Fordította: Takács Zoltán (2023)

Lektorálta: Bodnár Csilla

Wilhelm Stekel álomértelmezése

„Arisztotelész azt mondja valahol: „Ha ébren vagyunk, a világunk egyforma, amikor viszont, álmodunk, mindenkinek megvan a maga sajátja. Azt gondolom, a mondat utolsó részét meg kell fordítani; azt kell mondanunk: ha mindegyik embernek megvan a maga sajátos világa, akkor vélelmezzük, hogy álmodnak.”  – Immanuel Kant.

Sok fáradtságomba került, míg a mai tudásszintünknek megfelelően megértettem a szimbolizmus lényegét. A szimbólumok ismerete azonban közel sem elégséges. Vannak egyszerű álmok, amelyeket az álmodó segítsége nélkül is képesek vagyunk értelmezni, ám ezeknek az álmoknak is megvan a maguk egyéni jelentése, amely az álmodó aktív segítsége nélkül nem fedezhető fel. Minél hosszabb ideig dolgozunk valakivel, annál mélyebben ismerjük meg. Az álom gyakorta két vagy több jelentéssel is szolgál. Első pillantásra a legtöbb álom átlátható, ennek ellenére a legrátermettebb álomértelmező is találkozik olyan álmokkal, amelyek rejtélyek maradnak számára. Szükségünk van az álmodó közreműködésére.

Az álomértelmezés általános módszere a Freud által lefektetett alapokon nyugszik. Gondosan rögzítenünk kell az álmodó közléseit, a sajátjainkat azonban magunkban kell tartanunk. Ismerjük tehát a nekünk elmondott álmot. Előnyös, ha az elmondottakat megismételtetjük. Freud joggal hangsúlyozza, hogy az első elmeséléshez viszonyított eltérések nagyon fontosak. Azon pontokra mutatnak rá, ahogy az elnyomás a legerősebb. Időnként azonban az ismétlés pontosan megegyezik az első változattal. Ekkor kezdjük az értelmezést.

Megkérdezzük az álmodót, mi jut eszébe az álommal kapcsolatban. Ha kezdő, akkor mindig így felel:  „Semmi. Mi kéne, hogy eszembe jusson?”  Ezután kitartunk amellett, hogy az álomnak eseményekre kell utalnia. Ha az ellenállás vagy a megértés hiánya jelentős, az álmodó továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy semmiféle esemény nem jut eszébe.

Különféle módokon lehetünk a segítségére abban, hogy mégis beszélni tudjon. Megkérdezzük tőle, hogy az álom milyen tényleges élményre emlékezteti. Erről a legtöbb embernek eszébe jut valami. Az álmot a különféle tapasztalatok torz reprodukciójának tekintik, és hajlandók ezeket feltárni. Azt is megfigyelhetjük, hogy az álom felelevenítése megváltoztatja vagy meghamisítja a tapasztalatot; furcsa elemek keverednek bele – és így váratlanul átléptek az analízisbe. Gyakran kérdezik, mi az értelme az elmondottaknak, vagy az álomban előforduló személyeknek az álmodó életére vonatkozóan, és így máris beszélni kezd az álmodó. Ezután rendszerint beszélni kezd és felfedi az elfojtásait.

Arra kell törekednünk, hogy fenntartsuk az álomértelmezés folyamatát. A paradigmánk számára meglehetősen nehéz témát választunk. Egy negyvenéves férfit esetét, aki nem hisz az álomértelmezésben, és egy álma hozzám kapcsolódik. Kértem, hogy írja le az álmot, amit meg is tett. A két változat nem különbözik egymástól lényegesen.

Az álom elég különös. Szimbolikánk segítségével nehezen értelmezhető. Az álmodó szándékától függünk. Vegyük hát szemügyre P. F. álomképeit.

A HORPADÁS

            „Azt mondom egy szerelőnek, hogy adja ide a feleségem biciklijét. Amikor ránézek, észreveszem, hogy nagy horpadás van rajta. Betoltam a műhelybe. Jónéhány munkás áll, olyan asztaloknál. Mint a zeneszerzők. Az egyik, egy barátságos fiatalember, megkérdezi, mit akarok.

            Aztán elmesélem a német császárt.  Energikus, lendületes ember  – mondom a társamnak. Valahol magasan fent áll Ferenc József. Mondhatsz, amit csak akarsz,  szerintem a császárunk kedves idős úr. A társam egyetért.

Előtte vagy utána: két nő fekszik a földön, alig van rajtuk ruha. Az egyik idősebb, a másik fiatalabb. Ámulva nézem a fiatalabb tökéletes alakját és így szólok az idősebb nőnek:  ön is igen tájékozott. De ezek a tökéletes lábak! Ekkor a tekintetem az öregasszony lábaira téved, melyek szinte herkulesi erősségűek voltak, finom szőr borította őket.”

Megismertetem az álmodót az álomértelmezés munkamódszerével, és megkérem,  csukja be a szemét, hogy figyelmét ne zavarja meg a külvilág. „Mondja el mindazt, ami gondolatként az elméjében felbukkan!”

1. F .: – Semmi nem jut eszembe.

– Ez lehetetlen. Az agyunk folyamatosan dolgozik. Biztosan gondol valamire.

1. F .: – Nos, akkor csak az álomra gondolok.

– Mit gondol az álomról?

1. F .: – Hogy hülyeség. Hogy álmodhat valaki ilyeneket?! Abszurd.

– Mi az abszurd?

1. F .: – Az egész álom abszurd. A kerékpárral kapcsolatos üzlet, a két császár, Vilmos és Ferenc József, és a két nő is.

– Kire emlékezteti a két nő?

1. F .: – Senkire. Idegenek voltak; nők, teljesen ismeretlenek.

– Tett megjegyzést bármelyikre az alakjával kapcsolatban? Bármelyik nőre?

P.F.:  – Nem, ahogy emlékszem. Várjon! Valami eszembe jutott! A tengerparton voltam.

Sok feltűnően szép nőt volt ott. Az egyik nem volt annyira csinos, inkább kacér, csábító fajta. A homokban feküdt, és rám kacsintott, bár a férje mellette feküdt, és apró kisállatok nevét suttogta neki. Megdöbbentem a fejlett, herkulesi végtagjain. Felkeltette a szenvedélyemet. Arra gondoltam,  kezdhetnék vele valamit.   

– Az álom két nője melyik volt?

1. F .: – Az idősebb. Olyan elképesztő, túl izmos combjai voltak. A nő méretéhez a lábai túl nagyok voltak.

– És ki jut eszébe a fiatalabb nővel kapcsolatban?

Hosszú ideig hallgat, majd habozva mondja: 

1. F.: – Senki.

– Ezt olyan bizonytalanul mondta. El tudom képzelni, hogy valaki eszébe jutott.  

1. F .: – Nem! Nem! Bizonyosan senki!

– Lehet, hogy mégis! Kérem, mindenképp legyen őszinte!

1. F .: – Valaki eszembe jutott. De nem hiszem, hogy ide tartozik. Semmi köze nincs az álomhoz.

– Meglátjuk. Legyen olyan jó és mondja el, mi történt? Vagy hagyjuk az álom értelmezését?  

P.F.:  – Semmiképpen! Bár én nem hiszek benne. Tehát… A szeretőmmel kapcsolatos. Több éve viszonyom van egy özvegyasszonnyal. Van egy lánya, tizennégy éves ártatlan gyermek. Nemrégiben azt mondtam az anyának:  Mizzi csodálatosan arányos. Gyönyörű alakja lesz, ahogy most látom.

– És milyen nő az anya?

1. F .: – Nagyon nagy és érzéki. Pompás példánya a női nemnek. Mindenki irigyel miatta.

– Ez a hölgy feltűnően szőrös?

1. F.: Nem! Épp ellenkezőleg! Hófehér, hibátlan teste van. Folyamatosan büszkélkedik arcszínével és bőrével, mondván: „Soha nem volt pattanás a testemen”.   Egészen más, mint én. Borzasztóan szőrös vagyok.  

– És a pattanások.

