Fordította: Pungor Gábor (2021): A child is being beaten. In.: W.S.: Sadism and Masochism. The Psychology of Hatred And Cruelty., 263-296.

IX

Gyereket vernek

„Úgy tartják, hogy ha valaki ismeri az ember jellemét, akkor az a kulcs az irányításához, ez azonban nem igaz. Valaki rossz dolgot követ el, azonban a lelke mélyén egy jó és őszinte ember. Egy másik ember ördögien rossz tettet követ el, anélkül, hogy ő maga ördögien rossz lenne. Szinte sosem a természetes jellemünk szerint viselkedünk, hanem sokkal inkább a pillanat titkos indulata irányítja az ember jellemvonásait, amely a szíve legmélyebb bugyraiban rejtőzködik.”

Napoleon.

Az általunk kezelt parapátiások között sokakat találunk kiknek erotikus érdeklődésük homlokterében áll az a fantázia jelenet, melyben gyereket vernek. Freud „Egy gyereket vernek” című kitűnő tanulmányában fejtegeti e témát.

Először az ő saját szavaival mutatom be az elméletét. (Freud nő páciensekről beszél):

„A fantáziához örömérzés kapcsolódik. Az elképzelt helyzet tetőpontján mindig autoerotikus kielégülést tapasztalunk. A fantázia bevallását hezitálás előzi meg. Első megjelenését bizonytalansággal idézik fel. Az első ilyen jellegű fantáziák már korai gyermekkorban foglalkoztatják a beteget, öt – hatéves kortól kezdve. Az elmondások szerint az iskola szerepe annyira határozott volt, hogy az érintett páciensek hajlamosak voltak kizárólag az iskolai élet benyomásaira visszavezetni a verés-fantáziáikat. Annak ellenére, hogy a fantáziák már korábban léteztek. Az iskola magasabb tagozataiban ezek a fantáziák a Tamás bátyja kunyhója és hasonló írások elolvasásán keresztül friss stimulusokat kaptak. Az iskolában látott, más gyerekek megverése sohasem volt olyan élvezet forrása, mint a fantáziabeli verésé. Továbbá, még a későbbi évek kifinomult fantáziáinak is feltétele volt, hogy a büntetés ne okozzon komoly sérülést a gyerekeknek. Azon egyéneket, akiktől az analízis adatai erednek, ritkán ütötték meg gyermekkorukban, vagy legalábbis nem pálca segítségével nevelték őket. A fantáziák teljes tartalmát feszegető különböző kérdések csak félszeg válaszokra találtak: „Nem tudok erről többet: egy gyereket vernek.” Ilyen körülmények között kezdetben lehetetlen volt eldönteni, hogy az öröm, ami a verés-fantáziákhoz kötődik szadisztikus vagy mazochisztikus-e.

Jelenlegi tudásunk fényében elsődleges perverzió nyomának tekinthetjük; egy ilyen jellegű fantázia esetleg valamilyen véletlen okból eredhet, kora gyermekkori időszakból, és célja feltételezhetően az autoerotikus kielégülés. Úgy tűnik, hogy a szexuális funkció egyik alkotóeleme egy másikat megelőzve fejlődött ki, idő előtt önállósult, rögzült, és ilyen módon bizonyítékát adja az egyén különös és rendellenes konstitúciójáról. Akármikor felnőtteknél szexuális aberrációt találunk, joggal remélhetjük, hogy az anamnesztikus vizsgálódás feltár ilyen rögzítődött eseményt az illető gyerekkorában. Lehetővé vált megkeresni a fixációt eredményező benyomások jelentőségét abban a tényben, hogy a korán kifejlődött és ugrásra kész nemi komponensek, ha véletlenül is, alkalmat adtak az összekapcsolódásra.

A veleszületett alkat mintha pontosan megfelelt volna annak, ami szükséges alapját képezi egy ilyen fixáció létrejöttének. Ha a szadista szexuális komponens az, mely idő előtt elszabadult, akkor más forrásokból eredő tudásunk alapján várhatjuk, hogy ez a diszpozíció kényszerneurózist eredményez, mégpedig a szadista szexuális komponens későbbi elnyomása miatt. Ezzel az elvárással megegyezik a hat esettanulmány eredménye (legalábbis nem mondanak ellent neki).

A korai gyermekkorba visszavezetett analízis azt mutatja, hogy ennek az öt éves kor után feltűnő fantáziának komplikált története van, és amely során a személynek a saját fantáziájához, annak tárgyához, tartalmához és jelentőségéhez fűződő viszonya többször megváltozott. Női pácienseknél a verés fantázia első, nagyon korai szakaszának fokozatosan felfejtett tartalma a következőképpen szól: „Az apám egy gyereket ver, vagy az apám egy gyereket ver, akit utálok.” A fantázia így bizonyosan nem mazochisztikus. Előzőek arra csábítanak, hogy a fantáziát szadisztikusnak nevezzük, hiszen a gyermek a maga által kreált fantáziában sohasem veri meg önmagát. A második szakasz sohasem tudatosult, ez csak az analízis szükségszerű konstrukciója, alapos transzformáció történik az első és második szakasz között. A második fázis tartalma így hangzik: az apám engem ver. Ez kétségtelenül mazochisztikusnak tűnik.

A harmadik szakasz hasonló az elsőhöz. Csak a fantáziáló gyermek saját alakja már nem jelenik meg benne; az apa helyett annak reprezentációja (a tanár) hajtja végre a büntetést; leánygyermek fantáziájában több fiút vernek. A fantáziák esszenciális tulajdonsága a következő: a fantáziához erős és egyértelmű szexuális izgalom kapcsolódik, így biztosít autoerotikus kielégülést. Milyen úton került az idegen, ismeretlen fiúk megverésének fantáziája a kislányok libidinális hajlamainak állandó tulajdonába?

Ha az analízis visszavezethető a korai gyermekkorba, amelyre a verésfantáziák vonatkoznak és amelyből felidéződnek, felsejlik, hogy a kislány a szülőkomplexumba bonyolódott bele: a kislányt gyengéd érzelmek kötik az apához. De vannak más gyerekek is a gyerekszobában, akikkel a szülők szeretetén muszáj osztoznia, és akiket ezért eltaszít. Ha van egy fiatalabb testvér, akkor őt megveti és gyűlöli. A gyerek hamar megtanulja, hogy a verés a szeretet hiányát azonkívül megalázást is jelent. Így jóleső képzet lesz, hogy az apa megveri az megutált gyereket. A verés fantázia első fázisának tartalma és jelentése ezért a következő: az apám nem szereti a másik gyereket, ő kizárólag engem szeret. Ez alapján nem nevezhető a fantázia tisztán szexuálisnak, sem pedig tisztán szadisztikusnak. Egyik sem, de már valami, amiből később mindkettő származhat. Nincs okunk feltételezni, hogy az első fázisban a fantázia már az izgalom szolgálatában áll, amely aztán autoerotikus cselekedetben találja meg a levezetését.

Egyértelmű, hogy a gyerek szexuális érése az incesztuózus szeretet e korai tárgyválasztás időszakában eléri a genitális szerveződést.  Az inceszt szeretet elkerülhetetlen sorsa az elfojtás. Valószínűleg azért merülnek el, mert idejük véges, a gyermek egy új fejlődési szakaszba érkezik, melyben kénytelenek ezt megismételni hasonlóan az emberiség történelmének inceszt tárgyválasztásainak elfojtásához, ugyanúgy, ahogy egy korábbi szakaszban, kénytelenek voltak egy ilyen típusú objektumválasztást végrehajtani. Az elfojtással egyidőben a bűntudat érzése is megjelenik. Az inceszt szerelem időszakának fantáziája így szól: „Az apám csak engem szeret, a másik gyereket nem, hiszen veri.” A bűntudat számára a legszigorúbb büntetés a győzelem megfordítása: „Nem, ő nem szeret téged, hiszen ver téged”. Ily módon a második fázis fantáziája, az apa általi verés, a bűntudat direkt kifejeződése, amelynek most az apa iránti szeretet van alárendelve. A fantázia így mazochisztikussá válik. Amennyire tudom, ez mindig így van, a bűntudat a változatlan faktor, ami a szadizmust mazochizmussá alakítja. Biztos azonban, hogy ez nem fedi teljesen a mazochizmus tartalmát. A bűntudat nem foglalhatott el minden helyet, a szerelmi érzés is részt kap.  Emlékeznünk kell, hogy gyerekekről beszélünk, akikben a szadista komponens alkati okokból képes volt idő előtt és elszigetelten fejlődni, így ezek a gyerekek, akik különösen könnyen visszaeshetnek a szexuális élet pregenitális orál-szadisztikus szerveződési szintjére. Ha az éppen kialakult genitális szerveződés elfojtásnak van kitéve, abból nem csak az következik, hogy az inceszt szeretet minden mentális megfelelője tudattalanná válik, de van egy másik következménye is, mégpedig magának a genitális szerveződésnek a visszaesése egy alacsonyabb szintre. „Az apám szeret” nemi értelemben volt értve; a regressziónak köszönhetően ez megváltozott: „Az apám ver”. Ez a verés most a bűntudat és az erotika összetalálkozása. Nem csak büntetés ez a tiltott genitális kapcsolatért, hanem annak regresszív pótléka is és ez utóbbi forrásból ered a libidinális izgalom, mely autoerotikus kielégüléshez vezet. Ez a mazochizmus tulajdonképpeni lényege. A verés fantázia tudattalan marad, amelynek következtében úgy tűnik, hogy az ez időben fellépő onánia tudattalan fantáziák uralma alatt áll, amelyeket harmadik fázis verés fantáziái váltanak. Ilyen pótléknak tekintjük a harmadik fázis verési fantáziáját, annak végérvényes kialakulását, ahol a gyermek leginkább nézőként szerepel, miközben az apa személye egy tanár vagy más autoriter személy alakjában jelenik meg. A fantázia, amely most az első fázishoz hasonló, úgy tűnik ismét szadisztikussá válik. Úgy tűnik most a mondat így néz ki: „Az apám egy másik gyereket ver, ő csak engem szeret.” A hangsúly az első részen van miután a második rész elfojtáson megy keresztül. De a fantáziának csak a formája szadisztikus; a kielégülés mely ebből ered, mazochisztikus. Ennek jelentősége azon a tényen alapul, hogy   átveszi az elfojtott rész libidinális töltését és egyúttal a vele kapcsolatos bűntudatot is. A megannyi ismeretlen gyerek, akiket a tanár ver, végül is nem többek a fantáziáló gyerek helyettesítőinél.

