusokba, mint mások. Az általuk megélt gyűlöletnek van egy olyan mögöttes tartalma, ami állandó önvádat és bűntudatot generál bennük. Emiatt válnak érzelmeik gátlás alá. A szorongásos neurózisban szenvedők közömbösségük és az élet élvezetére való képtelenségük miatt olyan benyomást kelthetnek, mintha melankóliával küzdenének. De ez csupán a gyors hangulatváltozás eredménye és nem tart sokáig. Egyéb agyhoz és gerincvelőhöz kapcsolódó tünetek is megjelennek, mint a migrén (akár a szorongás megfelelőjeként, erős hányással), ásítási rohamok, álmatlanság, a reflexek jelentős mértékű kiélesedése, vagy a hallucinációk (tipikusan gyermekkorban, hisztériához társulva).

Néha megesik, hogy a szorongásos neurózisból komoly pszichózis alakul ki, de ezek igen ritka esetek. A szorongásos neurózist ugyanis éppen az különbözteti meg a többi neurózistól, hogy könnyebben gyógyítható. A káros okok megszüntetésével, az elfojtott tartalmak tudatosításával és a konfliktusok csillapításával a szorongást okozó körülmények gyorsan javulni kezdenek.  

A betegek aggodalma gyakran abban a meggyőződésben nyilvánul meg, hogy gerincproblémáik vannak, állapotuk a memóriájukra is hatással van, vagy súlyos mentális zavar kialakulása fenyegeti őket. Ezeket a félelmeket nem oszlatják el az orvos megnyugtató szavai, mert kényszerjelenségekről van szó, így feltétlenül szükség van analitikus kezelésre. A lelkiismeret-furdalás, a túlzott erkölcsi korrektség, a kételkedésre és álmodozásra való hajlam mind a rumináció és a szorongással teli várakozás termékei.

Ezek a szorongásos állapotok többek között álmatlansághoz vezetnek, de itt sem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek legfontosabb okát, a szexuális kielégültség hiányát. A páciens számára megoldhatatlannak tűnő problémák mögött számos esetben egyetlen jelentős probléma áll – a szex.

Éjszaka, amikor a neurotikus figyelmét nem vonják el a hétköznapi események, rengeteg gondolat kezd cikázni az agyában (uniformly – overvalued ideas, gyors egymásutánban). Az általános szorongás ezért éjjel fokozódik, ezzel együtt pedig igyekszik levezetődni is. Az éjszaka bizonyos mértékig a tiltott és különösen a szexuális gondolatok térnyerésének időszaka.

Az álmatlanság a szorongásos neurózis egyik legkellemetlenebb tünete. Ha egy szorongásos hatás váltja ki, könnyű diagnosztizálni. A betegeket elalvás előtt erős szorongás fogja el, amit általában valamilyen szervi problémának tulajdonítanak. Félnek, hogy valami szörnyűséges történik velük, például strokeot kapnak, vagy leáll a szívük. A szorongással teli gondolatok kaotikusan követik egymást, vagy épp ellenkezőleg, egyetlen gondolat ismétlődik újra és újra, és a páciens úgy érzi, ez a vég. Ezek a monoton ismétlődő gondolatok, mondatok, sőt szavak látszólag értelmetlenek, de tanulmányozásukkal érdekes információkhoz juthatunk. Egy hölgy például órákon át ugyanazt a dallamot dúdolta, emiatt nem tudott elaludni. Mikor megkértem, dúdolja el nekem is, felismertem a dalocskát, melynek a dúdolt részhez tartozó szövege „Özvegy vagyok, egy kis özvegy”. Az ártatlan dallam mögött valójában az a késztetés bújt meg, hogy a páciens a halálba kívánja a férjét.