P.F:  – Nos, ismeri a régi problémámat. Mivel szifiliszből épültem fel, mindig attól félek, hogy akár egy pattanás is a visszaesés jele lehet. Egyetlen kiütéstől is megrémülök. Az orvosok mindig azt mondják, csak jelentéktelen pattanások. Ettől függetlenül aggódom. Fiatalságom egyik eseménye most üt vissza. Még elég kicsi voltam, amikor apám elvitt magával egy török ​​fürdőbe. Volt ott egy masszőr, akit mindenütt pattanások borítottak. Hallottam, ahogy apám kérette a fürdő vezetőjét, és fertőzésről  faggatta. A főnök azt mondta:  Ez nem jelent semmit. Ártalmatlan kiütések. A férfinak túl sok a fel nem használt ereje… De van ennek valami köze az álomhoz?  

– Talán … De mi van ezzel a fel nem használt erővel?

1. F.: – Őszintén… Van még egy szeretőm. Egy szobalány, remek nő, de rettenetesen szenvedélyes. Olyasmiket vár el tőle, amelyeket nem tudok teljesíteni. Bárcsak fiatalabb lennék!

– Tehát akkor öregnek érzi magát? Most van élete delén.

P.F .: – Tudom, de ennek ellenére öregnek tartom magam. Csak nézze meg a hatalmas kopasz foltomat! A fogaim lazák. Az életerőm csökken. Már nem bírok annyit, mint régen.  

Hosszú szünet következett. Kijelenthetnénk, hogy az álom talányai még nincsenek megoldva. Az utolsó részben semmi sem derült ki az idősebb és a fiatal nőkről. Mégis azt vesszük észre, hogy P. F. úr lelke mélyén egy érzékeny pontra tapintottunk. Akár csak az egész emberiség, ő is örömmel lenne ismét fiatal. Ennek azonban határozott okának kell lennie, amelyet az álom rejt. Az elvesztett haj a szeretőjét „díszíti”, hogy kevésbé legyen kívánatos. Valami más is eszébe jutott a hajról.

PF:  – Ez egy furcsa dolog a szőrzettel. A szeretőmnek van egy kis bajusza. Gyakran mondogatja,  hogy milyen furcsa: ahol nem kell, ott nem lehet megszabadulni a szőrtől, ahova pedig kellene, ott elfogy.

– Eszébe jut bármi a  szőrrel, a hajjal  kapcsolatban?

1. F .: – Szeretem a gyönyörű szőke hajat. Mizzinek, a szeretőm lányának gyönyörű, arany haja van. Mindig kiengedve hordja. S van egy szőrös anyajegye is.

– Honnan tudja?

PF:  – Az anyja mutatta meg. A combja felső részén van. Az anya megkérdezte tőlem, mit tehetne ellene. Hogy forduljon-e bőrgyógyászhoz vele? Azt mondtam:  Miért? Az ember nem mutogatja azt a részét  Az anya és Mizzi nagyot nevettek.

– Ezzel vége volt az incidensnek?

1. F .: – Gyakorlatilag igen, csak később az anya még azt mondta: – Sose lehet tudni. Mizzinek egyszer csak meg kell mutatnia. Elcsúfítja a lányt.  Tiltakoztam, azzal érveltem, hogy egy ilyen kicsi anyajegy épp az ellenkezőjét váltja ki. Izgalmas. Ezzel le is zártuk a témát.  

– Úgy tűnik azonban, még sincs lezárva, mert álmodott róla. A zavaró szőrzetet az anyának tulajdonította azért, hogy a fiatalabb, a lánya megjelenése hibátlan legyen.

1. F .: – Ez ostobaság. Mi közöm a kislányhoz? Hamarosan valaki máshoz fog tartozni.

Ezt szinte sajnálkozással mondta. Aztán így folytatta:

PF:  – Annyit beismerek, hogy Mizzi fedetlen combjának látványa hatással volt rám. Bizonyos szempontból különösen kedvelem a gyenge, félig fejlett lányt. Ismeri Ahasvérus történetét? A bolygó zsidó Rómában. Hamerling verse, amelyben az éretlen, tizenhárom vagy tizennégy éves lányt megfosztják erényétől. Nagyon nagy benyomást tett rám. Nagyra értékelem ezt a művet, és nagy élvezettel olvastam.  

– Itt mutatkozik meg a perverzió kezdete: a gyermekek szeretete. De hallgassa meg a további asszociációkat. Mi más jut még eszébe? Főleg a szeretőjével kapcsolatban?

– Biztos, hogy testes középkorú nő kell, hogy legyen?  

1. F .: Igaza van, nem az én stílusom; túl durva. Van egy nagy hibája is. A szülés perineális repedést okozott.

– Tudja, hogy ezt ábrázolja az álom?

1. F .: Hogyan?

– Beadta a felesége kerékpárját, hogy megjavíttasson egy horpadást?

1. F .: Igen, de a szeretőm nem a feleségem. Sok évvel ezelőtt elváltam tőle.

– Ez azt jelenti, hogy most a szeretője a felesége; ő helyettesíti a feleségét. Nem így van?

PS:  – Igaz lehet… Azt tanácsoltam neki, hogy műttesse meg. Doktor Fleischmann, egy bécsi nőgyógyász is azt mondta, hogy csak a műtét segíthet.  Viccelődtem és azt mondtam:  csak egy kis javítás. Menj el egy szanatóriumba, és hagyd, hogy befoltozzák azt a kis lyukat.

Itt fejeződött be az első elemzés. Egy órát vett igénybe.

Másnap újrakezdtük. Témaként a horpadást választottuk.

PF:  – Valószínűleg tudja, mit jelent a horpadás – egy haszontalan lyuk. Ütközés vagy esés után a tárgy elveszíti tökéletes alakját … Az elmúlt években nagyon sokat kerékpároztam. A szeretőm és a lánya is. A szeretőmnek tényleg defektet kapott egyszer.  

– Nem lehet, hogy az álom utolsó része és a lyukas kerék között kapcsolat van? Foltozott lyuk – foltozott kerék.

PF:  – Igen, ez megdöbbentő! Minden nőre kerekként gondoltam. Az új kerék új szeretőt jelenthet. A feleségemnek, az igazinak, akitől elváltam, túl sok volt a kereke – a fejében.

– Látszólag régi kerékpárokkal vagyok elfoglalva az álomban, ám sokkal inkább új, tökéletes kerekeket szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy Don Juan vagyok; szeretnék minden héten új szeretőt. Érintetlen fiatalt.

– Mi jut eszébe a szerelővel kapcsolatban?

1. F .: Egy Schlager nevű férfi. Rejtély számomra, miért épp ez a neve. Egy nyomdában dolgozott vezetőként. Sok éve nem láttam. Egy ideig nyomdában végeztem korrektori munkát és hozzá fordultam segítségért.

– Hibák kijavításával foglalkozik. Így már stimmel.

PF:  De valami más is. Régóta várok egy  „schlagerre”  (színházi siker vagy  sláger); utolsó darabjaim nem lettek sikeresek. Most befejeztem két darabot a színház számára. Remélem, legalább az egyik siker lesz. Akkor a „schlager” szó összefüggésben áll a feleségemmel. Hűtlenségen kaptam rajta és haragomban megütöttem, azaz a valóságban  „Schlager”  voltam, aki visszavág.  Később nagyon megbántam.  

– Akkor ez volt a válás oka?

1. F .: Ha csak ez lett volna az egyetlen ok. Mint később megtudtam, feleségemnek számos szeretője volt, akik úgyszólván együtt „dolgoztak” vele . Gyakorlott kis ringyó volt.

– Emlékszik az álom azon részére, ahol  számos munkás áll, asztaloknál; úgy állnak, mint a zeneszerzők?  

1. F .: Igen, most már tudom, ez az összes emberre utal, akik vele „dolgoztak”.

– És ki a barátságos fiatalember?

1. F .: A fiamra emlékeztet. Várjon csak! Eszembe jutott egy jelenet: egyszer, amikor dühömben otthagytam a feleségemet, a fiam azt kérdezte: „Mit akarsz mamával?”   Gyakran gondolok erre az eseményre. Egyszer azt mondta:  „Ha elveszel mamától, meghalok.”  Az anyja jól megtanította erre a mondatra. Most elégedett a nevelőnőjével, és nem akarja látni az anyját. Sok év előtt újra meg akartam nősülni. Katolikus vagyok. A katolikus házasság Ausztriában csak a halál által válik semmissé.  

– Azaz még egyszer meg akarta kockáztatni a házasságot?