Ezek a megfigyelések általában a perverziók, de különösen a mazochizmus eredetének magyarázatául szolgálhatnak. Az a nézet nem rendül meg – mely ezzel a kapcsolatban valóban előtérbe került, bár láthatóan nem tartalmazza a teljes igazságot – miszerint egy egyedüli szexuális komponens idő előtti növekedése és alkati megerősödése megy végbe. A perverzió többé már nem egy izolálódott tényező a gyermek szexuális életében, helyére kerül a tipikus, – hogy ne mondjam normális – számunkra már ismert fejlődési folyamatok között. Mégpedig az Ödipusz-komplexusban kapcsolódva a gyermek inceszt tárgyszeretetével. Először ennek a komplexusnak a szférájában kerül előtérbe, és miután a komplexus lebomlott vége lesz. Nem tűnik lehetetlennek, hogy általános elvként állítható, hogy a gyermekkori perverziók az Ödipusz-komplexusból erednek. A perverzek első élményei majdnem mindig ahhoz az időhöz kapcsolódnak amikor az Ödipusz-komplexus fennhatóságának már majdnem vége.

Mivel az Ödipusz-komplexus az igazi magja a neurózisoknak, a verés fantáziák és más analóg perverz fixációk is csak az Ödipusz-komplexus észlelései lennének, mondhatni hegek miután a folyamat végbement, mint ahogy az alacsonyabb rendűség hírhedt érzése megfelel egy hasonló fajta nárcisztikus hegnek.

A verés fantázia megvitatása által némi fény vetül a mazochizmus eredetére. Mindenekelőtt az a nézet erősödik meg mely szerint a mazochizmus nem egy elsődleges ösztön megnyilvánulása, hanem a szadizmusból ered, amely megfordult és az énre irányult, vagyis regresszióval a tárgyról az egóra. A passzív célú ösztönöket kezdettől fogva létezőnek kell tekintenünk, különösen nők között. De a passzivitás nem a mazochizmus egésze. A fájdalom tulajdonsága ugyanúgy hozzá tartozik, amely egy ösztön kielégülése során oly zavaróan hat. Úgy tűnik a szadizmus mazochizmussá alakulásában az elfojtásban szerepet játszó bűntudat hatásának van fontos szerepe. Az elfojtás itt három féle módon működik: a genitális szerveződés következményeit tudattalanná teszi, magát a szerveződést kényszeríti regresszióra a korábbi anál-szadisztikus szintre, és ennek a szintnek a szadizmusát alakítja át mazochizmussá, amely passzív és megint bizonyos értelemben nárcisztikus. E három hatás közül a második a genitális szerveződés gyengesége miatt válik lehetővé, amelyet ebben az esetben feltételeznünk kell. A harmadik szükségessé válik, mert a bűntudat érzése annyi kifogást emel a szadizmus ellen, mint a genitálisan fogant inceszt tárgyválasztás ellen. A tudattalan és mazochisztikus második fázis, melyben az apa magát a gyereket veri, összehasonlíthatatlanul a legfontosabb. Észlelhetjük a karakterre gyakorolt hatásokat, melyek közvetlenül a tudattalan beállítódásból erednek. Az emberek, akik ilyen fantáziákat rejtegetnek, speciális érzékenységet és ingerlékenységet fejlesztenek ki bárki felé, aki az apák kasztjába tehető.”

Freud további hivatkozásokat tesz ezeknek a fantáziáknak a kényszeres parapátiával és hisztériával való kapcsolatára.  Tapasztalataim szerint ezek az esetek a megszállottságról szólnak, mely nagyon gyakran együtt jár más kompulzív tünetekkel, mint ahogy egy ilyen eset analízise mutatni fogja. A Freud által leírt mechanizmus nem minden esetben mutatható ki. Csak bizonyos esetekben van jelen. Igaz, hogy ennek a paraphiliának a pszichés meghatározottsága még inkább komplikált, mint ahogy Freud ábrázolta. Freuddal ellentétben az én példáimban csak férfiak szerepelnek. Úgy vélem, a verés fantázia nem végső, bár, ahogy az látható lesz, a fedő fantázia ugyanolyan mechanizmus alapján épül fel, mint amit Freud felfedett a fedőemlékekben. Nem lehet eléggé értékelni a verés fantázia jelentőségét. A mazochisták nagy része sohasem alkalmazott korbácsolást önmagán, de a legnagyobb izgalmat élik meg azon a képzeten keresztül, hogy egy gyereket ostorral vernek.

A fantázia, mely ellen szigorú küzdelem áll fenn, gyakran hosszan háttérbe vonul, vagy eltűnik egy időre, hogy ismét előkerüljön, amikor az legkevésbé várt. Talán a legnagyobb szerepet játssza a szadisztikus és mazochisztikus fantáziák között. Figyelembe kell venni forenzikus nézőpontból is, mivel mindig vannak pedagógusok, akik saját céljaikra használják a rájuk bízott gyerekeket.

Néhány saját megfigyeléssel kezdem.

Esetszám: 20., Dr. Z.T., 51 éves orvos, legnagyobb kétségbeesésében keresett meg. Az öngyilkosság határán volt, mivel nem látott más kiutat a helyzetéből. A szokásos, praxisomban visszatérően hallott mondat hangzott el: én voltam az utolsó reménye. Csak kis időbe telt mire megnyugodott; folyamatosan sírt, aztán összeszedte magát és elmondta a következőket. Gyerekei rendesek, pompás felesége van, akivel harmonikus házasságban él. Bár ő maga sosem volt igazán normális. Mindig hevesen felzaklatta az az elképzelés, melyben egy gyereket megvernek. Nem volt különbség aközött, hogy lányt vagy fiút. Sosem volt képes elfelejteni azt az esetet, amikor szemtanúja volt annak, hogy egy tanár úgy fenekel el a tenyerével egy engedetlen diákot, hogy az ütések hangja messze visszhangzik. Évek múlva is emlékezett erre az eseményre.

„- Melyik szerepben van a fantáziájában? Tanár vagy a diák?

-Hadd gondolkodjam. Már nem tudom pontosan. Azt hiszem mindkettő… Ahogy mondtam ez a fantázia elhalványult később, mert nem akartam rá emlékezni.

-Milyen sokáig tartottak?

-Igazából végig a tanulmányaim során. Magamat kellett eltartanom, ezért családnevelő voltam.

-Megverte a gondozása alatt lévő gyerekeket?

-Bevallom, sokszor küzdöttem a kísértéssel, mivel legtöbbször rakoncátlanok voltak és én könnyen dühbe gurultam. De keményen elhatároztam, hogy nem teszem meg, és sohasem tettem meg. Összeszorítottam a fogam és elnyomtam a bennem lévő szexuális izgalmat is.

-A fiúk vagy a lányok zaklatták fel jobban?

-Erre megint nem tudok pontosan válaszolni. De azt hiszem a fiúk. Legfőbb örömként képzeltem el, hogy a gyerek le van vetkőztetve a veréshez és az igazán nagy megalázáshoz.

Mindig küzdöttem az ilyen fantáziák ellen, és szégyelltem magam. Gyakran azt gondoltam, ha az emberek tudnák, hogy mi zajlik bennem, lenéznének és senki nem akarna tőlem semmit. Védtem magam az olyan könyvekkel szemben, amelyek ilyen esetekkel foglalkoznak, és csak egyszer olvastam egy ilyen, széles körben elterjedt szemetet. Félelmetes benyomást keltett bennem és hetekig nem tudtam megszabadulni az aljas fantáziáktól. Aztán szerencsémre találtam egy lányt, akibe rendkívüli módon szerelmes lettem. Ő a jelenlegi feleségem, minden tekintetben ideális teremtés. Már korábban is voltak afférjaim és mindig nagyon potens voltam. Ez így volt a házasságomban is. Kivételes feleségem van, akit szeretek és tisztelek. Odavagyok a gyerekeimért. A legidősebb, 19 éves lány, orvosnak tanul.

-Ez az elfenekelős jelenet sosem volt a fantáziái tárgya a házassága alatt?

-Ezt nem mondanám. Gyakran gondoltam rájuk, talán minden nap, de sikerült kivédenem őket. Ha meghallottam, hogy egy fiút megvert egy szigorú tanárnő, azonnal izgatott lettem. Nem szerettem volna másra se gondolni, csak erre. De nem engedtem magamnak, hogy veszélyes fantáziákra fecséreljem az időmet. A munka volt a legjobb orvosság. Kiterjedt praxisom van, és emellett rengeteg kötelességem tisztiorvosként, ami miatt folyamatosan elfoglalt vagyok. Van hobbim is, az utazás és nyelvtanulás. Állandóan utazásra spórolok, ami annyira magába szív, hogy egy egész éven keresztül a felkészüléssel és a tervek kidolgozásával foglalkozom. Továbbá az utazáshoz szükséges idegennyelvet is tanulom.” 

