Aktív-analitikus felfogásában a szupervíziót olyan folyamatként értelmezzük, amely a segítő személyiségében lévő reflektálatlan konfliktusokból adódó „vakfoltok”, a segítő folyamat elakadásaihoz vezető akadályok elhárítását célozza meg. A saját vakfoltra egyedül rálátni lehetetlen. Stekel hasonlatát idézve ez olyan lenne, mintha valaki saját magával sakkozna. Lehetünk bár sokat tapasztalt, nagy tudású terapeuták, akkor sem tudunk kívülről tekinteni önmagunkra. Ehhez szükség van egy másik személy vagy csoport segítségére.

Csoportos szupervízió esetén az esethozót a csoport segíti már abban is, hogy az esettel kapcsolatban saját magának „valódi” szupervíziós kérdést tudjon feltenni, vagyis a segítő folyamat elakadását ne diagnosztikus kérdésként, hanem személyes síkon, a saját belső elakadásaként tudja megfogalmazni. Az igazi személyes kérdés megtalálása már önmagában is megvilágosító hatású lehet és új belátáshoz vezethet.  A kérdés megfogalmazása után a feldolgozási fázisban a csoport reflexiókkal, saját érzések megfogalmazásával segíti az esethozót, hogy rálásson szakmai elakadása és a személyiségének feldolgozatlan konfliktusai közötti összefüggésekre. Az így szerzett, újrastrukturált tudás és élmény már hasznosítható az elakadás elhárításában.

„A legrövidebben úgy fogalmaztam meg az esetmegbeszélő és a szupervízió közötti különbséget, amikor azt a párhuzamot vontam, hogy eddig néztük a festményt (eset), de most beszéljünk a szerzőről magáról (szupervízió) (Dr. Ormay István)”

A Szerdánként egy társaság néven futó csoportos szupervíziónk eseteiről és programjairól részletesen itt olvashat.

Csoportvezetők: Dr. Duba Andrea szupervizor, aktív-analitikus oktató, valamint Dr. Ormay István pszichiáter, aktív-analitikus kiképző szakpszichoterapeuta

Helyszín: 1072 Budapest, Nyár u. 34.