PF:  Igen. Bájos fiatal lány volt. Szenvedélyesen szerelmes voltam belé, de a gyermekeim iránti figyelem miatt elvetettem a gondolatot. Abban az időben a feleségem nagyon beteg volt, az élete kettétörött. Bevallom, hogy a szívem legmélyén arra vágytam, bárcsak meghalna. Akkor feleségül vehettem volna az ifjú hölgyet.

– Vannak most hasonló vágyai a szeretőjével kapcsolatban?

PF:  – Nagyon őszintén, igen; csak nehezen tudok megszabadulni tőlük. Amikor a perineális műtétről beszéltem, eszembe jutott egy barátom esete, aki egy ilyen ártalmatlan műtét miatt veszítette el feleségét.  

– Mintha az álom az anyát és a lányát akarta volna összehasonlítani, és azt sugallta:  a lány sokkal szebb. Ha az anya meghal, kezdhet valamit a lányával.

1. F .: Talán valami súlyos csapásnak kellene történnie velem, mint amilyen egy szeretett személy halála. Az apja egy évvel ezelőtt halt meg szívrohamban.

– Ezért jelenik meg a szerelő, aki mindent rendbe hoz. Mint a katolikus házasságot a halál.

1. F .: – Erősen foglalkoztat a halál kérdése. Meglehetősen sokat jár a fejemben, különösen a gyermekeimmel kapcsolatban. Gyakran tehernek érzem őket. Ilyen brutális egoista az ember. Hipochondernek tartom magam! Mégis elég filozofikus vagyok ahhoz, hogy ne legyenek ősz hajszálaim.

– Az álomban a barátságos fiatalember, a fia, az elméje legrejtettebb részének erényes ellentéte. Megkérdezi, mit kíván.

1. F .: – Igen, mintha azt mondaná: vén szamár, nem tettél még elég ostobaságot az életben?  

– Az álom egyik szakasza, amelyet még nem tisztáztunk, a két császárról szóló rész.

1. F .: – Tavaly többször is láttam a császárt. Az álomban látott kép valaki más. De ki?

Itt az álmodó megáll. Nem emlékszik többre. Az elfojtás minden további értelmezést ellehetetlenít. Ezért leállítjuk az értelmezést.

„Az álom jelentése – mondja Freud – nem mindig egyszerre tárja fel magát, és nem ritkán kimerül az erőforrása, működőképessége, amikor asszociációs láncot követ. Ha az álom aznap nem tár fel többet, érdemes megállni és másnap újrakezdeni a munkát. Ekkor az álom egy másik része hívja fel magára a figyelmet, és utat mutat az álombeli gondolatok új rétegéhez. Ezt nevezhetjük  töredékes  álomértelmezésnek.”   (T.D., 322.)

A harmadik napon újra eljött, és kiderült, hogy nem volt helyes a Kaiserről (császárról) szóló rész. Az álomban nem úgy történt, ahogy először mesélte.

A kétely is része az álomanyagnak. Ami fontos: elfojtott komplexushoz kapcsolódik.

Az álom vagy annak egyes adatainak helyes ábrázolásával kapcsolatos kétség ismét csak az „álomcenzor” – vagyis az álomgondolatok tudatba való behatolásának ellenállása – meglétének következménye.

A következő ülésen az álmodó nagyon visszahúzódó. Sokáig nagyon kevés asszociációja van, míg nem egy körülményre hívom fel a figyelmét. Az egész álom a fiatalság és a korosodás ellentétére vonatkozik. Az öreg szerelő – a fiatal munkás. A régi kerék – az új kerék. Az idősödő szerető – a fiatal lány. Az öreg császár, Ferenc József – a fiatal császár, Vilmos.

PF:  – Igaza van. A kontraszt szembeszökő. Mintha az öreg császár szimbolizálná az öreg szeretőt, míg Vilmos a lányát. Most valami eszembe jutott. Néhány napja őrült gondolataim voltak. Ha fiatalabb lennék, feleségül vehetném a szeretőm lányát. Aztán arra gondoltam: – Te vén szamár! Hamarosan felszarvazna. Majd az jutott eszembe- A fiatal lehetne a szeretőm. De az idősebbet sajnálnám. Mondhatsz bármit, még mindig jó.  

– Nem veszi észre, hogy ugyanazt a kifejezést használta az álomban?  „Mondhatsz, amit akarsz…”

1. F .: – Valóban! Igaza van. Mit is tudnék kezdeni a fiatallal? Ugyanaz történne velem, mint apámmal.

– Hogy érti?

1. F .: – Apám már idős ember volt, amikor hazavitte anyámat. Mindenki erről beszélt. Feltételezhető, hogy anyám unokatestvérének a fia vagyok.

– Akinek a neve Wilhelm (Vilmos).

1. F .: Honnan tudja?

– Csak mellékesen említettem, hiszen a fiatalabb császárt Vilmosnak hívják.  

1. F .: Csodálatos! Valóban így hívták. Meghalt. Apám neve Franz volt.

– Ezek szerint két apja volt?

1. F .: Meglepő módon igen. Wilhelm halála után az egész vagyonát rám hagyta. Neki köszönhetem az életemet, minden értelemben.

Fény derült tehát az ellentétre. Az anyja „vétkére” vezethető vissza. A két császár a két apa. A kedves öregember az impotens apja.  „Mondhatsz, amit akarsz”  – beszélnek róla az emberek. Az energikus, lendületes ember a saját apja. A fiatalok és az idősek kapcsolata a fiatalok konstellációja. Anyjával azonosítja magát. Lehet, hogy a fiatal az idős után következik.

Az álom még mindig számos rejtélyt tartalmaz. A második részben megjelenik egy társ, egy ember.

– Kire emlékezteti?

1. F .: Senkire.

– Újrakezdés. Valaki hamarosan meglátogatja.

PF:  – Igen, – Dr. Spiegelglas, aki régen meghalt. Kicsi volt, kopasz, szemüveges és förtelmes fogai voltak. Mint egy patkánynak. Arne Geborg (író – a ford.) római alakjáról neveztük el,  a „Lubeck halála”-ból.  

 – Más szavakkal: a társ a halál. Az álom rejtett értelme ez: a halál eltávolíthatja szeretőjét és feleségét, hogy végre feleségül vehesse a fiatalt. A „harcos” (Schlager) is a halál volt.  (Az ütés hármukra vonatkozott – három tetten érhető átok.)

1. F .: – A szeretőm nagyon kövér. Mostanában sokat mondogatja, hogy hamarosan szélütésben fog meghalni.

Ebben az állapotában befejezem az értelmezést. Az álom kapcsolódása az infantilizmussal sokféle. Úgy vélem, okom van azt gondolni, hogy az anyja alig várta meg, hogy a név szerinti apja meghaljon. Röviden, úgy tűnik, ez tipikus családi történet, valódi vonásokkal, alappal. Az álmodó arra a következtetésre jutott, hogy az álom nem badarság. Titkos kommunikáció, fontos pszichés tehermentesítés.

Teljes-e vajon ez az álomértelmezés? Az álmok értelmezésének egyik professzora sem tudná biztosan állítani. Megfejtettük az álomanyag felső rétegeit. Az éretlen lány iránti vonzalmat és az anyjára vonatkoztatott halál kívánságát. Töredékeket hoztunk fel a mély rétegekből, a kétségek eredetét, amely az álomban ismétlődő kételyeként jelenik meg.

Ezen álom titkainak további feltárása hosszabb munkát igényel: az álmodó neurotikus, aki azért fordult hozzám, hogy meggyógyuljon az elviselhetetlen szorongásból, álmatlanságból és enyhe melankóliából; minden bizonnyal szükséges a mélyebb rétegekbe hatolni.

Meg kell jegyezni, hogy az álmodó fél önmagától és titkos gondolataitól; nem alszik, mivel képzeletben a kudarcos szexuális tapasztalatai bukkannak fel; depresszióban szenved, mivel lemond egy erős vágyról (egy leány meghódítása).

Folytatjuk a munkát. Lépésről lépésre vezetjük az álmodót további társítások felé.  Úgy tűnik, minden szónak több meghatározása, értemezési lehetősége van. Az analízis már egy hete tart és még mindig nem fejeztük be. A neurózis az álomban jelenik meg.  Ez szinte szabályszerű. Az álom egy mikroszkopikus világ, amely miniatűrként reprodukálja a psziché teljességét.  