Itt hangsúlyoznám a sokak által jó eredménnyel kipróbált elterelés jelenségét. A pácienseim nagy része különösen szorgalmas ember, akik nem engedik meg maguknak a nyugalmat. A szorgalmuk olyan motívumokból ered, amelyről a legkevésbé sincs tudomásuk. El akarják vonni valamiről a saját figyelmüket. Minden nap látunk erre példát. Az utazás szeretete nagyon jellemző. Reményt jelent, utazást a tudattalanba, szabadság a házasság köteléke alól, mert ez az a hely ahová csak ő megy.

„-Szóval azt terveztem, hogy Angliába megyek jövőre és kiterjesztem, elmélyítem a nyelvtudásomat. Különösen érdekel, hogy úgy beszéljek külföldi országokban, hogy az emberek ne ismerjék fel azonnal, hogy külföldi vagyok. Egy hölgy, akinél házi orvos voltam ajánlott egy angol hölgyet, akinek állítólag tökéletes kiejtése van és nagyon intelligens.  Elkezdtem órákat venni tőle néhányszor egy héten. Minden órát élveztem. Kezdetben a lányom is velem tanult, de aztán hamar nehézzé vált számára, mert én óriási fejlődésen mentem keresztül. Aztán egyedül maradtam az órán. Elképzelhetetlen, érthetetlen dolog történt ekkor. Az angol hölgy már az ötvenes éveiben van, hervadt, sovány, nem néz ki jól. A feleségem jól tartja magát, még ma is szépségnek számít. Mégis nagyon tetszett az angol nő, és ezen a ponton azt gondoltam, hogy feladom az angol leckéket. A gondolataim mindig körülötte jártak, és azt vettem észre, hogy az órák előtt annyira izgatott leszek, hogy a szívem hevesen ver. Azt gondoltam, hogy ez a tanulással kapcsolatos vágyam miatt van, valamint az angol emberek és az országgal kapcsolatos leírások által felkeltett tudásvágyam és érdeklődésem miatt. Hamarosan rájöttem, hogy ez valami más, de ekkor már túl késő volt. Egy napon elkezdett egy fiúról mesélni, aki az ő nevelése alatt állt. Azt mondta, hogy Angliában a gyerekeket szigorúbban nevelik és többször elfenekelik őket. Világosan látta, hogy ez a téma nagyon érdekel engem. Egész testemben remegni kezdtem és a vér a fejembe szökött. De ő csak mesélte tovább, miképp vetkőztetik le az oktatók a fiúkat és korbácsolják meg őket. Biztos megváltozhattam, mert nem hagyta abba én pedig elbűvölten figyeltem. Az ő szemei is csillogtak mikor a büntetésekről beszélt.

Ettől a naptól kezdve nem volt más téma közöttünk. Szenvedélyesen beleszerettem az angol nőbe, ami sokkolt és amit nem láttam előre. Alig vártam az órákat. Aztán elkezdett arról mesélni, hogy miképpen bántalmazna és büntetne egy gondozására bízott fiút. A szóban forgó fiú egy csodás gyerek volt a közös ismeretségi körünkből. Ettől egészen vaddá váltam. Reggeltől estig másra se tudtam gondolni. Kényszertől szenvedtem, ami minden más gondolatot kiszorított az agyamból: elképzeltem ahogy Ms. P. megbünteti ezt a szép szál legényt egy s más engedetlenségéért. Sokszor órákig képtelen voltam elaludni. Próbáltam olvasni, színházba menni és csak kimenni az emberek közé. Semmi sem segített. Csak az angol nőre gondoltam és mindig erre az egy dologra: hogyan verné el ezt a fiút. Próbáltam gyakrabban beszélni vele. Aztán szerelmi viszonyba kerültünk, anélkül, hogy szexuális intimitás lett volna köztünk. A történetei hatására teljesen felizgultam, az ő szemei is csillogni kezdtek és egy beszélgetés végén megcsókoltuk egymást; orgazmusom és ejakulációm is volt, ő szintén teljesen kielégültnek tűnt ennyi szexuális aktustól is és sosem akart többet. Fájdalmas volt számomra, hogy a feleségemmel szinte teljesen impotens lettem. Az erekció előidézésének érdekében mindig el kellett képzelnem ennek a fiúnak a büntetését. Végül ki tudtam elégíteni a feleségemet, de nem volt se orgazmusom se ejakulációm. Aztán ijesztően kimerült lettem és nem tudtam aludni, így a feleségem ebbéli izgalmamat az idegességemnek tulajdonította és önmegtartóztatást várt tőlem, azt gondolta a házas élet sebesített meg. Eme kedves szeretet tükrében kínzó bűntudat gyötört. Szégyelltem magam és gyakran óránként sírtam, mert egy elsöprő erő olyan boldogtalanná tett. Egy éjszaka vagy ezerszer elhatároztam, hogy többé nem találkozom az angol nővel. Megesküdtem minden szentre, még a gyerekeim életére is. De mikor eljött a reggel a kísértés nagyobb volt minden elhatározásnál és ismét meglátogattam a tanárnőmet, aki tudta, hogy vegyen fel olyan magasztos, visszataszító (ellenséges) attitűdöt, amitől senki sem gyanította, hogy egyfajta szerelmi kapcsolat van köztünk.  Sosem beszéltünk az ízlésünk perverz irányáról és a szerelmünkről sem. Leereszkedő módon megengedte, hogy megcsókoljam, mint amikor egy gyermek csókolja meg az anyját. Sokszor képzeltem el őt tanáromként és hamarosan arról fantáziáltam, hogy úgy fenyítene meg, mint egy kisfiút, amikor az nem tudja visszamondani a leckét. De nagyon szorgalmasan tanultam attól tartva, hogy megadom magam ennek a vágynak. Nem olyan rég történt ugyan, hogy nem jutott eszembe a helyes válasz. Ezután azt mondta nekem: Igazán meg kellene büntetnem egy picit ezt a rossz fiút. Egész testemben remegni kezdtem, és csikorogtak a fogaim… Kissé magához húzott a fülemnél fogva és úgy tett mintha megütne. Olyan izgatott lettem, hogy teljesen elfehéredtem és majdnem elájultam. Aztán ijedten abbahagyta a játékot. Ez tegnap előtt történt… Írtam neki tegnap és kimentettem magam, arra hivatkozva, hogy túlterhelt vagyok a munkám miatt, ilyet korábban sosem tettem… És ma itt vagyok. Segítsen! Maradjon velem! Azt gondoltam hipnotizál és kiszabadít e szőrnyű nő szuggesztiójából.”

Milyen gyakran hallunk ilyen kéréseket egyes páciensektől! Elégedettek lennének, ha egy másik ember ellenállhatatlan akarata által megszabadulhatnának a patológiás viselkedésüktől. A hipnózisra vágyó páciensek mindegyike mazochista. A hipnózis titkai mára már jobban ismertek számunkra, mint évtizedekkel korábban; megtanultuk, hogy a páciensek egyfajta szexuális aktivitást látnak a hipnózisban és azt titokban szexuális aktusként várják. Át akarják adni magukat egy másik ember hatalmának a „szégyen nélküli élvezet” elve szerint, alávetni magukat anélkül, hogy később szemrehányást tennének maguknak. Az összes férfi, aki hipnózist kért tőlem, látens homoszexuális volt, és a hipnózistól való félelme ugyanabból a forrásból származott. Különböző analitikusok (többek között Ferenczi) felhívták a figyelmet arra a tényre miszerint a hipnózis igazából egyfajta megigézettség, mint például villámcsapásra szerelembe esni. Jung megemlíti, hogy egy idősödő nő az első hipnózis ülés után a következő szavakkal fejezte ki háláját: „Köszönöm, hogy ilyen tisztességes!” … Ez tisztán felfedi mit várnak az ilyen személyek a hipnózisban. Vágyfantáziáik vannak, és nem kis részben bosszúcselekvéseik, mert a titkos vágy nem teljesült be.

A hipnózis nincs olyan helyzetben, hogy ilyen morbid viselkedéseket gyógyítson. A hipnózis igazából csak egy játék, és gyakran nem ártalmatlan fajta. E betegek többsége nehezen kerül transzba. Védeniük kell magukat a titkok elárulásától. A gyógyulás vágya mellett legtöbbjükben jelen van a betegség vágya is, amely ugyanolyan erőteljes és a félelmen keresztül megvéd a hipnózis létrejöttétől. Továbbá nem tekinthető gyógyulásnak, ha valaki egy kényszeres gondolatot egy másik, hipnotikus gondolattal helyettesít. Fel kell világosítani és edukálni kell őket, valamint meg kell tanulniuk, hogy más akarata nélkül szabaduljanak meg a betegségüktől.

Először azt tanácsoltam a páciensemnek, hogy szakítsa meg teljesen a kapcsolatot az angol nővel és bízzon a feleségében. A felesége hetekig bíztatta őt, meglátogatott engem is és olyan mértékű megértést mutatott, hogy biztonságban tudtam neki tanácsot adni.

