SZÁNDÉKBÓL CSELEKVÉS – ABSZTRAKT
SZÁNDÉKBÓL
CSELEKVÉS
aBSZTRAKT
Dr. Ormay István – Létezik-e passzív pszichoterápia
Wilhelm Stekel fokozatosan, de határozottan megtörte a klasszikus pszichoanalízis technikai szabályait. A beteg szenvedését mielőbb csökkenteni akaró orvosi attitűdje sarkallta arra, hogy az analízis hatékonyságát növelő terápiás technikákkal kísérletezzen. Egyike volt az elsőknek, akik a pácienst face-to-face helyzetbe hozva kezelték, noha a klasszikus analitikus szettinget továbbra is használta akkor, amikor ezt látta célravezetőbbnek. A terápiás hatás szempontjából a klasszikus analitikus neutralitásba ágyazott feltáró és értelmező munkával egyenrangúan fontosnak tartotta a saját intuícióinak a felhasználásán túl a betegei aktív vezetését és „nevelését”, mai szóval tanácsadói, szupportív és pszichoedukációs folyamatokat integrált a pszichoanalízisbe. Aktív-analízisnek nevezett újításai miatt kortársai kiközösítették, de ő a terápia-technika tekintetében rendületlenül a jövő analitikusának vallotta magát.
Előadásomban Stekel korszerűségére hívom fel a figyelmet, megmutatva, hogy a stekeli attitűdre és gyakorlatra miként rímelnek a jelen főbb pszichoterápiás irányzatai. A korszerű mentalizációs, kötődési és kommunikációs tudásanyagra támaszkodva amellett érvelek, hogy pusztán neutrális jelenlévőként, be-nem-avatkozó megfigyelőként, vagyis a terápiában passzív módon résztvevő terapeuta nincs, mert ez nem is lehetséges, és valójában sosem létezett.
Révész Zsófia – Setting és változás
A pszichoterápiák különböző irányzataiban a terápiás elrendezést nem semleges háttérként, hanem a változás aktív feltételeként értelmezhetjük: megszervezi a figyelmet, az érzelmi intenzitást, a regressziót, a várakozást, valamint azokat a kapcsolati formákat, amelyekben az új jelentések nem pusztán megérthetők, hanem meg is élhetők. A klasszikus pszichoanalízisben Sigmund Freud a keretet a szabályszerűség, a visszafogottság és az „egyenletesen lebegő figyelem” fegyelmezett rendjeként fogta fel, amely az analitikus munka „legkedvezőbb feltételeit” biztosítja. Ebben a keretben az áttétel válik azzá a döntő térséggé, ahol „a győzelmet ki kell vívni” (Recommendations to Physicians Practising Psycho-Analysis, 1912; The Dynamics of Transference, 1912). Ennek kelléke az ikonikus kanapé, ahol a páciens fekszik, az analitikus mögötte ül.
Wilhelm Stekel egyetértett azzal, hogy az analitikus erőteljes érzelmi tárggyá válik, ugyanakkor aktívabb terápiás elrendezés mellett érvelt: a terapeuta „nem folytathat pusztán passzív analízist”, hanem segítenie kell a pácienst „a valósággal való kibékülésben”, és a kapcsolatot arra kell használnia, hogy stabilizálja a beteget a szeretet, gyűlölet és bizalmatlanság közötti ingadozásokban (Conditions of Nervous Anxiety and Their Treatment, 1913/1923). Stekel a terápiás settingben (is) elmozdult a freud-i vonulattól és saját módszerével (aktív-analízis) vis-à-vis és ülő helyzetben tartotta a terápiás óráit. Talán a pszichológia történetében ő volt az első, aki e napjainkban teljesen megszokott terápiás elrendezést alkalmazta?
A későbbi irányzatok tovább bővítették a változás mechanizmusait. Donald Winnicott és a poszt-kleiniánusok a holdingot és a megtartó közeget hangsúlyozták, Franz Alexander és Thomas French a korrektív emocionális élményt emelték ki, Carl Rogers az empatikus, hiteles kapcsolatban látta a változás alapját, míg napjainkban Irvin D. Yalom a csoportkohéziót és az interperszonális tanulást hangsúlyozza.
Az irányzatok egyetértenek abban, hogy a terápiás setting közvetíti, mediálja a változást. A fő vita pedig az, hogy elsődleges-e inkább egy stabil keretben történő értelmező munka vagy a kölcsönös szabályozás egy közösen létrehozott kapcsolati térben.
Pataki Mónika – Változtatás nélkül nincs változás
„Nálunk mindenki lusta!” – Az agresszió szerepe a változásban
Hogyan gondolkodhatunk az agresszióról az aktív-analitikus gyermekterápiában?
Donald Winnicott, Melanie Klein tanítványaként, (azonban később a kleiniálnus gondolatkörétől eltávolodva) a fejlődés egyik elengedhetetlen aspektusaként vizsgálja az agresszió megjelenését. Ebben az értelemben a felnövésre, a fejlődésre egy agresszív aktusként tekint. (Koller Éva – K. Németh Margit: Serdülőkor: Normatív krízis vagy deviancia) Az egészséges leváláshoz elengedhetetlen szülői megtartó szerep, magában hordozza a konfrontáció szükségességét, így teremtve meg az eltávolodáshoz szükséges biztonságos talajt.