Az álom magyarázatáról  egy egész könyvet kellene írnom: az álmodó életének és neurózisának történetét. Csak két példát említek az álom figyelemre méltó tömörségét illetően. Ezek a szavak: szerelő és mélyedés (horpadás).

Rengeteg minden kapcsolható a szerelőhöz. Ő maga szerelő. Szeretőjével a viszonyát szinte mechanikusan alakítja. El kell képzelnie magát a lányával ahhoz, hogy merevedése legyen. (Ez a szubsztanciája szorongásos neurózisának.) Egy szerelő egyszer rosszul javított meg egy kereket. Elesett és több hétig kórházban feküdt. Most a feleségének rossz a „kereke”. El kell veszítenie az életét, hogy szabad legyen. Lágyéksérve volt, amit egy csontkovács (azaz szerelő) hozott helyre. Akkor még féltékeny volt. Ma már azonban egy cseppet sem érdekli. Épp ellenkezőleg, örülne, ha „vigasztalná” magát. Ennek ellenére a bizalmatlansága átszüremlik az álmon. A szeretőjének ugyancsak sok szeretője volt. Csalja (számos munkás áll az asztaloknál). Jogában áll tehát nem hibáztatnia önmagát.

A „mechanikával” kapcsolatban felbukkan egy fiatal betűszedő, aki nagyon jó benyomást tett rá. Olyan ügyes, hogy talán egy szerelőnél is jobban meg tudná javítani a kereket. A betűszedő homoszexuálisnak tűnt számára, mivel soha nem volt nővel. Mindig elpirult, ha találkozott vele. A szeretőjét szívesen kicserélné a betűszedőre, akit a császárhoz hasonlóan  Wilhelmnek hívnak.

Két dolgot látunk kibontakozni a munka, az értelmezés során. Felfedeztük a halál szimbólumát és a biszexualitást. De még mindig a felső rétegekben vagyunk.

További vizsgálatok az onanizmus asszociációit is feltárják: az álmodó a péniszét  „szerszám”-nak nevezi, ellentétben a tévedéseivel. Korai magömlésben szenved, különösen akkor, ha a vágy tárgya alacsonyabb rendű. Néhány hónappal ezelőtt együtt volt egy idős nővel, aki nem volt túlzottan vonzó. Az együttlét során alárendelt szerepet játszott. Maga is meglepődött férfiúi teljesítményén. Háromszor ki tudta elégíteni a hölgyet, és a nagy tapasztalatokkal rendelkező nő azt mondta, még soha életében nem találkozott ilyen férfias erővel. Fiatalon szinte állandóan önkielégítést végzett.  Nyolc és tizennyolc éves kora között folyamatosan maszturbált. Aztán néhány évig pszichésen impotens volt. Egy könyvben azt olvasta, hogy a maszturbáció az impotencia oka. Így hát ő az a szerelő, aki tönkretette a „szerszámot”, a „gépet”. Ő maga idézte elő a „horpadást”. Ezért elnézőbben gondol első feleségére. A nő azért vált hűtlenné, mert nem tudta kielégíteni. Így munkások tömegére volt szükség az egyetlen szerelő helyett.   

A gépekről eszébe jutott egy Schneider nevű szerelő. Az álmodó sovány volt, fiatalon gyakran csúfolták emiatt. Mindig is gyengének látszott. A gyengesége okozta az impotenciát. Irigyelte a nagy, erős embereket (Schlagert, a harcost), akik kellő erővel tudtak ütni. Itt kap értelmet az kisebbrendűség, amelyre Adler jogosan helyez nagy hangsúlyt. Schneiderből egy szál a fiatalságához vezet vissza. Számos bűnről beszélt, amelyet ifjúként követett el. Hazudott, tolvaj és hamisító volt fiatalkorában, de rendkívül erkölcsös emberré fejlődött; az igazság, a becsület és az illendőség mintapéldája lett.

Többnyire az apjától lopott. Eszébe sem jutott, hogy az anyjától bármit is elvegyen. Itt érhetjük tetten az apjával szembeni ellenkezést. . . . Hirtelen eszébe jutott egy epizód. Apja tetten érte, s bár kézzel-lábbal tiltakozott, az apa gondolkodás nélkül megütötte és felkiáltott:  – Bűnös gyerek! Biztosan börtönben vagy akasztófán fogod végezni! Észrevehetjük, hogy valójában ő, az apa volt a harcos (Schlager). Ilyesfajta ítéletet nem mert volna kijelenteni. („Mondhatsz, amit akarsz.”) Emellett meg kell jegyezni, hogy az apa agyvérzésben (Herzschlag) halt meg. Az öccse gyomron vágta (Schlag). Egy pillanatra elvesztette az eszméletét.

Most először tűnik ki, hogy gyermekkorának egy másik szexuális tárgya, a testvére rejtőzik a fiatal zeneszerző mögött.

Mégsem folytathatjuk a témát tovább. A lehető legnagyobb figyelmet a horpadásra (sérülés) vonatkozó asszociációkra kell fordítanunk. A szeretője kardiológiai problémáktól szenved. Eszébe jut egy kép: eladta az udvaron heverő szemetet. A szeretője a régi, a „hulladék”. Még jelentősebb a viszonya az egyetemhez, melynek épületét a legutóbbi zavargások során lerombolták. Irigyelte a fiatalokat… Igen, mert ők képesek harcolni és simogatni egyaránt. Eszébe jutott egy Kramer nevű lány, akit gyakran titokban megcsókolt. Később könnyűvérű nő lett belőle. Mindig is nagy rajongója a könnyű nőknek. Ebben a kérdésben az erkölcse igen laza. Nem olyan szűk látókörű, mint egy boltos (Krämer). Innen (a boltos német elnevezése – a ford.) egyenes út vezet Kramerhez, ahogy a húga csodálóját nevezték. Most valami fontos dolog jut eszébe. A húgát fiatalon súlyos menstruációs görcsök gyötörték. Hét éves volt, amikor elküldték az orvosért. A házban lakott egy fűszeres (Krämer), akinek volt egy Wilhelm nevű fia, aki azt mondta neki: „Mondd meg a húgodnak, hogy hagyja, hogy én fessem ki a boltot! Van egy kis pemzlim. A felesége vett egy kis ecsetet – néhány nappal azelőtt – a kerék tisztításához. Ez a kis ecset a hímvesszője, amelynek méretével indokolatlanul elégedetlen.

Most számos jelenet kerül elő korai gyermekéveiből.

Majd egy a későbbi évekből. Tizenhat éves volt, amikor éjszaka oda akart bújni a cselédlányhoz. Édesanyja felébredt, és megkérdezte, hová megy. Dadogva válaszolt, hogy csak sétált egyet, mert görcsölt a gyomra.  Szegény anyja felkelt és meleg borogatást készített neki. Miközben beborogatta, a fiú meglátta elképesztően nagy lábait…

De elég ebből az analízisből. Úgy gondolom, hogy az olvasó meggyőződhetett arról, hogy egy álombeli szimbólum értelmezése csupán egy jelentést képes a feszínre hozni, és a legfontosabb anyagot magától az álmodótól kell megszereznünk. Ne felejtsük el azt sem, hogy egy szimbólum nem mindig ugyanazt jelenti. Minden esetben kifejezett egyéni jelentéssel bír.

Szinéziusz püspök, az álmok ismert kutatója, aki a IV. században élt, nagyon meglepő kijelentést tett:

„Vannak emberek, akik szógyűjteményt készítenek az álomfejtésről. A magam részéről ezen csak nevetni tudok, és teljesen értelmetlennek tartom. Az ember fantáziáját nem lehet oly könnyen besorolni, mint a test felépítését, fiziológiáját, amelyeknek mindig általános tudományos megfigyelés az alapja.

Ha bárki vállalkozik az álomértelmezés egyetemes törvényeinek felállítására, csak annyit kérdeznék, hogy a különböző anyagokból előállított homorú és domború lencsék vagy tükrök ugyanúgy tükrözik-e a tárgyakat? Hiszen mindenkinek megvan a maga egyedi attribútuma és lehetetlen, hogy ugyanannak az álomképnek mindegyikünk számára ugyanaz a jelentése.”   (Cod. Theodos, XVI, 10/17. Kr.sz. 392.)