Engedelmeskedett nekem, és ezek az intézkedések hihetetlenül hasznosnak bizonyultak. Levelet írt az angol nőnek, melyben szakított vele egyszer s mindenkorra és kérte, hogy adja fel az óráját abban a házban, ahol véletlenül összefuthattak volna. Anyagi úton nagyvonalú jóvátételt tett neki ezért… Mindazt a gondját megosztotta a feleségével, amit elszenvedett. A feleség rögtön megértette, hogy a baj pszichés eredetű nehézség, meleg szimpátiával kezelte és végül szemrehányást sem tett neki, megfontoltan, szeretettel bánt a férjjel, aki igazából meg is érdemelte, mivel szerető és feddhetetlen férj volt. Már ez a két lépés felszabadította annyira, hogy ismét képes volt aludni és sokkal nyugodtabb lett. Az angol nő iránti megszállottsága megszűnt és gyakran akár nyolc órán keresztül is megfeledkezett róla vagy a fiúról. Amikor gondolat villámcsapásként villant be, már képessé vált ezt kezelni.

Sokféle érdekes anyag látott napvilágot az ezt követő rövid analízis során. A páciens ódaadóan lelkesedett az anyjáért, akire az angol nő bizonyos szempontból emlékeztette. Az anya, aki egy évvel korábban elhunyt, a késői éveiben vékonnyá, törékennyé vált, és olyan hangja, valamint olyan szemei voltak a nőnek, mint a páciens anyjának. A páciensem felidézte, hogy az anyja néhányszor elverte őt. Annak azonban nem volt tudatában, hogy az ütések kiváltképpen örömet okoztak neki. Vakon alávetette magát az anyja iránti engedelmességnek. A páciens teljesen mazochistának nevezte az anyával szembeni attitűdjét. Most már tudjuk, hogy az angol nő feltűnő hasonlóságot mutatott a páciens édesanyjával. Idősebb volt, vékony, karcsú, szőke és kékszemű. A felesége, akit oly mértékben szeretett, jó választás volt, fiatalabb, telt, sötét hajú és alacsony. Pontosan az anyja ellentéte. Ha igaz az, hogy a férfiak az anyjuk ideálja szerint választanak feleséget, – amelyet gyakran meg is erősíthetek – akkor van egy kontraszt típus, aki szabadulni szeretne a gyermekkori ideáltól. Már azt is tudjuk, hogy páciensem miért aszexuális kapcsolatot teremtett az angol nővel. Nem lehetett szexuális nehogy a fikció teljesüljön. Értjük paraphiliájának reneszánszát is.  Ismét gyermek akart lenni és anyát szeretett volna még egyszer. 

Mégis miért merült fel ilyen hirtelen ez az igény és miért ebben az életkorban. Ha elképzeljük a mazochisztikus jelenetet, a gyermekként való leuralás és megverés, funkcionálisan egy belső konfliktus szimbóluma, így kell megmagyaráznunk a paraphiliát: erőszakos küzdelem indult be a gyermeki világgal szemben, mely a megfenyített, megbüntetett fiú képében fejezte ki magát. Más szavakkal: el akarta nyomni magában a gyermeket.

Mivel minden törekvés bipoláris, ez az erő, mely elnyomná a gyermekit, megfelel egy másiknak, ami visszanyúlik a gyermeki világba és azt preferálja ellentétben az összes többi folyamattal. A súlyos parapathias állapot aztán a védekezés és hajlam közt fennálló konfliktusból ered, ami páciensünk esetében életuntság, insomnia és munkaképtelenség formájában jelenik meg.

Egy bizonyos ideig nem volt képes dolgozni és egyes feladatokat mással végeztetett el amennyiben túlságosan felizgatták. Kiderült, hogy ezek azokhoz a napokhoz kapcsolódnak, amikor nagy számú gyári munkást kellett vizsgálnia biztosító társaságok részére. Az ilyen alkalmakkor a munkásoknak teljesen le kellett vetkőzniük.

„-Miért csak ezek a vizsgálatok izgatták Önt ennyire?

-Nem tudom. … Durva fickók voltak közöttük. Koszosak, általában nem fürödtek rendszeresen, izzadságszaguk volt… Röviden, visszataszítóak voltak számomra.

-Ugyanígy viszolygott akkor is amikor női alkalmazottakat kellett vizsgálnia?

-Nem – ők sokkal tisztábbak és többet foglalkoznak magukkal.

(Láthatjuk, hogy a páciensek mindig tudják igazolni az ellenszenvüket így nem kell felismerniük a szexuális gyökereket.)

-Prostituáltakat is vizsgál?

-Igen, hetente kétszer.

-Velük szemben érez undort?

-Nem!

-Akkor sem, ha betegek, szifilisztől szenvednek?

-Nem – nem ismerem az ellenszenv érzését.  Orvos vagyok. Sajnálom a bajbajutottakat.

-Nem zavarja, hogy nagyon igazságtalan a munkásokkal szemben? Határozottan befolyás alatt áll a munkásokkal szemben, amit nem akar bevallani?

-Nem tudom milyen hatás lehet ez.”

Ehelyütt nem adok többet közre ebből a beszélgetésből, amely csak azt mutatja meg milyen nehéz az ilyen jellegű nyomozás az igazság után, mely igazság képes valós alapot teremteni. Folytatom a beszámolót. A pacienst felvilágosítottam a homoszexuális tendenciák jelenlétéről. Miután megértette a munkásokkal szembeni attitűdjét, elmondta nekem, hogy először mindig a péniszre tekint.  Azt gondolta, hogy csak a dolog iránti érdeklődésből és mert úgy vélte neki nagyon kicsi pénisze van. Mint megannyi férfi ő is péniszirigységtől szenved. … A korai homoszexuális fantáziái kapcsolódtak az unokatestvérhez és az iskolatársakkal való játékhoz. Gyerekkorában kimondott homoszexuális kapcsolata volt. Aztán elmondása szerint tizenhét éves korában utálni kezdte az ilyen természetellenes dolgokat. 

Elérkeztünk a fontosnak tartott homoszexuális attitűdhöz, melyet az összes ilyen paraphiliában kimutathatunk.

A parapathia eredetét és a mazochizmus újjáéledését, a szerelmet az angol nő iránt, a következőképp kell magyaráznunk. Minden ember keresztülmegy olyan kritikus életszakaszon, amelyben elbúcsúzik a fiatalságtól és szerelemtől. Páciensemnek is ilyen érzései voltak a parapathia megjelenése előtt. Gyakran nézegette magát a tükörben, így a felesége észrevette és megjegyezte neki: „Már öregszel fiú!” Ebben az időszakban, melyben az ember veszít energiájából, és amelyben minden be nem vallott elvárásáról csendben le kell mondania, melyben minden erőteljes poligám ösztön reakciója megzavarja a psziché konzervatív elemeit, minden eltemetett kívánság újra aktívvá válik.  A szexuális impulzusok újraélednek. Páciensem csak a benne élő férfit élte ki és ezt is szerény mértékben. Monogámiája kényszeredett volt. Bevallotta, hogy felségéhez bár testileg hű maradt, gondolataiban soha. Megannyi nő csábította, ő képes volt kontrollálni magát… az eredménytől való félelme miatt és hogy a felesége meg ne tudja. Ebben a kritikus életkorban, melyben azt kellett mondania:

„Még mindig sok beteljesületlen vágyad van, sok csábítás, ami nem elégült ki,” az elfojtott homoszexualitás is napvilágot látott.

A meztelen férfiak megpillantásától való vonakodásban fedte fel magát. … Ez az averzió már az angol nő megismerése előtt előkerült. Viszolygásának gyökerét nem ismerte fel. Más tünetek szintén a homoszexualitás újraéledéséről tanúskodnak. Előnyben részesítette idősebb barátok és iskolatársak társaságát, kocsmákba járt, ahol órákat töltött el férfiak társaságában. Gyermeki attitűd regressziójába esett. A homoszexualitása felismerése elől régi paraphiliájába menekült; a benne lévő nőtől elmenekült és inkább gyermek lett. Anyára volt szüksége, akit aszexuálisan tudott szeretni, mert az összes libidója homoszexuális csatornába áramlott be.

Rátalált az angol nőre, egy anya imágóra, ráadásul egy olyan típusra kinek másodlagos nemi jellegzetességei elérték a maszkulin karaktert. (Vékony, meghajlott volt, tulajdonképpen nem volt csípője, keble, mély, majdhogynem férfias hangja és enyhe, jelzésszerű bajuszvonala volt.) Hatalmas szerelemre volt szüksége homoszexualitásának elfeledésére. A morbid pszichikus élet legérdekesebb jelensége ez a megszállott szerelem, mely a homoszexualitástól való eltávolodást jelzi. Gyakran a legmagasabb fokot elérő szenvedélyként hat, mely nem a tárgyra vonatkozik, hanem az elfojtott célra. Valahogy így fogalmaznám meg:

Minden szerelem a megszállott és helyettesített szerelem gyanúja alatt áll, melynek hatása eltúlzottnak tűnik és amely patologikus reakciók formájában manifesztálódik. Ez ebben az esetben is így volt. A férfinak homoszexuális tárgy kellett, amibe szerelmes volt és amit nem akart felismerni.

A homoszexualitástól való eltávolodásban keresett és talált tárgyat magának, mely hozzájárult gyermekkori örömforrás regressziójához, és a társuló jelenségekben biztosított bizonyos mértékű impulzus kifejeződést, melyektől menekülni akart. Úgy gondolom, az elfojtott tartalom elvegyült az elfojtó erővel. Minden parapathias tünet egy kompromisszum. A gyermekkori és homoszexuális tartalmaknak a szerelemben kellet napvilágra kerülni. Nem akarta meglátni magában a nőt és gyermekké vált. De az afférban női szerepet játszott, és a fantáziáiban gyakrabban azonosult a gyermeket verő nővel, mint a megvert fiúval. Egy határozott homoszexuális szerelmi tárgynak kellet alkalmanként léteznie a szerelem teljes átalakítására.