A szorongásos neurózisban szenvedőknél azonban még ennél is gyakoribb, hogy bár képesek elaludni, de az éjszaka közepén felriasztja őket egy szorongással teli álom. A magas helyről való zuhanás, majd a hirtelen földet érés, ezzel együtt pedig a test görcsbe rándulásának érzése általában az alvás első szakaszában jelentkezik és igen jellemző szorongásos neurózisban szenvedő pácienseknél. A szorongás csak akkor csökken, ha az azt kiváltó tényezők megváltoznak. A neurotikus újra álomba merül, ha libidója kielégülést nyer vagy lelkiismerete megnyugszik. Az ő esetükben segíthetnek olyan gyógyszerek is, melyek csökkentik a libidót és az agyi aktivitást. Álmuk általában nyugtalan és zavaros, melyből heves szívveréssel, izzadtan kelnek és jellemzően nagyon nehezen tudnak visszaaludni. Ezek a kellemetlen álmok nemegyszer erotikus színezetűek. A nők rendszerint olyan férfiakról álmodnak, akik például átdöfik a mellkasukat vagy vademberekről, akik üldözik őket stb., míg a férfiak álmukban nagy veszélynek vannak kitéve; félnek, hogy megbuknak egy vizsgán; vagy hogy rabként állnak rácsok mögött. Időnként vérfertőző álmok vagy perverz késztetések (például homoszexualitás) zavarják meg a morális egot arra kényszerítve a tudatot, hogy visszavegye az irányítást. De álmaik még ennél is többet elárulnak. A neurotikus gyilkosságról, holttestekről, bűnözőkről álmodik. Ha megértjük, hogyan működnek az álmok, rácsodálkozhatunk, milyen komoly harcot vívnak ezek a páciensek saját kriminális késztetéseikkel. Ismétlem: A szorongás a saját magunktól való félelem!

A kriminális gondolatok éjszaka előtörnek és szeretnének megvalósulni. Ekkor ijed meg a neurotikus saját magától, mert láthatóvá válnak előtte lelkének sötét tartalmai. Talán azért nem tud elaludni, mert fél, hogy álmában eluralkodnak ezek a gonosz gondolatok. Tapasztalataim alapján ezek a páciensek saját fantáziáiktól félnek. Éppen ezért, az álmok elemzésével, ezen fantáziákat is megismerhetjük, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egyes esetekben a szorongásos álmok súlyos betegségek előtt jelentkeznek. Orvostanhallgató koromban egyszer nagyon heves szorongásos álomban volt részem. Életemben először kiabálva ébredtem. Ekkor épp a súlyos tífuszom kezdeti stádiumában voltam. A fiam, aki akkor 9 éves volt, rémülten riadt fel az éjszaka közepén, mert álmában egy sárkány üldözte és meg akarta harapni. Két nappal később komoly torokgyulladása lett. Ezeket az álmokat az agy kifinomult észleléseként kell értelmezni, mely felszabadult a tudatos gondolkodás kötelékei alól, jóslatnak nem tekinthetők.

A váratlan, szorongással teli álmok, melyeket álmatlanság követ, mindig jelzésértékűek az orvos számára, hogy a páciensnél valamilyen fertőző betegség kezdeti jeleit keresse. A lázálmok ugyanazokat a komplexusokat leplezik le, mint a szorongásos álmok, a bennük megjelenő fantáziák ezért szintén nagy jelentőséggel bírnak az analitikus számára.

Csodálatra méltó, milyen gyorsan szűnik meg egyes neurotikus betegek álmatlansága, ha szexuális izgalmuk végre kielégülésre jut. A szexuális aktus mindig eloszlat egy bizonyos mennyiségű szorongást, ami, ha felhalmozódik, megbetegíti az egyént. Ez különösen jellemző például azokra a nőkre, akiknek távol van a férje. Álmatlanságukat annak a hitnek tulajdonítják, hogy egyedül félnek a betörőktől, ezért sok esetben egy rokonukat kérik meg, hogy aludjanak velük. Ha (potens!) férjük visszatér, ismét gond nélkül átalusszák az éjszakát, de csak akkor, ha szexuális életük rendben van, így tehát szorongásos neurózisukat valójában az absztinencia okozza.

Ez tipikus esete a szexuális absztinencia által kiváltott szorongásos neurózisnak. Míg a maszturbáció ártalmatlan volt a nő számára, az önmegtartóztatást nem tudta elviselni. Gyakran ez az oka a páciensek álmatlanságának is: általában akkor a legkínzóbb, ha a páciens felhagy az önkielégítéssel, viszont, ha mégis megtörik, utána gond nélkül képes álomba merülni. Ismerek olyanokat, akiknél az egyetlen hatásos altatószer a maszturbáció. emissions?

Ebben az esetben az álmatlanság a szexuális izgatottság következménye volt. Kielégülés nélkül a libidó nem tud levezetődni, innen ered az a nyugtalanság, ami aztán képtelenné teszi a beteget az alvásra. Hecker is utal olyan páciensekre, akiknél az élvezet helyére a szorongás, mint azzal egyenértékű tényező lép. Freud ezt úgy foglalta össze, hogy az affektus az elfojtott gondolatról egy kevésbé fájdalmasra terelődik, amit én az egyszerűség kedvéért – szintén Freud fogalmával élve – elmozdulásnak nevezek. Ezen jelenség ismerete nélkül a fóbiák és kényszerneurózisok megértése is lehetetlen volna.