Csak megerősíteni tudom ezeket a szavakat. Minden szimbolika relatív és

csak az esetek többségére vonatkozik. Kivételek mindig lehetnek, bár ritkán fordulnak elő.

Az esettörténet ismerete sok esetben segít megérteni az álmot.

Az alábbiakban egyetlen éjszaka érdekes bűnügyekkel összefüggő álmait adom közre, amelyeket csak az álmodó segítségével lehet értelmezni.

(584)  Összekötöttem egy csokor őszi levelet, aztán volt egy csodálatosan szép vörös rózsa, amit bele akartam illeszteni a csokorba, de miközben összekötöztem őket, az összes szirom lehullott egy kivételével, majd az is leesett. Utána egy hölgynek adtam a csokrot, mert azt gondoltam, hogy abba a vázába illik.  

(585)  Hans beteg volt. Dr. St. szobalánya mosta meg a hasát, én pedig a nemi szervét és a heréit öblítettem le az apja teáscsészéjében lévő teával. Olyannak tűntek, mint egy szív és a vesék, meg valami zsírfolt. Míg öblítettem, arra gondoltam, hogy az ínszalag elszakadhat.  

(586)  Papa betegen feküdt az ágyban. Úgy kellett megigazítani, hogy benne feküdt. Kiegészítés: Papa felült az ágyban; nyomorultnak tűnt, a teste helyén a lepedő piszkos, foltos volt.

(587)  A szobalány hozott nekem egy levelet a levélszekrényből. A papíron ez állt:  Shary ma velünk volt otthon.   Dr. St. receptet kapott a gyógyszertárban. A lap azt a benyomást keltette bennem, hogy Dr. St. azt akarja közölni, hogy olyanod van, ami belőlem származik.  

(588)  Kimentem. A gyógyszerésszel találkoztam, úgy nézett ki, mint Fred bácsi, és szeretettel megcsókolt.

(589)  Később bementem az erdőbe. Ott találkoztam Trude-dal és Erich-kel, akik szintén az erdőben voltak a gyógyszerésznél.

(590)  Beteg voltam és megfürödtem. Mondtam anyának:  Remélem, semmi komoly.  Aztán azt mondtam, hogy a Müllerben mindig azt mondják, hogy fürödni kell.

(591)  A szobámból kinézve embereket láttam úszni. Mellettem az ágyam vetetlen volt.  

(592)  Futottam a mezőn át a házhoz, ahol emberek voltak. Míg futottam, elveszítettem az alsószoknyáimat. Aztán megláttam Dr. St.-t a feleségével és gyermekeivel az utcán. Amint elhaladt mellettem arra gondoltam, remélem, nem látta, hogy elhagytam a szoknyákat.  

Az álmodó, egy nő, tárta fel ezt a kilenc álmot; egyiküknek sincs alapja. Ismerem a szexuális életét. Csak a házas férfiakat szereti, és olyan körülményekről fantáziál, amelyekben szabadon feleségül vehetik.

A áttételben én vagyok az utolsó ideál a hosszú sorban, amely az apjától eredeztethető. Az utolsó álom (592. sz.), azaz amikor a szoknyáit elveszítette, tanúskodik erről.  

Feleségem és gyermekeim jelentették a boldogság utolsó akadályát számára. Gondolatai és törekvései mind az akadály elhárítására irányulnak. Hogyan képzeli el ezt az álomban? Az 590-es és az 591-es álmok egyértelművé teszik. A menstruációja alatt fürdik, mert a Müllerben így javasolják. (A Müller vélhetően leánynevelde, -intézet. – a ford.)

Egy asszociáció ugrott be. A menstruáció alatti fürdő vérfürdő. A következő álomban az emberek úsznak. Természetesen vérben. A közelben az ágya bevetetlenül áll. A vérfürdő a nászi ágyat jelentette.

Az 585-ös és az 589-es álom fantáziái még ennél is véresebbek. Az „erdő két gyermeke” a mesékben gyakran előforduló motívum. Korábbi elemzések alapján tudtam, hogy a Hófehérkéről szóló mese fontos szerepet játszott fantáziájában. Rögtön eszembe jutott a jelenet, amikor is a vadász kivágja a szegény Hófehérke belső szerveit, hogy a gonosz királynő megehesse őket. (Nekrofil ösztön!) Ez az álom gyakori és a leghihetetlenebb szadista fantáziákra utal.

Az álomban minden csokor temetési koszorú. Ez itt is így van. Az 584-es álom levélcsokra és szirom nélküli rózsa olyan halálvágyat szimbolizál, amelynek vörös színe vérfürdőre utal. A feleségemnek ezt a baljós ajándékot kellett megkapnia, miközben gyermekeimet a gyógyszerész elküldte. (A halál hírvivője!) Álmában Erich fia azonosul testvérével, Hans-szal, aki határtalan féltékenysége miatt ugyanolyan sorsra ítéltetett, mint szegény Hófehérke. Széttépte a szalagot, amely hozzá kötötte; elszakította azt a szalagot is, amely szeretett férfit máshoz kötötte; hagyta, hogy az apja képzeletében meghaljon, mert akadályozta terveit (586).

A következő álom (587) egy titkos megállapodás romantikus-kriminális képzelgésre utal közte és köztem. Megöltem a feleségemet. A recept és a gyógyszerész általában mérgezésre utal. Ezt az értelmezést el is magyaráztam neki. Az utolsó álom jelentés minden bizonnyal az, hogy elérték a céljukat. A szeretett öregúr (gyógyszerész helyett bácsi) ebben az álomban és a gonosz lelkületű emberek-méregkeverők fejében egyaránt megjelenik.

Az orvos és a gyógyszerész a halált is szimbolizálják. Az büntetés azonnali; megkapja a halál csókját. Folyamatosan öngyilkossági gondolatokkal küzd.

Az eset további elemzése megerősíti ennek az álomértelmezésnek teljes igazságát, amely számomra csak a páciens anamnézisének ismeretében volt lehetséges. A vérfürdő-asszociáció volt a kulcs.  

Ennek az álomnak egyedi a szimbolikája, amit egy ismeretlen aligha látna át. A következő álom szimbolikája meglehetősen tipikus. Számos álomértelmezésben a szimbolika segítségével gyorsan felfedezhetjük az álom értelmét. A további előrelépés az álmodó asszociációjától függ. Egy rövid álom is igényelhet bonyolult elemzést. A hosszú álom azonban gyakran egyetlen gondolathoz vezet vissza.

E tény szemléltetésére két álmot mutatok be. Az egyik nagyon hosszú, a másik fragmentáltat, amelyből csak két szó maradt. A hosszú álom Frau Alpha-tól származik:

(593) „A színhely: a schöttenringi új fegyvertár. Nagy, szépen berendezett szoba, számos tornaszerrel és elektromos készülékkel. Dr. Hochstetter hiányos öltözékben állt egyfajta automata mérlegen, gúnyos arcot vágott, mint egy rossz gyerek, aki azt mondja:  Nem játszom többet! Az orvos odamegy hozzá, és így szól: Szégyellje magát, doktor! Úgy viselkedik, mint egy rossz gyerek.  Mit sem használt. Dr. Hochstetter továbbra is makacs. Amikor közelebbről szemügyre vettem, észrevettem, hogy nincs rajta semmi más, csak egy makulátlanul tiszta nadrág és egy piszkos ing, amelyen számtalan piszok- és könnyfolt van. Azután azt is észrevettem, hogy nem volt gomb az ágyneműjén. Azt mondtam magamban, milyen undorító ez a Dr. Hochstetter! Minél jobban megfigyeltem, annál erősebb volt ez az érzés. Ekkor lenéztem magamra, és észrevettem, hogy hiányos az öltözékem, de a legkevésbé sem voltam zavarban. Nyugodtan felöltöztem; majd a padlóra estem. Megkérdezték, miért sírok, mire azt válaszoltam:  Az egész bal oldalam nagyon fáj.  Nevettek, én pedig meglepődtem, mert a „bal” úgy hangzott, mintha még sosem hallottam volna. Semmit sem jelentett.  Gyorsan kijavítottam magam:  talán a jobb, nem tudom . Majd elhallgattam. Egy darabig beszélgettek a férjemmel, és elmagyarázták neki, mire jó a sok készülék. Majd leültek és kicsomagoltak egy újonnan érkezett készüléket, aztán elmondták, hogy rajtam fogják kipróbálni. – Hátha jót tesz? Megkérdeztem, miért, mire válaszolták:  Ilyen esetekben az áram csodákra képes. Minden páciensemet „felvillanyozom”, mielőtt hazaengedném őket a kezelésről. Azt kérdeztem, miért áll Hochstetter doktor úgymond ennyire – úgymond – fesztelenül?  Mert őt már felvillanyoztuk. – felelték. – Rendben, de ahhoz le kell vetkőzni? – kérdeztem. Természetesen, mert a ruhája selyem bélése zavarja a kezelést. – hangzott a válasz. Furcsa, hogy egy selyembélésű ruhás férfinek ilyen az alsóneműje. Ezzel felébredtem.  