Tulajdonképpen sikeresen megérkeztünk a parapathia eredetéhez. A jóképű unokatestvér esete volt az, aki szorosan kötődött a páciensemhez az utóbbi években, és rendkívül odaadó volt iránta. A fiú szeretetének gondolata, hogy alávesse megát neki (mert a szeretet az alárendelődés akarata) kötelezően váltotta ki azt a reakciót, hogy megmutassa az erejét a fiúnak, és uralkodjon fölötte. A hatalom akarata vetélkedett az alárendelődés akaratával. Így a szeretetnek olyam formát kellett keresnie melyben a hatalom erős akarata és a szeretet egyesült. Az angol nő a páciensemen uralkodó női dominancia szimbóluma lett, a benne lévő férfi dominancia és a gyermeki elfojtásáé. Az angol nő olyan szerelemhez segítette hozzá melyben egy fiú szerepelt. Ezt a fiút mindig az unokaöcseként képzelte el. Még azt is elintézte, hogy az unokaöcs az ő költségén tanuljon angolt és tulajdonképpen olyan áron, amit a fiú szülei nem engedhettek meg. Ez a nemes cselekedet csak annak szükségessége volt, hogy az angol nő képe beleolvadjon a fiúéba, melyet el kellett nyomni… Vonakodva vallotta be, hogy a kedvenc fantáziája mikor az angol nő, a fiú meztelen, kerek fenekét üti.  Így a paraphilia tisztábban érthető. Az ütés szolgál mentségül a fiú lecsupaszítására; a fiú feneke a mazochizmus szexuális célja. Az angol nő iránti szerelem mögött rejtve maradt egy erősebb szerelem a fiú iránt; egy idősebb nő iránti szerelem mögött, egy fiatalabb fiú szeretete; a mazochizmus mögött az egyensúlyát vesztett idősebb ember bűntudata.

A klinikai kép további meghatározásokat tartalmaz a lányával és fiával szemben fellángoló inceszt hajlamok révén. Lányában felesége fiatalabb kiadását látta. Féltékeny volt mikor a lány egyedül vagy fiatal férfiak társaságában szórakozni ment. Gondolataiban összehasonlította magát a fiatal férfiakkal és azt gondolta magában: Bárcsak olyan fiatal lennék, mint ők! Más szavakkal, emlékeztetnie kellett magát, még ha nem is az apja lenne, akkor sem lenne fizikailag vonzó a lányának. Aztán beleszeretett egy vékony idősebb nőbe, mintha bizonyítani akarná, hogy ebben az életkorban is tud valaki erőszakos szenvedély tárgya lenni. Fia a homoszexuális tárgyat testesítette meg, mely az unokaöcs által maradt rejtve. Gyerekei megérintésének vágya átváltozott a megütésükre irányuló csábítássá vagy hogy nézhesse miközben verik őket. Tudomásul vette, hogy szadista felfogása a szexuális aktusról gyerekkorából ered. „Apa megüti anyát” gondolta, mikor egy alkalommal látta őket coitus közben. Az ütés egyet jelentett a szexuális közösüléssel.

A fantom nagyon gyorsan eltűnt. Az angol nő elhagyta Bécset. Csak nagy ritkán látta a fiút, és ez utóbbi is hamar elvesztette számára jelentőségét. Képessé vált leküzdeni magában a nőt és a kisgyereket, így ismét férfinek érezhette magát.

21. számú eset.

Röviden foglalnám össze ezt az esetet, mely bővíti tudásunkat az impotencia pszichogeneziséről és hozzájárul a szerelmi házasságok történetének megismeréséhez. Egy magasrangú, 42 éves bírót érint, aki Németországból keresett fel engem.  Erőteljes, Herkules felépítésű férfi, aki impotencia panaszával jelentkezett és e szörnyű nehézségtől szívesen megszabadult volna. Szereti a feleségét és boldogtalan amiatt, hogy nem tud férje lenni. Négy pompás gyermekük van. A kérdésre miszerint potens volt-e a házasság kezdetén a következőképp válaszol: „Sosem voltam potens a házasságom során. Nem tudom, hogy nemzettem a gyerekeimet. Gyenge próbálkozásaim voltak a szexuális együttlétek során, melyek sosem voltak teljesen kielégítőek.” Nem mindenki hiszi el ezeket az állításokat megfontolás nélkül. A legtöbb ember nincs tisztában a saját szexuális életével, becsapja magát és alárendelődik a hipochondriás autoszuggesztióknak. Sosem felejtem mikor egy parapathias beteg attól a kényszeres gondolattól szenvedett, hogy neki túl kicsi pénisze van. A feltárás során bizonyos voltam abban, hogy abnormálisan nagy pénisszel rendelkezik. Ugyanígy, olyan potenciazavaros férfiakkal is konzultáltam, akik feleségei meg voltak elégedve férjük teljesítményével.

A páciensemnek azonban igaza volt panaszait illetően. A felesége, aki elkísérte őt, megerősítette férje ejaculatio praecox-át, amin a férj néhány másodperc alatt átesett, így az asszony sosem élt át orgazmust. A férfinak a későbbi időkben a viszonylagos késztetése is megszűnt. A feleség parapathiassá vált ilyen körülmények között. Ebben a helyzetben sem engedélyezte magának a hűtlenséget, oly sok asszony társához hasonlóan a házas mártírok életét élte. A férj tíz évvel ezelőtt ismerte meg feleségét és szenvedélyesen beleszeretett. A feleség is szerette őt és még mindig szereti. Legnagyobb mértékben megértette férje állapotát és gyengédszívű nővérként viselkedett, mely nagyon szimpatikus volt.

A férfi elmesélte élete történetét, amiben elismert a „hibákat” melyeknek véleménye szerint semmi köze sem volt az impotenciájához. Korai éveiben olyan fiúk iránt érdeklődött, akiket vertek. Azt nem tudta, hogy őt is verték-e. Legalábbis nem emlékezett rá. Viszont emlékezett arra az esetre, amikor az apja egy másik gyereket vert meg az ő szeme láttára. Erőszakos izgalom ragadta el és meglepődve észlelte erekcióját. A megvert fiú képe üldözte őt, képtelen volt szabadulni tőle. Aztán egy unokatestvérén keresztül maszturbált és hamarosan minden maszturbációban olyan jellegű fantáziái voltak, melyekben jelen volt az unokatestvér. Ekkor tíz éves volt. Korábbi szexuális élményekre nem emlékezett, ahogy általában véve sem voltak emlékei a korai gyermekkoráról. Ez jelzi, hogy rengeteg élménye és fantáziája volt melyekre nem akart emlékezni. Később majd visszatérünk a beteg korai emlékeire. Aztán aggályok nélkül maszturbált egészen tizenhat éves koráig. Ekkortájt egy idősebb kollégájától azt hallotta, hogy a maszturbáció ártalmas és nagyon veszélyes; továbbá tartózkodnia kell a gonosztól. Innentől ijesztő küzdelem kezdődött, ami általában vereséggel zárult. Még úgy is, hogy volt olyan három hónapos időszak amikor megállta a maszturbációt. De fantáziái és óriási érdeklődése az ostorozó jelenetek iránt, visszatértek. Hamarosan a kínzások iránt is elkezdett érdeklődni. Minden kép felkeltette a kíváncsiságát, melyben valaki egy másik személy hatalma által szenvedett.

Egyre idősebb lett és úgy kezdett bírói karrierjébe, hogy a bűnét, ahogy a maszturbációt nevezte, képtelen volt feladni. Elkezdett olyan könyveket beszerezni melyek a mazochizmussal foglalkoztak. Egy könyvkereskedőtől, akinek címét egy újsághirdetésben találta, rendelt mazochizmusról szóló írásokat, melyek rendkívül demoralizáló hatással voltak rá és még inkább megmozgatták a fantáziáját. Az első rendelés után törzsvásárlóvá vált, mert a kereskedő minden kérés nélkül küldte neki a témában nála fellelhető könyveket.

Más cégek is túlterhelték szado-mazochisztikus művekkel. Mivel ez a kereskedő nyilvánvalóan eladta a címét azoknak a kollégáknak, akik hasonló témájú könyvekkel kereskedtek, ennek eredményeképpen ilyen tartalmú ajánlatokkal, hirdetésekkel és könyvekkel árasztották el. (A paraphilia e fajtájának hatalmas irodalma van és mérhetetlen károkat okoz. Erről majd később több szó esik!)

Minden új könyv friss vereséget okozott, mert minden jószándéka ellenére újra és újra maszturbált. Minden maszturbáció után félelmetes bűntudata volt. Legszívesebben felgyújtotta volna a felkavaró könyvet és minden perverz gondolatának még a nyomát is meg akarta semmisíteni. Aztán a megszállottság hada jelent meg, amely még inkább megviselte, mint maga a paraphilia. Azt képzelte, hogy nem elég alaposan semmisítette meg a mazochisztikus írások katalógusát. Így az ő hibájából más emberek megnyomorodhatnak. Néhányan rátalálhatnak egy könyv nyomaira, aztán rendelnek egyet; és így ez az egy könyv majd elterjed. Így válna ő egy névtelen nyomorúság és betegség forrásává. Valójában megvalósulhat, hogy olyan személyek felett ítélkezik, akik az ő eszközei által váltak szadistává. Addig nem volt képes megnyugodni, míg egy másik részlegre nem került, ahol már nem kellett szexuális vétségekkel foglalkoznia. Komolyan gondolta, hogy az életét szenteli vagy valamilyen más módon nyer kiengesztelést a bűnéért. Elkezdett szociális ügyekkel foglalkozni és csatlakozott különböző egyesületekhez a morális fejlődése érdekében. Addig dolgozott magán, amíg a maszturbációt teljesen uralni tudta.

