Wilhelm Stekel (1868-1940) pszichoanalitikus volt, Freud egyik első és leglelkesebb tanítványa, a pszichoanalitikus tanítás fáradhatatlan terjesztője és népszerűsítője. Gyakorlati ember lévén azt a kérdést tette fel magának: hogyan lehet hatékonyabbá tenni a pszichoanalízist? Ennek érdekében technikai újításokkal próbálkozott és rájött arra, hogy a terapeuta magatartásának nagy szerepe van a terápia pozitív kimenetelére. Szakított az ortodox felfogással, mely szerint a terapeuta egy semleges tükör lenne, ehelyett felvállalta a változást elősegítő orvosi attitűdöt, amelyet a terapeuta “aktivitásának” nevezett el. “Nem a módszer gyógyít, hanem az orvos” – összegezte tapasztalatait. Technikai újításai törvényszerűen a freudi tanok bizonyos fokú módosításához is vezettek és ez elégséges okot szolgáltatott a pszichoanalitikus mozgalomból való kirekesztésére.

Módszerét aktív-analízisnek nevezte el, aktív-analitikus klinikát alapított és egymaga annyi publikációt írt, amennyit a pszichoanalitikus kör tagjai összesen. Analízis, mert a pszichoanalízis elméletén alapul és aktív, mert a terapeutát személyként, a terápiás folyamat felelős alakítójaként határozza meg. Önálló iskolát, más “kitaszított” Freud tanítvánnyal ellentétben (pl. Adler, Jung) nem alapított és szinte áttekinthetetlenül nagy szellemi hagyatékát nem foglalta egységes elméleti keretbe.

Stekel sorsa az elhallgattatás lett, írásaira mindmáig nem hivatkoznak. Gondolatai minden bizonnyal inspirálóan hatottak már a kortársaira is, és ma már kijelenthetjük, hogy Stekel tevékenységének lenyomata ott van a mai pszichoanalízisen és a jelen korszerű pszichoterápiás gyakorlatán. Erre álljon itt egy Stekel idézet: “ a terapeuta többé már nem passzív szemlélője a beteg lelkében zajló drámának, hanem a páciens aktív oktatója, tanácsadója és társszerzője egy olyan javított életforgatókönyv megírásában, amelyet a páciens elfogad és követni képes.”

Egyesületünk a világon az egyetlen szakmai formáció, amely az aktív-analitikus tanítás megőrzését, továbbgondolását tűzte ki céljául.