A tapasztaltak számára ez az álom szinte önmagát magyarázza. A hölgy abba kívánja

hagyni a pszichoanalízist. Előtte elektromos kezelést (elektrosokk – a ford.) szeretne kapni. Az új készülék – számára új, amellyel kezeltetni szeretné magát, a péniszem. Szegény Dr. Hochstetter ennek az elfojtott vágyának a szimbóluma (Hochstetter = Hoch steht er = magasan áll – ágaskodik.) Dr. Hochstetter, azaz a férfi mocskosságának az ellenem irányuló tiltakozás.  Az új készülék vizsgálata a falloszom harcias erejére vonatkozik, amely nagyon hosszú ideig képes működtetni a készüléket.

A befejezéskor azonban az eddig járható logika megbicsaklik. Arra a kérdésre, hogy miért kellett levetkőztetni Hochstetter doktort, az az abszurd választ, hogy selyem bélésű a ruhája. Itt megakad a folyamat. Kértem a hölgyet, magyarázza el nekünk ezt a részt. Egy ideig hallgatott, gondolkodott; az álom ezen része értelmetlen és abszurd.

Freud szerint ebben a kritikában rejlik az álomanyag fontos hatása.

„Az álom tehát akkor válik abszurddá, ha az álomgondolatban a tartalom egyik elemeként ez a kijelentés áll: ennek nincs értelme, ez képtelenség, általában, ha az álmodó tudattalan gondolatmeneteinek egyikét kritika vagy gúny motiválja. A képtelenség eszköz, amellyel az álommunka az ellentmondást ábrázolja, akárcsak az álomgondolatok és az álomtartalom közötti materiális viszony megfordítása, vagy a mozgásgátoltság érzésének felhasználása. Az álom abszurditása nem fordítható egyszerűen „nem”-mel. Az abszurditás az álomgondolat abbeli készségének kifejezésére szolgál, hogy az ellentmondással egyidejűleg gúnyolódjék, kinevettessen. Csak ezzel a célzattal csinál az álommunka valami nevetségeset. Megint csak arról van szó, hogy nyilvánvaló formába önti a lappangó tartalom egy darabját.” (Álomfejtés, p. 303.)

Egy másik helyen:

„Az álom abszurditásának problémáját tehát olyképpen oldottam meg, hogy az álomgondolatok – legalábbis az épelméjű emberek álmaiban – sohasem abszurditások. Az álommunka akkor termel abszurd vagy abszurd elemet tartalmazó álmokat, ha az álomgondolatban kritika, csúfolódás és gúny lappang, amelyet a maga kifejezésformáiban ábrázol. Célom tehát, hogy kimutassam: az álommunkát általában kimeríti a három már említett momentum[1] – s egy még megemlítendő negyedik mozzanat – együttműködése, és hogy az álommunka nem tesz mást, mint lefordítja a négy parancsoló feltétel figyelembevételével az álomgondolatot. Rá akarok mutatni arra is, hogy a valóságos viszonyokról lesiklik, mert rosszul van feltéve az a kérdés, vajon a lélek minden szellemi képességét veti-e be az álommunka során vagy csak egy kis részét. Minthogy azonban bőven vannak olyan álmok, amelyek ítéletet, elismerést vagy kritikát tartalmaznak, amelyekben csodálkozunk az álom bizonyos elemein, megpróbáljuk őket megmagyarázni, sőt érvelünk is, kívánatos lesz, ha mindebből adódó ellenvetéseket néhány válogatott példa segítségével tisztázom.”

„Válaszom egyébként az ellenvetésekre a következő: mindaz, ami az álmokban az ítélatalkotó képesség függvényének látszik, nem az álommunka gondolkodói teljesítményeként értelmezendő, hanem hozzátartozik az álomgondolat anyagához, ahonnan kész információként kerül át a nyilvánvaló álomtartalomba. De még erre is ráduplázhatok: még az a vélemény is, amit ébredés után az álomról alkotunk, sőt az álom reprodukálása közben támadt érzések java része is a lappangó álomtartalomhoz tartozik, és beleilleszthető az álom analízisébe.” (Álomfejtés, p. 311.)

Most arra kérjük az álmodót, hogy fókuszáljon, különösen azokra a kritikákra, amelyek nevetségesnek tűnnek e rész kapcsán. De semmire nem mentünk ezzel, mert az álmodó nem érti a kérést. Az utolsó órában (ez az egyik utolsó álma) nem volt hajlandó figyelni.

Most már teljes mértékben megérthetjük a szemrehányás (kritika) jelentését. Ellenem irányul. Azt gondolja, hogy hevesen vágytam rá a pszichoanalízis teljes folyamata során (állandó erekció). Most azt mondja:  „Ez abszurd, egyszerűen nevetséges; tudja jól, milyen kezelés segítene rajtam. Akkor segítsen!”

És a selyembélés asszociációja. Nem asszociál. Korábbi álmaimból ismerem a heves szexuális vágy (selyem bélés) és a szigorú mértékletesség (szennyes lepedő) közötti ingadozásait. Megkockáztathatnám a találgatást, de az álmodó tartózkodik ettől. Tulajdonképpen az egész álom haszontalan a mélyebb rétegek megismerése szempontjából, mert az álomanyagot visszatartja.

Csak a felületi kapcsolatokat (réteget) tudjuk kibontani; mennyire más a következő álmok elemzése! Az álmodó, Dr. B. D. elmondja, hogy volt, amikor csak két szót hallott ébredéskor: kígyó és Mezopotámia.  Azonnal megszületett az asszociáció. Mezopotámiában paradicsomi állapotok voltak. Emellett a női nemi szervekre is utal: fiatal éveiben a vaginát Meso-nak is nevezték. Az Eufrátesz és a Tigris háromszög alakú deltája női combokra emlékeztet.  

Nincsenek asszociációk megszűnnek. Felhívom a figyelmét a kígyó és a paradicsom kapcsolatára. Minden bizonnyal az eredendő bűn foglalkoztatja. Tegnap egy pillanatig habozott, hogy elmenjen-e egy prostituálthoz; végül nem tette meg. Továbbá sokáig istenfélő ember volt; most szabad gondolkodó. Magától nem képes további asszociációkat létrehozni a két szóra vonatkozóan. Most arra kérem, alkosson egy olyan mondatot, amelyben mindkét szó benne van. Képtelen erre, és azt mondja:  „Nem tudom megcsinálni.  Egy másik kérdés sokkal jobban foglalkoztat. Mindig arra gondolok, hogy van-e egyáltalán kígyó Mezopotámiában. Úgy hiszem, először Indiában fedezték fel őket.”  Indiában vagy India határvidékén. (Szó szerint: Elő-India vagy Hátsó-India. Fordítás.)

Elkezdtük egy mondat felépítését. Azt mondja:  „A kígyó minden gonosz forrása és úgy hisszük, Mezopotámiában, azaz a Paradicsomban hazudott.

Észrevehető, ahogy visszatér a vallási komplexushoz. Elmeséli, milyen érdeklődéssel olvasott egy illusztrált bibliai történetet. Eszébe jutnak képek és hirtelen egy keresztelői jelenet. Hét éves volt; egy hölgy a húga keresztelőjén énekelt, és a dal refrénje nagy nevetést váltott ki minden jelenlévőből. A refrén élesen megmaradt az emlékezetében. Így szólt:

Amikor Ádám beleharapott az almába,

Nagyon megijedt … kihasadt a nadrágja.  