Az alapvető gyógyulást azonban egy hatalmas, tiszta és erős szerelemtől remélte. Eleddig a szexualitást bordélyokban sajátította el, ahol mindig impotens maradt. Utálta ezeket a pénzért megvásárolható nőket. Az üdvözülést kereste a nőkben.

Aztán megismert egy lányt, akit minden tisztaság megtestesítőjeként szeretett. Megtisztulást várt tőle, mint leprás Heinrich[1], teljes gyógyulást, és bűnös lelkének megtisztítását. A jegyessége első napjaiban a legboldogabb férfi volt a földön. Mazochisztikus gondolatai eltűntek és azt remélte nem is térnek vissza. Elszörnyülködött saját vulgaritásán, mikor jegyese megcsókolásakor erekciója lett. Átkozta magát és érzékiségét, mivel egy tiszta lányt ilyen tisztátalan vágyakkal közelített meg. Hozzá kellett szoknia az erekciókhoz, aminek valójában örült is, mert a megfelelő potencia biztos jele volt. Ha korábban kétségei is voltak magával kapcsolatban, most biztossá vált magában. Azt érezte, hogy a menyasszonyával nem lenne impotens.

Ha korán megházasodhatott volna minden rendben is lett volna. Sajnos az eljegyzés elhúzódott. Ő maga volt az, aki a házasságot késleltető okokat talált; de a lány családja is ragaszkodott ahhoz, hogy még túl fiatal, várjanak tovább; a jegyesség időszaka volt a legszebb időszak az életében, és hasonló szokásos frázisokat lehet sorolni, amiket a szülők szeretnek mondani, mikor nehéz elválni a szeretett gyerektől. Aztán egyszer csak egy gondolat hasított belé, amely a boldogságának pusztulásával fenyegetett. Szerelme mellet ült mikor hirtelen az a fantázia jelent meg előtte, hogy a jövendőbeli felesége előtt térdel, aki vesszőt ragad és megcsapkodja őt hátulról. Minden szó nélkül, elborzadva távozott. Meggyalázta a szentélyét.  Erre nem volt bűnbocsánat. Hogy lesz képes belenézni ártatlan szemébe annak, aki minden lány mintaszobra, a tiszták legtisztátabbika. Mint egy őrült futott egész éjjel hegyen völgyön át és csak nehezen tért magához. Megesküdött rá, hogy menyasszonya semmit sem tudhat meg az ő bűnéről, nem érintheti meg őt a bűn. Ez az eskü megnyugtatta kissé, képes lett ismét meglátogatni jegyesét, de az ötlet felmerülése után a fantázia félelmétől szenvedett. Remegett nehogy a mazochisztikus fantázia legyőzze. Menyasszonya egyre magasabbra emelkedett benne, istennővé vált; a páciensemnek eszébe sem juthatott támadni az ő istenségét és bepiszkítani őt a saját tisztátalansága által.

Megházasodtak. A nászéjszakán impotens volt. Kis idő múlva a koitusz karikatúrájává vált. Ennek ellenére a feleség terhes lett. Csak az utóbbi években vált teljesen impotensé. Felesége komoly mértékben parapátiássá vált. Észrevette, hogy nincs minden rendben a férjével. Kérte férjét, hogy fogadja bizalmába. Hallotta éjszakánként a sóhajait és nyögéseit. Valaminek lenni kell a szívében, amit nem akar vagy nem tud elmondani neki. A férj megesküdött, hogy nincs titka a felesége előtt. Depresszióját munkába fojtotta. Úgy viselkedett, mint a legtöbb ember, aki felejteni akar és gépiesen, még otthon is, görnyed a papírjai felett. Emellett érdeklődött a numizmatika iránt, érméket gyűjtött, így csak kis időt töltött feleségével.

Felesége parapátiája egyre komolyabbá vált, így szanatóriumba kellett vonulnia. Nem tudott kijönni a családjával sem. A nő anyja és testvére szemrehányást tettek amiatt, hogy nem képes megérteni hogyan tudná kezelni a férjét, míg végül be nem vallotta a házassága nyomorúságát. Ez volt a legjobb, amit tehetett! Rámutattak, hogy a szexualitás csak másodlagos probléma lehet egy tiszta német lány számára; a lehető legjobbat kell nyújtania egy olyan embernek, akinek ilyen triviális hibája van, de ilyen tökéletes képességekkel és briliáns pozícióval rendelkezik.

A férj azonban sokkal jobban szenvedett annál ahogy a felesége és annak családja el tudta képzelni. A legkeserűbb szemrehányást tette magának amiért a feleségét boldogtalanná tette. Semmit sem mondott a bajáról; ezzel a viselkedéssel egy közönséges átverést hajtott végre a feleségen, ki tiszta volt, mint a menyország, és akinek sosem szabadott volna elköteleződnie ilyen beteg és bűnös egyén mellett. Egy gazember volt, egy bűnöző, és ha nem lennének szeretetreméltó gyerekei, eldobná az életét.  Akkor és most is, évenként voltak mazochisztikus fantáziái és maszturbációi, melyeket komoly, hetekig tartó depresszió követett.  Alaposan nyilvántartotta magában ezeket a szomorú napokat, mert pontosan tudta minden maszturbációja időpontját.

Aztán véletlenül olvasott az újságban egy tanárról, akit súlyos büntetésre ítéltek, mert megkorbácsolt egy fiút. A súlyosság okaként a szadizmusát tüntették fel. Ez a gondolat aztán hónapokig üldözte; az egész eljárást elképzelte; képtelenné vált az alvásra így szanatóriumba került. Először egy híres professzorral konzultált, aki kijelentette, hogy a betegsége egyáltalán nem mazochizmus, vagy legalábbis annak egy enyhébb formája, ami nagyon megnyugtatta. De a kezelés nem segített, ezekután ugyanolyan beteg és impotens volt, mint előtte.

Az impotencia megjelenése a következő módon történt. Mindig jó erekcióra számíthatott, ami azonban rögvest véget ért, mikor igazán használni is akarta. Valamiféle összekapcsolódás erőltette magát az erekció és a koitusz közé. De miféle kapcsolat lehetett ez?

Kezdetben, valójában még a jegyben járás időszakában olyan fantáziái voltak, melyben a felesége megverte őt. Bizonyosan ez a fantázia volt, amely belépett, és az erekció e képsor által jött létre. A libidó hirtelen eltűnt a hétköznapi közösülés valósága előtt. Egy apró esemény támogatja ezt a feltételezést. Egyszer a felesége ártalmatlanul játszott vele. Letépett egy ágat és miközben lágyan a fenekére csapott azt mondta: „Ez jót tenne neked! Jól szólna!”

E szavak hatása szörnyű volt. Az a félelmetes szorongás gyűrte maga alá, hogy a felesége végrehajtja a felmerült ötletet és a paraphiliája rabja lesz. Elborzadt titkos vágyai megvalósulásának lehetőségétől, így félelmén és moralitásán keresztül védte magát. Egy hosszú moralizáló előadást tartott feleségének. „Milyen veszélyes is ilyen gondolatokkal játszadozni! Senkinek sem szabad ebből viccet csinálni.” A férj azért volt impotens, mert nem találta meg a számára megfelelő kielégülést.

Még egy tényezőt figyelembe kell venni. A feleség naivan azt mondta neki: „Biztosan más nőbe vagy szerelmes, különben nem lennél impotens.” Nagyon felháborodott ezen, nem tudta felesége melyik nőre gondolhat. Próbálta rávenni a feleségét, hogy mondja el kire gondol, de sosem adott választ. Míg egyszer kifakadt: „Ha tényleg tudni akarod, jobban szereted az anyád és a húgod, mint a saját feleséged. Ezért vesztettem el a szeretetedet. Ez a két nő a riválisom!”

Hiába akarta lebeszélni erről a „delúzióról”. Kitartott mellette és igaza volt. Páciensem mindig is ragaszkodott az anyjához és húgát is minden hónapban meglátogatta. A húga is eljött hozzá és szenvedélyes csókot adott neki, ami felbosszantotta a feleségét és féltékennyé tette. A páciens szemszögéből ez testvéri csók volt. A felesége azonban szenvedett az érzelmek eme megnyilvánulásaitól és képtelen volt kijönni az anyósával és a sógornőjével.

A páciens kezdetben semmit sem tudott mondani az anyával való kapcsolatáról. Később aztán figyelemreméltó részleteket osztott meg velem, amiket most átadok.

Említhetnék egy emléket, amely, mint egy villám fénye megvilágította a páciensem egész pszichés konstellációját.