Winnicotthoz hasonlóan – aki a gyermeki viselkedést sosem önmagában, hanem az anyával való interakcióban értelmezi – Stekel is kiemelt szerepet tulajdonít a persztázisnak, (környezetnek). Stekel hangsúlyozza, hogy az autonóm és heteronom morál egészséges egyensúlyának kialakulásában jelentős szerepe van a környezet megfelelő reakciójának az agresszív törekvés kezelésében. Az aktív-analitikus gyermekterápia a freudi életösztönre alapuló energetikán túlmutatva a destruktív késztetést nem csupán romboló, de a perisztázis megfelelő reakciója esetén, a fejlődést elősegítő elengedhetetlen energiaként is értelmezi. Dolgozik az agresszív késztetésből fakadó energiával, melynek hiánya, illetve az agresszív késztetéssel társuló megfelelő konfrontáció hiánya morális eltolódáshoz vezet és így a fejlődés gátját képezi.
Bodnár Csilla, Hámor Éva – Esetbemutatás dramatikus elemekkel (Műhely 1)
Workshopunkon ezúttal interaktív esetbemutatót tervezünk. Dramatikus eszközökkel fogunk dolgozni, de most a pácienst a Ragyogj (Shine 1996) című filmből választjuk
A filmet, amelyet David Helfgott ma élő ausztrál zongorista élete ihletett, érdemes megnézni, mert mély és elgondolkodtató, a mostani csoportmunka szempontjából pedig kifejezetten ajánlott.
Reméljük együtt megtapasztalhatjuk majd hogyan segíthet ez a rendhagyó mód terapeutának és páciensnek egyaránt.
A Videán megtalálható a film.
Elekes Almiréna, Dr. Fehér Pálma Virág, Pataki Mónika – Terapeuta aktivitása. Filmdemonstrációs workshop a Direkt terápia című sorozat feldolgozásával (Műhely 2)
Képzeljük el, hogy a terapeutánk–látván évek óta tartó vergődésünket egy párkapcsolatban egyszer csak megszólal: Szerintem hagyja el. Jobbat érdemel. Vagy eljön velünk a közeli bárba, hogy segítsen legyőzni szociális szorongásunkat.
Határátlépés? Terápiás intervenció? A terapeuta aktivitása? Etikai vétség? Vajon a változás szolgálatában áll vagy elakadást okoz?
Az aktív-analízis hangsúlyozza a terapeuta aktivitását, aki szerepmodellként, áttételi tárgyként és szakemberként egyszerre jelenik meg. Ugyanakkor, mint morálpszichológiai irányzat, elvezethet velünk születettt etikai érzékünk jobb megismeréséhez, autónom morálunk és a perisztázis (környezet) heteronóm moráljának különbözőségeiből adódó feszültség és szándékkettőség oldásához, amely a pozitív, cselekvésben objektivált változást segíti elő.
Sajátélményű filmdemonstrációs műhelymunkánkban azt az élményt keressük, melyben érezhetővé válik, hogy a változás csak a megfelelő érzelmi-fizikai távolságban és időben jöhet létre. Azt járjuk körbe a film segítségével etikai, terápia-technikai és bio-pszicho-szocio-spirituális szempontból, hogy hol húzódnak a határok egy terápiában fizikailag, érzelmileg, morálisan, akár spirituálisan vagy időben, illetve biológiai, idegrendszeri értelemben. Mikor ártunk vagy vetjük vissza a változást, esetleg terheljük túl a klienst és mikor teszünk jól a határok feszegetésével vagy újrahúzásával.
Megkísérlünk distinkciót tenni szimbiózis, spirituális kapcsolódás és intimitás között az érzelmi és fizikai távolság viszonylatában. Keressük a választ arra, hogy a terapeuta aktivitása milyen intra-, inter- és transzperszonális rezonanciákat eredményezhet páciensben és terapeutában egyaránt, és azoknak milyen hatása van magára a kapcsolatra.
Dr. Duba Andrea, Dr. Ormay István – A cselekvő-én a mesék tükrében (Műhely 3)
Műhelyünkön élőszavas mesemondás során sajátélményben tapasztalhatják meg a résztvevők azt, hogy mi történik amikor egy történet a terápiás tér részévé válik, és a mesei nyelv egy közös szimbolikus nyelv lesz. Célunk, hogy megmutassuk, hogyan facilitálja a mesével való munka a terápiás változást. A mese képei, szimbólumai projekciós felületté válnak, ez segíti az érzések, indulatok beazonosítását.
A mesékben sok cselekvést kifejező ige található, a mesehősök egyértelmű szándékokat alakítanak ki, és cselekszenek, megküzdési mintákat adnak. A műhelyen egy népmesén keresztül a résztvevők bevonásával azt mutatjuk meg, hogyan segítheti a mesével való munka az egyértelmű szándék kialakítását és a cselekvőerő bemozdítását.