Ez akkoriban nagyon foglalkoztatta. Mit jelent az alma? Vajon a jóisten kiszorította az emberiséget a Paradicsomból egy ilyen ostobaság miatt? Nem volt túl szigorú? Aztán az asszociációi kudarcot vallottak és elhallgatott.

Észrevettük, hogy nem tudott  a kígyót  és  Mezopotámiát egyszerre tartalmazó  mondatot összeállítani. Visszatérünk ehhez a kétséghez. A kígyóval összefüggő kétség nyilvánvalóan szándékosan kapcsolódik szaporodásához.

„Úgy érti – mondja hirtelen -, hogy nem tudom, hova tartozik a péniszem? Nőkhöz vagy férfiakhoz? India határa vagy belső területe?  (Lásd fentebb. – eredetiben: Vide supra.)

Tehát ő maga adja meg a magyarázatot, miközben engem kérdez. De az elemzés még nem fejeződött be. „Mezopotámiára” terelődik a szó. Franciául kezdi elmagyarázni. Az éjjeliedényre gondol. Számos jelenet jut eszébe gyermekkora paradicsomszerű állapotából, amikor mindenki egy szobában élt és nem szégyellték magukat egymás előtt. Különböző dolgokat látott és különféle zajokat különböztetett meg. A nyílás méretét a zaj (hang) erejéből, hangosságából következtette ki. Az otthonnal és a WC-vel kezdte fallikus élményeinek felsorolását, végül megérkezett ahhoz a kérdéshez, mi lehet az „amien” szó jelentése? „Ő”.  Elemzi. „Á mien” , „la mienne” – a népem és „la mien”  – emberek. Mindazonáltal a legfontosabbat nem vette észre (ami = a barát – francia). Az „amien”  magában hordozza az aggodalmaskodó kérdést: férfi vagy nő? (Hová tartozik a kígyó? India belseje vagy határa? Elöl vagy hátul. ’Un ami’ vagy ’une amie’?)

Végül eszébe jut, hogy Amiens egy francia város, ahol az orleans-i szűz született. (Tipikus biszexuális szimbólum – mint az amazonok és a valkűrök: nő lándzsával.) Ez hamis emléknek (t.i. nyomnak) bizonyult. Elfelejtette, hogy heves csata folyt az angolok és a franciák között. Számára a két nemzet képviseli a tiszta erkölcsöt és a laza erkölcsöt. Párizs számára a bűn „Bábele” …. az angyal diadalmaskodik az ördög felett. De a legfontosabb (asszociáció) Amiens kapcsán az, hogy ott Manteufel hatalmas győzelmet aratott a franciák felett. Ezt nagyon jól tudta, de percekig megfeledkezett róla.

A válasz, amire ezek után jutunk: számára az ember az ördög (t.i. gonosz – a ford.). Fél a homoszexualitástól. A nőket illetően tiszta a lelkiismerete, mert nem vonzódik hozzájuk.

Komoly következtetéseket tudtunk levonni jelentéktelen anyagokból is, akár két szóból, miközben a tornatermi eszközökre vonatkozó hosszú álom nem vezetett el a neurózis problémáját illetően.

Az álmodók gyakran csak egyetlen szót hoznak a felszínre, amelyre az álomból emlékeznek. Egy példa: a  „Ronather”  szó, amely egy bécsi szórakozóhely neve. Az elemzés kimutatta, hogy az  Acheron (Akherón)  és a  Charon (Kharón)  mellett állt; emellett a pokoltól való félelmet és büntetést is szimbolizálta.

Ezen szavak összefüggése a beavatatlanok számára hatalmas ellentétet jelenthet. Artemidórosz egy ezer évvel ezelőtt élt klasszikus tudós (geográfus). „Úgy tűnik számomra  – mondja -, hogy Arisztandrosz szerencsés álomértelmezést adott Nagy Sándornak. A Türosz (város Libanonban) ostroma során elszenvedett veszteségek hatására depresszióba esett. Ebben az állapotában meglátott egy szatírt, aki a pajzsán táncolt; Arisztandrosz véletlenül épp Türosz környékén járt és egyszer csak a türosziakat támadó király mellett találta magát. Amikor a „szatír” szót „türosz”-ra változtatta, a király erőteljes ostromba kezdett, így ő lett a város ura.  

Ma, 2200 évvel később, nem mulaszthatunk el visszatérni Arisztandrosz zseniális technikájához. Ebben a könyvben is találhatunk példákat erre a szinte művészi metódusra. Az álomértelmezés módszerei változatosabbak, mint hinnénk.

Az álmodó asszociációi, elbeszélései, érintettsége (bevonódása), fenntartásai, ellenkezése és elfogadása mind az álomanyaghoz tartoznak. A szimbólumok ismerete feltétlenül szükséges, hiszen sok mindenre felhívhatja az álmodó figyelmét, ezáltal alaposabb elemzést eredményezhet: minél inkább meggyőződik az álmodó arról, hogy az álomértelmezés egyfajta művészetében, annál szívesebben vesz részt az álomértelmezés folyamatában.  Az álmodó meggyőzéséhez elengedhetetlen az álmok nyelvének átfogó ismerete. Sőt, egyetlen álom sem értelmezhető – a legjobb asszociációkkal sem – megfelelő technika nélkül. A pszichoanalitikus csak nyersanyagot kap. Képesnek kell lennie arra, hogy ebből a leginkább kapcsolódó, legközelebbi képet alkossa meg.

A fentiek mellett megtanultam feltérképezni az álom szerkezetét.  A tornateremben töltött órák álma álomfantázia, amely egy tudatosan felépített nappali álom ismétlődése lehet az álmodó elméjében. Csak minimális másodlagos elaborációt (feldolgozást) mutat; ahogy Freud nevezi: álom racionalizálás. Az álom formába önt és megerősít, így képes értelmet adni az értelmezhetetlennek (nonszensz).  Ezt a másodlagos feldolgozást, véleményem szerint, nem szabad alábecsülni. A hisztérikus tünetekhez vagy a rögeszmés esetekhez hasonlóan pontosan az elnyomott anyag annyit árul el, amennyit el akar rejteni. A tornaszerekről álmodó nem adta meg magának a lehetőséget arra, hogy a másodlagos feldolgozás megtörténjen. A két szó megálmodója, akinek álma azonban alapos másodlagos feldolgozást mutat, nem akadályozta az értelmezést. Két szó önmagában aligha képes legyőzni a tudattalan ellentmondásait és behatolni a tudatba.

Természetesen az álom értelmezése sokkal könnyebb; arányos az álomelemzéssel töltött idővel. Bizonyos szimbólumok újra és újra megjelennek; az álomformálás módszere általában tipikus, és kevés – jellegében egyszerű – variációt mutat; van, aki felismeri szeretete tárgyának legfontosabb jellemzőjét; más valaki a konfliktusait ismeri fel, és sokkal könnyebben képes azokat azonosítani. Az első álmok mindig a legnehezebbek. (v.ö.: „Első álmok”  című fejezet) Ha egy értelmezés kudarcot vall, nem szabad csalódnunk. A téma sokféle változatban jelenhet meg, míg nem az értelmezés sikerül. Már említettem, hogy igen sok álom sokszor az ellentéteket jelzi, és sokszor csak lefoglalja a pszichoanalitikust, és eltereli a figyelmet a fontos komplexusról. Ez ellen úgy védekezhet, ha következetesen megmarad egy álomnál, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja az álmokat. Manapság a sok beteg érdekes álmai hihetetlen lehetőségeket kínálnak, s úgy tűnik, hogy ezek pontosan értelmezhetők. Azt a magyarázatot és feltárást eredményezik, amelyet az elemző elvár. Így azonban könnyen tévútra vezetik a magyarázat során, és hamarosan egy sötét sikátorban találja magát. Még egy hozzáértő elemző is alig tudja eldönteni, hogy balek (rászedett) vagy a bölcs … ilyen esetekben érdemes egy álomnál maradni mindaddig, amíg már nem tudunk többet kihozni belőle…

Sokszor azonban az álom régóta vágyott magyarázatot ad. Megmagyaráz egy korábbi álmot. Röviden: értelmezésként szolgál. Milyen érdekes például, hogy az elektromos eszközökről álmodó kijavítja magát, és a bal oldalt jobbra változtatja. A bal és a jobb közötti különbséget tőlem tanulta. Ezt az ismeretet alkalmazta kívánságának jelzésére. Legálisan akar velem egyesülni. Az álom felhívhatja a figyelmünket az álomértelmezés és a pszichoanalízis hibájára. Azért hozom ezt a példát, mert megismertet bennünket a neurotikus technikájával. Megmutatja, hogy a tudattalan nem mindig fedi fel magát őszintén, de hagyja magát tetten érni. Gondoljunk a menyasszonyrabló játéka. A vőlegénynek először meg kell hódítania menyasszonyát. A tudattalan is azt követeli, hogy maga az orvos oldja meg a rejtvényt. Mi másra való egy álomértelmező? Etha kisasszony álma.