Egyszer – mikor már két éve házas volt- együtt aludt az anyjával. Ekkor késztetést érzett a maszturbálásra, de most mazochisztikus fantáziák nélkül. Úgy gondolt az anyjára mintha a felesége volna és meglepődött az erekciója erejétől. Másnap nem bírt az anyja szemébe nézni és öngyilkosságon gondolkodott. Így a házasságában mutatott viselkedése érthetővé vált. Mióta konfliktusban áll saját szexuális fantáziáival -tulajdonképpen az inceszt gondolataival, melyek az anyjához és húgához kapcsolódnak -, a szexuális vágyaival való küzdelem végén szükségszerűen kudarcot vall. Aszexualizálta az anyját és így a feleségét is. Az aszexualizáció két lépésben történt. A szexuális tárgyat lerombolta vagy a szexuális tárgyat túlbecsülte. Első esetben homoszexuálissá vált, aki undort tapasztal minden nő irányába, akinek minden nő piszok, aki nem tudja megérteni, hogy lehet egy nőt szeretni, hogy találhat valaki élvezetet egy nőben. A második esetben a nő istenséggé és egyben elérhetetlenné is vált. A saját értéke a minimumra csökkent, míg a nő személye a mennyekig magasztalódott. Nem érdemelhet meg egy ilyen nőt, le kell térdelni előtte, megcsókolni a lába nyomát és a ruhája szegélyét. Az impotencia azon érzések következményéből ered, amelyek valaki saját gonoszsága és az ideál hozzáférhetetlen magasságága között van. A koitusz a meggyalázása az ideálnak, szentségtörés, sőt még az erotikus beszéd is blaszfémiának tűnik. A betegek sokszor mindkét utat követik. A páciens homoszexuális állomáson megy keresztül, melyet a paraphilia mögé rejt, aztán a női ideálja túlértékeléséhez érkezik meg.

A páciens különböző emlékei megmutatták, hogy homoszexuális fantáziák kapcsolódtak a megvert fiú képéhez. Sosem képzelt el elfenekelt kislányt. Fiúkkal maszturbált és az említett unokatestvér nagy szerepet játszottak a szexuális életében.

Az elfenekelt fiú képzete másfelől tartalmazta pszichés konfliktusának funkcionális ábrázolását. Rosszul volt a gyerekektől, a fiúktól. Küzdött az infantilis attitűd ellen. Ez a küzdelem tulajdonképpen a fantáziák tartalma. Férfinak kellett volna lennie és legyőznie a gyermeket magában. Ahogy a mazochizmusnál úgy a fetisizmusnál is a kedvtelésből tartott fantázia a pszichés harctér árnyékképében van.

Ez az analízis tragikus okokból kifolyólag megszakadt. A háború megérkezett; a páciensem a háború első áldozatai között szerepelt. Nem tudtuk áttörni paraphiliájának titkát. Nem voltunk képesek megállapítani, hogy vajon a nők istenítése a nők és különösen az anya iránti bizalmatlanság és megvetésből fakad-e. Azonban arra vagyunk kényszerítve, hogy azt gondoljuk, a nők erőteljes idealizálása másból ered, ahogy a prostituált komplexus túlkompenzációja is.

Az eszmény felemelése megfelel annak a törekvésnek, hogy a nő aszexuálissá váljon, hogy eltávolítsa magát a feminin vonaltól. „Túlértékelem a nőket, mert félek attól, hogy megvetem őket.” Képesek vagyunk erre is példát hozni. Az istenítés tipikus képeire utalnék. A szerelem igazi természetében rejlik. Szeretni valakit annyit tesz, mint megtalálni istent. Ez az áttétel lényege az analízisben is, mikor a kezelt páciens beleszeret az orvosába. Megtalálja az istenét és nem lesz rajta kívül más istene. A szerelem a monoteizmus igazi prototípusa. A titkos öröm és extra nyereség ebben a konstellációban – mely oly gyakran, bár nem mindig -impotenciához vezet az, hogy eme körülmények között a saját személyének jelentősége ezen a közvetett módon óriási mértékben megnő. Istenekkel társulva az ember istenné válik. (Mennyit érek, ha Isten így kiemelt!) Itt tetten érhető az a történelmen átívelő hit, amelyhez minden ember olyan szívósan ragaszkodik. Senki sem lesz közönséges halandó. A parapátiás azért lesz beteg mert képtelen kezelni a halhatatlanságát. Tükörképet talál elpusztíthatatlan hitének az istenség szeretetében, mely leereszkedett hozzá…

Baudelaire így akarta látni úrnőjét, egy gyönyörű nőt, kezénél fogva, megcsókolva a lába nyomát. Itt világosan megjegyezzük, hogy Krisztus-eszme (Isten felemelte, feltámadott) áttevődött a szeretett nőre. Baudailer, a nő idealizációja mellett megmutatta a bipolus ellenkező oldalát is: a nők szörnyetegek, akiket valakinek bezárni, verni, és etetni kell. Nietzshe-re gondolhatunk, aki mindkét komponenst megjelenítette. (Ha nő vagy ne felejtsd az ostort.)

Egy sor példával tudnám folytatni az ilyen megdicsőítések sorát. Az ilyen emberek kettősen értékelik a nőket. Impotensek a tisztelt nővel szemben, míg a prostituáltakkal potensek maradnak, mert a tisztelt nők aszexualizáltak az infantilis asszociációk miatt. Kraft – Ebbing feltűnő megfogalmazásában: A mazochizmus gyakorlati jelentősége kizárólag a pszichés impotenciából ered, amely rendszerint az ilyen személyeket a perverzión és a megfelelő fantázia során végzett magányos kielégülés iránti erőteljes késztetés során ér el, minden következményével ennek a sürgető erőnek.

Olvassuk el egy mazochista levelét, amit a csodált tárgynak írt. Méltó melléklete a Merzbach által adott írásnak mely a következő szavakkal kerül bevezetésre „Legkegyesebb Hölgyem! Úrnő, Istennő!”  

22. eset. Negyven éves bíró, aki nőtlen maradt és negyvenes éveiben csak bordélyban volt potens. Eddig felülkerekedett mazochizmusa felett és könnyedén legyőzte azt. Kibírta annak a gondolatnak a csábítását, hogy egy prostituált által legyen megkorbácsolva. Azt gondolta: „Csak egy személlyel szemben engedhetem meg, hogy megkorbácsoljon és megalázzon, akit úrnőmnek istennőmnek ismerek el. Igazából utálom a prostituáltakat. Szükségesként gondolok rájuk. Más nőkkel mindig impotens voltam, minden próbálkozásom kudarcba fulladt.” Negyven évesen megismerkedett egy hegedűművésszel, akibe szerelmes lett. Attól félt impotens lesz, ezért eljött hozzám néhányszor, hogy az önbizalmat szerezzen. Nem került analízisbe, mert nem Bécsben élt, de felkeresett amikor látogatóba jött jegyeséhez, aki viszont itt élt. Egy nap a nő várt rám. Azzal fordult hozzám, hogy a vőlegénye nem tűnik normálisnak számára. A vőlegény leveleiben megfogalmazott csodálata olyan szintet ért el, ami megrémítette őt. Úgy érezte jegyese félelmetesen túlértékeli őt, miközben ő egy átlagos emberi lényként gondolt magára. De vőlegénye éteri teremtménynek látta és ragaszkodott ahhoz, hogy a nő makulátlan. Szerinte minden, a nővel kapcsolatos dolog egy másik, isteni szférából való. A nő azt akarta, hogy úgy szeressék, mint embert, a hibáival együtt. Mutatott egy levelet, melyet egy nappal korábban kapott a vőlegényétől, hogy bizonyítsa annak morbid extravaganciáját. Ez egy volt a sok levél közül, amivel naponta terhelte a nőt:

„Imádott Istennőm! Minden földi lény legfelsőbbike, te mennyei üzenet! Alázattal meghajlok előtted, engedd meg, hogy szavaim hozzád emelkedjenek, ahogy az áldozat füstje feljut az örök istenek oltáraira! Igen… Te is örök vagy! A szépséged, a tisztaságod, a létezésed nem evilági. Letérdelek előtted és imádkozom hozzád, megcsókolom ruhád szegélyét, áthalad rajtam tekinteted, mely a végtelen távolságokra irányul. Nem jársz, lebegsz. Olyan embert látott valaha a föld, mint te? Voltak-e olyan lények, akik képesek voltak olyan fáradhatatlanul mozogni, ahogy te mozogsz a föld felett?

Hogyan viselem el azt a gondolatot, hogy ez az angyal az enyém? Hogy a benned lévő isteniség feltárult előttem? Engem választott, a szegény jelentéktelen személyt, hogy szívességet adjon neki?

Hogyan forduljak hozzád földi kívánságokkal? Te, aki ragyogó felhőkben trónolsz, amelyek elérhetetlen távolságban vannak a föld gondjaitól? Hogy érinthetik vágyaim ezt a szeplőtelen tisztaságot?

Téged küldtek hozzám, hogy felemelj és megtisztíts? Te vagy az angyal, aki kinyitja nekem az örökkévalóság kapuját, és karjaiddal az örök életbe emelsz?

A te képed áll előttem és hozzá imádkozom… Sosem imádkoztam ily buzgón. Érezned kell szavaim, melyekkel téged kereslek és áldozok, meghajlok neked! Tarts szorosan és ne hagyj el! Megcsókolom vékony lábad és annak nyomát melyet a padló visel. Örökké imád a te csodálód…”

Érthető, hogy a józan és nagyon logikusan gondolkodó menyasszonyt sokkolta ez a túlzó odaadás. Igyekezett a tanácsomra informálni a vőlegényét saját, különböző dolgairól, aminek észre kellett volna térítenie őt. Már korábban volt afférja a hegedű tanárával, melyben igaz, ami igaz, fizikailag szűz maradt, de megtanulta a szerelem művészetének különböző formáit, jóllehet koitusz nélkül. Utalgatni kezdett arra, hogy a tisztasága nem olyan amilyennek a férfi   gondolja; ő is csak egy ember és így tovább.

Meghallgatta a nőt, de minden lepergett róla. Nem akarta felfogni. Azt gondolta ezek nem jelentenek semmit, egy porszem sem maradhatott a nőn, vannak emberek, akiket nem lehet beszennyezni.

A mennyasszony kétségbe esett az emberfeletti szeretet miatt. Azonban a kapcsolat előnyösnek ígérkezett, ami valójában mindemellett nagyon vonzotta, így hozzáment feleségül.

A páciens teljesen impotens volt az első hónapokban. Azt javasolta feleségének, hogy szemérmes kapcsolatban éljenek, mint a testvérek. A házasságban a legfontosabb a lelki közösség. Az ember a szexualitása áldozatával emelkedik fel, így olyan energiák áramlanak felé, amikről nem is álmodott. De a feleség nem vett észre ilyen energiákat és válást sürgetett. Az a figyelemreméltó dolog történt, mivel nem akarta elengedni a feleségét, hogy teljes szexuális szabadságot adott neki. Még azt is megbeszélte vele részleteiben, hogy mely barátai közül kellene a feleségnek választania. Így jött létre egy akkoriban egyedülálló házasság. A férj továbbra is istennőként imádta és mérhetetlenül szerette a feleségét, míg egyik barátja élvezte a nővel a hétköznapok örömeit. Aztán a feleség lecserélte a barátokat. Az sem változtatott semmin mikor a férj ezt megtudta, és ez az új ember is örült neki.

Egyértelmű, hogy ezen az úton a homoszexualitása kielégülést nyert, míg a nő aszexualizációja ilyen módon egyre inkább nőtt. Az ügy csak akkor nyert megvilágítást, mikor egy álma elvezetett az anyakomplexusához.

„Anyámat egy idegen férfi ölében látom ülni, anyám megcsókolja és megfogja a nemi szervét. Hirtelen az idegen férfi eltűnik, és az anyám a felhők között úszik mit egy Isten és kedvesen mosolyog le rám…”

Visszafogottan, de enged belemenni a témába. Az anyja egy energikus nő volt, ugyanakkor egy szent is. Gyakran vesszővel bűntette meg őt. A korbácsolás gondolata már akkoriban is megjelent.

Végül bevallja, korábban gyakran foglalta le magát azzal, hogy arról fantáziált, hogy egy gyereket vernek. Egyke gyerek volt és sosem volt jelen más gyerek az ő büntetésekor. Nem tudja, hogy jutott eszébe ez. Végül bevallja, hogy a fantázia abból a vágyból ered, hogy az anyja fenekelje el.

Az első verést azért kapta mert undok volt egy nagybácsival. Az apja gyakran úton volt és különböző „nagybácsik” jöttek látogatóba az anyjához.

A legnagyobb ellenállás mellett azt is bevallotta, hogy van egy emléke arról, hogy az anyja megcsókol egy ilyen nagybácsit, aki később megütötte az anyját az ágyon. Ekkoriban hároméves lehetett. Röviden: az anyjának szeretői voltak és a páciens szemtanúja volt néhány jelenetnek. Először szadisztikus attitűd alakult ki benne a féltékenység miatt. Később elfojtotta ezeket az emlékeket és szentté emelte az anyját. A házasságában ugyanezt az infantilis konstellációt állította fel. Felesége prostituált lett, míg ő az istennő képet dédelgette. A bipoláris attitűdöt teljes mértékben átvitte a feleségre. Az impotenciája abból eredt, hogy makacsul megőrizte az inceszt fantáziát.

Már ez a néhány példa is jól mutatja milyen különböző módon determinált a „gyereket vernek” fantázia.

Az ilyen esetek átható analízise felfedi számunkra, hogy a „gyereket vernek” jelenetek korántsem annyira egységes jelentésűek, mint ahogy Freud előadásai sugallják.  Először is azt kell kimondanunk, hogy a jelenet sokkal nagyobb fantáziaképből áll össze. Az elejére és a végére kell figyelnünk. Az ellenállás jelenlétét az a körülmény bizonyítja, hogy a páciens nem szívesen adja át a pontos részleteket és ezt az ellenállást az analitikusnak le kell győznie. Az első fontos kérdés: Mit tett a gyerek? Igazságosan vagy igazságtalanul lett megbüntetve? Mi előzte meg és mi követte a jelenetet? Maga a jelenet mutatja a legnagyobb változást és eltérést. Először arra a személyre fordítsuk figyelmünket, aki a verést elszenvedi:

Férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, izgatott vagy nyugodt. Mosolya gúnyos és felsőbbrendű vagy az arckifejezése szomorú miközben verik. Az ütéseket gyűlölettel vagy szeretettel adják. („Akit az Úr szeret, megbünteti.”) A személy meghatározott méretű, bizonyos megjelenésű, egy bizonyos vallási felekezethez és speciális osztályhoz tartozik (tanár, hivatalnok, vezető és így tovább…).

Olykor az a személy, aki a verést végzi homályos, sötétben marad, nem azonosítható és változik a fantázia során annak érdekében, hogy palástolja a valamilyen szempontból különleges személyeket.

A megvert gyerek neme lehet fiú vagy lány is; alkalmazkodhat vagy védheti magát, harcol, kiabál vagy alárendelődik minden hang nélkül. (A fájdalmat nem büszkén vallják be.)

A büntetés jogos vagy jogtalan. A jogtalan büntetés különösen kielégítő tud lenni. (Walter Schindler az „igazságtalanság gyönyörének” nevezi ezt.)

Fontos körülmény, hogy egy vagy több néző lehet jelen.  Gyakran maga a páciens a szemtanú. Általában azonosítja is magát mindhárom résztvevővel, akik helyébe képzeli magát. Mindennél fontosabb a megbocsájtás és megbékélés jelenete. A gyermeknek bocsánatért kell esedeznie és meg kell köszönnie a büntetést. Vagy a gyerek visszautasítja a bocsánatkérést. A fenyítő gyengéd a gyermekkel vagy közömbösen távozik. A nagy öröm legtöbb esetben a megbocsátás jelenetében lakozik. A szigorú férfi vagy nő aztán kedvessé változik. A kontraszt fokozza a hatást. Ezeket a részleteket minden esetben óvatosan tekintetbe kell venni. A megbüntetett gyermek egy ideig neheztel, aztán szelídebb hangulatba kerül.

A verés formája is változó. A legtöbb esetben a fenék ütéséből áll. A nadrág szorosan feszül, így a fenék formája látható. Vagy teljesen csupasz, ami az izgalmat még inkább fokozza. Néha a gyerek önkéntelenül kiengedi a vizeletét vagy a székletét. Gyakran követi a verést vizelés vagy székelés.

Speciális esetekben fület ért ütés, hajhúzás, bilincselés, csípés és hasonlók tűnnek fel, melyek számtalan variációt mutathatnak. Ezeket az apró részleteket szívesen visszatartják, így lehetetlenné téve a paraphilia eredetének felfedését. Ezt akkor érthetjük meg ha figyelembe vesszük, hogy a „gyereket vernek” jelenet elszakad egy nagyobb fantáziától. Vagy a vége vagy az eleje egy hosszabb történetnek. Ami fontos az a tudatos jeleneten kívül rejtőzik. (Például a gyerek valamilyen agresszív cselekedetet követ el a húga ellen és ezért büntetik meg.) Még gyakoribb, hogy a verést a megbékélés különös jelenete követi. Minden a kontraszt felé hat. A kontraszt a szégyen, megalázás, fájdalom és a megbékélés örömteli jelenete között, amely az elnyomott személyiség diadalát jelenti és emeli az elégedettség érzését.

A jelenetet felnőttek használják az affektusok felerősítésével a legnagyobb izgalom kiváltása érdekében. Egy bizonyos affektív diszpozíció könnyebbé teszi a fantáziába való belépést. Van olyan páciens, akinél akkor jönnek a fantáziák amikor izgatott lesz. A zaklatottságnak és haragnak különösen stimuláló hatása van. A bosszúság tényleges élménye átkerül a fantomra. A különleges jelenetet egy a verés általi győzelmet biztosító fantázia – jelenet rejti el.

Fontos, hogy bosszú jelenete követi a büntetést, és ez a leginkább elfojtott. A verés jelenet legnagyobb hatása nem csupán az Ödipusz komplexusból ered, bár bizonyosan van kapcsolata vele. Csak egy példa: A gyereket, aki megzavarta anyját szerelmi jelente közben, megverik. A gyereknek bosszúfantáziái lesznek. Miután sok évig az anya hűtlensége el volt fojtva, a szerető alakja eltűnt a tudattalan mélységeibe, amivel egyidejűleg a bosszúfantázia a tudatosba vész. Csak a jelenet marad: gyereket vernek. Ez a jelenet egy kényszeres gondolat és a legfontosabb dolgot rejti.

Végül, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a verés megfelel a kontaktusigénynek. A gyerek nem bírja az affektus hiányos környezetet. Az ütések kifejezik az affektus nagyságát és kontaktust teremtenek. Más fontos komplexusok (pl. a kasztrációs komplexus) gyakran a jelenet mögött rejtőznek. Ez a paraphilia máshoz nem hasonlító módon követeli meg az analitikus tisztánlátását. A következő fejezetben ilyen esetek teljes analízisét mutatom be és az esetek segítségével felderítjük e paraphilia patogenezisét.

[1] Hartmann von Aue verses regénye (Der arme Heinrich), egy főnemes története, akit Isten leprával sújt, amiből csak egy szűz leány véráldozata által gyógyulhat meg.