(594)  Brunoval tértem vissza vidékről egykori városi otthonunkba. Ott egy nagydarab, szőke francia nő várta, és órákat adott neki és azoknak, akikkel Brunonak viszonya volt. Az unokatestvéreként mutatott be a nőnek, és egy ideig egyedül hagyott minket. A francia nő nagyon szomorú volt, és féltékenynek tűnt. Szimpatikusnak találtam, és azt gondoltam:  „Akkor miért van szükség erre az unokatestvér-komédiára?” Ha azt mondtam volna, hogy Bruno nővére vagyok, ugyanolyan elégedett lett volna. De nem akartam az akarata ellenére tenni. Aztán Bruno visszatért, és a francia nő megkérdezte: – Közeli kapcsolatban vagytok? – Igen – kiáltottam fel nevetve. – Nagyon hasonlítunk egymásra. Ugyanazok a kezek, ugyanaz a profilok… Biztosra vettük, hogy rájön.  De semmit sem vett észre. Aztán boldogan és csendesen mentem a szobámba, és lefeküdtem aludni. Furcsa, hogy boldog vagyok, gondoltam. Dr. Stekel minden bizonnyal azt fogja mondani: Mert már szabadnak éreztem magam, hiszen Brunonak viszonya van.

1. Aztán egy kertet láttam, sokan voltak ott, aztán egy ház előszobájában voltam, mozdulatlanul feküdtem egy nyitott szekrényen és vártam a halált. A végtagjaim merevek voltak, de a fejemet tudtam még forgatni. Arra gondoltam: Mimi is meghalt, és végre el tudja mesélni, milyen. Rettegtem egy erős fájdalomtól, és úgy gondoltam, olyan érzésnek kell lennie, mint amikor felakasztják az embert, és az összes vér nagy erővel a fejébe todul. Nem érkezett el az érzés; aztán feladtam a halál gondolatát.”  

Ez az álom egy sor olyan álom után következett, amelyeket nem tudtam értelmezni. Már tudjuk: az álmodónak más dolga volt a testvérével. De a gyerekek tanára francia volt. Ekkor fel kellett volna fedeznem, hogy a francia nő az álmodó tanára is. Ez biztos a másodlagos feldolgozásból következően. Ez az álom a tudomásomra hozta, hogy teljesen más kezelést vár tőlem, nem a pszichoanalízist. Szeret engem, de erről nem veszek tudomást. Ezért boldog. De a boldog emberek nem akarnak meghalni. Lánytestvérként kezelem. Azt kívánja, hogy idegenként kezeljék. Ráadásul nem hajlandó semmit sem elmondani a testvérével fennálló valódi kapcsolatáról. Több volt, mint lánytestvér.

Ezzel az álommal került felszínre a testvérrel és a francia nővel szerzett tapasztalata. Azonnal felismertem, hogy a megjegyzés „De ő semmit sem vett észre” nekem szóló szemrehányás volt.  Végül az álomgondolatok ahhoz kapcsolódnak, amit Dr. Stekel mondani fog. Arra vágyott, hogy megszabaduljon mindezektől.

Az álom vége  deflorációs (a szüzesség elvesztése) fantáziának tűnik, amely halálban ölt testet (merev végtag, erős fájdalom, Mimi a Mama, aki elmondhatja neki, milyen is az).

Az álom transzferre hívja fel a figyelmemet; szemrehányást tesz, hogy nem veszem észre; szemrehányások, hogy az utolsó álmot helytelenül értelmeztem. Néhány félreértett értelmezés után megadja a helyes megoldást. Igen, a helyes értelmezést erőlteti (erőszakkal-erőkkel – nem akartam az akarata ellenére csinálni, stb.).

Az a kifogás, miszerint az álomba valaki beletesz valami olyat, ami nem volt benne, példákkal cáfolható: az álmodó nem fogadja el a hamis értelmezést. Ne értsük félre! Nagyon sok értelmezést elutasít az álmodó. De a következő álom ugyanennek a megerősítését hozza. Vagy az álmodó más anyagot hoz, amely éppen azt bizonyítja, amelyet korábban erősen vitatott.

Ha egy értelmezés téves, akkor jön egy következő álom, amely jobban megtanít bennünket. A hamis értelmezések elfogadásának veszélye nem túl nagy, ha valaki hagyja, hogy az álmodó irányítsa. De vannak kivételek. Ismerek túl okos embereket, akik tudatos vagy tudattalan indítékokból fantasztikusan felépített asszociációk révén akadályozzák az értelmezési munkát, vagy ahol a felületesen társított anyaggazdagság illuzórikussá teszi a mélyebb rétegek felszínre hozását.

Végül, minden álomértelmezés az elemző önismeretétől függ. Láttam intelligens kollégákat, akik nem tudták értelmezni a legegyszerűbb álmokat sem.

Minden pszichoanalitikusnak megvannak a maguk egyedi komplexusai, amelyek nem hoznak eredményt a pszichoanalízisben, ha azokkal ő maga nincs tisztában. Ezt a jelenséget  nevezem a pszichoanalitikus szkótomájának (vakfolt). Ezért kell megtanulni a saját álmai elemzését, és – elsősorban – önmagát megismerni.

Egyikünk sem jobb az álmodóknál! Ennek ismerete megkönnyítheti az utat az álmok útvesztőinek sötétségében. Sőt, gyűlölettel teli kebellel dobnak minket az életbe, és nagy nehézségek árán győzzük le vad vágyainkat és ösztöneinket. Először is meg kell tanulnunk szeretni. Ez az a nagy tudás, amelyet az álmokkal végzett munkám révén szereztem. A gyűlölet ösztönös az emberekben. A vérfertőző szeretetnek vagy a szeretetnek, amely vérfertőzésnek tűnik, ha az a gyűlölet érzelmére adott túlzott reakció révén rögzül, meg kell tanítania a gyermeket a gyűlölet legyőzésére. A gyermek az otthoni életből tanul. Megtanulja irányítani a benne élő bűnözőt; nem csupán a felsőbb hatalomtól való félelem okán. Nem! A jóság szeretetért, a szépségért, etikai indítékokból. Ekkor a szexuális vágya, amelyet a fentiek szerint sok más érzelem megkötöz, teszi a legértékesebb szolgálatot.

A bűnöző jelenlétét a személyiségben ez a könyv magyarázza. A neurózis gyógyításához a belső bűnöző ismerete mindenképp szükséges. Mi leplezhetné le könnyebben, mint az álomértelmezés művészete?

Az álmok értelmezése hosszú éveken át tartó tanulást és gyakorlást igényel. Nem mindenki egyenlő mértékben alkalmas erre a feladatra.  Ez a feladat művészet, és nem válhat mechanikussá. A pszichoanalitikusnak képesnek kell lennie arra, hogy az álmodó tudattalanjába jusson. Képesnek kell lennie arra, hogy vele együtt gondolkodjon és szeresse (kedvelje).

Aztán jönnek a villámszerű kinyilatkoztatások és kapcsolódások, amelyek inspirációt jelenthetnek. Így az álomértelmezés együttes átélés (Miterleben). Ez minden bizonnyal a legnehezebb feladat a papok szolgálata után.

Tudnunk kell együtt örülni és szenvedni a pácienseinkkel. Fájdalmaik a mi fájdalmaink. Megszabadulásuk a neurózis gúzsba kötöttségéből a mi megszabadulásunk is. Ezzel a nehéz feladattal az álomértelmezés felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Ha munkám segít a pszichoanalitikusoknak és a hasonló területen tevékenykedő  kollégáknak, akkor betöltötte  a küldetését.

[1] sűrítés, eltolás, ábrázolhatóság